Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám, szerda

Ahány ház, annyi szokás? Néhány héttel ezelőtt, amikor nyomdába küldtük a „Szegény milliomosok" cimü cikket, jól tudtuk, hogy nagyon is elevenre tapintottunk. Föltételezésünket a szerkesztőség címére érkezett levelek és telefonhívások is megerősítik, fő érzés tudni, hogy nem csépeltünk fires szalmát. A legtöbb szövetkezet vezetősége, már a lehetőségeknek megfelelően, a maga módján próbálta rendezni ezt az égető kérdést. Egyik helyen bőkezűbben, másik helyen szűkmarkúbban, de keresték a módját annak, hogy a szövetkezeti mozgalom úttörőinek, a ma már többnyire koros embereknek is jusson valami a „bőség kosarából", az általuk elültetett gyümölcsfa terméséből. Dicséretre méltó dolog ez még akkor is, ha többé-kevésbé a véletlenen múlott, hogy ebben vagy abban a nagy szövetkezeti családban mennyi jut az öregek asztalára. Cgy is mondhatnánk, ebben a kérdésben érvényesült és még ma is érvényesül az a szólásmondás: ahány ház, annyi szokás. Igazolására, néhány példát szeretnénk fölhozni. Három szomszédos szövetkezetben tettük fel a kérdést: hogyan segítenek a munkából kiöregedett szövetkezeti tagokon? A nagymegyeri szövetkezet elnöke így nyilatkozik: „Nálunk negyven korona a munkaegység értéke. Jó, erős szövetkezet vagyunk. Az öregeinknek egy darabig háztáji földet mértünk. Aztán rájöttünk, hogy ezt többnyire a hozzátartozóik művelik meg, így a haszon nagyobbik része az övék. Ezért álltunk el a háztáji földtől. Jelenleg ingyen kapnak kenyérnekvalót (fejenként 2 mázsa búzát) és évente kétezerkétszáz korona járadékkiegészítést." A szomszédos bogyai szövetkezetben, ahol 37 koronát ér egy-egy munkaegység a nyugdíjasok 25 ár háztáji földet kapnak, és kenyérnekvalót hivatalos áron. Év közben, aratási ünnepélykor egy kis ajándékot, zárszámadáskor néhány száz koronát. A tanyi szövetkezetben úgy értesültünk, hogy a munkaegységek értéke mindent egybevetve megközelíti az ötven koronát. A tagok jövedelme, különösen az utóbbi három esztendőben ugrásszerűen növekedett. Mfg 1967 ben a tagok átlagos jövedelme 22 115 korona volt, a múlt esztendőben már elérte a 29 270 koronát. Egyre szaporodik az olyan nyugdíjas szövetkezeti tagok száma is — az utóbbi időben vonultak nyugalomba —, akiknek a havi járadéka eléri, vagy megközelíti az ezer koronát. Igen fim, de szép számmal vannak'még havi négyszáz koronásak is, Va lantikor Tanyon is adtak járadékkiegészftést. A száznyolc van-kétszáz koronát havi négy százra egészítették ki. A nyugdíjrendezés után azonban, amikor négyszáz koronán aluli járadékos már nem volt a szövetkezetben, ez érvényét vesztette. Maradt azonban a félhektár háztáji, amit a sző vetkezet ingyen művel meg, a termést házhoz szállítja, és jutányos áron juttat kenyérnekvalót. Egyszóval, ahány szövetkezet, annyiféleképpen kezelik ezt a kérdést. Dgy is mond hatnánk, hogy amilyen a vezetőség, olyan a járadékosok sorsa. Előfordulnak esetek, hogy ezeket a juttatásokat is bizonyos föltételekhez kötik, sőt tudomásunk van róla, hogy egyes szövetkezetekben egy darabka földecskéért is hadakozni kell olyan embereknek, akik vagyonnal léptek be a szövetkezetbe, s akik a legnehezebb időkben is helyt álltak. Ez azonban már más kérdés. Jő az, hogy a szövetkezetek többségében ilyen vagy olyan formában segítik a rászoruló öregeket, viszont az esetlegesség miatt bizonyos mellékíze is van. Túlságqsan is attól függ, milyen emberek állnak a szövetkezet élén. Ezért csakis megelégedéssel fogadhatjuk, hogy ezzel a kérdéssel ma már újból, társadalmi szinten is foglalkoznak. Előreláthatólag ez év október elsejével újabb járadékkiegészítések várhatók a régebben nyugdíjba ment szövetkezeti tagok esetében. Arról van ugyanis szú, hogy egy szövetkezeti tag