Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám, péntek

Vezérelv — az internacionalizmus A csehszlovák—bolgár kapcsolatoknak gazdag hagyománya van. A két ország dolgozó népe és kommunista pártja számára a szocialista országépítés, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom célkitűzései jelentik azt a platformot, amely őszinte, baráti légkört teremt a kétoldali kapcsolatok megszilárdításához is. Természetes tehát, hogy Todor Zsivkov legutóbbi csehszlovákiai hivatalos látogatása során elsősorban a két országot közvetlenül érintő kérdések kerültek előtérbe. Azon túl, hogy a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást soron lévő feladataikról, a szocialista társadalomépítésben elért sikereikről, a társadalmi-politikai munka terén szerzett tapasztalataikról — konkrét tárgyalások folytak a gazdasági együttműködés, az árucsereforgalom és a tudományos-műszaki kooperáció jelenlegi problémáiról és távlatairól is. A megbeszélések eredményeképpen született meg az a határozat, amely szerint a két ország a jövőben szigorúan szemmel tartva a nemzetközi munkamegosztás alapelveit, a különböző beruházások koordinációját a lehető legkedvezőbb felťé telek megteremtésére törekszik a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében. A két íél ennek megfelelően vizsgálat tárgyává teszi közös tudományos-műszaki kísérleti intézetek létesítését, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy az együttműködésből, a specializációból eredő problémákat dolgoznák fel, illetve oldanák meg. A tárgyalásokról kiadott közös közleményből kitűnik, hogy azok napirendjén a nemzetközi politikai helyzet időszerű kérdései és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal összefüggő problémák is szerepelnek. Törvényszerű tehát, hogy mindkét fél alapos vizsgálatnak vetette alá az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdéscsoportokat is. Tán nem kell külön hangsúlyozni, hog* mind Bulgária, mind Csehszlovákia számára elsőrendő kérdés a kontinens biztonsága, amelynek megszilárdítása külpolitikai koncepciójuk gerincét alkotja. Ez viszont feltételezi, hogy a Német Demokratikus Köztársaság egyenjogú partnerként vegyen részt az európai problémák megoldásában. Ennek az elvnek a szellemében támogatják az NDK kormányának azt a követelését, hogy nemzetközileg független államként ismerjék el. A nemzetközi politikai helyzettel összefüggésben a két fél aggodalmát fejezi ki a vietnami és a közel-keleti konfliktus éleződése miatt is. Nixon „vietnamizációs" törekvései távolról sem fejezik ki a haladó emberek, a demokratikus országok követeléseit, amelyeknek homlokterében a vietnami agresszió megszüntetése áll. Hasonló a helyzet közel-keleti kérdésben is. Izrael egyoldalú támogatása, valamint az a tény, hogy egyre provokatívabb bombatámadásokat hajt végre a szomszédos arab országok ellen, aggodalommal töltik el a szocialista országokat. Ennek ad kifejezést a közös nyilatkozat, amely teljes támogatásáról biztosítja az igazságos harcukat vívó arab államokat. A két testvérpárt végezetül annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének dokumentumai és határozatai mérföldkövet jelentenek a progresszív erők világmozgalmában. Ezeknek a határozatoknak a teljesítése minden kommunista párt és szocialista ország internacionalista feladata. (P.j A teljes leszerelés alapköveit le lehet rakni ítélet a chicagói perben Washington — A chicagói úgynevezett összeesküvési perben hozott ítélet kompromiszszum eredménye. A vádlottakat az esküdtszék tagjainak egy része minden pont alól fel akarta menteni, de a hosszú vita eredményeként ezek az esküdtek kénytelenek voltak megelégedni azzal, hogy csak a legsúlyosabb vád alól mentették fel az 1969 augusztusi tüntetések szervezőit. Az öt vádlottat az esküdtszék abban mondta ki bűnösnek, hogy „államhatárt" — az Egyesült Államok belső határait — lépték át olyan szándékkal, hogy erőszakos cselekményekEEH 1970. II. 20. A Francin Kcr'.mnnlata Párt 19. kongresszusán a Központi bizottság döntése értelmében főtitkár-helyettest választottak. Az erre vonatkozó javaslatot még Waldeck Rochet megbetegedése előtt az ő jóváhagyásával terjesztették elő. A