Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

o o wsm a mú Múlt heti számunkban Zalabai Zsigmondot mutattuk be, véleményem szerint egy szép, az olvasóközönség méltányolását is kiváltó verssel. Ma Keszeli Ferenc kerül sorra. Negyvenhétben született Pozsonyban. Vágkirályfán nevelkedett. Középiskolai tanulmányait Galántán kezdte meg, s néhány évi megszakítás utána pozsonyi Duna utcai iskolában esti fokozaton fejezte be. Első versét 1964-ben közölte az Irodalmi Szemle. Újságírói pályáját a galántai járási lapnál kezdte. Ma az Oj Ifjúság riportere Versei erős valóságérzékről tanúskodnak, de ugyanakkor kiforratlanságról és belső gátlásokról is. Ez a gátoltság nem éppen beteges lelkiállapot. A valóság és a tapasztalatlan determinálta. Vitorla-kút cimü verseben a külső és a belső lehetőségek hiányát panaszolja fel. Lényegében egy új költészet és saját kibontakozásának feltételeit áhítozza. A lehetőségek hiányát a folyó és tenger nélkül rekedt vitorla, „sem folyóm, sem tengerem ismétlődő motívuma jelzi, a belső gátoltságot a kút szimbóluma, mely rezignált kijelentésre készteti: csak víz nem tudok lenni. A tenyérnyi jelző nem elírás, a külső és belső lehetőségek beszűkülését, a tér hiányát s a belső megújhodás lehetetlenségét fejezi ki. Természetesen mindez csak pillanatnyi nyomott hangulat. Készülődés című versében erős elhatározás nyer kifejezést. A kölcsönvett mozdulatlanság és az elsajátítható vakság lényegében a hagyományokija és frázisba merevedett költészetet szimbolizálja, mely nem lehet fájdalmának igazi kifejezője. Dehát miféle fájdalom fáj benne? A tévutakra, a hiábavaló erőfeszítésekre pazarolt fáradtság. A zárt körben tévelygő ember és társadalom fájdalma. A problémák megoldhatatlanságából eredő fájdalom. Az önmagába visszatérő, zárt kör — paradoxon szerűen — még a liftaknában is. A szél, a láthatatlan idő, a vele alvó ketyegés, a mozgás az egyetlen, amit szeretni lehet a mozdulatlanságban, s fölérzi magában az indulásra késztető erőt. Már tudja, érzi: megérkezik. Ha azt - mondaná, eléri a nyugtalan tengert és a nyugtalan városokat, patetikus frázisként hangzana. Groteszk jelzőket ragaszt elébük, hogy érthetőbbé, emberi méretűvé Zsugorítsa a világ bajait. Csak a lezúdulni kész lavinák képével sejteti, hogy tudatában van az emberi életet fenyegető veszélyeknek. Szelek érlelik benne az időt. A szél évezredek óta a szabad mozgás, egyúttal a belső megvilágosodás szimbóluma. így hát: gyógyítgatja magában az utat. Korrigálja fájó tévedéseit. Az~ Öregember tarkóján a védtelenség vitorlája nyílik — megkapó, szívbemarkoló metafora. Az ősz haj a hullámokkal küzdő védtelen vitorlát aszociálja. A botra támaszkodó öregember egész jövője elfér egy zsebkendőben, s dederon-inges útonállók törnek rá, nem a jövője, csak a zsebkendője miatt. A költő érzékeny, elszoruló szívvel döbben rá az ifjúság kíméletlenségére. Saját nemzedékének kíméletlenségére. A tulajdon fiai, mondja — és a két szavas leleplezés tárgyilagosságában jut kifejezésre' felháborodásának kíméletlensége. Az Önző könyörgés nyolc sora mögött a faluból városba szakadt fiatalember döbbenete szólal meg. Merőben újféle emberi szenvedésektől rémül el a szeme. Hamis dísznek érzi a Dunaparti fényeket, s könyörög: ne világítsátok ki a partokat, mert van kimondhatatlan szenvedés is. Takarja el, fedje el az irgalmas sötétség. A tényleges élmény fgy homályban maradt, sokat sejtető, semmit el nem áruló homályban. A Szajna beépítése a versbe analógia és általánosítás. Mindenütt, minden városban így van. A sorok mélyén Ady Endre verseinek visszhangja lüktet. Majd című versében a sokféle fájdalom és bizonytalanság a szerelem, a jó szerelem bizonyosságában oldódik fel. Gyötrő városi élmények után ez adja vissza neki az új harmóniát ígérő természetérzését. Minden verse saját valóságából fakad. Amint látjuk, eleitől végig csaknem közérthető szimbolika jellemzi, mely mégsem redukálódik le a szavak mindennapi, szótári jelentésére. A versek szerkezetén belül minden fogalom — közérthetősége ellenére — többféle, sejtető jelentést, finom árnyalatokat nyer. A sorok lüktetését első pillantásra fölismerhető erős értelmi tagoltság szervezi. Ugyanezt a tagoltságot megtaláljuk