Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám, szombat

MIRŐL ÍRNAK mf tribúna rrr.Tin i ZmeMkíiwvuu/ Ha mindenki gazda lesz a munkahelyén... i PRAGAI LAPOK Vélemények a tagkönyvcseréröl A párttagság legszélesebb ré­tegelt érdeklik a tagkönyvcse­réről szőlő információk. Figye­lemreméltó megállapításokat tartalmaz ezzel kapcsolatban /. Jelinek cikke a TRIBÚNA leg­utóbbi számában. Felhívják a figyelmet arra, hogy a párt­szervezetekben a tagkönyvcse­rét nem szabad egyének vagy csoportok leszámolási akciójá­vá süllyeszteni. A régi érde­mekkel nem lehet kiegyenlíte­ni a megingást vagy az árulást. Az 1968 januárja utáni időszak az elmúlt 20 évben ismét a helytállás nehéz vizsgáját je­lentette a kommunisták számá­ra: kiderült, melyik kommunis­ta milyen fából van faragva. A megtévesztettek fogalmával kapcsolatban J. Jelinek megál­lapítja: erről nem lehet szó ab­ban az esetben, ha az eszmei zűrzavar a párt szempontjából káros tettekhez vezetett, s így teljesen mindegy, hogy e káros tettekhez milyen magas tisztsé­get betöltő személy adta meg az ösztönzést... Nem lenne az sem helyes, ha figyelmen kívül hagynánk egyes párttagok passzivitását abban az időben, amikor a párt nagy veszélyben volt, és nem részesítenénk ezt a passzív állásfoglalást éles elv­társi bírálatban. Ez nemcsak nevelő célból, hanem megelőző okokból is fontos. A VEÖERNl PRAHA cikksoro­zatában tájékoztatja az olvasó­kat a tagkönyvcsere során elő­forduló helyzetek megoldásá­ról. Karel Mazaö, a CSKP KB cseh irodájának munkatársa ki­fejti, hogy az átigazoló beszél­getések fő célja a párt aktivi­zálása. A párt a jövőben nem kíván együttműködni a karrie­ristákkal és a haszonlesőkkel. „Tudatában kell lenni annak is, hogy a párttagokkal folytatott beszélgetések nem lesznek sem bírósági tárgyalások, sem vizs­gáló bíró előtti kihallgatások. Nem annak bizonyításáról van sző, hogy ki hol, mikor és mit mondott. A beszélgetéssel meg­bízott csoportnak a párttagok állásfoglalásának és cselekede­teinek komplex értékelését kell szem előtt tartani. Egyidejűleg azonban minden párttagnak tu­datosítania kell, hogy a párttal szemben becsületesnek és őszintének kell lennie. Az is, ki milyennek ítéli meg hibáit és tévedéseit, hozzátartozik a párttag komplex értékeléséhez" — olvashatjuk a Večerní Pra­hában. A cikkíró hangsúlyozza azt is, hogy a párt a tagkönyv­cserét nem tekinti leigazolási akciónak. Az elmúlt két év po­litikai eseményei valameny­nyiünket mérle'gre tettek. A jó­zanul gondolkozó sem kifogá­solhatja, hogy a párt megtisz­títja sorait azoktól, akik nem tartoznak oda. Akik vétettek a párt ellen, saját magukat zár­ták ki a párt soraiból — s ezt szervezetileg is szentesíteni kell. Kommentárok a Cseh Belügyminisztérium közleményéhez Több cseh lap részletesen foglalkozik a CSSZK Belügymi­nisztériumának szerdán közzé­tett határozatával, amelynek alapján megfosztja állampol­gárságától J. Pelikánt, O. Ram­boušeket, I. Svitákot és O. Si­ket, akik azonkívül, hogy ille­gálisan tartózkodnak külföldön, az ország érdekeivel ellentétes tevékenységet fejtenek ki. A ML AD Ä FRONTA kommentárjá­ban rámutat arra, hogy Ram­boušek, akit 1950-ben kémke­désért jogosan ítéltek el, és 1968-ban mint „az ötvenes évek áldozata" a 231-es klub egyik tevékeny szervezője volt, most Chicagóból adja a tanácsokat, hogyan kell átvészelni az Idő­ket idehaza. Sviták ma a „Své­dectví" című emigráns folyóirat hasábjain terjeszti nézeteit. Pe­likán, aki római nagykövetsé­günkről dezertált, nyíltan hirde­ti, harcolni kell a jelenlegi csehszlovákiai