Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-28 / 50. szám, szombat
Hétvégi hírmagyarázatunk SMITH LEGÚJABB TRÜKKJE Salisburyben hivatalosan bejelentették: március 3-án Rhodesia köztársasággá alakul át. Ezzel véglegessé váltk az egykori brit koronagyarmat elszakadása az anyaországtól, ugyanakkor megpecsételődik négy és fél millió néger őslakos sorsa. A Salisburyben várható keddi ceremónia nem egy új állam születésének örömeseménye lesz, hanem egy szomorú Igazság bizonyítása: az ENSZ-ben a dekolonializálást megszavazó, a valóságban azonban a gyarmati népek függetlenségi mozgalmait nyíltan-alattomosan fékező imperialista nagyhatalmak kétszinűsége csakis a népek elnyomóinak kedvez. London Jétovázása", az engedetlenkedő Sallsbury ellen meghirdetett szankcióinak erélytelensége és farizeus volta végül is odavezetett, hogy a „rakoncátlan gyerek" — a rhodesiai fajüldöző rendszer fölébe kerekedett elnéző patrónusainak. dik helyen Portugália állt — az Angolában, Mocambique-on, Portugál-Guineában gyarmati háborút viselő Lisszabonnak szüksége van egy olyan afrikai fehér támaszállamra, mint amilyen Smith Rhodesiája. Ha lelepleznék Sallsbury titkos üzleti kapcsolatait, nem egy nyugati kapitalista államnak, ENSZ-tagnak kellene pirulnia. Hisz a rhodesiai dugáru fő elosztó központjai az eddigi leleplezések szerint: Genf, Zürich, Lausanne, Párizs, Hamburg, Bréma, Amszterdam, Rotterdam, Genova, Trieszt, Lisszabon, Las Palmas, a Kanári-szigetek ... Érthető: a monopolista érdekeltségek erősebbek voltak a világszervezetben adott kötelezettségeknél, s ezt a körülményt kihasználva lan Smith kormánya a világ közvéleményével és az afrikai népekkel is dacolhatott, s egyenesen kihívást intézhetett a Wilson-kormányhoz. Az ellenség elszámította magát CSEHSZLOVÁK FELSZÓLALÁS AZ ÚJSÁGÍRÓK LENINI KONFERENCIÁJÁN # A fejlődés görbe útjai Afrikai paradoxon, hogy a fajüldöző rendszeréről hírhedt Dél-afrikai Köztársaság mellett még egy olyan apartheid-rendszerű állam létezik a fekete földrészen, amelyben 230 ezer fehér ember a legelképesztőbb kegyetlenséggel gyakorolja uralmát négy és fél millió attikai őslakos fölött. Amikor a hatvanas évek elején felbomlott a Rhodesia és Nyasszaföld Államszövetség, s miután ÉszakRhodesia— Zambia, Nyasszaföld pedig Malawi néven független néger államként maradt tagja a Brit Nemzetközösségnek, DélRhodesia, azaz Zimbabwe népe szintén remélte, hogy őrá is ráköszönt a szabadság napja. Nem így történt, s a reálisan gondolkodókat ez nem lepte meg. Ugyanis hiú ábránd lett volna feltételezni, hogy akár a brit monopóliumok, akár az itteni fehér telepesek egyszerűen kiengedik kezükből ezt az ásványkincsekben igen gazdag «rszágot és Cecil Rhodes hajdani gyarmatbirodalmát szépen visszaadják azoknak, akiket joggal megillet. A dél-rhodesiai — a továbbiakban csak rhodesiai — viszonyoknak az ad különös szint, hogy az őslakosok fogait háttérbe szorítva a régi gyarmattartó és az úf elnyomó veszett össze a prédán, s hogy a klasszikus gyarmattartók viszonylag valamivel „jobbak" voltak a mostaninál, mert tőlük aztán semmit sem remélhetnek a zimbabwei afrikai tömegek. A volt gyarmatok tömeges függetlenné válásának éveiben, Sallsbury azzal a kéréssel fordult Londonhoz, hogy függetlenítse a koronagyarmatot. London tétovázott, s ebben — bármilyen