járadéka nem lehet kevesebb havi ötszáz koronánál és egy szövetkezeti házaspáré havi 850 koronánál. A társadalmi megbecsülésnek ez újabb megnyilvánulása lesz. SZARKA ISTVÁN Lenin kétesztendős krakkói és poroninl tartózkodása idején gyakran gyönyörködött a természet szépségében. Nyáron a Visztulában fürdött, télen a közeli dombokon síelt, tavasszal pedig az erdőkben kerékpározott. Minden szabad percét felhasználta arra, hogy nagy gyalogtúrákat tegyen Rakówba és Olszéba, de legjobban a hegyeket szerette. Nagyezsda Krupszkaja, V. 1. Lenin felesége és munkatársa megírta, hogy „llfics végtelenül szerette a hegyeket". Különösen a Magas-Tátrát. Sokszor lehetett látni bottal, kenyérzsákkal Czarny Staw, Swlnica és a Rysy környékén. A gyakran többnapos tátrai kirándulásokra Poroninból indult. Ugyanis az orvosok tanácsára Krakkóból Poroninba költözött. Pihennie kellett, szüksége volt jó levegőre, napfényre, az erdők zöldjével dúsított légkörre és a „hegyi akrobáctóra", ahogyan a hegymászást nevezte. Mindezt Poroninban, Zakopane közelében találta meg. „Ez egy majdnem orosz típusú falu" — írta testvérének, Máriának — „szalmatetők, nyomor. A hegyllakók népviselete, a posztónadrág és az ugyanolyan ing ... Porontn nem „kurort" lZakopane az), ezért van itt nyugalom..." Poroninban ugyan nem volt villanyvilágítás, de volt posta és vasút, amire Leninnek szüksége volt, hogy fenntarthassa a kapcsolatot Oroszországgal és a világgal. Es vannak hegyek, dombok, lejtők, csörgedező patakok, a háttérben pedig a Tátra fenséges csúcsai kéklenek. Gyakran ment kerékpáron Zakopanéba, szinte naponta üldögélt a Poronin mellett emelkedő Galico y Grapyn, kezében jegyzetfüzettel és hegyesre faragott ceruzával és nézte a Tátra élesen kirajzolódó hegyoldalait. Alkony táján bement a faluba és élénk gesztusokkal üdvözölte a föld egyszerű népét. Leveleket vitt a postára és a küldeményeket egyenesen a postakocsiba dobta. Naponta kétszer — reggel és délután — látták a postán. Annyi újságot, levelet, folyóiratot és könyvet kapott, hogy Radkiewicz postamester a padlón volt kénytelen őket elrendezni. Lenin sok levélre és táviratra azonnal a postán válaszolt, azután hóna alatt a hatalmas levélhalommái indult hazafelé. Családjával — Nagyezsda Krupszkajával és annak anyjával — Terézie Skupietíová kunyhójában lakott. Lenin 1913 augusztusának vé gén mászta meg a Rysyt. Erről két feljegyzés maradt ránk. Az elsőt. Bucevics, a kirándulás résztvevője, a máslkat bizonyos Z. irta 1933-ban az llustrowany Kurier Codzienny című krakkói napilapban. Bucevics így emlékezik viszsza az Ogonyokban Lenin tátrai barangolására: LENIN a Tátrában „A Tátra ma szebb volt, mint valaha. Egyes csúcsai kiváltották elragadtatásunkat, különösen lljicsét. A völgyben fényképeztünk. Ezeket a képeket — másokkal együtt — Vlagyimir Iljics minden bizonnyal Krakkóban fagyta..." Este érkeztek a Tengerszemhez, és a tó partján levő kunyhóban szálltak meg. A csúcsokat bearanyozta a lebukó nap, a völgyekben lila árnyak sűrűsödtek. „Mivel Bogockij és én már jártunk ezen a helyen — írja Bucevics —, „megmutattuk Leninnek a Tátra legismertebb csúcsait. Lenin elhatározta, hogy másnap reggel megmászszuk a Rysyt..." Bucevics és Bogockij, Lenin társai, orosz emigránsok voltak, akik segítettek a forradalmi munkában. „Három órakor keltünk. Hideg van, mint ilyen magasságokban általában. Amikor nagynehezen kikászálódtam a meleg ágyból, Lenin már készen vált... Amikor a nap kibukkant a csúcsok közül, a kirándulók már elhagyták Czarny Stawot. Útközben munkások csatlakoztak hozzájuk, a krakkói Turista Klub tagjai. Vezetőjüket, a Napred folyóirat munkatársát, Lenin még Krakkóból ismert e, ezért azt javasolta, hogy menjenek együtt. A munkások először voltak a Tátrában és úgy