rendszer ellen. Šik pedig a nyugati egyeteme­ken és hírközlési szervekben támadja szocialista rendszerün­ket. A ZEMEDÉLSKE NOVINY kommentárjának a címe: „Né­gyen az ellenség közül." A kommentár többek közt megál­lapítja, mind a négy személy azok közé az emigránsok közé tartozik, akik tudatosan men­tek „a másik partra", tudato­san hagyták el népünket, or­szágunkat és a szocializmust. De az emigránsok között ls van különbség. A második világhá­ború előtt megélhetési okok miatt több cseh és szlovák kényszerült külföldre. Sokan közülük máig is ragaszkodnak hazájukhoz és nemzetükhöz. 1948 után azok hagyták el az országot, akiknek nem tetszett hazánk új útja, s megkezdték a harcot ellenünk. Most pedig csatlakoztak hozzájuk a Svitá­kok, Pelikánok és hasonlók. De népünk nem vállal közösséget sem a „februári", sem pedig azok legújabb erősítéseként a Nyugatra érkező emigránsok­kal. Vitacikk az állami címerről és a magángazdák jövedelméről A cseh kormány napilapja, a NÁRODNÍ VÝBORY 7. számá­nak vitarovatában egy olvasó véleménye jelent meg a készü­lő államcímerről. /. Duchoň, a cikk írója a ČSTK január 26-1 közleményére reagálva kifogá­solja, hogy a kérdést úgy te­szik fel, mintha a legfontosabb az lenne: gótikus vagy rene­szánsz stílusú lesz-e a címer? „1918-ban oroszlánt és keresz­tes hegycsúcsokat kaptunk címerünkbe. A hegycsúcsok az oroszlán mellett voltak. Ma fö­derációban élünk. Tehát a régi címereket egymás mellé tesz­szük. De lesznek olyan szűk­keblű soviniszták, akik majd nem tudnak dönteni abban, me­lyik is a megtísztelőbb hely, a jobb vagy a bal oldal, fenn-e vagy lenn? A CSTK híradása szerint abban a hiedelemben ringathatják magukat, hogy az új címer az első köztársaság elrendezését fogja szimbolizál­ni, mert hát a hírben nincs szó a jelenlegi társadalmi rend jel­képeiről. Mintha csak azt mon­daná valaki: a társadalmi rend szerek változnak — de az ál­lam marad. 1-Ia már megszoktuk az oroszlán feje fölött a sze­rény kis csillagot, és a szlovák hegyen fellángoló felkelési lán­got, feltételezhető, hogy a vi­lág is megszokta ... Vélemé­nyem szerint a világ előtt is büszkén jelentkezhetünk ha­gyományainkhoz és ideoló­giánkhoz is" — állapítja meg vitacikkében J. Duchoft. Az idézett hetilapban /. Cer­nohorskp tollából figyelemre méltó cikk jelent meg, amely­ben a píseki járás tapasztala­tai alapján foglalkozik a ma­gángazdák előnyeivel a szövet­kezetesekkel szemben. Amíg a szövetkezeteknek a társadalom élelmiszerellátásában fontos tervfeladatokat kell teljesíteni, addig „a magángazdák azt ter­melnek, ami nekik tetszik, és azt kínálnak megvételre az ál­lami szerveknek, ami nekik a legmegfelelőbb. De ugyanakkor azt sem teljesítik, amit vállal­tak. Äm a vetőmagot, mezőgaz­dasági gépeket és a műtrágyát ugyanazon az áron vásárolják, mint az efsz-ek. Ha az illeté­kesek nem lépnek közbe, addig fog tartani ez az áldatlan hely­zet, amíg a piacon nem lesz elegendő áru. Ezenkívül ez a helyzet termékeny talajt bizto­sit a mezőgazdasági termékek­kel való feketézésre és az adó­csalásra is. Hasonló a helyzet a sertésvágásokat illetően ís, mert a magángazdák gyakran megfeledkeznek a kötelező be­Jelentésről" — Írja a cikk szer­zője, —sm— AZ UTÓBBI HETEKBEN több­ször is találkoztam Csóka Fe­renccel, a tejfalusi szövetkezet elnökével. Nem dicsekedhetek azzal, hogy valamennyi találko­záskor jó hangulatban találtam az egyébként vendégszereteté­ről, barátságosságáról ismert Feri bácsit. Igaz, hol van ő még attól, hogy bácsi legyen. Hiszen száz és jó néhány kilóját olyan fürgén mozgatja, hogy