Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

nak. Vállalja a szolgálatot és részt vesz a gyakorlatokon. — Ügy gondoltam, egy ideig még megtartom fegyverem ... Apja fia 1 s Győzelmes Február törtéA

nelmi jelentőségét nem homályosítják el az évtizedek, sőt a közelmúlt eseményei egyenesen kényszerítenek tanulságának felidézésére. A februári napokban megjelent az események színpadán a munkásosztály fegyveres ereje -a népi milícia, a munkásosztály hatalmának szimbóluma. Valójában több mint szimbólum, olyan erő, amellyel rendszerünk ellenségeinek mindenkor számolniuk kell. A népi milícia tagjai — munkások, értelmiségiek — minden szakaszon éppen úgy dolgoznak mint munkatársaik, de szabad idejükből többet áldoznak a közös ügyért, mint mások. Állandóan készültségben élnek ... Négy évtized Oros Györgyöt kereken negyvenegy éve vették fel a pozsonyi kikötőbe rakodómunkásnak. Akkor tizenkilenc éves volt, ma hatvan. — Április elsején már nyugdíjas leszek. Ez nem áprilisi tréfa. Közepes termetű, széles vállú férfi. Szavaiból derű árad. Munkatársai azt mondják, nem tud haragudni. Ifjú korában gyakran hallgatta Major István előadását a Duna utcai Munkásotthonban. Mint annyi sok munkásfiatal, ő is a párt felé vezető úton haladt. A „soratói" az első nagy leckét 1938-ban kapta, mikor Öligetet megszállták a németek. Behívatták a Gestapo irodájába s figyelmeztették: egyetlen feladata van, becsületesen dolgozni a birodalomért, és ha netalán más is érdekelné, akkor ... Két nap alatt kellett új munkahelyet találnia. Nem talált. így több társával együtt lehetőséget kapott, hogy „önként" vállaljon munkát egy németországi gyárban. — Dolgoztam és rettegtem. A háború kitörése után egymás után tűntek el a gyárakból a „gyanús" munkások. Nem akartam tovább Németországban dolgozni. Jó barátok tanácsolták, hogy kérjük a magyar állampolgárság lelújítását és a kiutazási engedélyt. 1942-ben kapták meg az engedélyt, átköltöztek a Csallóközbe, Tejfaluba. Itt érte a családot a felszabadulás, innen költöztek vissza a háború befejezése után Úligetre. — Visszamentem a kikötőjbe, beléptem a pártba. 1946. tavaszán kezdődött az áruszállítás, de a következő évben olyan alacsony volt a vízállás, hogy alig dolgoztak. A rakodómunkásokat brigádra küldték a nagyüzemekbe, ahol szükség volt a munkáskézre. Ö egy csoporttal a Matador-üzembe került. — Már 1948. januárjában szervezkedtünk, minden utasítást pontosan végrehajtottunk. Tudtuk, kik a meghízható egyének, akiknek fegyvert lehet adni. Februárban visszakerültem a kikötőbe, ahol Bojsza Imre, Sluka József és Taraba Augustín szervezte meg a népi milíciát. — Mire gondolt, mikor fegyvert kapott? — Azt mondtam, gyerekek, most már szabad hangosan gondolkodnil Kevesen voltak, egész napokon és éjjeleken át szolgáltak. A kikötő nagy területen fekszik, fontos hely, mindenféle egyén megfordul itt. Vigyáztak a nép vagyonára. Sétálunk a rakparton, Oros bácsi tolja a kerékpárját, s mindössze anynyit mond: régen volt... A kikötő második otthona. Számára több, mint munkahely, mert az utóbbi negyedszázadban nemcsak a bérért dolgozott, rengeteg társadalmi munkát végzett, amiért nem várt senkitől köszönetet. Azok közé a munkások közé tartozik, akik a mezőgazdaság szocializálásának időszakában többet voltak a falvakon, mint a családjukkal. A kikötő vezetősége hatékonyan segítette a védnökségük alatt levő szövetkezeteket. Jól ismerik Eperjesen, Várkonyban és Nagylégen is. — Megalakítottuk Öligeten a CSEMADOK helyi szervezetét.' Meggyőztek, vállaltam az elnöki tisztséget. Közben az évek elfutottak, de a tisztség megmaradt... E tisztséghez párosult képviselői megbízatása. Több mint másfél évtizede élvezi a választói bizalmát. Dolgozik a közrendészeti bizottságban. Megbízatási ideje alatt még nem hiányzott egy ülésről sem. Ha szükséges, műszakot