őrültek, mint a gyerekek. Vlagyimir liftes felenléte — akiről már nagyon sokat hallottak — természetesen nagyon Izgatta őket. liftes is nagyon érdeklődött a kiránduló munkások iránt. Csak lengyelül beszéltek, de azért megértettük egymást ..." A Rysyről csodálatos látvány tárult a kirándulók elé. llfics és társai pihentek és élvezték a tátrai panoráma szépségét. Fél évszázaddal ezelőtt a Tátra lengyel és szlovák oldala is még ismeretlen volt. A Rysy csúcsán találkozott a kirándulókkal az a bizonyos Z. „Egy hosszabb kirándulásról tértem vissza Ótátrafüredről. Körülbelül délután három órakor a Rysy felöl orosz beszélgetést hallottam. Azután három személy jeleni meg, akik a közelünkben leültek. Akkor már egészen tekintélyes kis embercsoport gyűlt össze a csúcson. Rajtuk kívül voltak ott magyar, szlovák és cseh turisták is. Két fiatalabb orosszal kezdtünk beszélgetni. Akkor az Idősebb, aki kis szakállt viselt, közölte, hogy lengyelül ls tud. Most már tudom, hogy Lenin volt, egészen olyan volt, mint a fényképein. Oroszországról beszélgettünk. Lenin azt mondta, hogy ott nagy események készülnek. Beszélt az orosz muzsikokról, az éhségről, amely 1913-ban sújtotta ezt a gazdag országot és kijelentette, hogy Oroszországban elkerülhetetlen a fordulat. Körülbelül egy órán át beszélgettünk." Alkonyatkor Lenin és társai leereszkedtek a Tengerszemhez. A nap gyorsan lebukott a hegyek mögé. Nemsokára teljesen besötétedett. A kirándulók szótlanul mélyedtek gondolataikba. A szikrázó csillagok szinte kézzel elérhető közelségben ragyogtak. Lenin sokáig nézte őket. Kimerülten, de új benyomásokkal érkezett vissza késő éjszaka Poroninba. Ez a kirándulás élénken megmaradt emlékezetében, még a Kremlben ls beszélt róla. A Tátra alatt töltötte el munkás életének két esztendejét. t-k) UJJAEPULT VASUTAK Közép-Szlovákia vasúti hálózata 728.6 km hosszú vágány ami az ország vasúti hálózatának 6 százaléka. Évente átlagosan 40—45 kilométernyi vasúti vágányt építenek újjá, a legtöbbet — 95,3 kilométert — 1968-ban. Az utóbbi 7 évben az újjáépített vasútak hossza 340,3 kilométer volt, tehát az összes vágány 46 százaléka. A küszöbönálló feladatok közé tartozik elsősorban a Zólyom—Ipolyság vonal újjáépítésének befejezése, a Poltár—Rimaszombat vonal teherbíró képességének fokozása. Az utóbbi vonalon kicserélik ugyan a síneket, azonban az űj pálya sem lesz alkalmas az új motoros mozdonyok számára. Ezt a kérdést idejében tisztázni kellett volna, mert a dieselesítésből kár lenne kihagyni éppen a Poltár—Rimaszombat vonalat. füll.) 1970. II. 4. Nyitrán, a volt egyházmegyei könyvtárban az értékes történelmi könyvek között körülbelül 4000 oldalas eredeti történelmi kötetet fedeztek fel a lengyel szejm történelméről. Az értékes dokumentumot, mely 1557-től 1659-ig tartalmazza a szejm alapszabályain kívUl annak minden tárgyalásáról szóló jegyzékét, papiruszra nyomták. t Jan VaJko felvétele — ČSTK.) Egységes ifjúsági mozgalom születik HELYZETJELENTÉS A KÖZÉP-SZLOVÁKIÁI FIATALOK SZERVEZETI ÉLETÉRŐL Mint ismeretes, az ifjúsági mozgalom felaprózottsága az elmúlt másfél évben nemcsak szervezési, hanem főleg jelentős politikai nehézséget okozott: az ifjúság eszmei egységét bontotta meg. Jelenleg Szlovákia-szerte zajlanak az eddigi Ifjúsági és Gyermekszervezetek Szövetsége járási tanácsainak bővített plenáris ülései, amelyeken hangot kapnak az alapszervezetek évzáró gyűlésein elhangzott követelmények egységes ifjúsági szövetség kiépítésére. • MEGALAKULNAK A JARASI VEZETŐSÉGEK Mind a dolgozó Ifjúság, mind a diákság, a Pionír és egyéb szervezetek taggyűlésein KözépSzlovákiában állást foglaltak az egységes szövetség kiépítése mellett. Elsőnek a nagykürtösi járásban még novemberben Szlovákia Ifjúsági Szövetsége néven megalakították