Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám, szombat
Mi újság a nőmozgalomban? Beszélgetés GUSTA FUČÍKOVÁVAL, a Csehszlovák Nők Tanácsának elnökével Gusta Fučíkovát nemrégiben választották meg a Csehszlovák Nök Tanácsának elnökévé. I v e 11 a § u c h o v ä, a Pravda és Kardos M á r t a, az Űj Szó prágai munkatársai ebből az alkalomból jelkérték, válaszoljon néhány kérdésükre. 1970 II. 28. • Hogyan tekint új munkakörére? — Őszintén szólva sohasem gondoltam, hogy valamikor ezt a tisztséget fogom betölteni. Éveken keresztül a csehszlovák békemozgalomban tevékenykedtem, de 1968-ban tanúsított állásfoglalásom következtében nem folytathattam munkámat. Oj tisztségemet mély felelősségérzettel vállaltam. Azóta, hogy megválasztottak a Csehszlovák Nők Tanácsának elnökévé, a nök leveleikben bizalmukról biztosítanak, és egyúttal azon reményüknek adnak kifejezést, hogy problémáik — melyek semmi esetre sem lebecsülendők — végre megoldást nyernek. Hálás vagyok a bizalomért, mely arra kötelez, hogy minden erőmmel, lehetőségeimnek és képességeimnek megfelelően dolgozzam a nőmozgalomban. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy egymagam nem sokra mennék a nőmozgalomban, a kommunista párt segítségével érhetjük csak el célkitűzéseinket. A párt megalakulásától mindig a nők egyenjogúságáért harcolt, és amióta átvette a hatalmat, az irányítást, nagyon sokat tett a nők érdekében. A nők érdekeit szolgáló vívmányok azonban egyre újabb, megoldásra váró problémákat szülnek. Ezért arra kérem aszszonyainkat, ébredjenek tudatára annak, hogy mindezen problémák fokozatos megoldása népgazdasági helyzetünk konszolidálásának ütemétől függ, melynek meggyorsításához a nők is lényegesen hozzájárulhatnak. Hiszen Csehszlovákia dolgozóinak majdnem a fele (46,1 százaléka) nő. Ez pedig óriási erő. • Oj tisztsége folytán bizonyára nagy változások következnek be életmódjában? — Mielőtt megválasztottak a Csehszlovák Nők Tanácsának az elnökévé, Július Fucík műveit rendeztem sajtó alá. Sok éve böngészem a haladó szellemű folyóiratokat; FuCík politikai cikkei, színházi és irodalmi alkotásai, riportjai után kutatok. Noha életművének lényege már megjelent, továbbra is járom a levéltárakat, és nem ís hiába. Még mindig rábukkanok egyegy elkallódott vagy feledésbe merült írására. Emellett Fučíkkal kapcsolatos emlékirataim második részén dolgozom. Eléggé széles körű levelezést folytatok, mindenekelőtt a szovjet pionírokkal. A Szovjetunióban jól ismerik, és mint a szovjet nép hűséges barátját szeretik FuCíkot. Munkám egy részét ezentúl szabad napjaimon — szombat és vasárnaponként — kell majd elvégeznem, s így biztos vagyok benne, hogy nem fogok unatkozni. • Van alkalma új munkakörében felhasználni eddigi tapasztalatait? Es miben látja legnagyobb támaszát? — Jelenlegi tisztségemben elsősorban a Békevédők CsehszloE lgondolkozva álltam az egyik pozsonyi villamoson, amikor arra rezzentem fel, hogy valaki a kezem tapogatja. Csodálkozva állapítottam meg, hogy a mellettem álló fiatal hölgy akar valamit. Az első pillanatban azt hittem, ismerős a szőkeség, s ha tudtam volna, honnan ismerem, és mi a neve, tüstént msg is szólítottam volna. Közömbösségről tanúskodó arckifejezésén azonban nem vettem észre semmi jelét annak, hogy ismernénk egymást. Annál jobban meglepődtem, amikor észrevettem, hogy egy koronást •gyekszik a markomba dugni. A talány csak akkor oldódott