cserél, de feladatát mindig pontosan elvégzi. Az sem véletlen, hogy a szövetkeArca hasonlít az édesapjáéra, de termete két fejjel magasabb. Ifjú Oros György darukezelő a kikötőben. Helyesebben, a hajózási idény alatt — vagyis a tél kivételével — ez a fő foglalkozása. — Télen mindenes vagyok, mint a többiek. Dolgozok a műhelyben, javltom a darukat, s ha szükséges, akkor személy- vagy tehergépkocsiba ülök és vezetem. Aki azt akarja, hogy mindig kapjon munkát, annak több szakmát keil ismernie. Télen szünetel a szállítás. A rakodómunkások egy csoportját brigádra küldik az üzemekbe. A téli kikötőben hajók és uszályok sorakoznak egymás mellett. Látom, tömve vannak a raktárak és a rakparton is egyre több a szállításra váró áru. Most télidőben csupán a műhelyekben folyik teljes ütemben a munka, a gépek javítása. Naponta alig egy-két daru dolgozik. Február első hetében jártam a kikötőben. Délután fél ötkor már olyan sűrű köd telepedett a Duna-partra, hogy a darufülkéből nem láttam el a rakpart széléig, pedig hatalmas fényszórók világítottuk. így nagyon rövid volt Oros György délutáni műszakja. A harmincegy éves fiatal ember tizenkét éve dolgozik a kikötőben, ötödik éve darukezelő. Volt Időszak, mikor mindig ugyanazon a darun dolgozott, ketten váltották egymást. Aztán változott a munkaszervezés. Most már senkinek sincs „saját" daruja. Ennek a beosztásnak az az előnye, hogy minden darut megismernek, változatosabb a munka, mivel különféle árut raknak. Hátránya, hogy nem •mindenki gondozza egyformán a darut. Ha az egyik műszakban felületesen végzik el a hibák javítását, akkor a másik műszakban dolgozó ráfizet, TÖBB MINT KE p zet életének kezdeti éveiben a CSEMADOK-tagok végezték a legtöbb brigádmunkát. Mikor megkapták az első traktort, nem volt aki a kormánya mögé üljön. Munkahelyén fizetetlen szabadságot kért és néhány hónapig a szövetkezetben brigádozott. A kikötőben négyszer annyit keresett volna. Nem volt szövetkezeti tag, mondhatta volna, hogy semmi közöm a faluhoz. — Valakinek járni kellett a géppel ... Azok közé a névtelen ezrek közé tartozik, akik a társadalmi munkát, a közösért vállalt áldozatot természetesnek tartják. Negyedszázada vallja magát kommunistának, cselekedetei és élete bizonyítja az eszme iránti hűségét. Olvashatjuk nevét a városi és a kerületei pártbizottság Becsületkönyvében. Emlékérmet kapott a köztársaság megalakításának 50. évfordulóján, s már régebben megkapta a közlekedési minisztertől a „Kiváló dolgozó" kitüntetést. Miközben végigsétálunk a rakparton, munkatársairól, a rakodómunkásokról beszél. Nehéz testi munkát vé.geznek, ezen a munkaszakaszon még gyermekcipőben jár a gépesítés. Elmondja, hogy március végén nem búcsúzik véglegesen a kikötőtől, továbbra is tagja marad a népi milíciágyakran kell javítania. A darukezelés csupán látszatra könnyű feladat. — Gyakran dolgozok a műhelyben, de legjobban mégis a darufülke vonz. Ez a munka fizikai erőt, de ugyanakkor erős összpontosítást kíván. Olyan ez, mintha idegen nagyvárosban vezetném az autót. Ha elvétem a szabályt, magam is megsérülhetek. Ha a darun hibázok, akkor elsősorban a rakodók életét veszélyeztetem. Ezért kell nagy öszpontositással figyelnem. Ha azt mondanák, választhat bármilyen szakmát — a hegesztőtől az orvosig — és kívánsága teljesül... — Erre az apám valami olyasfélét mondana, hogy „pihent agy". Nem hiszek a földöntúli lények erejében, ez gyermekmese. Különben nem cserélnék szakmát senkivel... Valahol ott' kezdődik az EMBER, hogy tudja, mire képes .. . Heten voltak testvérek, közülök ketten fiatalon meghaltak. A szülők három fiút és két leányt neveltek fel. A fiúk közül ő volt a legidősebb, hatodik életévét taposta a felszabaduláskor. Öligeten nőtt fel, kisfalun a nagyváros tövében. A régi rendszerből nincsenek emlékei, de olyan családi körben nevelkedett, ahol