kongresszuson Ceorges Marchaist választották e jelentős funkciőba. A kongresszusnak a franciaországi belpolitikai élet, sőt az egész nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából is nagy jelentősége volt. Ezt bizonyltja az is, hogy a tanácskozáson 66 kommunista és munkáspárt, valamint demokratikus szervezet küldöttei vettek részt. A kongresszuson G. Marchais terjesztette be a központi bizottság beszámolóját „Harc a monopóliumuk hatalma ellen, a munkás és demokratikus erők összefogása, a haladó demokráciáért és a szocializmusért" címmel. A beszámolót gazdag vita követte, re uszítsanak. Ilyen vád korábban nem szerepelt az amerikai törvényhozásban: az erre vonatkozó törvényt közvetlenül az emlékezetes gettólázadások után hozták meg, hogy a négerek mozgalmának egyes vezetői ellen alkalmazhassák. Kuenstler egyébként közölte, hogy az ítélet kiszabása után az öt „.főbűnösnek" minősített vádlott ügyében haladéktalanul fellebbezni fog. Addig is a védelem igyekszik felfüggeszteni azt az esküdtszék nélkül hozott ítéletet, amelyet a bíróság megsértésének ürügyével szabott ki Hoffmann bíró mind a hét vádlottra, valamint két védőjükre. melyben a küldöttek foglalkoztak a párt feladataival és időszerű problémáival. A vita bebizonyítot ta, hogy a tagok túlnyomó többsége támogatja az FKP vezetőségének állásfoglalását. Georges Marchais az újonnan megválasztott főtitkár-helyettes 1921-ben született. Eredeti foglal kozása vasmunkás. 1947-ben lépett a pártba abban az időszak ban, amikor Issy-les-Moulineau* egyik gépgyárában dolgozott. Munkatársai körében nagyon közkedvelt volt, harcosságávai és szilárdságával megnyerte bizalmukat, és rövidesen a gyárban szak szervezeti vezetővé választották. 1956-ban a Szajna-megyei párt bizottság titkárává választották. A Francia Kommunista Párt 14. kongresszusán tagja lett a központi bizottságnak. 1959-ben a párt politikai bizottságának tagjává választották, 1961 óta a központi bizottság titkára. Ebben a funkcióban elsősorban a párt és a tömegszervezetek kapcsolatával foglalkozott. Egyszerűsége és közvetlensége miatt nagyon népszerű. Gazdag tapasztalatukkal rendelkezik a francia belpolitikai harcokban, és jó szónokként tartják nyilván. Marchais az egyik legnagyobb és legerősebb nyugat-európai komniu nista párt vezetői közé kerüli. Az ő irányításával a Francia Kommunista Párt továbbra is arra fog törekedni, hogy megállapodjék a többi baloldali párttal, és olyan rendszer váltsa fel a gaulle-istacentriste kormányt, amely korlátozná a monopóliumok hatalmát, növelné a munkásosztály politikai befolyását, lehetővé tenné a haladó erők egyesítését és ezzel megkönnyítené az átmenetet a szocializmusba. CS. E. Genf — Az ünnepélyes ülésszaknyitás után tegnap délelőtt kezdődött 25 küldöttség részvételével a genfi leszerelési értekezlet 451. ülése. Az értekezleti körök az idei első ülésszak indulására a következő mozzanatokat tartják jellemzőknek: 1. Sikerült a szakszerűség légkörét kialakítani. Mellőznek minden vádaskodást olyan konfliktus-térségek kapcsán, mint Vietnam vagy a Közel-Kelet. 2. Roscsin, szovjet leszerelési fődelegátus és U Thant, az ENSZ főtitkára az összes atomhatalmak leszerelési együttműködésének kívánatosságát, sőt mellőzhetetlen voltát hangsúlyozzák. Ebből arra következtetnek, hogy 1970-ben kísérletek történhetnek Kína és Franciaország bevonására a leszerelési tárgyú eszmecserékbe. A niost meghirdetett „leszerelési évtizedben" a leszerelés témája annyira világátfogású lesz, hogy a katonailag fontos hatalmak már az előzetes konzultációkból sem maradhatnak ki. 3. A leszerelési értekezlet bizonyságot tesz amellett, hogy fogékony az új iránt, s szemmel tartja a haditechnikai fejlődés irányzatait. Erről tanúskodik a radiologiai és a lézerhadviselés problémáinak felvetése, ami kapcsolatban állhat mind általában a tömegpusztító fegyverek kérdésével, mind pedig az atom- és a rakétahadviselés védelmi oldalával. 