Illyés Gyula fiatalkori szabadverseiben, de Ady Endre rímes soraiban is. Ám Keszelinek nincs érzéke az időinértékhez és a ritmuskompozícióhoz. Szabad soraiban így főleg a mondathangsúly és a szóhangsúly érvényesül. Ha megkérdezzük, milyen fogantatású versek ezek, egy-két kitétel vagy sor alapján, azonnal felismerjük a távoli Adyhatást, pl.: álmaimban tiszta ágy — az Öregember című költeményben egyenesen Ady Endre Álmodik a nyomor című versére utal. (Tiszta ágyat és tiszta asszonyt álmodik). Az Önző könyörgés erősen az Ujjak, a Szajnában című versre emlékeztet. Nemcsak a Szajna előfordufása miatt, hanem sok különbözősége ellenére is kétségtelen élményrokonság miatt is. A ritmuskompozíciók iránti érzéktelenség nem véletlen Keszelinél és nem is a fiil fogyatékosságából ered. Inkább erős szlovák hatásra mutat. A szlovák szabadverset is elsősorban értelmi tagoltsága szervezi. Ha érvényesül benne valamiféle lejtés, akkor azt is a szóhangsúlyok szabják meg. A szlovák költészetben mindmáig is a szimbolikus költészet érvényesül legerősebben. A fiatalabb költői nemzedéknél erős szürrealista beütésekkel. (Aszociációk és metaforák.) így hát szlovák és magyar hatások fedik el egymást a Keszeli féle versben. Létrejöhet ebből egy életrevaló szintézis? Elég talán, ha a Majd című versre utalok. Szép? Szép. Azt hiszem, az olvasó is egy véleményen van velem. Keszeli Ferenc a kilenc fiatal készülő antológiájának egyik költője. BABI TIBOR KESZELI FERENC: VITORLA-KÚT sem jolyóm sem tengerem minek nekem a kikötő ha kút vagyok vödör vagyok lánc is vagyok csak víz nem tudok lenni sem jolyóm sem tengerem és tenyérnyi életem nem enged újra megszületni KÉSZÜLŐDÉS a kölcsönvett mozdulatlanság az elsajátítható vakság pőre vonítás nem fájdalom az utak fájnak bennem az áltávolságok az öttmagukba visszatérő utak kanyarok még a liftaknában is csak a zokogó szelet szeretem a láthatatlan időt a velem alvó ketyegést gyűrődik talpamban az indulás ereje megérkezem — várhat rám a viszketeg tenger a vakaródzó város várhatnak ikonok kocsmák főterek leshetnek lezúdulni kész lavinák szelek érlelik bennem az időt 'H/ógyítgatom magamban az utat ÖREGEMBER Tarkó/an a vedtelenség vitorlája nyílik az embert szeretni csak miatta tudom térdig érő bottal vánszorog álmaiban tiszta ágy zsebében kenyér jövőjét tenyérnyi zsebkendőbe köti nem a jövője zsebkendője kell dederon-inges útonállók kérik — tulajdon fiai ennyi az egész ÖNZŐ KÖNYÖRGÉS Fodrok alatt hömpölyög a Duna mint foszló függöny rojtjai — mélyébe csüngenek hamis díszként partjáról a fények szigorúak mind a rácsok a Szajnába ömlő csatornák végbelén ne világítsátok ki a partokat hadd folyjanak el a föld alatti kínok hullámok alatt sósabb vidékekre MAJD és jönnek majd a fényűző nyarak — dinnyeízt adnak kedvemért a szádba ránkismernek a lefröcskölt kövek a melled között elsuhant folyóvíz hírül visz téged az elsodort kavicsnak s ő árral szembe indul vissza hozzád jóságod — akár az árnyék verejtékkel gyöngyös testem fölé borul s látom amint a cseresznyefát belepi a szeretet hava •••••••••••• KULTURÁLIS HÍREK • BEETHOVEN születésének 200. évfordulójára színes életrajzfilmet készít Hans Co.irad Fischer, egy hasonló Mozartfilm rendezője. A külső felvételek Bonnban, Párizsban, Berlinben, Münchenben, Anconában, Salzburgban, Bécsben és Budapesten készülnek. A film zenei anyagátiak az összeállításánál közreműködik Herbert von Karajan, Ottó Klemperer, Wilhelm Kampff és számos nagy európai zenekar. • AZ AMERIKAI Books Abroad című irodalmi lap kétévenként kiosztásra kerülő tlzezerdolláros díjat alapított lamelyet hamarosan évenként fognak kiadni — húszezer dolláros értékben), s a lap szerkesztői mintegy rivalizálni akarnak a Nobel-díjjal. A díjakat egy nemzetközi bizottság ítéli oda, amelyeket évenként állítanak össze: egyetlen állandó tagja a lap főszerkesztője. Az első bizottság tagjai közt van Heinrich Böll, Gaetan Picon, Jan Kott és Andrej Voznyeszenszkij is. • MADELEINE SOLOME és Jean Marais, akik az Örök viszszatérés című film szerelmespárját alakították, 26 év után ismét együtt lépnek fel, ezúttal színházban. Jean Cocteau Oedipns király című drámájának főszerepeit játsszák az Alliance Francaise színpadán.