Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének vitája Vasil Bil'ak elvtárs: A Központi Bizottság elnöksé­ge arra törekedett, hogy a kül­politika terén is következete­sen teljesítsük a CSKP Közpon­ti Bizottságának májusi plénu­ma irányelveiből eredő felada­tokat. A külpolitika a párt bel­politikájától függ, dialektikus egységet alkotnak, s ezért a kül­politika terén megvalósított konszolidáció elősegíti a belső konszolidálást is. Tavaly április óta rendkívül bonyolult folyamaton megyünk át, amelynek lényege a jobbol­dali opportunista és a szocia­listaellenes erők örökségének a jóvátétele. A külpolitika terén is marxista módon kell ér­tékelnünk a január utáni fejlő­dés pozitív és negatív voná­sait. Nem előzhetjük meg a már megkezdett elemzést, s ezért csak röviden tájékoztatok a pártnak a deformációk kikü­szöbölésére kifejtett törekvésé­nek eddigi eredményeiről. A Központi Bizottság tavalyi máju­si és szeptemberi ülésén tár­gyalt ezekről a deformációk­ról. Nemzetközi viszonylatban el­sőrendű érdekünk, hogy fel­újítsuk a kölcsönös elvtársi bi­zalom és a testvéri együttmű­ködés légkörét a Szovjetunió­val és a többi szocialista or­szággal. A legfelsőbb pártszervek helytelen határozatainak és ál­lásfoglalásainak hatálytalanítá­sával a Központi Bizottság szep­temberi ülésén megteremtettük a kedvező feltételeket ahhoz, hogy felújítsuk elvtársi együtt­működésünket a Varsói szerző­dés országaival. A Központi Bizottság plénumának határo­zatai, valamint a párt- és az ál­lami szervekben 1969 szeptem­bere után eszközölt változások pozitív visszhangra találtak a testvéri országokban. Elsősor­ban azt értékelték, hogy a CSKP új vezetősége marxista-leni­nista állást foglalt a január utáni fejlődés értékelésében, és internacionalista szellemben ítélte meg az 1968 augusztusi eseményeket. Ma felelősségünk tudatában megállapíthatjuk, hogy ezekkel az országokkal nemcsak hogy teljes mérték­ben felújítottuk kapcsolatain­kat, hanem egyúttal megterem­tettük a feltételeket további fejlesztésükhöz. A jobboldali­opportunista, a szocialistaelle­nes erők különböző jóslatai és reményei, miszerint sok év kell ahhoz, míg helyrehozzuk barát­ságunkat a legközelebbi szö­vetségesekkel, alaptalannak bi­zonyultak. Az embereknek a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal való szövetségünkről alkotott nézetében aránylag rö­vid idő alatt olyan jelentős vál­tozások történtek, amilyeneket sok optimista sem tételezett fel. Ez azt jelenti, hogy népünk, amely a leplezett és nyílt szov­jetellenes propaganda ellené­re nagyon gyorsan eligazodott, nagyon egészséges érzelmű. Megmondhatjuk a valódi igaz­ságot a válság okáról és a minket fenyegető veszélyről. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy dolgozóink túlnyomó többsége a Szovjetuniót és a Szovjetunió Kommunista Párt­ját tartja a szocialista rend­szer és az egész nemzetközi kommunista mozgalom lő pillé­rének, és ugyanakkor legköze­lebbi barátunknak, szabadsá­gunk biztosítékának tartják őket. Ezért népünk nagy meg­könnyebbüléssel fogadta ' párt­ós állami küldöttségünk tavaly októberi szovjetunióbeli látoga­tását és e látogatás eredmé­nyeit. Ez a látogatás nagy jelentő­ségű kapcsolataink további fej­lődése szempontjából, és ugyan­akkor Csehszlovákia és a Szov­jetunió gazdasági együttműkö­désére nézve is. Megtárgyaltak és jóváhagytak több intézke­dést, melyek bizonyára hozzá­járulnak a két ország gazdasá­gi együttműködésének további elmélyítéséhez, és a mai plénu­mon megtárgyalt problémák megoldásához is. A tárgyalások során megvitatták elsősorban az 1975-ig terjedő időszák nép­gazdasági terveinek egybehan­golását. A