4. A leszerelési bizottság nem feledkezik meg korábbi témáiról sem, különösen akkor, ha olyan átfogó kérdésről van szó, mint az általános és teljes leszerelés, amelynek építőköveit részleges leszerelési intézkedésekkel és a szovjet—amerikai párbeszéddel már ezekben az években le lehet rakni. NIXON ELNÖK BESZÉDÉNEK SAJTÓVISSZHANGJA Párizs — A l'Humanité Nixon beszédével foglalkozva megállapítja, hogy az amerikai politika megkésve alkalmazodik az új feltételekhez. Az európai béke elsősorban azt követelné meg, hogy felszámolják az európai katonai tömböket. Nixon azonban elveti azt a gondolatot, hogy az amerikaiak elhagyják Európát. Nixon hallgat a leszerelésről, sőt ellenkezőleg, azt állítja, hogy „a béke erőt feltételez". Azt hirdeti, hogy az Egyesült Államoknak képesnek kell lennie egy nagy háború viselésére és még egy kisebb jelentőségű háborúra is. Ilyen alapokon nehezen építhető ki a békestratégia — állapítja meg a lap. A Combat szerint Nixon elsősorban abból indul ki, hogy befejeződött a hidegháború időszaka, és megkezdődött a kommunistákkal való tárgyalás korszaka; a műszaki haladás pedig megköveteli a békés együttélést. Szerinte ezért Nixon fel akarja számolni azt a hagyományt, amely a szabad világ házőrző kutyájává tette az Egyesült Államokat. A Combat hozzá teszi, nagyon szép, amit az elnök mond és most csak az a fontos, hogy ne maradjon csupán a szavaknál. Az Egyesült Államok barátai csak tapsolhatnak Nixonnak. Nixon ellenfelei azonban azt az ellenvetést tehetik, hogy a külpolitika terén Nixon túlságosan gyakran a választási küzdelem szellemében nyilatkozik, és a polgároknak elsősorban azt mondja el, amit ők szívesen hallanak. A londoni Times Nixon beszédéről írva leszögezi, hogy az amerikai elnök dogmák nélküli programot dolgozott ki. Beszéde nem vet fényt arra, hogy Nixon kormánya milyen mértékben követi elődeit. A feszültség enyhítését a Szovjetunióval való kapcsolatokban már Kennedy és Hruscsov megkezdte. Ezt az irányzatot folytatta Johnson elnök is. Beszédének egyik célja az volt, hogy összegezze azokat a külpolitikai nyilatkozatokat, amelyeket megválasztása óta tett. így pl. a vietnami háborúról nem mond semmivel sem többet, mint amit el akar érni, azaz becsületes békét akar elérni. Ugyanakkor azonban szabad kezet biztosít magának arra, hogy belátása szerint a legmegfelelőbb irányzatot kövesse. A Times szerint a legérdekesebb része a beszédnek az, amelyben a kommunista országokhoz fűződő kapcsolatokkal foglalkozik. Megállapítja, hogy erről a kérdésről tett kijelentései teljes mértékben eltérnek a néhány évvel ezelőtti nyilatkozatainak hangnemétől. néhány sorban WALTER SCHEEL nyugatné met külügyminiszter, aki szerdán kétnapos látogatásra Singapore-ba érkezett, a repülőtéren tett nyilatkozatában többek között kijelentette, azért utazott Singapore-ba, hogy „átfogó képet kapjon a délkeletázsiai problémákról". A FRANCIA VASUTASOK párizsi székházában megkezdődtek a szakszervezetek és a vasútigazgatóság közötti tárgyalások a vasutasok követeléseiről. A tárgyalások nagy jelentőségűek, mivel a CGT felhívására sok nagy vasúti csomópontban sztrájkolnak a vasutasok. PÉTER JÁNOS magyar külügyminiszter hivatalos szófiai látogatása során a bolgár külügyminisztérium külpolitikai intézetének rendezésében a bolgár tudományos akadémián megtartott előadásában a magyar— bolgár kapcsolatokról és az európai biztonságról beszélt. AZ OLASZ TEXTILIPAR 350 ezer munkása tegnap reggel sztrájkba lépett. A sztrájkra a szakszervezetek és az alkalmazottak között megkötendő kollektív szerződés sikertelensége adott okot. A CHICAGÓI ÍTÉLETEK ellen tüntetett szerdán este a michigani Egyetem 1000 hallgatója. A rendőrség gumibotokkal verte szét a diákmegmozdulást. A FÜLÖP SZIGETI kormány bezáratta Manila valamennyi egyetemét és iskoláját. Az intézkedést azt követően hozták, hogy szerdán a diákok nagy tömegei tüntettek a kormány és az Egyesült Államok ellen. Kétszáz diákot tartóztattak le. A sebesültek száma 30. A LISSZABONI EGYETEM jogi karát bizonytalan időre bezárták. A hatóságok azzal indokolták az intézkedést, hogy „idegen elemek az egyetemen súlyos incidenseket provokáltak". A jogi kar hallgatói egyébként már többször tüntettek egyetemi reformokat követelve. GEORGE SEIGNIOUS vezérőrnagyot, a Nyugat-Németországban állomásozó 3. amerikai gyalogos hadosztály eddigi parancsnokát nevezték ki Nyugat-Berlin amerikai katonai parancsnokává. ADAM MALIK Indonézia külügyminisztere február 20-án, pénteken hivatalos látogatásra Moszkvába érkezik Ez alkalommal Andrej Gromikóval, a Szovjetunió külügyminiszterével tárgyal majd a két felet érdeklő kérdésekről. BUENOS AIRESBEN szerdán a gazdaságügyi minisztérium épülete előtt tüntetést tartottak az argentínai nők, hogy tiltakozásukat fejezzék ki az életszínvonal állandó csökkenése ellen. CSEHSZLOVÁKIA moszkvai nagykövetségén hazánk dolgozói februári győzelmének 22. évfordulója alkalmából baráti találkozóra került sor a szovjet újságírókkal. Egy csehszlovák dokumentális film, melyet a szovjet újságírók nagyra értékeltek, felidézte a csehszlovák —szovjet barátsági szerződés utáni éveket. Régi politika új megfogó lm a z á sba n Nixon amerikai elnök meg sem várta külügyminiszterének, az afrikai puhatolódzó és. magyarázó körúton járó Rogersnek visszatérését és jelentéstételét, enélkül is megszövegezte és elküldte korábban beharangzott külpolitikai üzenetét a kongresszusnak. Tekintetei arra, hogy a szokásos éveleji elnöki beszámoló, az „Üzenet az Unió helyzetéről" nem tartalmazott külpolitikai programot, a későbbre halasztott külpolitikai üzenettől valamilyen fordulatot jelentő közlést vártak. Annál nagyobb most az amerikai és világközvélemény csalódottsága. Nixon üzenete ugyanis hangzatos szavakon, lényeges magyarázat nélküli fogalmakon kívül semmi újat nem tartalmaz. Az elnök beszél „úf békestratégiáról" üzenetét „az amerikai külpolitika vízválasztójának" nevezi, valójában az amerikai külpolitika régi, eléggé ismert, lelepleződött céljait csempészi be újnak nevezett programjába. Az emberiséget foglalkoztató legfőbb kérdéssel, a tartós békével kapcsolatban Nixon hangoztatja, hogy a tartós béke megteremtésének három tényezője van: új partneri viszonyok kialakítása, az Egyesült Államok katonai ereje és tárgyalási készsége. Az utóbbi — Washington tárgyalási készsége nagyon kétes értékű. A stratégiai fegyverkezés korlátozásáról folytatott helsinki szovjet-amerikai tárgyaláson tapasztalt bíztató kezdet a szovjet félnek köszönhető. A több mint egy éve folyó párizsi amerikai—vietnami tárgyalások meddősége, a közelkeleti válság rendezését elősegíteni hivatott négyhatalmi tanácskozások egy helyben topogása Washington obstrukciós politikájának a következménye, s eléggé megvilágítja az „amerikai tárgyalási készség" tényleges jelentőségét. Az amerikai képmutatás azonban nem ismer határokat, s Nixon a Szovjetuniót hibáztatja a négyhatalmi tárgyalások eddigi eredménytelenségéért. Azzal a kifejezésével, hogy az Egyesült Államok „a szükségleteknek megfelelően fegyvert biztosít a baráti országoknak", pedig burkoltan arra céloz, hogy az Egyesült Államok továbbra is korszerű fegyverekkel, Phantom-gépekkel és más haditechnikával látja el a területhódításról lemondani nem akaró Tel Aviv-i ultrákat. Az amerikai külpolitika céljainak legfondorlatosabb megfogalmazását leplezi az „új partneri kapcsolatok" emlegetése. Ez nem más, mint az ismert guami doktrína, vagyis: az Egyesült Államok részt vesz ugyan „szövetségesei és baráti védelmében és fejlesztésében", de azt akarja, hogy ezek az országok önállóbban, nagyobb áldozatokat vállalva vegyenek részt mindebben, természetesen úgy, hogy az amerikai érdekeknek is megfeleljen. Nixon kézzel-lábbal tiltakozik az Amerikában újabban felvetődött „neoizolacionizmus" gondolata ellen; nem, az Egyesült Államok nem akar elszigetelődni a világ népeinek problémáitól, de ... Éppen ez a „de" nem világos, mert Nixon ugyan arra hivatkozik, hogy a világban bekövetkezett változások miatt szükséges az amerikai külpolitika módosítása, ám semmi újat nem látunk Washington „új" orientációjában. Az sem látszik, mi változik az amerikai külpolitikában a világban bekövetkezett változások hatására, - ha olyan nagyhorderejű kérdésben, mint az európai biztonsági értekezlet összehívásában, amit a kontinens népei és általában a világközvélemény melegen támogatnak, a Fehér Ház negatív álláspontra helyezkedik és zavartan magyarázkodik. Összegezve a Nixon-üzenet főbb pontjait: az amerikai külpolitika nem képes kifutni a hidegháborús évek zsákutcájából, s az, amit Nixon újnak nevez, nem más, mint taktikai szemfényvesztés. L. L»