beleoltották a múlt és a jelen összehasonlításának szükségességét. Ifjú korában megtanulta becsülni a jelent, s amint felnőtté érett, azok közé állt, akik mindig többet akarnak, vállalva a példamutatást. — Nekem soha nem mondta az apám, hogy lépjek be a pártba vagy a milíciába. Mégis beléptem ... — Volt példaképe? — Szeretem az apámat, ha valamit elhatározott, azt mindig megvalósította. Talán nem tudatosítottam eléggé, de szerettem volna egy kicsit hozzá hasonló lenni... Nem véletlenül mondta az egyik idős elvtárs: Az alma nem esett meszsze a fájától... Két ember életútját vázoltam. A hétköznapok forgatagában, a hozzájuk hasonló ismeretlen ezrek továbbítják február eszméit, ápolják hagyományát, s készen állnak védelmére is. A szimbólum évről évre felújul, fiúk és unokák lépnek nagyapáik nyomdokaiba. Kísérje őket társadalmi megbecsülés! CSETŐ JÁNOS SZAMOK I és TÉNYEK Marx és Engels művei a Szovjetunióban Az össz-szövetségi könyvkiadói kamara adatai szerint 1968. január l-ig a Szovjetunióban Marx és Engels műveit 2394 kiadásban, összesen 85 428 000 példányban, 77 nyelven (a Szovjetunió népeinek 48 nyelvén és 29 külföldi nyelven) adták ki. Marx és Engels műveinek első orosz kiadását az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIII. kongresszusának határozata alapján készítettékelő, és ez 1928—1946 között jelent meg. Huszonkilenc kötetből (34 könyvből) áll, s körülbelül másfélezer művet, s csaknem háromezer levelet tartalmaz Marxtól és Engelstől. összes példányszáma — 1 292 000 volt. Az SZKP Központi Bizottsága rendeletére a Marxizmus—Leninizmus Intézet 1955-ben kezdte meg Marx és Engels Művei második kiadásúnak kibocsátását. Eddig 39 kötet jelent meg, s ezek 5500 művet és levelet tar talmaznak. Négyszáz írás első ízben jelent meg. Még tizenegy kötetet bocsátanak ki. 1967-ben az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet és a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet hozzálátott Marx és Engels művei közös kiadásának, e művek eredeti nyelvén való előkészítéséhez. A teljes kiadásba be fogják venni Marx és Engels műveit és leveleit, valamint vázlatait, jegyzeteit, kéziratváltozatait, az életük folyamán megjelent művek szerzői javításait. 1968 februárjában volt 120 éve annak, hogy megjelent Marx és Engels „Kommunista Kiáltványa". Ez a történelmi dokumentum Londonban 1848-ban küJönkiadványként jelent meg. A „Kiáltvány" első orosz kiadása 1869-ben Genfben látott napvilágot Bakunyin fordításában. Bakunyin több helyen eltorzította a „Kiáltvány" tartalmát, ezt 1882ben ugyancsak Genfben megjelent fordításában Plehanov javította ki. A Plehanov-fordítás vetette meg az alapját a „Kiáltvány"-ban foglalt eszmék oroszországi széles körű elterjedésének. Jelenleg nincs olyan ország, ahol a „Kommunista Kiáltványt" ne ismernék. Több mint 100 nyelven jelent meg. A „Kiáltvány" a Szovjetunióban 398 kiadásban, 71 nyelven, összesen 17 561 példányban jelent meg. Oroszország volt az első olyan ország, amelyben Marx „A tőke" című művének első kötete németből oroszra fordítva meg jelent: a fordítást G. Lopatyin és N. Danyielszon 1872-ben ké szítette Oroszországban „A tőke" első kötete akkor 3000 példányban jelent meg. Az 1907— 1909. években I. Szkvorcov— Sztyepanov marxista tudós munkatársainak egy csoportjával új orosz - nyelvű fordítást készített „A tőke" három kö tétéről. Ez a fordítás volt Marx műve valamennyi későbbi kiadásának alapja. 1872-től 1917 ig a „A tőke" Oroszországban 13 kiadásban, összesen 59 630 példányban jelent meg. Az össz szövetségi könyvkiadói kamara adatai szerint a szovjethatalom éveiben „A tőke" a Szovjetunióban orosz nyelven, a szovjet népek' nyelvein és más idegen nyelveken összesen 172 kiadásban, 6 137 000 példányban látott napvilágot. (Orosz nyelven eddig 90 kiadása van, összesen 5 033 000 példányban.)