abból ugyan nem lehetne a korára következtetni. Hát még észjá­rásának frissesége, kifogyhatat­lan szellemessége, sokoldalú­sága ... így ismertem. Mégis, amikor találkoztam vele, olyan „elke­nődött" volt az ábrázata, mint akinek „nem jutott dinnye­föld". Mit és hogyan kérdezzen az ember ilyen esetekben? Azt tartják róla, hogy a legkénye­sebb kérdésekre sem vág sér­tődött arcot, de honnan tudhat­ja azt az ember, hogy ugyan­akkor mit érez ott belül, mit gondol, amikor árulkodó jelek nélkül igyekszik tárgyilagosan válaszolni. Szerencsém volt, amikor Len­gyel István a szövetkezet köz­gazdásza az egyik ilyen beszél­getésnél így vette át a szót. — Sajnos, a múlt esztendő gazdasági eredményei a vára­kozáson alul maradtak. Ez a sajnos csaknem úgy hangzott — az elnök hangula­tának aláfestésével — mintha tragédiáról lenne szó. Persze, hogy valóban miről is van szó, azt a kívülálló az elejtett sza­vakból aligha képes felmérni. Csak sejti, hogy valami valami­lyen oknál fogva nincs rend­ben. Hogy mi nincs rendben? Jó, hogy ezt a kérdést ilyen nyer­sen nem tettem fel a szövetke­zet elnökének. Más ugyanis az, ha ők mondják meg magukra, amit meg kell mondani, és más az, ha valaki belekotnyeleske­dik a dologba. De egyszer se higgyük, hogy ha már magukról kell meg­mondani valót, akkor szépítge­tik a dolgot. Nem, ilyenről sző sem lehet, ezt nem engedi meg a parasztbecsület. Persze, azért azt se gondoljuk, hogy a múlt évi gazdálkodás elemzése asz­talcsapkodás közepette zajlott le. Egyszerűen csak elemeztek: hol történt, mi történt és miért történt. Ez az eléggé névre sző­lő elemzés esetenként keserű pirula volt, máskor csupán el­gondolkoztató tanulság. Lehet, hogy legutóbbi ottjártamkor az elnök éppen az egyik tanulsá­got „emésztette". S ha az adag kissé túlzott, akkor bizony az emésztés nem kellemes érzés. Tejfaluban a múlt évet nem úgy zárták, ahogy szerették vol­na. És efölött valamennyi szö­vetkezeti tagnak akad egy kevés ke elgondolkodni valója. Nem, arról szó sincs, hogy a szövet­kezet kritikus helyzetbe került, hiszen a tervet a termelés csak­nem minden ágában túlteljesí­tették. Csakhát az a kevés ki­maradás Is elég volt ahhoz, hogy a jövedelem a vártnál ke­vesebbre „sikerült". Már a búza is bosszúságot okozott. Mind­össze 32,4 mázsa termett hektá­ronként. A dunaszerdahelyi já­rásban ez bizony nem sok. Jő termést ígért ugyan a búza, de az érésre kedvezőtlen idő leg­alább ö>t mázsát „ellopott" a hektárhozambői. Igaz, hogy ta­vaszi árpából csak 31 mázsát terveztek és 38,7 mázsa lett a hektárhozam. Kukoricából, éve­lő takarmányokból, cukorrépá­ból is több termett a tervezett­nél. A kertészet csaknem száz­ezer koronával több bevételt adott, mint amennyit vártak. Az állattenyésztésből a bevé­tel valamivel meghaladta a ter­vezettet. Sertés- és marhahús­ból többet adtak ei, s ráadásul magasabb áron, mint ahogy a tervben szerepelt. A tojás azon­ban kevesebb volt, mint tervez­ték, de ez nem befolyásolta lé­nyegesen a szövetkezet jövedel­mét, amely végeredményben nem volt kevesebb, mint ameny­nyire számítani lehetett. A ju­talmazásra a tervezett 2 millió 18 ezer koronás érték helyett 2 millió 29 ezer koronát fizethe­tett a szövetkezet a tagoknak. EZEKNEK AZ ADATOKNAK az ismerete alapján az ember jo­gosan kérdezhetné, ha gazdasá­gi téren ennyire rendben van­nak, akkor miért lógatja az or­rát az elnök, a közgazdász meg a többi vezető. Hát lássuk csak, mi bosszantja őket. Űgy tervezték, hogy nyolc hektáron fognak dohányt ter­meszteni, s ebből 380 ezer ko­rona lesz a bevétel; jó