Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-15 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

A második világháború •••• o 1 N S/3 >-s 1 A stratégia — Engels Frigyes, a legnagyobb marxista hadtudományi teoretikus szerint — „mindenekelőtt a termelés megfelelő színvonalától függ." Vagyis elsődleges tényezője a termelőerők (kísérletezés, tudomány, ipar, közlekedés, mezőgazdaság, hadászatilag fontos nyersanyagforrások stb.), valamint a termelési viszonyok (politikai rendszer) fejlettségi foka. Milyen stratégiai koncepciói voltak a második világháború előestéjén a vezető európai nagyhatalmaknak? Köztudomású, hogy a második világháború kezdeményezője a náci Németország, — az imperialista világ legszélsőségesebb ós a nyugati tőkés államok részéről hosszú időn keresztül támogatott — szárnya volt. A fasiszta birodalom megkísérelte erőszakkal „felosztani a már felosztott világot", hogy ú) piacokat és nyersanyagforrásokat szerezhessen. Célját az úgynevezett „totális villámháborúval" akarta elérni, mivel az első világháborúból tudta, hogy gazdaságilag jelentősen gyengébb, mint feltételezhető ellenfelei, tehát hosszan tartó háború folytatására képtelen. Éppen ezért nyerte meg a „villámháború", vagyis a rövid Ideig tartó háború a náci vezetők tetszését. Tervük másik jellemzője a totalitás volt, vagyis hogy céljaik elérése érdekében nemcsak az ország teljes anyagi és szellemi erejét használják fel, tehát nemcsak a hadsereget, de az egész nemzetet, az egész gazdasági életet, és ugyanakkor kíméletlen háborút folytatnak nemcsak az ellenfél fegyveres erői, hanem egész polgári lakossága ellen ls. Számítottak, a feltételezhető ellenfelek táborában látható kölcsönös ellentétekre, a hitszegésre, vagyis a szerződések megszegésére, valamint a „lerohanásra", a hadüzenet mellőzésére. Minden erejüket egyetlen — a kezdeti, de egyben döntő csapásra — összpontosították és a tartalékok szerepét lebecsülték. Elsősorban a tankok és a légierő fejlesztését tartották fontosnak, mert a tüzérség és a gyalogság a náci stratégiák szerint nem szolgálhatta a villámháború koncepcióját. Ugyancsak a villámháborús fantazmagória eredménye volt, hogy elhanyagolták a védekezés kiépítését is, viszont nem feledkeztek meg a haditengerészet fejlesztéséről, amelynek az volt a feladata, hogy háború esetén megbénítsa az ellenség tengeri közlekedését. A francia stratégia előre számolt a „koalíciós háború" lehetőségével. Elsősorban a védekezés volt a célja és az első világháborúban szerzett tanulságokból kiindulva ismét állóháborúra számított, vagyis arra, hogy döntő támadásra csak akkor indul, amikor megérkeznek a szövetséges (angol, amerikai) csapatok. Ezért fejlesztette fokozott mértékben védelmi rendszerét (Maginot vonal), valamint a gyalogságot és a tüzérséget, viszont elhanyagolta a francia hadsereg gépesítését. Az angol koncepciót mindenekelőtt Nagy-Britannia földrajzi helyzete és a hagyományos imperialista politika — „más kaparja ki a gesztenyét a tűzből" — elve jellemezte. Ezért mindenekelőtt haditengerészetét fejlesztette, hogy háborús összetűzés esetében is megőrizhesse tengeri egyeduralmát, valamint kapcsolatait tengerentúli gyarmataival és szövetségeseivel és megvédhesse támaszpontjait az ellenfél esetleges blokádja ellen. Ogy vélem, néhány szóval érinteni kell az USA stratégiai elképzeléseit is, amely szintén megfelelt az első világháború „sablonjának" és az imperialista hagyományoknak: csak akkor beavatkozni a háborúba, amikor már nemcsak az ellenséges, de a szövetséges erők ís elgyengültek és így az USA biztosíthatja a maga számára a koalícióban a vezető szerepét. A második világháborúban aratott győzelem legfontosabb tényezője a Szovjetunió fegyveres ereje volt. Az első szocialista állam, a tőkés államoktól körülzárva, dolgozta ki a jövendő háborús stratégiáját, arra is számítva, hogy az imperialista országok koalíciójával kell felvennie a harcot és hogy az országot egyidejűleg több oldalról éri a nagy és jól felszerelt ellenséges haderők támadása. Tehát tudta, hogy mozgósítania kell az egész országot a szocialista haza véderejének fejlesztése érdekében. Előre látta, hogy az elkövetkező háború hoszszan tartó, mozgó háború lesz, az ellenfél nem semmisíthető meg egyetlen csapással, hanem a győzelmet kivívandó, számtalan összehangolt hadműveletet kell végrehajtani. Ezért arányosan fejlesztette az összes fegyvernemeket, a szárazföldit, csakúgy mint a tengeri és a légierőt. A haditerv azzal számolt, hogy a behatoló ellenséget már a határövezetben megállítják és visszaszorítják saját határai mögé, hogy ott megsemmisítsék. A Szovjetunió szárazföldi stratégiai terve nagyon pontos volt, de a védelemnek voltak bizonyos hibái. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a szovjet koncepció szerint a háborúban az az ország győz, amelynek nagyobb tartalékai és anyagforrásai vannak és amelynek népe nagyobb ellenállására képes. A felsorolt koncepciókat csak egy háború igazolhatta, amely végső sorban a hadi tudomány „laboratóriuma". A mérce természetesen a győzelem volt. Márpedig — amint már idéztem — Engels szerint „egy háborúban a győzelem, vagy a vereség az anyagi, vagyis a közgazdasági feltételektől, tehát az emberanyagtól, a felszereléstől, — a lakosság és a technika minőségétől és menynyiségétől függ". A náci „villámháború" kíméletlen módszere csak a Németországnál politikailag, gazdaságilag és katonailag gyengébb országok ellen volt eredményes. Erre a legjobb példa Lengyelország veresége, de a francia, illetőleg az angol (konzervatív és passzív) stratégiai védekezés — a szovjetellenes diplomáciai spekulációkkal terhelten — szintén képtelen volt a hatékony védekezésre. Természetesen a mozgósított Németország hitszegő támadása a Szovjetunió ellen — amely akkor még sem a katonai, sem a közgazdasági mozgósítást nem rendelte el — bizonyos kezdeti előnyt jelentett az agresszornak. A Szovjetunió egy év alatt jelentős területeket vesztett, kénytelen volt feláldozni fegyveres erejének egy részét is stb. De a Szovjetunió nem adta meg magát! A Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya felhívással fordult a néphez és a dolgozók páratlan erőfeszítéssel igyekeztek biztosítani a hadsereg ellátását. Ennek következtében a náci „villámháború" csődöt mondott. A Szovjetunió hadseregét és népgazdaságát 1942—1943-ban már teljesen mozgósították és mutatkozni kezdett a szovjet fegyveres erők fölénye, a védekezésből támadásba mentek át. Figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió 1944 nyaráig tulajdonképpen teljesen egyedül harcolt a fasiszta koalíció ellen, annak ellenére, hogy a Hitler-ellenes koalíció (Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia) már 1941-ben megalakult. Azonban a nyugat-európai második front kialakítását, amely jelentős mértékben tehermentesíthette volna a szovjet erőket, 1941 óta szándékosan halogatták. Sem Anglia, sem az USA nem függesztették fel imperialista politikai célkitűzéseiket és különféle szovjetellenes spekulációkkal már akkor megteremtették a Hitler-ellenes koalíció felbomlásának és a „hidegháborúnak" a feltételeit. A második frontot csak 1944 nyarán alakították ki, amikor már magától értetődő volt, hogy a Szovjetunió egyedül is felszabadítja a náci elnyomás bilincseiben vergődő európai országokat. A szövetségesek észak-afrikai, illetőleg szicíliai partraszállása már nem könnyítette a Szovjetunió harcát. Emellett ez a nyugat-európai második front nagyon óvatosan, lassan haladt előre. Még Németország bombázása sem hozta meg a kívánt eredményt, amit az is bizonyít, hogy a német hadiipar 1944 végéig állandóan fejlődött. A Szovjetuniónak nyújtott amerikai anyagi segítség pedig az egész háború időszakában csupán a szovjet produkció 4 %-a volt. Tehát a háború legválságosabb időszakában a szovjet nép egyedül állt szemben az agresszív fasiszta koalícióval és a sztálingrádi csatában végleg megtörte az ellenség támadó erejét és magához ragadta a kezdeményezést. A szovjet stratégia növekvő ereje és sokoldalúsága vezetett a fasiszta Németország kapitulációjához. A sztálingrádi fordulattól kezdve úgyszólván minden szovjet hadművelet jelentős ellenséges erők körülzárásával és megsemmisítésével végződött, és amellett a szovjet stratégia jelentős tényezője volt az ellenség által megszállt területeken tevékenykedő széles körű és fejlett partizánmozgalom is. , A Nagy Honvédő