paradoxul is hangzik — az afrikai lakosság is támogatta, mert az adott helyzetben Dél-Rhodesia függetlenné nyilvánítása azt Jelentette volna, hogy szentesítik 230 ezer ottani fehér elnyomó uralmát a 4 és fél milliós afrikai tömeg fölött, vagyis csak a cégér változott volna, a lényeg, — a jogfosztottság, kizsákmányolás és kiszolgáltatottság maradt volna. London habozására a rhodesiai Smith-kormányzat 1965-ben azzal válaszolt, hogy egyoldalúan, a maga részéről kikiáltotta az ország függetlenségét. Azóta csúnya alkudozás folyt a wuson-kormány és a sallsburyl vezetők között a rhodesiai státus rendezéséről, s minden egyes alkalommal úgy tűnt, hogy az angol kormány az, amely beadja derekát, s nem mer erélyesen fellépni a rhodesiai fehér lázadók ellen. % Csorba az ENSZ tekintélyén A rhodesiai néger lakosság sorsa világügy lett. Az ENSZ Közgyűlése a dekolonizációs bizottság többszöri előterjesztésére nemegyszer gazdasági szankciókat rendelt el a világszervezet határozataival dacolő salisburyf kormányzat ellen, ám minden kereskedelmi tilalom hatástalan maradt, mert a nyugati nagyhatalmak — azok is, amelyek az ENSZ-szankciőt megszavazták — kijátszották a különféle tilalmakat. A külföldi monopóliumok nem mondtak le a rhodesiai rézről és más ásványkincsekről, húsról, dohányról, és egyéb kiviteli cikkekről. Megtalálták a kerülőutakat az ENSZ-szankciők kijátszására. Elsősorban a szomszédos Dél-afrikai Köztársaság ajánlkozott közvetítőnek, dél-afrikai hajósok szállították a rhodesiai portékát rendeltetési helyére, s ha kellett, más márkát is adtak a rhodesiai árunak. Az „önzetlen" segítőtársak között mindjárt a másoMoszkva — Február 27-én, pénteken „A burzsoá sajtó reakciós lényegének lenini kritikája" címen megtartott tudományos konferencia utolsó napján Moszkvában több szovjet és külföldi szónokon kívül két csehszlovák résztvevő is beszédet tartott. Karol Hederling, a bratislavai Pravda szerkesztője üdvözölte a jelenlevőket, dr. Miloš Marko docens, a Csehszlovák Újságírók Központja elnöke, valamint a szlovák újságírók nevében. Megmagyarázta a hazai és a külföldi reakció céljait 1968-ban Csehszlovákiában, és konkrét példák segítségével érzékeltette, hogy hová vezetett a tömegtájékoztatási eszközök hatása, amely nem csupán a pártra és a szocializmusra járt rossz következményekkel, hanem több egyén számára is tragikus volt. František Havlíček tudományos dolgozó, a CSKP KB tag ja hangsúlyozta, hogy a jobboldali opportunisták és revizionisták már több éve tevékenykedtek a pártban. Cselekedeteik nyíltan megmutatkoztak 1968ban. A lenini elvek szerint eljáró CSKP Központi Bizottsága és a pártaktíva — hangoztatta záróbeszédében Havlíček elvtárs — intenzív tevékenységet fejt ki az irányban, hogy méltóságteljesen és kommunista módra legyen megünnepelve V. I. Lenin születésének 100. évfordulója és Csehszlovákia szovjet hadsereg által történt felszabadításának 25. évfordulója. A kétszeres felszabadítás: az első 1945 májusában, a második pedig 1968 augusztusában, amikor a Szovjetunióval együtt a többi szocialista állam is segített megsemmisíteni a belső és a nemzetközi reakciót, valamint a jobboldali opportunisták intrikáit. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT SANTA BARBARÁBAN Q Mit szólnak az afrikaiak? A Rhodesiai Köztársaság kikiáltása betetézi London és Salisbury viszonyának évek óta tapasztalt furcsa alakulását. A néger többség számára a köztársasági rendszer azt fogja jelenteni, hogy törvényesítik a fehér kisebbség fajüldöző kormányrendszerét, amelynek a tavaly júniusi népszavazáson elfogadtatott „alkotmánnyal" jogi alapot is adtak. Hadd illusztrálja ezt a törvényhozási rendszer. A kétkamarás parlamentnek 23 szenátora és 66 képviselője lesz. Tíz szenátor a fehér kisebbség képviselői közül, további tizet a megalkuvó néger törzsfőnökökből választanak, hármat pedig a kormány nevez ki. A 66 képviselőből csak 16 fogja a négereket képviselni, ezeknek is csak a felét választják, a többit majd az elektorok szemelik ki. Nem nehéz előrelátni, kit is fog képviselni ez a parlament. Több jelenségből lehet következtetni a néger lakosság helyzetének rosszabbodására. 1965, tehát Sallsbury és London kenyértörése óta a rhodesiai bíróságok 600 százalékkal több halálos ítéletet hoztak négerek pereiben. Vagyis várható, hogy a politikai engedetlenséget, ellenállást drákói törvények alapján a Jövőben még szigorúbban megtorolják, mint a múltban. Felmerül még egy kérdés, mit szólnak a rhodesiai eseményekhez az afrikai népek, elsősorban Zimbabwe szomszédai? Állásfoglalásukat az Ismert lusakai nyilatkozat fejezi ki, ebben magukévá teszik a rhodesiai négerek céljait, támogatják az illegalitásba kergetett Zimbabwe Afrikai Népi Unió harcát. Ám Zambiát magát is gazdaságilag és katonailag sakkban tartják a rhodesiai politikai és gazdasági körök, melyeknek igen nagy a befolyása Malawiban. A legharciasabban a Rhodesiától távolabb fekvő országok állnak kl a néger lakosság mellett. Ugyanakkor a Dél-afrlkal Köztársaság és Portugália minden erejével a Smitb-kormány mellett áll. így aztán a rhodesiai négerek jövőjét tekintve csak egy hatásos mód kínálkozik harcuk támogatására: a világ demokratikus erőinek hatásosabb összefogása az ENSZ-ben, a világszervezet hatékonyságának és ütőképességének fokozása abban az értelemben, ahogyan azt a szocialista országok ENSZ-küldöttségei számtalanszor szorgalmazták. Ha ez sikerülne, a legnagyobb hozzájárulás lenne a világszervezet fennállása 25. évfordulófának ünnepségeihez. LŐRINCZ LÁSZLÓ New York — Kalifornia kormányzója február 26-án rendkívüli állapotot hirdetett ki Santa Barbara városában, és kijárási tilalommal fenyegetőzik, ha az egyetem diáksága nem szünteti be sorozatos tüntetéseit. Csütörtökre virradó éjjel mintegy 1000 diák tüntetett a város utcáin a vietnami háború és a chicagói per ellen. A rendőrség erélyesen fellépett a tüntetők ellen. Az összeütközések során súlyosan megrongálódott a város bankja, és a tüntetők felgyújtottak egy rendőrautót. Ronald Reagan kormányzó elrendelte, vizsgálják felül, vajon a tüntetéseket nem William Kunstler szervezte-e, aki mint ismeretes, a chicagói per vádlottjának védője volt, és röviddel a tüntetések után beszédet Intézett a diákokhoz. A hírügynökségi jelentések rámutatnak arra, hogy Reagan már többször is „kitüntette magáť' erélyes fellépésével. A Santa Barbara-i egyetem körül mintegy 300 rendőr cirkál és a legfrissebb jelentések szerint 18 órától 6 óráig kijárási tilalmat rendeltek el a diáknegyedben. Ennek ellenére közel félezer diák tüntetett az utcákon, akiket a rendőrség könnyfakasztó gázzal oszlatott