Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk SMITH LEGÚJABB TRÜKKJE Salisburyben hivatalosan bejelentették: március 3-án Rhode­sia köztársasággá alakul át. Ezzel véglegessé váltk az egyko­ri brit koronagyarmat elszakadása az anyaországtól, ugyanak­kor megpecsételődik négy és fél millió néger őslakos sorsa. A Salisburyben várható keddi ceremónia nem egy új állam szü­letésének örömeseménye lesz, hanem egy szomorú Igazság bi­zonyítása: az ENSZ-ben a dekolonializálást megszavazó, a va­lóságban azonban a gyarmati népek függetlenségi mozgalmait nyíltan-alattomosan fékező imperialista nagyhatalmak kétszi­nűsége csakis a népek elnyomóinak kedvez. London Jétová­zása", az engedetlenkedő Sallsbury ellen meghirdetett szank­cióinak erélytelensége és farizeus volta végül is odavezetett, hogy a „rakoncátlan gyerek" — a rhodesiai fajüldöző rendszer fölébe kerekedett elnéző patrónusainak. dik helyen Portugália állt — az Angolában, Mocambique-on, Portugál-Guineában gyarmati háborút viselő Lisszabonnak szüksége van egy olyan afrikai fehér támaszállamra, mint ami­lyen Smith Rhodesiája. Ha le­lepleznék Sallsbury titkos üzle­ti kapcsolatait, nem egy nyu­gati kapitalista államnak, ENSZ-tagnak kellene pirulnia. Hisz a rhodesiai dugáru fő el­osztó központjai az eddigi le­leplezések szerint: Genf, Zü­rich, Lausanne, Párizs, Ham­burg, Bréma, Amszterdam, Rot­terdam, Genova, Trieszt, Lissza­bon, Las Palmas, a Kanári-szi­getek ... Érthető: a monopolista érde­keltségek erősebbek voltak a vi­lágszervezetben adott kötele­zettségeknél, s ezt a körülményt kihasználva lan Smith kormá­nya a világ közvéleményével és az afrikai népekkel is dacolha­tott, s egyenesen kihívást in­tézhetett a Wilson-kormányhoz. Az ellenség elszámította magát CSEHSZLOVÁK FELSZÓLALÁS AZ ÚJSÁGÍRÓK LENINI KONFERENCIÁJÁN # A fejlődés görbe útjai Afrikai paradoxon, hogy a fajüldöző rendszeréről hírhedt Dél-afrikai Köztársaság mellett még egy olyan apartheid-rend­szerű állam létezik a fekete földrészen, amelyben 230 ezer fehér ember a legelképesztőbb kegyetlenséggel gyakorolja uralmát négy és fél millió at­tikai őslakos fölött. Amikor a hatvanas évek elején felbomlott a Rhodesia és Nyasszaföld Ál­lamszövetség, s miután Észak­Rhodesia— Zambia, Nyasszaföld pedig Malawi néven független néger államként maradt tagja a Brit Nemzetközösségnek, Dél­Rhodesia, azaz Zimbabwe népe szintén remélte, hogy őrá is rá­köszönt a szabadság napja. Nem így történt, s a reálisan gondolkodókat ez nem lepte meg. Ugyanis hiú ábránd lett volna feltételezni, hogy akár a brit monopóliumok, akár az it­teni fehér telepesek egyszerűen kiengedik kezükből ezt az ás­ványkincsekben igen gazdag «rszágot és Cecil Rhodes haj­dani gyarmatbirodalmát szépen visszaadják azoknak, akiket joggal megillet. A dél-rhodesiai — a továbbiakban csak rhode­siai — viszonyoknak az ad kü­lönös szint, hogy az őslakosok fogait háttérbe szorítva a régi gyarmattartó és az úf elnyomó veszett össze a prédán, s hogy a klasszikus gyarmattartók vi­szonylag valamivel „jobbak" voltak a mostaninál, mert tőlük aztán semmit sem remélhetnek a zimbabwei afrikai tömegek. A volt gyarmatok tömeges függetlenné válásának éveiben, Sallsbury azzal a kéréssel for­dult Londonhoz, hogy függetle­nítse a koronagyarmatot. Lon­don tétovázott, s ebben — bár­milyen paradoxul is hangzik — az afrikai lakosság is