Háború teljes egészében leleplezte és megmutatta a náci stratégák „totális villámháborújának" kalandor jellegét és irrealitását. Természetesen nemcsak a „Blitzkrieg" mondott csődöt, hanem a francia védővonal-elmélet is. Tagadhatatlan, hogy a nyugati szövetségesek is jelentős mértékben vették ki részüket a hitleri Németország ellen vívott küzdelemből, de döntő szerepet (csakúgy mint az imperialista Japán legyőzésében, ami persze megint más fejezet), a Szovjetunió és a szovjet stratégia játszott. A második világháború elemzése és tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erőinek és a szocialista világrend stratégiájának tökéletesítése és fejlesztése a Szovjetunió vezetésével nemcsak a szocialista közösség, hanem az egész világ békéjét szavatolja. A szocialista országok erejének mennyisége és minősége figyelmeztetés minden agresszor címére. JÁN PIVOVARČI mérnök-alezredes, a Hadtörténei Intézet munkatársa hadvezetésének jellegzetességei m iiiiiiii mu línii i miiiiii iiiiiuini niiüiniiiiintHf Kl, MIRE JOGOSULT BALESET ESETÉN ? A Munkatörvénykönyv a munkabiztonságra és az egészségvédelemre vonatkozó fontos újításokat is tartalmaz. Az egyik például, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervei ezentúl is ellenőrzik ugyan a vállalatoknak a dolgozók biztonságára irányuló tevékenységét, ám a felügyelet végrehajtását a törvény az állami szervekre: a cseh, illetve a szlovák munkabiztonságot ellenőrző hivatalokra bízza. Az FSZM szerveinek eddigi hatásköre azonban egy dologban nem változott: ezentúl is kötelező utasításokat adhat arra nézve, hogy a gépek és gépberendezések hibáit a vállalat haladéktalanul kijavíttassa és a dolgozók egészségének, illetve életének közvetlen veszélyeztetése esetén — bármilyen oknál fogva — betilthatja a további munkát. Erről a körülményről a szakszervezet azonnal köteles értesíteni az állami szervet, mely a vállalat kifejezett kívánságára felülvizsgálja a szakszervezeti szerv intézkedését. Az állami szerv döntésének kimondásáig azonban a szakszervezet határozata kötelező a vállalatra nézve. A munkabalesetek kártalanítására irányuló intézkedésekben is több változásra keriilt sor. A baleset folytán bekövetkezett jövedelemcsökkenés kiegyenlítésénél eddig a dolgozónak a munkabaleset, illetve a foglalkozási betegség megállapítása előtti átlagos jövedelme volt az irányadó. Az újítás ezen a téren az, hogy a Munkatörvénykönyv a dolgozó veszteségére még akkor is tekintettel van, ha ez a veszteség nem a balesettel vagy a foglalkozási betegség megállapításával egyidőben érte. Az új intézkedés értelmében tehát a kártalanításnál a dolgozónak a munkabaleset bekövetkezte utáni, magasabb jövedelme is figyelembe vehető, amennyiben a baleset következményei csak utólagosan váltak nyilvánvalókká. A további változást az eddigi munkakategőriák szerinti 2200, 1800, illetve 1600 koronás kártalanítások eltörlése jelenti. Ezentúl bármilyen munkakategóriába is tartozik a dolgozó, munkabalesete esetén egységesen havi 2300 koronára tart igényt ezen a címen. A feltétel mindössze az, hogy a dolgozó jövedelmének csökkenéséért a kártalanítás fejében kifizetendő összeg — beleszámítva esetleges jövedelmét a munkabaleset után, illetve rokkantsági járadékát — nem haladhatja meg a baleset előtt élvezett átlagos jövedelmét. Ha azonban a dolgozó havi jövedelme balesete előtt 2500 koronánál többet tett ki, akkor a jövedelme és a 2500 korona közti különbség 50 százalékkal emelkedik. De semmiféle korlátozásnak nincs helye, ha a balesetet a munkaadó idézte elő a biztonsági előírások megszegésével. Ugyanaz az elv érvényes a dolgozó — halála esetén — hátramaradottjai megélhetési költségei fejében fizetendő kártérítés (járadék) kiszámításánál is. Ha foglalkozási betegsége miatt a dolgozó kénytelen más munkát vállalni, akkor eddig hat hónapig, ezentúl azonban egy éven keresztül igényt tarthat előző átlagos jövedelmére. Ez a magasabb jövedelem — ellentétben a kártalanítására kifizetett összeggel — a nyugdíjalapjában is beszámítódik. Az egy éven keresztül kifizetendő átlagos havi jövedelem tehát semmiféle korlátozásnak nem vethető alá. -kmillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllH