Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

o Az utóbbi évek egyik legnagyobb közúti szerencsétlensége tavaly október elején tö*tént Bratislava közelében. A két 603-as összeütközésének következménye: hat halott és kél súlyos sebesült. O EGY FALU A halottak száma: 920 Világviszonylatban, s ennek megfelelően nálunk is — évről évre nő a gépkocsivezetők száma. Az elmúlt évben a nyu

gat-szlová

kiai kerületben 28 ezren kaptak hajtási jogosítványt — sajnos ez a tény megmutatkozik a közúti balesetek szaporodásában is. A motorizmus fejlődése — a közlekedés biztonsága szempontjából — egyre nagyobb problémát oko

z. Tavaly például a kerület területén 6951 közúti baleset történt, vagyis 1537-el több, mint az előző évben. 332 személy meghalt és 3951 könnyebben vagy súlyosabban megsebesült. Az anyagi kár megközelitette a 39 millió koronát

. Felmerül a kérdés: Miért szaporodnak a közúti balesetek? Érvénybe léptek ugyan az új közA legtöbb közlekedési balesetet a személygépkocsik vezetői okozzák — köztük is a 25 éven aluliak. Ezek az észrevételek rendkívül fontosak, mert rámutatnak arra, hova kell összpontosítani a közbiztonsági szervek figyelmét! Hej, azok az utak...! Bár sok mindent a gépkocsivezetők rovására lehet írni — szóvá kell tenni az útkarbantartó vállalatok munkáját is. A közúti balesetekhez ugyanis nagyban hozzájárulnák a rossz utak. Az sem jelent megoldást, hogy a rossz útszakaszokon a karbantartó vállalat kiteszi a figyelmeztető táblát a sebesség korlátozására. Ezért abban az esetben, ha a közúti balesetet a rossz útviszonyok okozzák, szigorúbb intézkedéseket kell foganatosítani az útkarbantartó vállalattal szemben. A jelenlegi helyzet megköveteli, hogy az útkarbantartó vállalatok nagyobb figyelmet szenteljenek á közlekedés szükségleteinek, mert a közlekedés biztonsagahoz nagyban hozzájárul a közutak korsz-erűsítése. Ezt bizonyítják a külföldi tapasztalatok is: a széles, korszerű autóutakon mintegy 40 százalékkal csökken a balesetek száma. Gyalogjárók - óvatosabban! Tavaly a gyalogjárók 683 közúti balesetet okoztak Nyolcvankilencen életüket vesztették — ebből 32 gyermek volt. Megrázó adatok ezek, s egy-egy eset külön tragédia. A gépkocsivezetők rendszerint a gyalogosokat okolják — és fordítva. Kölcsönösen egymást vádolják, hogy nem eléggé óvatosak. Hangsúlyozni kell, , hogy a közlekedési szabályok á gyalogjárókra is vonatkoznak. A gyalogosok általában körültekintés nélkül haladnak át az úttesten, s nem ismerik a legszükségesebb szabályokat sem. A közlekedési szabályok kötelező ismerete nálunk ugyanis csupán a gépkocsivezetőkre vonatkozik. A gyalogjárókat semmi sem kötelezi a szabályok ismeretére. Ez a tény is befolyásolja a közlekedési balesetek szaporodását. Éppen azért hangsúlyozzuk: gyalogjárók — óvatosabban! Az utak túlzsúfoltak, s ez a gyalogosoktól több figyelmet és körültekintést' követel. A biztonságosabb közlekedés érdekében szükséges, hogy a gyalogjárók és a gépkocsivezetők nagyobb megértést, figyelmességet tanúsítanak egymás iránt. Természetesen vonatkozik ez a kerékpárosokra is, akik tavaly 319 közúti balesetet okoztak, s közülük ötvenen életüket vesztették. A közúti forgalom egyre sűrűbb, s gyarapszik azoknak a száma is, akik alkoholfogyasztás után tik nek a volán mögé. Az ellenőrzött, közel hatezer gépkocsivezető közül többszáztól bevontuk a jogosítványt. Sok szerencsétlenséget okoz a gépkocsik rossz műszaki állapota ls. lekedési szabályok, korsz