meg, amikor így szólt a hölgy: — Kérek egy jegyet! Legyen szíves, adja tovább! Mi tnást tehettem, tovább adtam a pénzt. — Kérek egy jegyetl Legyen szíves, adja tovább! — ismételtem meg az imént hallott szövák Bizottságában kifejtett tevékenységem során szerzett sokéves tapasztalataimat érvényesíthetem. Ezenkívül a nőmozgalomban szerzett bizonyos tapasztalatokkal ís rendelkezem, még abból az időből, amikor néhány évig tagja voltam a Csehszlovák Nőbizottság plénumának. A nemzetközi nőmozgalomnak és a nemzetközi békemozgalomnak sok a közös vonása. A nők nem idegenkednek a békeharctól, és ezért úgy vélem, tapasztalataim érvényesítésének nem lesz akadálya. Fel akarjuk újítani baráti kapcsolatainkat a szovjet és a többi szocialista ország asszonyaival, melyek 1968-ban a Csehszlovák Nőbizottság jobboldali, opportunista irányítása folytán megszűntek. Van mit tennünk, hogy helyrehozzuk a hibákat, mert csak a kölcsönös bizalom jegyében dolgozhatunk aktívan a nemzetközi mozgalomban. Minden munkámban, tehát a Csehszlovák Nők Tanácsában kifejtett tevékenységemben is legnagyobb támaszom a párt, mely megtanított arra, hogy ne futamodjam meg az akadályok elől és következetesen haladjak célkitűzéseim felé. Tudom, hogy a párt segítségemre lesz munkámban és remélem, a csehszlovák nők is támogatni fognak. Fontos, hogy kölcsönösen bízzunk egymásban és becsületesen dolgozzunk, ki-ki a saját munkakörében: az üzemekben, az efsz-ekben, mindenütt, mert csak ily módon érhetünk el eredményeket. Husák elvtárs, a CSKP KB első titkára legutóbbi találkozásunk alkalmával élénken érdeklődött aszszonyaink problémái iránt. • Hogyan képzeli el a nök nemzeti szövetségei között az együttműködést? — A nők mindkét nemzeti szövetségét és a felsőbb föderális szerv létesítését a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságának biztosítása érdekében igazságos megoldásnak tartom. Mindkét nemzeti szervezetnek megvannak a maga sajátos problémái. Megoldásuknál a konkrét helyzetekből következő, számukra legmegfelelőbb munkamódszereket Választhatják. Ugyanakkor azonban elvi kérdések is vannak, melyek valamennyi, tehát a cseh és a szlovák nők. azaz mindkét szervezet érdekeit egyaránt érintik. A Csehszlovák Nők Tanácsának éppen ezen a téren kell fontos integráló szerepet betöltenie. Mindkét szervezetünk a marxizmus—leninizmus elveit vallja. Mindkét szervezetünk teljesíteni kívánja a pártfeladatokat. És milyen utakon haladva válthatók valóra ezek a feladatok, azt együttesen kell megtanácskoznunk, majd egymás segítségére lennünk. Éppen a Csehszlovák N6k Tanácsa — ott, ahol mindkét szervezet küldöttjei találkoznak egymással — a legmegfelelőbb hely a véleveget a mellettem álló öreg úrnak, aki azonban szörnyű haragra gerjedt: — Én, kérem, utas vagyok, nem pedig kalauz! — adta tudtomra. — A jegyet elöl kell megvenni! Valaki szabálytalanul M d d tovább! felszállt a hátsó ajtón, s most fél, hogy nincs jegye. Meg kellene büntetni! Szó nélkül hallgattam az idős férfi leckéztetését. Sőt, elvben egyet is érteltem vele. El is határoztam, hogy máskor nem „működöm közre" az ilyén jegyvásárlásnál. Nagy meglepetésemre, az öregúr — miután kioktatott — mény- és tapasztalatcserére, annak a tisztázására, milyen módon valósíthatók meg a valamennyiünk számára egységes célkitűzések. • Közeledik a nemzetközi nőnap. Milyen előkészületeket tesznek erre az alkalomra? — Az idén mór