szét. Az UPI hírügynökség szerint eddig 13 személyt tartóztattak le, hét rendőr és két tüntető sebesült meg. Az Olasz Kommunista Párt nyilatkozata a kormányválságról ke) jelenleg tehet, hogy leköszön a rábízott feladatról — emeli ki a közlemény. Olaszországnak — hangsúlyozza a továbbiakban az OKP vezetősége — politikai fordulatra van szüksége. Ma már megvan a lehetősége annak, hogy olyan kormány alakuljon, amely az állam és a dolgozók közötti jobb viszony alakításának új útjára lép, diszkrimináció nélkül érvényesíti a parlament jogait és kiváltságait, érvényesülni engedje a választott helyi szervek autonómiáját, feltétlenül tiszteletben tartsa a törvényeket és még tavasszal megrendezi a helyi, megyei és tartományi választásokat. Róma — Az Olasz Kommunista Párt vezetősége nyilatkozatot adott kl a jelenlegi kormányválság elhúzódásának okairól. A Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Egységes Szocialista Párt és a Köztársasági Párt vezetőinek tárgyalásai, — mondja az OKP nyilatkozata — már valóságosan megmutatták, hogy lehetetlen olyan komoly néppárti kormányt alakítani, amely megfelelne az olasz dolgozók várakozásainak és követelésének. Véget kell vetni ezeknek az eredménytelen és értelmetlen tárgyalásoknak. Az egyetlen, amit Rumor (a négy párti „középbal" kormány kijelölt miniszterelnöA kínai népgazdaság a fegyverkezés árnyékában Moszkva — A. Lityeraturnaja Gazeta legújabb száma adatokban bővelkedő cikkben leplezi le a kínai gazdasági élet militarizálását. A lap rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság fennállásának 3. évtizedébe lépéséhez a kísérőzenét a nukleáris robbantások és azok a hisztérikus felhívások szolgáltatják, amelyek felszólítják a lakosságot „az elemi csapások elleni védekezésre és a háborús felkészülésre". A kínai forradalom, — mutat rá a cikk — amikor végzett a kizsákmányoló osztályok uralmával, egyúttal megsemmisítette a militarizmus társadalmigazdasági gyökereit is. Mindamellett a marxizmus—leninizmus elveivel való szakítás, a Mao Ce-tung-féle vezető csoportosulás fokozódó kalandorsága és nagyhatalmi vezérszerepre törekvése oda vezetetett, hogy az ötvenes évek végén megjelent, majd pedig kivirágzott Kínában a militarizmus. A továbbiakban a szovjet lap felvázolja a gazdasági élet milltarizálásának következményeit. Közéjük sorolja mindenekelőtt a katonai kiadások szüntelen és gyors növekedését. A lap aláhúzza: nem meglepő, hogy a Kínai Népköztársaságban lelassult a gazdasági fejlődés üteme, és kimerülés jellemzi a népgazdaságot. Áz ipar és a mezőgazdasági termelés egyhelyben topog. A tudományos* és műszaki dolgozókat a hadigépezet szolgálatába állítják. — A kínai vezetőség új mozgalom kialakulásához adott serkentést. A mozgalmat „A kommentárok mozgalma" néven emlegetik, s célja a fogyatékosságok bírálata, főleg a nemzetgazdaságban. Természetesnek tűnik, hogy az új mozgalom kapcsolatos a kínai kormány szándékával: rendezni a gazdasági viszonyokat, melyek a kulturális forradalom Idején nagyon megromlottak. Mindezt a brit BBC rádióállomás lehallgató-állomásai híreinek alapján tudjuk. Azok szerint a hírek szerint, melyek Hong Kongből érkeztek Londonba, az utóbbi Időben Kínában tárgyalásokra került sor, melyek folyamán elítélték a vörösgárdák legharciasabb elemeit. A Daily Telegraph szerdai