Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

i VAROSRÓL VÁROSRA POZSONY A pozsonyi utcán két ismerős találkozik. — Hogy vagy barátom? — kérdezi az egyik. — Egyformán — feleli társa —, de Prágában, ott bezzeg jól élnek az emberek. — Ugyan, semmivel sem jobban mint nálunk. — Ezt csak gondolod. Prágában ingyen alhatsz, ingyen étkezhetsz. — Ne beszélj! Ezt te tapasztaltad? — Nem én, hanem a feleségem! BUDAPEST — Hallottad? Mecsekfl, a költő megnősült! — Boldog ember! Megkettőzte olvasótáborát... BELGRÁD Éjfél. A gyógyszerész, álmosan, borzasan búvik elő a csengetésre: — Mi tetszik? — Kérek egy csomag szalmiákcukrot. — Hallja, nem ért volna rá ezzel holnap? — Igaza van, tényleg ráérek. Akkor majd holnap jövök, jó éjszakát! BÉCS — Remek zenekar van a Savoyban, nagyon ajánlom! — Maga is szereti a beatzenét? — Azt nem, de legalább egész este egy szót sem értettem abból, amit a feleségem beszélt. JANUSZ WASYLKOWSZKI: — Javaslom Koraleket — mondta Malik. — Kizárt dolog — tiltakozott Pavlovski. Koralek két idegen nyelven beszél és mindenkivel szemben illemtudóan viselkedik. — Brisko nagybácsija a minisztériumban dolgozik, tehát ő sem jöhet számításba. — Akkor talán Vanyko?! Mélységes csend lett. Ez már valamirevaló javaslat! Vanyko igazi jómadár, hétfőn például csak déli tizenkettőkor mutatkozik a munkahelyén, különben a nőügyeiről is lehetne mondani egyet és mást. — favaslom, hogy őt is ejtsük el — szólalt meg szomorúan Baranek —, mert akármilyen ember is Vanyko, a hónap végén mégis csak kisegít egyegy húszassal. — Tényleg. Erről megfeledkeztünk. Még szerencse, hogy nem mindnyájan, mert különben valami ostoba határozatot hoztunk volna. — Hát akkor ki legyen az új főnök? — nyugtalankodott Pavlovski. — Esetleg te — próbáltam kedélyeskedni. Idejében elkaptam a fejem. A porcelán hamutartó a falnak csapódott. — Kartársak, kartársak, — érezzük át a helyzet komolyságát! — csattant jel Janik hangja. Ebben a pillanatban egy ragyogó ötletem támadt. Eszembe jutott, hogy ma akartam épp felmondani Karosnak. Mert ő egy barom, kétbalkezes alak, mindig koszos cipőben jár és evés közben borzalmasan csámcsog, sőt, garázdálkodás miatt büntetve is volt. Arany ember. — Karas! — mondtam hangosan. Egy pillanatra mindenki elhallgatott, aztán egy emberként kiabálták: — Helyes! Éljen Karas, az új főnök! A szavazás már csak formalitás volt. Karast közfelkiáltással raktárunk főnökévé választottuk. Biztos vagyok benne, hogy szerencsés döntést hoztunk. Ha esetleg hűvösre teszik a társadalom nem veszít sokat. JERZY DEBSKI: Már rég elmúltak azok az idők, amikor az az illető, akitől kérelmünk kedvező elintézése fügött, világosan és félreérthetetlenül jelentette ki: — Kérem ha lehet, elintézem kérelmét. Természetesen rögtön oda súgta: — ... egy százasért. Ma már sehol se hallani ilyen világos beszédet, egyre több a mellébeszélés, burkolt célzás, valahogy ilyenformán: — Hát, nem tudom, nem tudom, nagyon bonyolult ügy ez kérem. MAI LENGYEL HUMORISTÁK Nekünk kell puhatolódzni: Mennyit csúsztassak? Nagyon kellemetlen ilyesmit kérdezni. Ezért az utóbbi időben e kellemetlenséget kiküszöbölendő, újfajta párbeszédek tanúi lehetünk: — fónapot elhoztam a kérvényemet. — Rendben van, hagyja itt. Erre a kérelmező hirtelen megszólal: — Fogadjunk száz koronába, hogy egy nap alatt nem intézi el kérelmemet. A hivatalnok elcsodálkozik, szemével végigfutja az írást és aztán megszólal: — Két darab százasba fogadok, hogy azonnal elintézem! — Rendben, ér a fogadás! A hivatalnok erre lepecsételi és aláírja a kérelmet és büszkén nyújtja az iratot: — Na, mit mondtam? — Nyert — csodálkozik a kérelmező és kiteszi a két darab százast. Ugyanez a módszer máshol: — Fogadok egy tefcsokiba — mondja a látogató a titkárnőnek — hogy Sohonyai igazgató ma nem fogad engem! — En viszont egy nagy doboz bonbonban fogadok, hogy beszélhet Sohonyaival. Mondani sem kell a titkárnő nyert. Mosolyogva bement Sohonyaihoz, és az igazgató fogadta a látogatót. Vagy: — Lefogadom, a nemrég vett tévékészülékemen: nem végzi el a garanciális javítást. — Rendben van, jogadjunk — mosolygott a szerelő. — Mennyiben? — Egy százas. — Jó. Ül a fogadás. Ugye milyenek vagyunk? Micsoda szenvedéllyel űzzük ezeket a hazárdjátékokat ... Fordította: SZILVÁSSY JÓZSEF i zárd>ZSEF - Ide téglagyárat építünk! - Jó, de honnan veszünk téglát? (I. Bača rajza) — Elnézést, uram, nem tudja véletlenül merre található az itteni cirkusz? (Jezs—Jugoszlávia) VILLAMOSON Az egyik pozsonyi villamoson egy sokszoknyás, de szemrevaló vidéki asszonyka utazik. Egyszer csak hirtelen felkiált: — Oristen, ellopták a pénztárcámat! Az asszonynak megmutatták hol a rendőrség és ott arra a kérdésre, hogy nem érzett-e valami gyanúsat így felelt: — De kérem, éreztem, hogy valaki matat a szoknyám körül, de azt hittem tisztességes szándékkal teszi! AZ ORVOSNÁL Cicvarek, aki arról ismert, hogy nagyon szeret a borospohár fenekére nézni, orvoshoz ment. — Mondja — kérdi az orvos —, maga notórikus alkoholista, vagy csak időről időre iszik? — Az utóbbi az igaz doktor úr, én nem iszom állandóan. — Körülbelül milyen időközbdTi iszik? — Tíz-tizenöt percenként, doktor úr. (A. Matušek karikatúrája) Szabály talan scsgok Érdekes, hogy az emberek hová juthatnak nézeteikkel, ha nem járnak sehová. • « • Sok labdarúgó sajátosan fogja fel az állóképességet: 90 percen át álldogál a pályán. * • • A drága női nyakék nemcsak a nyakat teszi drágábbá! • • » Valamikor sokat jelentett. Most sokat jelent, hogy nem jelent semmit. • * • Hogy az emberek mit gondolnak a korról, amelyben élnek, azt csak a történelem mondja meg. * • • Senki sem szavazott ellene. Mindenki ásitott. • • • Az okos emberrel mindig lehet valamiről - hallgatni! • • • Egy sportrajongó mondotta: Még vannak amatőr csillagok - az égen. * • * Az erkölcsök arra is jók, hogy csak másokkal szemben legyiin kszigorúak. • • • Azért nősült, hogy boldog legyen. Később boldog volt, •hogy elválhatott. TOMI VINCE