támogat­ta, mert az adott helyzetben Dél-Rhodesia függetlenné nyil­vánítása azt Jelentette volna, hogy szentesítik 230 ezer otta­ni fehér elnyomó uralmát a 4 és fél milliós afrikai tömeg fö­lött, vagyis csak a cégér válto­zott volna, a lényeg, — a jog­fosztottság, kizsákmányolás és kiszolgáltatottság maradt volna. London habozására a rhodesiai Smith-kormányzat 1965-ben az­zal válaszolt, hogy egyoldalúan, a maga részéről kikiáltotta az ország függetlenségét. Azóta csúnya alkudozás folyt a wu­son-kormány és a sallsburyl ve­zetők között a rhodesiai státus rendezéséről, s minden egyes alkalommal úgy tűnt, hogy az angol kormány az, amely bead­ja derekát, s nem mer erélye­sen fellépni a rhodesiai fehér lázadók ellen. % Csorba az ENSZ tekintélyén A rhodesiai néger lakosság sorsa világügy lett. Az ENSZ Közgyűlése a dekolonizációs bi­zottság többszöri előterjesztésé­re nemegyszer gazdasági szank­ciókat rendelt el a világszer­vezet határozataival dacolő sa­lisburyf kormányzat ellen, ám minden kereskedelmi tilalom hatástalan maradt, mert a nyu­gati nagyhatalmak — azok is, amelyek az ENSZ-szankciőt megszavazták — kijátszották a különféle tilalmakat. A külföldi monopóliumok nem mondtak le a rhodesiai rézről és más ásványkincsekről, húsról, dohányról, és egyéb ki­viteli cikkekről. Megtalálták a kerülőutakat az ENSZ-szank­ciők kijátszására. Elsősorban a szomszédos Dél-afrikai Köztár­saság ajánlkozott közvetítőnek, dél-afrikai hajósok szállították a rhodesiai portékát rendelteté­si helyére, s ha kellett, más márkát is adtak a rhodesiai árunak. Az „önzetlen" segítő­társak között mindjárt a máso­Moszkva — Február 27-én, pénteken „A burzsoá sajtó re­akciós lényegének lenini kriti­kája" címen megtartott tudomá­nyos konferencia utolsó napján Moszkvában több szovjet és külföldi szónokon kívül két csehszlovák résztvevő is beszé­det tartott. Karol Hederling, a bratisla­vai Pravda szerkesztője üdvö­zölte a jelenlevőket, dr. Miloš Marko docens, a Csehszlovák Újságírók Központja elnöke, va­lamint a szlovák újságírók ne­vében. Megmagyarázta a hazai és a külföldi reakció céljait 1968-ban Csehszlovákiában, és konkrét példák segítségével ér­zékeltette, hogy hová vezetett a tömegtájékoztatási eszközök ha­tása, amely nem csupán a pártra és a szocializmusra járt rossz következményekkel, ha­nem több egyén számára is tra­gikus volt. František Havlíček tudomá­nyos dolgozó, a CSKP KB tag ja hangsúlyozta, hogy a jobb­oldali opportunisták és revizio­nisták már több éve tevékeny­kedtek a pártban. Cselekedeteik nyíltan megmutatkoztak 1968­ban. A lenini elvek szerint eljáró CSKP Központi Bizottsága és a pártaktíva — hangoztatta záró­beszédében Havlíček elvtárs — intenzív tevékenységet fejt ki az irányban, hogy méltóságtel­jesen és kommunista módra le­gyen megünnepelve V. I. Lenin születésének 100. évfordulója és Csehszlovákia szovjet had­sereg által történt felszabadí­tásának 25. évfordulója. A két­szeres felszabadítás: az első 1945 májusában, a második pe­dig 1968 augusztusában, amikor a Szovjetunióval együtt a többi szocialista állam is segített megsemmisíteni a belső és a nemzetközi reakciót, valamint a jobboldali opportunisták int­rikáit. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT SANTA BARBARÁBAN Q Mit szólnak az afrikaiak? A Rhodesiai Köztársaság ki­kiáltása betetézi London és Sa­lisbury viszonyának évek óta tapasztalt furcsa alakulását. A néger többség számára a köz­társasági rendszer azt fogja je­lenteni, hogy törvényesítik a fehér kisebbség fajüldöző kor­mányrendszerét, amelynek a ta­valy júniusi népszavazáson el­fogadtatott „alkotmánnyal" jo­gi alapot is adtak. Hadd illusztrálja ezt a tör­vényhozási rendszer. A kétka­marás parlamentnek 23 szená­tora és 66 képviselője lesz. Tíz szenátor a fehér kisebbség kép­viselői közül, további tizet a megalkuvó néger törzsfőnökök­ből választanak, hármat pedig a kormány nevez ki. A 66 kép­viselőből csak 16 fogja a né­gereket képviselni, ezeknek is csak a felét választják, a többit majd az elektorok szemelik ki. Nem nehéz előrelátni, kit is fog képviselni ez a parlament. Több jelenségből lehet követ­keztetni a néger lakosság hely­zetének rosszabbodására. 1965, tehát Sallsbury és London ke­nyértörése óta a rhodesiai bíró­ságok 600 százalékkal több ha­lálos ítéletet hoztak négerek pereiben. Vagyis várható, hogy a politikai engedetlenséget, el­lenállást drákói törvények alap­ján a Jövőben még szigorúbban megtorolják, mint a múltban. Felmerül még egy kérdés, mit szólnak a rhodesiai esemé­nyekhez az afrikai népek, el­sősorban Zimbabwe szomszédai? Állásfoglalásukat az Ismert lu­sakai nyilatkozat fejezi ki, eb­ben magukévá teszik a rhode­siai négerek céljait, támogat­ják az illegalitásba kergetett Zimbabwe Afrikai Népi Unió harcát. Ám Zambiát magát is gazdaságilag és katonailag sakkban tartják a rhodesiai po­litikai és gazdasági körök, me­lyeknek igen nagy a befolyása Malawiban. A legharciasabban a Rhodesiától távolabb fekvő országok állnak kl a néger la­kosság mellett. Ugyanakkor a Dél-afrlkal Köztársaság és Por­tugália minden erejével a Smitb-kormány mellett áll. így aztán a rhodesiai négerek jö­vőjét tekintve csak egy hatásos mód kínálkozik harcuk támo­gatására: a világ demokratikus erőinek hatásosabb összefogása az ENSZ-ben, a világszervezet hatékonyságának és ütőképes­ségének fokozása abban az ér­telemben, ahogyan azt a szocia­lista országok ENSZ-küldöttsé­gei számtalanszor szorgalmaz­ták. Ha ez sikerülne, a legna­gyobb hozzájárulás lenne a vi­lágszervezet fennállása 25. év­fordulófának ünnepségeihez. LŐRINCZ LÁSZLÓ New York — Kalifornia kor­mányzója február 26-án rendkí­vüli állapotot hirdetett ki San­ta Barbara városában, és kijá­rási tilalommal fenyegetőzik, ha az egyetem diáksága nem szün­teti be sorozatos tüntetéseit. Csütörtökre virradó éjjel mint­egy 1000 diák tüntetett a város utcáin a vietnami háború és a chicagói per ellen. A rendőr­ség erélyesen fellépett a tün­tetők ellen. Az összeütközések során súlyosan megrongálódott a város bankja, és a tüntetők felgyújtottak egy rendőrautót. Ronald Reagan kormányzó elrendelte, vizsgálják felül, va­jon a tüntetéseket nem William Kunstler szervezte-e, aki mint ismeretes, a chicagói per vád­lottjának védője volt, és rövid­del a tüntetések után beszédet Intézett a diákokhoz. A hírügy­nökségi jelentések rámutatnak arra, hogy Reagan már több­ször is „kitüntette magáť' eré­lyes fellépésével. A Santa Barbara-i egyetem körül mintegy 300 rendőr cirkál és a legfrissebb jelentések sze­rint 18 órától 6 óráig kijárási tilalmat rendeltek el a diák­negyedben. Ennek ellenére kö­zel félezer diák tüntetett az ut­cákon, akiket a rendőrség könnyfakasztó gázzal oszlatott szét. Az UPI hírügynökség sze­rint