Szovjetunió, mint is­meretes, eleget tett kérésünk­nek, emeli a kőolaj, a nyersvas, a gyapot és egyes más, iparunk számára értékes nyersanyag, valamint berendezések szállí­tását, és további jelentős tudo­mányos-műszaki gazdasági se­gítséget nyújt, melynek kere­tében hatékonyan segít majd a prágai metró építésében is. Kölcsönös gazdasági kapcso­latainkban elsősorban a gép­iparban, az energetikában, a vegyiparban, az elektronikában és a közszükségleti iparban a szakosítás és az együttműködés lehetővé teszi a kapacitások teljes kihasználását, kibővíté­sét és korszerűsítését. Egyúttal megállapodtak az állami és a társadalmi szerve­zetek együttműködésének továb­bi kibővítéséről és elmélyítésé­ről, a kerületek, a járások, a városok, az üzemi kollektívák, a földművesszövetkezetek és más intézmények baráti kap­csolatainak fejlesztéséről. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a kulturális, az iskolaügyi és a tudományos kapcsolatok továb­bi fejlesztésének, mivel ez volt eddig az egyik leggyengébb láncszem. Mindkét fél feldolgozza most e jelentős látogatás eredmé­nyeit és határozatait a kor­mány, az illetékes ágazatok és a társadalmi szervezetek szint­jén. Ezzel kapcsolatban foko­zott figyelmet szentelünk az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés előkészítésének, me­lyet Csehszlovákia szovjet had­sereg általi felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából írunk alá. A Szovjetunióval folytatott sokoldalú együttműködés teljes felújítása és fejlesztése jelen­tősen hozzájárul belpolitikai fejlődésünk konszolidálásához. Felelősségünk tudatában kije­lentjük, hogy kapcsolataink a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával valóban elvtársiak és testvériek, és mi kommunisták, a hibákból tanul­va mindent megteszünk ezért, hogy már soha senki se gyen­gíthesse meg barátságunkat. Sikeresen fejlődnek kapcsola­taink a Lengyel Egyesült Mun­káspárttal, különösen a CSKP Központi Bizottságának szep­temberi ülése óta. A CSKP Köz­ponti Bizottsága, a kormány, egyes minisztériumok és tár­sadalmi szervezetek szintjén kölcsönösen küldöttségeket cseréltünk. Husák elvtárs, köztársasági elnökünk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minisz­terelnöke ellátogatott a Len­gyel Népköztársaságba. Husák elvtárs és Gomulka elvtárs ostravai tárgyalása jelentősen hozzájárult sok probléma meg­oldásához és a kölcsönös meg­értéshez. Túlzás nélkül leszö­gezhetjük, hogy kapcsolataink a Lengyel Egyesült Munkás­párttal és a lengyel néppel jobbak, mint bármikor azelőtt. Kölcsönös tisztelet és közös érdekek kötnek bennünket ösz­sze. « A Német Szocialista Egység­párthoz fűződő kapcsolataink­ban keletkezett hézagok kikü­szöbölésében nagy jelentőségű volt a két párt Központi Bi­zottsága első titkárának tava­lyi májusi látogatása, valamint küldöttségünk részvétele az NDK fennállása 20. évforduló­jának ünnepségein. Tanulmányi küldöttségek hasznos csereláto­gatásokat tettek. A küldöttsé­gek elsősorban a szocialista társadalom építésében szerzett tapasztalatok, a népgazdaság irányítása és a párt vezető szerepének érvényesítése iránt érdeklődtek. A német elvtársak minden téren eleget tettek ké­réseinknek. Érdekes javasla­tokat tesznek a kölcsönös együttműködés kibővítésére. Nyíltan be kell ismernünk, hogy sok hasznosat tanulha­tunk a német elvtársaktól. Az NDK-hoz fűződő kapcsolatunk teljesen nyílt és elvtársi. Ugyanilyen sikeresen fejlőd­nek kapcsolataink a Magyar Szocialista Munkáspárttal. Számtalan tanulmányi küldött­ség kölcsönös látogatásán kívül Husák elvtárs Budapesten tár­gyalt Kádár elvtárssal, és Ká­dár elvtárs tavaly december­ben