munka­lehetőséget, keresetet biztosít jó néhány szövetkezeti tagnak. És ebből nem lett semmi. A do­hánybeváltó olyan feltételeket szabott, hogy nem lehetett elfo­gadni őket. Elúszott tehát egy szép összeg. A repcénél is. Nem sokat, csak 17 mázsát tervez­tek egy-egy hektárról, de még annyi sem lett, hanem csupán 11,45 mázsa. Ráadásul a frissen leadott 226 mázsából az elszá­molásnál mindössze 167,31 má­zsát fizettek ki. A tojástermelés is bosszan­tóan alakult. Arról volt szó, hogy a kisebb termelőktől egy nagyvállalat veszi át a terme­lést, tehát ők is felszámolhat­ják a tyúkálományt. De a nagy „tojásgyár" nem készült el, ők pedig már csak későn egészít­hették ki az állományt, így a haszon lényegesen kisebb lett. Ám az eddig felsoroltak úgyszólván csak kis bosszúsá­gok ahhoz viszonyítva, amit egy gazdasági tényező okozott. A gazdálkodás fejlettségének egyik leglényegesebb fokmérő­Nagy gondokon enyhít a fokozott kezdeményezés Előtérben az iskolák és lakások építése • Kölcsön a ta­nítóknak • Az építőanyaghiány megszüntetéséért A galántai járás dolgozói már régen készülnek hazánk felszabadu­lásának 25. és a halhatatlan Lenin születésének 100. évfordulójára. Kézségenként szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb kötelezett­ségvállalásokat tettek az említett évfordulók tiszteletére. A járás la­kosai csupán a falvak szépítése terén 3 345 448 óra ledolgozására tet­tek ígéretet társadalmi munkában, 51 696 660 korona értékben. A szolgáltatások javítása érdekében 23 hnb mellett üzemrészlegeket létesítenek, amelyek tevékenységének értéke több mint 2 800 000 ko­rona lesz. Az említetteken kívül szinte az első helyen az iskola és a lakásépítés meggyorltása szerepel. tokát 1968 utolsó negyedévében kezdték el, és ha minden jól megy, az épületet jövőre átadják rendeltetésének. A járás vezetői a cél érdekében igyekszenek elegen­dő munkaerőt biztosítani, a nyári szünidő alatt pedig a tanulók is segédkeznek majd. Segít az összefogás A járásban a „Z"-akciót és a „Nép a gyermekeknek" elnevezé­sű mozgalmat is jól kihasználják. Pereden például átalakítják a tan­termeket több mint egymillió ko­rona költséggel, és korszerűsítik a negyedi iskolát is. Királyréven Aj iskola, Pnsztafödémesen, Veze­kényben és Vágkirályfán pedig óvodák épülnek. Persze, ezek csak a Ifibb, nagyobb beruházást igény­Ifi építkezések és javítások. Emlí­tést érdemel még az is, hogy a já­rásban nagy gondot fordítanak a tanítói lakások építésére. A járási Nagy szükség van tt is az iskolákra. A kapacitáshiány — akárcsak országszerte — a ga­lántai fúrásban is gondot, nehéz­séget okoz. A járás területén á járási építővállalaton kívül a Nyit rai és a Nagyszombati Magasépítő Vállalat Is épít. Az átadási határ­idő kitolódása ezeknél a vállala­toknál is előfordul. A galántai ál­talános műveltséget nyájtó iskola építésénél sem tartja ineg az épít­kezési harmonogramot a Nagy­szombati Magasépítő Vállalat, pe­dig az említett iskolára nagy szük­ség lenne, mivel a magyar tago­zat öt, nem megfelelő épUletben kénytelen meghúzódni. Hogy az építkezés fiteme meggyorsuljon, a járási épltfivállalat átveszi a nagy­szombatiakkal a Sopornyai Altalá­nos Középiskola építését. A másik nagy, 22 tantermes is­kolát Vágsellyén a Nyltrai Magas­építő Vállalat é piti. A munkála­je, hogy egy korona értékű ter­melésre mennyi a kiadás a gazdaságban. Nos. ha náluk ez­reiékben mérhető is a különb­ség, de van. Egy korona az 1,008 koronához aránylik. És ide tartozik az.a sajnos, amit Lengyel ökonómus mondott. Mert az a színt elenyésző cse­kélység, az a nyolc