erűbbek a figyelmeztető berendezések. Mindez tény - de nem fok

ozódott a gépkocsivezetők felelősségérzete

. Szigorúbbak leszünk! A balesetek fő okai Az első helyen továbbra is a gyorshajtást kell említenünk. Sietünk, s gyakran nem érünk célba. Tavaly például több százan szorultak kórházi kezelésre. Mások nem ismerik vagy figyelmen kívül hagyják a közlekedési szabályokat — s nem adnak előnyt. Ebből szintén sok baleset származik. A balesetek harmadik leggyakoribb okozója — az alkohol. Sőt az egyes járásokban — mint például a komáromiban és a dunaszerdahelyiben — az alkoholfogyasztás okozza a legtöbb szerencsétlenséget. Megközelítőleg hasonló a helyzet az érsekújvári járásban is. Az alkoholfogyasztás 626 balesetet okozott a kerületben, 55 szcméiy életé: vesztette ós 537 megsérült! Ez az acíat komoly figyelmeztetés a volán mögött ülők számára: Az alkohol a legrosszabb „útitárs"! Megannyi jótíuiács, figyelmeztetés és büntetés ellenére sem csökken az alkoholfogyasztás. Mit érnek a legjobb előírások, szabályok, ha a felelőtlen gépkocsivezetők szilvőriummal vagy rummal „edzik" magukat, s ebben támogatják őket a kocsmárosok — a terv teljesítése érdekében —, vagy az ismerősök és a barátok, akik az esetleges szolgálatért alkohollal fizetnek. A lehetőségek kockázata Természetesen a közlekedési balesetek növekedésének, azok tragikus kimenetelének okait nem lehet leszűkíteni az említettekre. Így például már ma figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az ember jelleme és alkalmazkodási képessége nem tart lépést az általa diktált műszaki fejlődéssel. Más szóval: az ember megtanulta a nagysebességű járművek irányítását, de nem vetkőzte le emberi gyengeségeit. Előzni, győzni akar, — ezért vállalja a kockázatot, megfeledkezik az óvatosságról, képességeiről. Ugyanis a közlekedési balesetek döntő többségénél — okozZh ezt alkohol vagy figyelmetlenség — erről van szó. A legtöbb közlekedési balesetet a tapasztalt gépkocsivezetők okozzák. Nem eléggé óvatosak és túlbecsülik önmagukat. Legyen azonban tapasztalt vagy kezdő gépkocsivezető — rendkívül sok balesetet okoz az előzésre vagy kitérésre vonatkozó szabályok megsértése, valamint a követési távolság be nem tartása. Ezek a szabálysértések önámításból, erejük és a helyzet helytelen felméréséből adódnak. Az a gépkocsivezető ugyanis, aki alkoholt fogyasztott — túlbecsüli saját képességeit. A lassúbb reagálás mellett döntő az

va tény, hogy a gépkocsivezető azzal a a tudattal ül a volán mögé, hogy „ittas állapotban is képes a gépkocsi vezetésére," vagy éppen azzal henceg, hogy „majd ő megmutatja, hogyan kell vezetni". Vagyis az alkohol fokozza a bátorságot, s ez a bátorság rendszerint „rövid életű". Minden 20. baleset — halálos! Ismeretes, hogy a közúti balesetek mintegy kétharmada a városokban és a falvak belterületein történik. A pénteki nap a legveszélyesebb, amikor megindulnak a hétvégi kirándulások. Ezt követi a hétfő. Az erre vonatkozó adatok egyáltalán nem igazolják, hogy a gépkocsivezetők kipihenik magukat a szabad szombaton és vasárnap! A legkevesebb közúti baleset vasárnap fordul elő. A biztonsági szervek naponta átlag 19 balesetet regisztráltak, ebből minden huszadik halálos kimenetelű volt. A gépkocsivezetők a reggeli órákban nem tudnak összpontosítani, sietnek a munkába, ennélfogva többet kockáztatnak. A délutáni órákban viszont a fizikai és szellemi megterhelés következtében csökken a figyelműk. A közúti balesetek csökkentése érdekében szigorúbban lépünk fel mind a gyalogjárók, mind az autósokkal szemben. Természetesen a közúti balesetek csökkentésének kérdése nem csupán a közbiztonsági szervek ügye. Nagyobb körültekintést és felelőséget igénylünk a vállalatok vezetőitől, a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek funkcionáriusaitól is! Az érdekünk! Hisz az elmúlt három évben — csupán a nyugat-szlovákiai kerület útjain — 920 személy vesztette életét — vagyis elpusztult egy egész falu... A holtak vádolnak! Vádolják azokat, akik fegyelmezetlenül, kalózokként közlekednek ... MARTIN HRÜZ Kártyások versenye A tejfalusi vendéglőben még el sem kezdődött a verseny, de a nagy esemény izgalma már ott virított a jelenlevők arcán. Persze nem mindenkit csupán az extraverseny izgalma fűtött. Bokor Miklós és még néhányan a megmondhatói, hogy fűtött ott más is. Ö, miután közénk jött és „megtámaszkodott" egy konyakos pohárban, kerekperec ki is jelentette: — Márpedig az első díj az enyém. Máris az enyém, ezt előre megírhatod. Arról már hallottam, hogy a céllövőknél nem azért tiltották el a célzóvíz fogyasztását a verseny előtt, minta attól féltek volna, hogy a versenyző több golyót küld a céltábla mellé, mint a fekete karikába. A kártyában azonban merőben más a helyzet, - ezt is állítják azok, akik átélték vagy látták, hogyan kopasztják meg (éppen „célzóviz" segítségével) a bundás bugyellárisú pasasokat. No, persze ezt az extra kártyaversenyt nem olyan céllal szervezték, mintha valakit meg akarnának kopasztani. Nem ferbliztek, nem huszonegyeztek stb., ahol a játék hevében a tét gyakran a pénztárcától függ. Nem, ők nem hazardíroztak — egyszerűen snapszliztak. Itt minden játékos, illetve versenyző előre meghatározhatta, hogy mennyit óhajt „eljátszani". Ugyanis a versenyzők jegyet vásárolhattak, még azt sem tetszés" szerint, csak meghatározott számban. Például a 128 kibocsátott jegyből legtöbbet nyolcat. Egy-egy jegy árát a kitűzött négy díj értéke határozta meg. A négy díj sorrendben ez volt: Egy nagyobbacska, majd egy kisebb malac, egy kakukkos óra és a negyedik valamilyen készlet. Azt nem láttam. Elérkezett a nagy pillanat Csenkey Laci ott állt o nagy táskával, benne a százhuszonnyolc jeggyel. Csóka Feri, a helybeli szövetkezet elnöke állt oda, hogy az első fordulóra összepárosítsák a számokat. A nyilvántartást Csenkey Tibor vezette a nagykönyvben, nehogy valami nézeteltérés legyen a párosítást illetően. Bár az első forduló még nem jelenthetett különösebb izgalmat, mégis érezhetően forrósodott a hangulat. Mert volt akinek oz öt jegyből csak egy maradt, de olyan is, akinek a háromból három. Vagyis ennyivel jutott a hatvannégy közé. Hogy el ne felejtsem, olyan verseny ez, mint például a labdarúgó nemzeti kupa. Tehát kieséses. A második fordulóban még fokozódott az izgalom. Komolyan mondom, nem annyira a játékosok, mit az ő számukat ötszörösen fölülmúló kibicek között. Azaz, bocsánat, itt kibicek nem lehettek, ezt nem tűri meg a versenyszabály. Aki mindkettő lapját látja, ónnak még pisszennie sem szabad Mire a versenypárok száma tizenhatra apadt, kissé óvotosabbá vált a játék. Már nem mondták be bizonytalonra a snapszlit, inkább megjátszották a biztosabb csendes hat, rosszabb esetben a még biztosabb négy pontot. A harminchatpontos végig helyett is inkább csak snapszlira hívtak, s ha bejött a tizennyolc pont, hát jó. Leggyakoribb azonban a kettes és a négyes leírás volt. Csenkeynek, a főnöknek ekkor már egyetlen jegye sem volt, de Csóka Feri sem mentett át egyet sem a negyeddöntőbe. Ezt azért említem, mert Bokor Miklós barátunk még három jeggyel játszott ebben a fordulóban. A nyolc közé pedig két jeggyel került. Ki is jelentette : — Most meg már azt mondom, hogy nemcsak a süldő, hanem a malac is az enyém lesz. Ha o malac nem is, de a kis süldő valóban oz övé lett. De nem is azon volt itt a hangsúly, hogy lei veszít vagy ki nyer ebben az extraversenyben, hanem azon, hogy a verseny szervezői - versenyzőknek és szurkolóknak egyaránt szereztek egy izgalmasan szórakoztató kellemes vasárnapot. HARASZTI GYULA