eddig 13 személyt tartóz­tattak le, hét rendőr és két tün­tető sebesült meg. Az Olasz Kommunista Párt nyilatkozata a kormányválságról ke) jelenleg tehet, hogy lekö­szön a rábízott feladatról — emeli ki a közlemény. Olaszországnak — hangsú­lyozza a továbbiakban az OKP vezetősége — politikai fordu­latra van szüksége. Ma már megvan a lehetősége annak, hogy olyan kormány alakuljon, amely az állam és a dolgozók közötti jobb viszony alakításá­nak új útjára lép, diszkriminá­ció nélkül érvényesíti a parla­ment jogait és kiváltságait, ér­vényesülni engedje a válasz­tott helyi szervek autonómiáját, feltétlenül tiszteletben tartsa a törvényeket és még tavasszal megrendezi a helyi, megyei és tartományi választásokat. Róma — Az Olasz Kommunis­ta Párt vezetősége nyilatkoza­tot adott kl a jelenlegi kor­mányválság elhúzódásának okairól. A Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Egységes Szocialista Párt és a Köztársasági Párt vezetőinek tárgyalásai, — mondja az OKP nyilatkozata — már valóságo­san megmutatták, hogy lehetet­len olyan komoly néppárti kor­mányt alakítani, amely megfe­lelne az olasz dolgozók várako­zásainak és követelésének. Vé­get kell vetni ezeknek az ered­ménytelen és értelmetlen tár­gyalásoknak. Az egyetlen, amit Rumor (a négy párti „középbal" kormány kijelölt miniszterelnö­A kínai népgazdaság a fegyverkezés árnyékában Moszkva — A. Lityeraturnaja Gazeta legújabb száma adatok­ban bővelkedő cikkben leplezi le a kínai gazdasági élet mili­tarizálását. A lap rámutat, hogy a Kínai Népköztársaság fennállásának 3. évtizedébe lépéséhez a kísé­rőzenét a nukleáris robbantá­sok és azok a hisztérikus fel­hívások szolgáltatják, amelyek felszólítják a lakosságot „az elemi csapások elleni védeke­zésre és a háborús felkészülés­re". A kínai forradalom, — mutat rá a cikk — amikor végzett a kizsákmányoló osztályok ural­mával, egyúttal megsemmisítet­te a militarizmus társadalmi­gazdasági gyökereit is. Mind­amellett a marxizmus—leniniz­mus elveivel való szakítás, a Mao Ce-tung-féle vezető cso­portosulás fokozódó kalandor­sága és nagyhatalmi vezérsze­repre törekvése oda vezetetett, hogy az ötvenes évek végén megjelent, majd pedig kivirág­zott Kínában a militarizmus. A továbbiakban a szovjet lap felvázolja a gazdasági élet mi­lltarizálásának következmé­nyeit. Közéjük sorolja minde­nekelőtt a katonai kiadások szüntelen és gyors növekedését. A lap aláhúzza: nem megle­pő, hogy a Kínai Népköztársa­ságban lelassult a gazdasági fejlődés üteme, és kimerülés jellemzi a népgazdaságot. Áz ipar és a mezőgazdasági terme­lés egyhelyben topog. A tudo­mányos* és műszaki dolgozó­kat a hadigépezet szolgálatába állítják. — A kínai vezetőség új moz­galom kialakulásához adott serkentést. A mozgalmat „A kommentárok mozgalma" né­ven emlegetik, s célja a fogya­tékosságok bírálata, főleg a nemzetgazdaságban. Természe­tesnek tűnik, hogy az új moz­galom kapcsolatos a kínai kor­mány szándékával: rendezni a gazdasági viszonyokat, melyek a kulturális forradalom Idején nagyon megromlottak. Mindezt a brit BBC rádióállomás lehall­gató-állomásai híreinek alapján tudjuk. Azok szerint a hírek szerint, melyek Hong Kongből érkeztek Londonba, az utóbbi Időben Kínában tárgyalásokra került sor, melyek folyamán elítélték a vörösgárdák legharciasabb elemeit. A Daily Telegraph szerdai hí­re szerint a vörösgárdák nin­csenek