hatvanadszor emlékezünk meg a dolgozó nőknek erről az ünnepéről. A csehszlovák nők küldöttsége a prágai várban — Gottwald elvtárs honosította meg ezt a már hagyománnyá vált szép szokást — az előző évekhez viszonyítva ezúttal sokkal nagyobb számban találkozik majd a párt és az állami vezetőkkel. A fogadáson a csehszlovák nőknek a párt támogatására irányuló fogadalmát fogjuk tolmácsolni. Ugyanakkor figyelmeztetni akarjuk asszonyainkat kötelességeikre munkahelyükön és az ifjúság nevelésében. A fiatalságnak igen nagy szüksége van a helyes irányításra, nemcsak a családban, hanem az iskolában is. Aktivizálni akarjuk a nőket, hogy bekapcsolódjanak a politikai életbe. Véleményem szerint éppen az idei nemzetközi nőnapnak kellene bebizonyítania azt is, hogy a csehszlovák nők szeretik szocialista hazájukat, és tudatában vannak annak, milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk szövetségünknek és barátságunknak a Szovjetunióval. • Hogyan jellemezné a nőmozgalmat hazánkban az elmúlt negyedévszázad távlatából? — Az emberi élet szempontjából 25 esztendő hosszú idő, ám a történelemben röpke pillanat. Az elmúlt 25 év alatt szocialista köztársaságunk nagyon sokat adott a nőknek. Szép számban élnek közöttük olyanok, akik még nem felejtették el, milyen életük volt az embereknek a burzsoá köztársaság idején, nem beszélve a fasiszta megszállásról. Akik erre emlékeznek, azok látják az óriási haladást. A nőknek, mint egyébként valamennyi dolgozónak, nálunk alkotmányadta joguk van a munkára. Azonos munkáért a férlfakéval azonos béreket kapnak, megnyíltak előttük a főiskolák kapui, és a férfiakhoz hasonlóan bármilyen munkát s tisztséget vállalhatnak a közéletben, a társadalmi életben. Mindez nem volt lehetséges a burzsoá köztársaság idején. A nők ma gazdaságilag is függetlenek. Ismeretes, mi minden történt nálunk az anya- és gyermekvédelemben. Nem volna egyszerű valamennyi intézkedést felsorolni. Am a nehézségekkel és a fogyatékosságokkal is tisztában vagyunk. Tudom azonban, hogy szocialista államunk — gazdasági helyzetünk konszolidálásával — megoldja a problémákat, és asszonyaink is értékelik mindazt, amit szocialista köztársaságunk nyújt nekik. elvette a koronát és továbbadta. Két megállóval odább megérkezett a jegy, amiről úgy szereztem tudomást, hogy az öregúr megbökött, s így szólt: — Tessék, adja tovább! — Dehogy adom! Én, kérem, utas vagyok, nem pedig kalauz! — mondtam s indultam a kijárat felé. Szomszédom egyet sem szólt. Nyilván azért, mert elvben ő is egyetértett velem. Sőt az én elvem is tőle származott. Hogy eljutott-e a címzettnek a jegy, sohasem tudom meg. Lehet, hogy a paprikás hangulatú férfi dühében zsebre vágta. Tulajdonképpen niyn is lett volna rossz megoldás, hiszen az esetleges jegyellenőrzés miatt már nem kellett volna bosszankod nia. Az ellenőr ugyanis mindig a helyszínen „inkasszál", a büntetés összege továbbadogatásának veszélye tehát nem állt fenn. tfülöpj 3 ••••••••••••••• - 0 J F í L M E K i • c c u t d • • ISTEN ÉS EMBER ELŐTT A Magyarországon élő görög emigránsok életéről, a hazájából kitaszított ember tragikus sorsáról szól Makk Károly Isten és ember előtt című filmje. Georgiosz Haitasz, a görög polgárháború szabadságharcosa csaknem két évtizednyi emigráció utón sem képes gyökeret verni az új hazában, nem tud beilleszkedni az új körülmények közé. Feleségét is a honvágy kínos érzése gyötri, vlsszavágyódik