híre szerint a vörösgárdák nincsenek megelégedve a kínai hatalom jelenlegi politikájával, mely szerint szilárdítani kell a rendet. A vörösgárdák helytelenítik a Kínai Kommunista Párt új szervezeteinek kiépítését ls. Pekingben a „baloldali elemeket" bíráló plakátok jelentek meg. néhány sorban IVAN PÉTER külkereskedelmi miniszterhelyettes, az Argentínában tartózkodó csehszlovák kormányküldöttség vezetője, csütörtökön Baldinellivel, a külügyminisztérium külkereskedelmi titkárával tárgyalt. Megbeszélései folyamán a kereskedelem és árucsere-forgalom kibővítését szorgalmazta. ADAM MALIK indonéz külügyminiszter hivatalos látogatásának befejeztével szerdán elutazott Moszkvából. A külügyminiszter Rómán keresztül Nepálba utazik. LENGYELORSZÁGBAN V. I. Lenin születése 100. évfordulója megünneplésének szerves részét alkotja majd a Leninről szóló filmek nagy fesztiválja is. A PERUI kormány dekrétumot adott ki a „Cartavio" földbirtok végleges kisajátításáról. A 7840 hektáros birtok minden ültetvényét, gépét, feldolgozó üzemét és gazdasági épületét a dolgozók földművesszövetkezete fogja irányítani. MARGARÉTA angol hercegnő és férje, Snowdon lord ez év június 1—8-a között Tito elnök meghívására Jugoszláviába látogat. BUKARESTBEN pénteken 5-napos tárgyalás után véget ért a szocialista országok íróinak tanácskozása. A jelenlegi tanácskozás sorrendben a hetedik volt. A JAPÁN nemzeti és önvédelmi erők fejlesztésének negyedik ötéves terve az 1972— 76-os évben a feltételezések szerint hatbillió jent (közel 17 milliárd dollár) fog Igényelni, ami két és félszer lesz több, mint a jelenlegi harmadik „védelmi ötéves terv" költségei. A CSEHSZLOVÁK újságírók 12-tagú csoportja csütörtökön Kairóból Bejrútba utazott. A csoport tanulmányúton vesz részt az arab államokban, hogy közelebbről megismerje az arab —izraeli konfliktust és a csehszlovák—arab kapcsolatokat. W. A. BOYLE, az amerikai bányászok szakszervezeti szövetségének elnöke elhatározta, hogy szakszervezeti bizottságot állít össze, mely önállóan vizsgálná ki a Yablonski-gyllkosságot. A szovjet hadsereg hadgyakorlata Moszkva — A Szovjetunió honvédelmi minisztériuma bejelentette, hogy a szovjet fegyveres erők harci- és harcászati képzés-tervének megfelelően márciusban, Belorusszija területén ,fiaina" fedőnévvel csapatgyakorlatokat tartanak számos katonai körzet különböző fegyvernemeihez tartozó csapatok részvételével. A hadgyakorlatok célja csapatok harci kiképzés-tervének ellenőrzése, a törzsek harcászati felkészítése. Tito befejezte afrikai körútját Belgrád — fosztp Broz Tito jugoszláv elnök tegnap befejezte egyhónapos körútját a kelet- és az észak-afrikai országokban és visszatért Belgrádba. Az elnök utolsó állomása Líbia volt, ahol két napig tartózkodott, mint Muamara Kaddafínuk, a forradalmi tanács elnökének e vendége. Ezt megelőzően ellátogatott Tanzániába, Zambiába, Etiópiába, Kenyába, Szudánba és az Egyesült Arab Köztársaságba. Találkozott Milton Obote, ugandai elnökkel s a meglátogatott országok vezetőivel. Addisa Abebában megbeszélést folytatott Rogers amerikai külügyminiszterrel is. A Jugoszláv elnök megbeszélései a nemzetközi politikával, főleg a közel-keleti helyzettel, az el nem kötelezett országok legfelsőbb szinten történő konferenciájával s más jelentős kérdésekkel voltak kapcsolatosak.