ellátogatott Csehszlovákiá­ba. Leszögezhetjük, hogy kap­csolataink teljes mértékben normalizálódtak, s ezek a kap­csolatok mindkét pártnak és országnak hasznosak. Teljes mértékben felújítottuk kapcsolatainkat és a kölcsönös elvtársi bizalmat a Bolgár Kommunista Párttal. A két párt Központi Bizottságának első titkárai találkoztak, párt- és kormányküldöttségünk részt vett Bulgária felszabadulása 25. évfordulójának ünnepsé­gein, párt- és más küldöttsé­geink több látogatást tettek. Biíak elvtárs ezután a Román Kommunista Párthoz fűződő kapcsolatainkkal foglalkozott. Egyes eltérő nézetünk ellené­re utat akarunk keresni a le­hető legjobb kölcsönös megér­téshez. Ami a Jugoszláv Kommunis­ták iránti viszonyunkat illeti, nem hunyunk szemet a fennálló problémák felett, de egységes eljárásra törekszünk, nemcsak a párt, hanem más kapcsola­tokban is. A nemzetközi kommunista mozgalom Iránti kapcsolataink­ban jelentős hely illeti meg a Vietnami Dolgozók Pártját, amely a vietnami nép élén áll az amerikai imperializmus el­leni nyílt harcban. A vietnami konfliktust addig nem lehet megoldani, amíg az amerikai kormány nem ismeri el a viet­nami nép alapvető követeléseit. Ogy látszik, az amerikai kor­mány továbbra is arra törek szik, hogy a kérdést „kóreai" módon oldja meg, azaz félgyar­mati rendszert tartson fenn Dél-Vietnamban, amely engedel­meskedne az Egyesült Államok­nak. A háború ún. vietnamizá­lására kifejtett törekvés a viet­nami nép elleni harc folytatá­sát jelenti, miközben továbbra is jelentős katonai és anyagi támogatást nyújtanak a saigo­ni bábrendszernek. A Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság ezért teljes mértékben szolidá­ris a vietnami nép igazságos harcával, teljes erkölcsi támo­gatásban részesíti, és lehetősé­geihez mérten anyagi segítsé­get nyújt. A Vietnami Dolgozók Pártja egyidejűleg támogatja a CSKP mai vezetőségét. A Koreai Munkapárt vezető­sége is teljes mértékben támo­gatja pártvezetőségünket a konszolidálási folyamatban A Mongol Népi Forradalmi Párt is visszonozza érdeklődésünket a sokoldalú kapcsolatok inten­zív fejlesztése iránt. Biíak elvtárs a továbbiakban azokról a negatív momentu­mokról beszélt, amelyek a Kí­nai Kommunista Párt, a Kínai Népköztársaság és a szocialista tábor országainak kapcsolatát jellemzik. Bifak elvtárs felszólalása kö­vetkező részében a nemzetkö­zi kommunista mozgalom kér­déseivel, a mozgalomnak a testvérpártok tavalyi moszkvai világtalálkozója utáni fejlődé­sével, a kommunisták imperia­lizmus ellen folytatott harca akcióegységének a problémájá­val, a jobboldali revizionízmus és a baloldali Opportunizmus veszélyes megnyilvánulásai elle­ni harccal foglalkozott. Ezzel kapcsolatban kijelentette: A kommunista mozgalomban, mint ismeretes, ellentétes nézetek és nézeteltérések merültek fel az úgynevezett csehszlovák kérdéssel kapcsolatban, melyet már 1968 augusztusa előtt szándékosan nemzetközi kér­déssé tettek. Éppen ezért a CSKP Központi Bizottsága szep­temberi plénuma után nagy gondot fordítottunk országunk fejlődésének és a párt mai po­litikájának magyarázására. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az akkori pártvezetőség jobboldali opportunista része felelős a csehszlovákiai fejlő­déssel kapcsolatban külföldön terjesztett zűrzavarért. Az ak­kori pártvezetőség szándéko­san rosszul tájékoztatott több testvérpártot. Az ilyen tájékoz­tatások utólagos elemzése azt bizonyítja, hogy egyes nyugat­európai kommunista pártok nyomása az akkori pártvezető­ség jobboldali opportunista erői előkészületeihez tartozott arra, hogy nyíltan összetűzze­nek a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a Varsói