oda. ahonnan menekülni kényszerültek. S az egykori görög partizán engedelmeskedve az asszony önzésének, elszántságának családjával együtt repatriálni készül. Am a helyzet nem olyan egyszerű: az asszony terve a családon belül ellenállásba ütközik. Boxolóként karriert befutott fiuk úgy dönt, hogy Magyarországon marad. De a leány sem hajlandó szüleit követni, mert szerelmes egy orvostanhallgatóba, s az új hazához kötik őt a szerelem erős szálai. Az anya megszállottsága, hazavágyódása azonban nem ismer határokat: konok elszántsággal — leánya boldogsága árán is — valóra váltja álmait. S tulajdonképpen itt kezdődik az igazi, az antik drámák légkörére emlékeztető konfliktus. De a film csak külsőségeiben idézi a görög tragédiákat. A hontalanok sorsának ábrázolása önmagában véve is kiváló lehetőség lenne a drámai feszültség kiteljesítésére. Ám a rendező túlbonyolítja és túlfokozza az alapkonfliktust, sőt a mondanivalót még meg is toldja. Ezáltal a cselekményvitel megtorpan, a lendületes kezdet megtörik, a drámaiság meggyőző ereje helyett a fennköltség, a kegyetlen szenvedélyek, söt a durvaságok kerekednek felül. Makk a hatásosság fokozása érdekében a lehetőségek közül szinte következetesen a legdrámaibb s egyben a legromantikusabb megoldásokat választja. Kétségtelen, hogy a rendező szuggesztív, látványos filmet készített, de éppen ebben rejlik az alkotás ellentmondásossága: külsőségeiben minél hitelesebben hat a tragédia, valójában annál valószínűtlenebb s szinle VÁRJ, MÍG BESÖTÉTEDIK Róbert és Jane-Howard Carring ton forgatókönyvírók és Terence Young — a James Bond-filmek sikeres rendezője — alaposan meg akarnak Ijeszteni bennünket. Leg alábbis erre lehet következtetni krimijükből. Minden bizonnyal meg ls ijesztették azt a zsűrit, amelyik nekik adta az 1968 as nagydíjat a „feszültségért", az izgalomért. (Állítólag van ilyen nagydíj ts!) Ijesztgetés! manővereikre Frederik Knott színdarab ját, heroinesempészést, szekrényből kieső hullát, sötét szemüve geket, maszkokat, piros festéket, elektromos feszültséget és Mel Ferrer pénzét használták fel. A gyár tási összeget a híres színész valószínűleg örömmel felajánlotta, mert bizonyára tellett az akkori szereiméből annyi, akkori neje irányában, hogy lehetővé tegye számára egy hálás és jó szerep megformálását. Ez megmenti a filmet! Audrey Hepburn a maga lányos soványságával, nagy tiszta szemeivel elsőrangú színészi teljesítményt produkál. Feltehetően ennek tudható be az a tény, hogy a vetítés alatt többször félünk, mtígljedünk, és annyira szurko(magyar) megdöbbentő az irrealitása. Kérdést kérdésre halmoz, áin elfogadható válászt egyikre sem ad. A nézőben óhatatlanul is felvetődik a kérdés: a régi veteránt nem fenyegeti veszély a nacionalizmus, a politikai gyűlölet hazájában? A visszatérés nem jelenti-e elveinek a feladását? Az igazságos és becsületes harcos hogyan tűrheti, hogy leányát erőszakkal megfosszák magyar szerelmétől? Miért fordul egyszeriben Andreasz a húga ellen? Miért rugdossák halálra az orvostanhallgatót a leány fivérének felbérelt cinkostársai? stb., stb. Érthetetlen a film befejező képsora is: az egykori partizán miért végez az őt követő görög detektívekkel, a leányával és végül önmagával is? A film fő hibája, hogy elrugaszkodik a valóságtól s a történelmi-társadalmi összefüggéseket mellőzve tárja elénk a sorsuknak kiszolgáltatott embereket. A külsőségek túlhajtott ábrázolása