megelégedve a kínai ha­talom jelenlegi politikájával, mely szerint szilárdítani kell a rendet. A vörösgárdák helyte­lenítik a Kínai Kommunista Párt új szervezeteinek kiépíté­sét ls. Pekingben a „baloldali elemeket" bíráló plakátok je­lentek meg. néhány sorban IVAN PÉTER külkereskedelmi miniszterhelyettes, az Argentí­nában tartózkodó csehszlovák kormányküldöttség vezetője, csütörtökön Baldinellivel, a külügyminisztérium külkereske­delmi titkárával tárgyalt. Meg­beszélései folyamán a kereske­delem és árucsere-forgalom ki­bővítését szorgalmazta. ADAM MALIK indonéz kül­ügyminiszter hivatalos látogatá­sának befejeztével szerdán el­utazott Moszkvából. A külügy­miniszter Rómán keresztül Ne­pálba utazik. LENGYELORSZÁGBAN V. I. Lenin születése 100. évforduló­ja megünneplésének szerves részét alkotja majd a Leninről szóló filmek nagy fesztiválja is. A PERUI kormány dekrétu­mot adott ki a „Cartavio" föld­birtok végleges kisajátításáról. A 7840 hektáros birtok minden ültetvényét, gépét, feldolgozó üzemét és gazdasági épületét a dolgozók földművesszövetkeze­te fogja irányítani. MARGARÉTA angol hercegnő és férje, Snowdon lord ez év június 1—8-a között Tito elnök meghívására Jugoszláviába lá­togat. BUKARESTBEN pénteken 5-na­pos tárgyalás után véget ért a szocialista országok íróinak ta­nácskozása. A jelenlegi tanács­kozás sorrendben a hetedik volt. A JAPÁN nemzeti és önvé­delmi erők fejlesztésének ne­gyedik ötéves terve az 1972— 76-os évben a feltételezések szerint hatbillió jent (közel 17 milliárd dollár) fog Igényelni, ami két és félszer lesz több, mint a jelenlegi harmadik „vé­delmi ötéves terv" költségei. A CSEHSZLOVÁK újságírók 12-tagú csoportja csütörtökön Kairóból Bejrútba utazott. A csoport tanulmányúton vesz részt az arab államokban, hogy közelebbről megismerje az arab —izraeli konfliktust és a cseh­szlovák—arab kapcsolatokat. W. A. BOYLE, az amerikai bányászok szakszervezeti szö­vetségének elnöke elhatározta, hogy szakszervezeti bizottságot állít össze, mely önállóan vizs­gálná ki a Yablonski-gyllkossá­got. A szovjet hadsereg hadgyakorlata Moszkva — A Szovjetunió honvédelmi minisztériuma be­jelentette, hogy a szovjet fegy­veres erők harci- és harcászati képzés-tervének megfelelően márciusban, Belorusszija terüle­tén ,fiaina" fedőnévvel csa­patgyakorlatokat tartanak szá­mos katonai körzet különböző fegyvernemeihez tartozó csapa­tok részvételével. A hadgyakor­latok célja csapatok harci ki­képzés-tervének ellenőrzése, a törzsek harcászati felkészítése. Tito befejezte afrikai körútját Belgrád — fosztp Broz Tito ju­goszláv elnök tegnap befejezte egyhónapos körútját a kelet- és az észak-afrikai országokban és visszatért Belgrádba. Az elnök utolsó állomása Líbia volt, ahol két napig tartózkodott, mint Muamara Kaddafínuk, a forra­dalmi tanács elnökének e ven­dége. Ezt megelőzően elláto­gatott Tanzániába, Zambiába, Etiópiába, Kenyába, Szudánba és az Egyesült Arab Köztársa­ságba. Találkozott Milton Obo­te, ugandai elnökkel s a meg­látogatott országok vezetőivel. Addisa Abebában megbeszélést folytatott Rogers amerikai kül­ügyminiszterrel is. A Jugoszláv elnök megbeszé­lései a nemzetközi politiká­val, főleg a közel-keleti hely­zettel, az el nem kötelezett or­szágok legfelsőbb szinten tör­ténő konferenciájával s más je­lentős kérdésekkel voltak kap­csolatosak.

Next

/
Thumbnails
Contents