Szerző­dés tagállamainak testvérpárt­jaival. Biíak elvtárs ezt több, 1968-ban folytatott tárgyalás jegyzökönyvének felolvasásával bebizonyította. így tehát igazán van mit hejyrehoznunk a testvérpártok­hoz fűződő nemzetközi kapcso­latainkban. Megállapíthatjuk, hogy a nem szocialista országok testvérpárt­jaihoz fűződő kapcsolatokban már elértük az első jó eredmé­nyeket. A testvérpártok — egy­két kivételtől eltekintve — örömmel veszik tudomásul, hogy Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja következetes marxis­ta—leninista és internaciona­lista politikát folytat. Csehszlo­vákia . Kommunista Pártja a jobboldali opportunista erők elleni következetes harcával újból megszerzi nemzetközi te­kintélyét, s így hozzájárul a mozgalom más pártjaiban a jobboldali opportunizmus elle­ni harchoz. Pártunk és államunk az el­múlt időszakban nagy aktivi­tást fejtett ki a külpolitika te­rén. Külpolitikai tevékenysé­günk a vezető párt- és állami szervek határozataiból, vala­mint a kommunista és munkás­pártok 1969 júniusi moszkvai tanácskozásának határozatából indult ki. Gyakorlati tevékeny­ségünkben ezek feldolgozására, következetes megvalósítására fordítottunk elsődleges gondot. E dokumentumok szellemében részt vettünk a nemzetközi kapcsolatok, elsősorban a ránk vonatkozó kapcsolatok megol­dása módjának keresésében. Az elmúlt időszakban nemcsak kétoldalú tárgyalásokat folytat­tunk, hanem részt vettünk több jelentős többoldalú tanácskozá­son is. Itt gondolok a Varsói Szerződés tagállamai külügymi­nisztereinek tavaly szeptembe­ri tanácskozására, amely az eu­rópai biztonság kérdéseivel foglalkozott. Maga az a tény, hogy a kül­ügyminiszterek tanácskozása és más jelentős találkozók köz­társaságunk területén valósul­tak meg, nagy jelentőségű elv­társi kapcsolataink további ki­bővítésében és elmélyítésében szövetségeseinkkel, valamint a kölcsönös bizalom megszilárdí­tásában, végül pedig köztársa­ságunknak, mint a szocialista országok társadalma szilárd láncszeme nemzetközi helyzeté­nek megerősítésében. A csehszlovák külpolitika egyik elsődleges feladatának tartja az európai biztonság problémájának megoldását, " s ezért párt- és állami szinten is arra törekszik, hogy a lehető legelőbb hívják össze az euró­pai országok biztonságáról és együttműködéséről tárgyaló össz-európaí tanácskozást. Az európai légkör megvilágítása esetén megteremthetjük a leg­jobb feltételeket ahhoz, hogy országunkban folytassuk a szo­cializmus építését. Kevés ellen­zője van az európai biztonsági értekezlet összehívásának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű dolog lenne a tanács­kozás megtartása. Még sok aka­dályt kell leküzdeni, elsősorban egyes NATO-körök és NATO­tagállamok ellenállását, melyek különféle álcázott módszerekkel akadályozzák az európai stabi­litás biztosítását, valamint a tartós, hatékony európai bizton­sági rendszer kiépítését. Nem akarják ugyanis elismerni a a háború után kialakult európai helyzetet. Ennek ellenére ar­ra fogunk törekedni, hogy ez az értekezlet megvalósuljon. Ez nem könnyű faladat. Ezt bizonyítja többek között az a történelmi tény is, hogy az 1815. évi bécsi kongresszus óta nem valósult meg Európában hasonló találkozó. Csak termé­, szetes, hogy az ilyen nagy terv élén kommunisták állnak. Janu­ár közepén ezért Moszkvában összeültek 28 kommunista és munkáspárt képviselői és meg­tárgyalták ezt a kérdést. Biíak elvtárs részletesen be­számolt e tanácskozás eredmé­nyéről. Ezzel kapcsolatban Biíak elv­társ hangsúlyozta, hogy külpoli­tikánkban állandóan gondot fordltunk nyugati szomszédunk­kal, a Német Szövetségi Köz­társasággal való kapcsolatunk­ra. Már