egységes járási szervezetüket az eddigi szervezetek helyett. Azóta az egységes szövetség megalakult a őadeai, Dolný Kubín-i, Liptovský Mikuláš-i, besztercebányai, privigyei, zólyomi és rimaszombati járásokban. Martinban a fiatalok az új szövetséget a Fiatalok Szlovákiai Szocialista Szövetségének nevezték el. Žiar nad Hronom-ban most folyik az egyesítés, Losoncon küszöbönén a kérdés megoldása. • KÜLÖNÖS HELYZET LOSONCON Míg a rimaszombati járásban a felaprózott szervezetek helyébe minden átmenet nélkül a járási pártbizottság hathatós támogatása és vezetése mellett megalakult az űj szövetség, addig a losonci járásban ez úgy látszik, problémákat okoz. Rimaszombatban már eleve az egyesítés fő szempontjának a marxista—leninista eszmei platformot tűzték ki és ezen az alapon történt az új szövetség megalakulása. Losoncon azonban más módszer látszik: most alakult meg a Lenini Ifjúsági Szövetség, mint az eddigi négy szervezet mellett az ötödik. Ennek eszmei bázisa köré tömörítik bizonyára az új szövetséget. Az ifjúsági szervezetek szövetsége azonban az egyesítő plénumon megszűnik, éppúgy, mint megszűnt mindenütt, ahol az új szövetség létrejött. Így az egyes szervezetek is feloszlanak. A most alakult Lenini Ifjúsági Szövetség ezért rövid időt kap befolyásának érvényesítésére. Vagy előbb kellett volna megalakítani, vagy eszmei platformját egyenesen az új szövetségben kellett volna érvényesíteni. Igy azonban az egyesítő folyamat elhúzódása az eredmény, s valószínűleg csak március 6-án kerül sor az egységes szervezet megalakítására. • ALAKISÁG HELYETT J0 MUNKA Az újjáalakult egységes ifjúsági szervezetnek még egységes neve sincsen (hol Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, hol csak Szlovákiai Ifjúsági Szövetségnek hívják), tevékenysége azonban már érezteti hatását. A járási szervezetek programjai mentesek az egykori CSISZ hibáitól, s ugyanakkor a felaprózott szervezetek eszmei zűrzavarától is. Mindenekelőtt a tényleges munkára helyezik a hangsúlyt. Már hírt adtunk a „Gömöri fiatalság az országnak" nevű akcióról, de hasonló kezdeményezések születnek másutt is. Főleg termelési felajánlásokról, a vállalatvezetőségekkel való együttműködés alapján történő akciókról van szó. A rimaszombati járásban például már a munka elején az egészséges eszmei bázis hatása is megnyilvánult az internacionalista elvek következetes érvényre juttatásával. Nemcsak a járási bizottságban, hanem az alapszervezetek bizottságaiban is igazságos nemzetiségi arányokat biztosítanak. Jelentős az a programpont, hogy a CSISZ-nél jobban oldják meg az érdeklődési területek és hivatásbeli különlegességek szerinti differenciált munkát. • KONKRÉT' PERSPEKTÍVÁVAL, TISZTA SZÄMLÄVAL A zilált 1968-as viszonyokban felbomlott ifjúsági szövetség utódjai eszmei egység híján nem bizonyultak életképeseknek. Az álproblémák néha hisztérikus feszegetése, álérdekek hangoztatása elterelte a figyelmet a konkrétumoktól és másod-, harmadrendű kérdések kerültek előtérbe, pillanatnyi problémák kerültek napirendre távlati program megszabása helyett. Az új szövetség járási bizottságai már a kezdet kezdetén kiküszöbölik a bomlasztást okozó gyakorlat megismétlődésének lehetőségét. Több járási szervezet — legutóbb a besztercebányai, bővített vezetőségi ülésen elemezte a formálisan megszűnt szervezetekben a múlt évben végzett munkát. . Az új egységes szervezetnek csak a javára válik, ha a megtévelyedett egységbomlasztók tevékenységét tisztázzák és levonják belőle a tanulságot. Ügy látszik, a fiatalság képes megtalálni egyrészt az elbürokratizált rutinmunka, másrészt az álérdekek alapján történő egységbomlasztás között a helyes utat: a konkrét feladatokra, világos távlatokra, eszmei egységre épülő differenciált ifjúsági munkát. VILCSEK GÉZA