s az említett fogyatékosságok az igazi drámaiság kibontakozását fékezik. Ám ez nemcsak a rendező, hanem inkább a forgatókönyvíró — Galambos Lajos — hibájának róható fel. Viszont néhány kiváló színészi alakítást láthatunk a filmben. A Georgiosz Haitaszt alakító Görbe jános (azóta már távozott az élők sorából) játéka hiteles, meggyőző, mélyen átérezve és árnyaltan formálta meg a görög szabadságharcos féllábú alakját; Psota Irén — Heléné asszony szerepében — kulturáltan játszott, de nem jellemet, hanem szinte mitologikus, antik drámai hősnőt kreált az egyszerű görög anyából. Beszéde, hanghordozása helyenként túlzottan modoros. Kellemes meglepetés a jugoszláv vendégművésznő, Szlobodanka Markovics játéka, aki a fiatal leány, Anika szerepét természetes bájával, elevenen keltette életre. Ugyancsak elismeréssel szólhatunk Balázsovits La jos (a medikus) és juhász jácint 1 Andreasz) játékáról is. ym(amerikai) lünk, hogy még azt sincs időnk eldönteni, egy ilyen filmen félni -Jobb, vagy megijedni? Mert, ugye bár a gengszterbanda főnöke anynyira félelmetes, hogy még alatt valóival szemben sem tűr el sem milyen humanista, vagy behízelgő vonásokat. S olyan csúnyán néz, hogy a gyengeszlvflek visszakér hetnének a mozijegy árából, mert minduntalan el kell fordulniuk, ha ő megjelenik. Rosszmájuságunk azt sem enge di elhallgatni, hogy Mei Ferrer, színésznek mégiscsak bőkezűbb, mint producernek. A film egyet len olcsói!) díszletben pereg le, kevés színésszel, statiszták nélkül, ezért ls érezni rajta a színdarab hatását. Végezetül: nem hagyjuk megfe szftve a nézők Idegeit, oldjuk a feszültséget: nem kell félni! A végén minden jóra fordul, a gyilkosok elnyerik méltó büntetésü ket, a szerelmes házastársak továbbra is egymáséi lesznek és meg sem halnak, mert soha sem éltek. Csak semmi izgalom, fő a nyugalom, legalább a nyugdíjig kímél jük magunkat! TALÁN GÉZA A KISANGYAL, AVAGY A BAMBERGI SZŰZ A hazai közönség ezzel a filmmel először még 1968-ban, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon találkozott. A könnyed, anekdotikus vígjáték rendezője: Marran Gosoo, a nyugatnémet filmművészet úgynevezett új hullámának egyik jeles képviselője. Művész- és rendezőtársaihoz hasonlóan, filmjeiben ezért ő is elsősorban eredetiségre, a mai nyugatnémet nagyvárosi ifjúság sajátos gondolatvilágának, problémáinak valósághű bemutatására törekszik. A film játékos hangvételének megfelelően a cselekmény is egyszerű: a 19 éves Katja jGila van Weitershausen) Münchenbe utazik, mert bambergi barátja, Dieter „nein eléggé bátor", míg őt viszont izgatja nőiességének „igazi titka". Háromhe (nyugatnémet) ti müncheni nyaralása közben sűrűn váltogatja alkalmi ismeretségeit, de e rövid flörtök csalódással érnek véget: a fiatalemberek mindegyike — amikor megtudja, hogy Katja érintetlen — „visszalép" ... Mármár úgy tűnik, hogy „dolgavégezetlenül" kell hazautaznia Bambergbe, amikor albérlőtársainak egyike: egy csöndes, szótlan plakátfestő teljesen váratlanul teljesíti a „kisangyal" vágyát... Igaz, a filmet számos vidám jelenet, ügyes helyzetkomikum és élénk színkompozíció tarkítja, de ez nem elég ahhoz, hogy a nézők figyelmét mindvégig lekösse. Különösen azokon a helyeken érződik ez, ahol lelassul a vásznon pergő események üteme. Nem segít ezen az sem, hogy a filmben jobbára a szex dominál. Ellenkezőleg, nemegy jelenet már-már az ízléstelenség határát súrolja, (mik-)