negyed évszázad telt el a második világháború óta, de kapcsolataink még mindig nem rendezettek. A nyugatnémet kor­mány továbbra is differenciált taktikát akar érvényesíteni az európai szocialista országokkal szemben. Ez az irányzat nyilvá­nult meg Brandt kancellár 1970. január 14-i beszédében. Az NDK elleni éles támadások­nak az a célja, hogy elválasz­szák ezt az országot a szocia­lista tábortól, s nyomást gya­koroljanak rá: változtassa meg állásfoglalását Nyugat-Német­országgal szemben. A Varsói Szerződés tagor­szágainak párt- és kormányve­zetői tavaly decemberben Moszkvában tanácskoztak. A tárgyaláson megállapodás szü­letett a külpolitikai kérdések­ben, s konkretizálták a kommu­nista és munkáspártok moszk­vai nyilatkozatából eredő fe­ladatokat és célokat. A Nyugat-Németországgal szemben folytatott politikánkban továbbra is azt az álláspontot érvényesítjük, amely megfelel a szocialista tábor érdekeinek. Az európai béke és biztonság szavatolása érdekében szüksé­ges, hogy megerősítsék az eu­rópai határok, beleszámítva a két német állam közti határ sérthetetlenségét és megvál­tozhatatlanságát, Nyugat­Berlin különleges statútumának elismerését és azt, hogy Nyu­gat-Németország lemond az egész német nemzet kizáróla­gos képviseletének jogáról, va­lamint arról a kísérletéről, hogy atomfegyverekhez jusson. Nyugat-Németországnak egyút­tal érvénytelenítenie kell a müncheni szerződést. Egyér­telműen támogatjuk az NDK ta­valyi decemberi javaslatát Nyu­gat-Németország és az NDK kapcsolatainak rendezésére. Nyugat-Németországgal szem­ben érvényesített külpoliti­kánkban abból az elvből in­dulunk ki, hogy következetesen és kompromisszumok nélkül megvédjük a szocialista orszá­gok érdekeit úgy, ahogy ezt Hu­sák elvtárs ismert interjújában kifejtette. Ennek keretében fog­juk érvényesíteni saját követe­lésünket, azt, hogy Nyugat­Németország ismerje el a mün­cheni szerződés érvénytelensé­gét. Továbbra is határozottan fellépünk a nyugatnémet mili­tarizmus, revansizmus és neo­nácizmus ellen, és hatékonyan harcolni fogunk kommunistael­lenes propagandája és ideológi­ai divérziőja ellen. Biíak elvtárs felszólalása to­vábbi részében tájékoztatta a CSKP Központi Bizottságának tagjait Csehszlovákia külpoliti­kájának a közel- és a közép­keleti helyzetben elfoglalt ál­láspontjáról. Pártunk aggoda­lommal figyeli a közel-keleti fe­szültség fokozódását, valamint az imperializmus veszélyes fon­dorlatait az arab felszabadító mozgalom ellen. Befejezésül diplomáciánk egyes égető problémáiról be­szélt, elsősorban arról, hogy a káderkérdésekben hogyan va­lósítják meg a CSKP központi Bizottsága májusi plénumának határozatait. Ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy ez év­ben fokozzuk külpolitikai ak­tivitásunkat, de sokkal kedve­zőbb körülmények között, mint a közelmúltban. Pártunk és köztársaságunk nemzetközi te­kintélye megszilárdult, és az ún. csehszlovák kérdés már nem vetődik fel „problémaként" a különféle nemzetközi tárgya­lásokon. Világszerte már nem talál visszhangra köztársasá­gunk ellenségeinek — az emigránsokat is beleszámítva — azon törekvése, hogy fel­újítsák a csehszlovák problé­mát. Nincs más választásuk, mint hogy krokodilkönnyeket hullassanak a pártunkban és országunkban folyamatban le­vő konszolidálás fölött, a Csehszlovákia ellen tevékeny­kedő ellenséges rádióállomás, így a Szabad Európa érdeké­ben. Üjból megszereztük szövetsé­geseink bizalmát, akikkel pár­tunk és az egész nemzetközi munkásmozgalom érdekében továbbra is szilárdítani fogjuk: 5. n kapcsolatainkat. Erőnket nem kímélve következetesen megva­(Folytatás az 5. oldalon] ** 1970.

Next

/
Thumbnails
Contents