ezrednyi különbség mégiscsak a terme­lési költségek oldalán van. Olyat ugyan már látott a világ, hogy valaki ráfizetésből meg­gazdagodott. De mindig a má­sok ráfizetéséből. Persze, távolról sem olyan tragikus a helyzet, mint ami­lyet az elnök meg a közgaz­dász csinálnak ebből. Hiszen az a ráfizetett pénz nagyobb rész­ben a faluban maradt Abban természetesen teljesen igazuk van: ahogyan a kertészetben gazdálkodnak, az lehetetlen. A bevétel 55 százalékn munkabé­rekre fizették ki M lenne a szövetkezettel, ha m len ága­zat így gazdálkodna? >iem fej­leszteni, hanem csak leépíteni lehetne a gazdálkodást. Igaz ugyan, hogy a múlt év nem > kedvezett különlegesen a ker­tészetnek, a hosszan tartó esőzés és az azt követő szárazság növelte a kiadá­sokat, de ami sok, az sok. Az idén már nem fordulhat elő ilyen arányú munkaegységfel­használás. Természetesen a töb­bi munkaszakaszon sem. Hát ilyen problémák vannak a tejfalusi szövetkezetben. Ab­ban a gazdaságban, amelyikben például 0,98 kg volt a hízómar­hák napi súlygyarapodása. Sző­lőért, kukoricáért stb., többet bevételeztek a tervezettnél. A tagság a keresettel últalában elégedett. A vezetőség azonban a gazdálkodással nem. És ez egyáltalán nem rossz. Sőt, ez az a mozgató erő, amelynek a ha­tása már bizonyára ebben az évben is megmutatkozik. Hiszen növekszik a gazdálkodás haté­konyságának ellenőrzése, kere­sik a lehetőségeket, hogyan használhatják ki intenzívebben a rendelkezésre álló termelési kapacitásokat, és azt sem té­vesztik szem elől, hogy a ter­melés és a munkatermékenység növelésével arányos legyen a tagok keresetének növekedése is. * AZ IS A GAZDASÁGFEJLESZ TÉST szolgálja, hogy a múlt évre az állatvásárlásra beter­vezett 39 ezer korona helyett több mint százezer koronát me­rítettek. Abból az idén már jö­vedelem lesz. Mert takarmány van, munkaerő is van, hogy az állatokat ellássák. Szóval az el­nök szerint minden feltétel ad­va van, hogy az idén a tava­lyinál jobban zárják az évet. A sikert mindössze pgy feltétel­hez köti: legyen mindenki gaz­da a munkahelyén. HARASZTI GYULA nemzeti bizottság határozata alap­ján a tanítóknak lakásépítés cél­jaira 15—20 ezer korona kölcsönt juttatnak. Valószínűleg ez az in­tézkedés meghozza majd a várt eredményt és jó lenne, ha más já­rásokban ís — főképp, ahol tanltó­hiány mutatkozik — követnék a galántaiak példáját. Jó vagy rossz? Az állami és a szövetkezeti la kásépftkezésen kfvUl itt is sok az egyéni építkező. A múlt évi terv 400 építési engedély kiadásával számolt. A tervet túlteljesítették, 700 építési engedélyt adtak ki. Ta­valy 400 családi ház készült el. Az • kérdés, jó vagy rossz, hogy a 400 helyett 700 építési engedélyt adtak ki. Bizonyára nagyban elő­segítené a lakásépítés ügyét, ha lenne elegendő építőanyag. Or­szágszerte hiány mutatkozik ezen a téren, és ennek megoldása még egy ideig eltart. Igaz azonban az is, hogy öt községben betoneleme­ket, kettőben tetfinserepet, Nagy­mácsédon téglát, Sintaván beton­elemeket gyártanak a nemzeti bi­zottságok mellett működő üze­mek. Ami az állami és szövetkezeti lakásokat illeti, az idén mintegy ötszáz építését kezdik el a már említett vállalatok. A határidőben történő átadás biztosítása érdeké­ben a járás vezetősége az építők nek célprémiumot helyezett kilá tásba. Ha majd az első félév után is . mét ellátogatunk a galántai járás­ba, többet mondhatunk el arról, . milyen sikerrel járt fokozódó igyekezetük, hogyan teljesítik a két nagy évforduló tiszteletére ^ N. J. tett felajánlásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents