Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám, csütörtök

Parlamentből szövetkezetbe Magyarországi tapasztalatcsere Budapesttől alig 30 kilométerre terül el Tök község. Nincs semmi olyan nevezetessége, amivel bekerült volna a magyarországi tankönyvekbe. Mégis, amikor Novobanszky mérnök, a Földmüvesszövetség titkára tudomásunkra adta, hogy a töki tszcs-t megyünk meglátogatni, magamban mosolyogtam, gondolván, no, most megmutatnak nekünk egy olyan kirakat-szövetkezetet, amelyben a dolgozókat szinte naponta bosszantják a „föntről" és külföldről érkezett látogatók. Nos, nem Igy van. Tökön a budapesti funkcionáriusok éppen úgy bemutatkoztak, akárcsak én. Ók is először jártak Itt... És a szövetkezet még egyetlen egyszer sem nyerte el a minisztérium vándorzászlaját Töki dinasztiák Hivatásbeli szerencsénk is volt. Az őslakos és beszédes Juhász Imre bácsi kalauzolt bennünket a gazdaságban. Igazán nem kellett belőle harapófogóval húzni a szót. ö a szövetkezet főkertésze s egyúttal „ura" a környék leghatalmasabb őszibarack- és csemegeszőlő-ültetvényének. Büszke is birodalmára, hiszen gyümölcsei mindig első díjat nyernek a kiálltásokon. Beszédébőt engem különösképpen az bilincselt le, amit a szövetkezettel kapcsolatosan a Juhász-dinasztiáról elmondott. „Csak" kilencen vannak a szövetkezetben. Különben az Egyetértés tagjává válni nem könnyű dolog. Hatszázötven dolgozója van a szövetkezetnek, de ebből, csak kereken háromszáz a tag. A taggyűlés úgy határozott, hogy a jelentkezők — persze akkor sem mindenki — csak kétévi várakozási Idő leteltével válhatnak a közös tagjává. Hogy a gazdaságban dolgozók valamennyien tagok szeretnének lenni, annak megvan az oka. Az Egyetértésben az öregekről való gondoskodás színvonala magas, egyre javul a szociális és a kulturális Igények kielégítése, s a kereset pedig jobb, mint általában az iparban. Ezerkilencszázhatvannyolcban például tizenhétmillió forintot fizettek ki a béralapból, a szociális alapot pedig a jövedelem öt százaléka képezte. Térjünk azonban vissza kedves vezetőnkhöz, illetve a Juhászokhoz. Imre bácsi testvére, Béla, a vágóhíd és a hús üzem vezetője. Juhász Gábor nevű fia abban a szövetkezeti építőcsarnokban dolgozik, amelyik négy és fél hónap alatt épített fel harmincnyolc lakásegységet a tagok számára. A további harmincnyolc lakást is a lehető legrövidebb időn bellii akarják átadni. Juhász Pál az állattenyésztésben dolgozik, Sándor anyagbeszerző, Ifjabb Béla a szőlészet vezetője, ifjabb Imre szerelő, Feri bácsi nyugdíjas, László pedig a gépesítő központ vezetője. A központhoz a többi között harminc traktor, ugyanannyi tehergépkocsi, két autóbusz, négy személykocsi stb. tartozik. Csupán a géplakatosműhelyben száz embert foglalkoztatnak egész éven át. Hogy a műhely kapacitását a vegetáció nyugalmi idején is kihasználhassák, együttműködnek a mezőgazdasági gépgyárral. Alkatrészeket gyártanak. Tavaly önálló szervizszolgálatot létesítettek. Olyat, amilyenért egy korszerű gépkocsigyárnak sem kellene szégyenkeznie. Igaz, hogy megközelítőleg négymillió forintba került, de nagy forgalmát tekintve a beruházás nem egészen két év alatt megtérül. A Juhászokéhoz hasonló népes dinasztia jó néhány van még az Egyetértésben. Nem csalogatja el ezeket az őslakosokat a közeli és csillogó főváros. A szövetkezet az ő müvük. A milliós sikerek sem lepik meg őket. Hiszen ilyennek akarták .. . Küldöttségben az „öregek tanácsa" Amikor Tök község lakossága elhatározta, hogy szövetkezetet alakít, egyúttal az a komoly probléma ls felvetődött, hogy tapasztalt, megfontolt vezetőségre, és főképpen a nagyüzemi mezőgazdaság problémáit alaposan ismerő, a közgazdasági tudományokban otthonos elnökre van szükség. A vezetőség megválasztásával nem volt baj, de az elnöki funkció miatt estéket ülésezett a falusi pártszervezet, mígnem egyszer valaki megemlítette Rakusz József nevét. Igaz, hogy a harmincnégy éves fiatalember nem őslakos, de a faluból nősült. Budapesten, a minisztertanácson dolgozik, de éppen ezért nemcsak közgazdász, hanem nemzetgaszdász ls. Am felcseréli-e a parlamenti irodát a még csak születő szövetkezet gazdasági udvarával — ez volt a nagy kérdés. Az alapító tagokból megválasztották az öregek tanácsát és megbízták azzal, hogy utazzon fel Pestre és ajánlja fel az elnökséget Rákusz Józsefnek. Kelemen elvtárs, a falusi pártszervezet titkára, Juhász bácsi meg a többiek most ls cinkosán összemosolyognak, amikor arról beszélnek, milyen elfogódottan mondta kl az akkor harmincnégy éves fiatal ember az egyetlen szót: elfogadom. Újjászületés Rakusz József éppen befejezte tárgyalását a szomszédos budajenői szövetkezet képviselőivel. A szomszédokkal a két szövetkezet egyesüléséről tárgyaltak, illetve a kis szövetkezet csatlakozásáról a nagy Egyetértéshez, amelyhez három évvel ezelőtt már csatlakozott a szintén szomszédos Perbál. Azok sem bánták meg, bizonyára a budajenőieknek ís Jobb lesz a soruk a már agrokomplexszé erősödő Egyetértésben. Néhány óra kevés volt arra, hogy a földeket s a tizenkét termelési részleget mind bejárjuk. Áttekintést nyújtott azon ban a hatalmas falitábla, ame lyen nemcsak a termelés menynyisége, hanem a költségek is fel voltak tüntetve. A katasztrális holdanként elért negyvenmázsás hozam jóformán embe rí kéz érintése nélkül került a tárolóhelyre. Gyorsan, jól és olcsón — erről adott képet a sertéshizlalást kimutató diagram. Mellette olt állt a vágóhíd és a húsüzem termelését elemző kimutatás. E két részleg tizenhárom falu húsellátását biztosítja, huszonhétféle hústermékkel. Tavaly megkezdték a vágóhíd bővítését, hogy ötezer darab legyen az évi kapcitása, s hogy szélesebb körben kielégíthessék a kiskereskedelmi hálózatot. Verseny és gazdaságosság Kissé bátortalanul kérdeztem meg, hogy az állami kereskedelem és a fogyasztási szövetkezet nem tiltakozik-e az ellen, hogy a szövetkezet nemcsak neveli, hanem levágja és termékként ki ís árusítja az állatokat, méghozzá az állami kiskereskedelmi áron alul. — Az új gazdasági mechanizmus életképességét és reőlis voltát éppen az igazolja, hogy mind az egyénnek, mind a nagyobb kollektíváknak lehetőséget biztosít a kezdeményezésre. Ez mind a hazai piac ellátásában, mind az exportban egészséges jelenség —- magyarázta Rakusz József. — Ha jobbat és olcsóbban vásárolhat egyik helyen a fogyasztó, az a másikat is versenyre kényszeríti. Javul és gyorsul a termelés. S ha az ügyesebbnek több a haszna?... Az istállókban Rácz Ferenc brigádvezetőt ls felkerestük, ö sem őslakos. 1947-ben került a községbe a dunaszerdahelyi járásból. A nyáron látogatóba készül a szülőföldre. Ott él anyja és testvére, aki a nagyabonyi szövetkezet elnöke. Ami új, az összekapcsol Hogy valaki idejön látogatóba és ne lássa a szövetkezeti borozót? Az lehetetlen. Megnéztük ml ls. És nem bántuk meg. Jó ételek, kiváló borok és cigányzenekar. A helybeli fogyasztók miatt a borozó ugyan nyugodtan ráfizetéses lenne, de az Ibusszal kooperálva az is megadja a magáét. Most, februárban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját az Egyetértés. És ez alatt az évtized alatt mennyi mindent tettek! Hátha még azt is hozzászámítjuk, hogy közben egy új, olyan új parasztosztály fejlődött ki, amelynek a gondolkodásmódjában az enyém és a mienk fogalma harmonikusan összekapcsolódik. Ennyi siker után Rakusz elnök aligha bánta meg, hogy a parlamentet a szövetkezeti udvarral cserélte fel. LANIK ETA MUNKÁBAN A SZERVIZSZOLGÁLAT. (Simay István felvétele) Lenin születésének közelgő 100. évfordulója alkalmából a barátok és ismerősök százai mondják el a Leninnel kapcsolatos emlékeiket. Alább ezek közül közlünk hármat. Az elsőt N. P. Gorbunov, a pétervári illegális bolsevik kiadványok egykori terfesztőfe, a másodikat M. N. Szkripnylk, Lenin titkárnőfe, a harmadlkat E. K. Koksarova, a Népbiztosok Tanácsának egykori titkára írta. 1. |y|ég folytak a harcok Pétervőr és Moszkva utcáin, amikor Lenin hozzálátott a kormány megszervezéséhez. A Népbiztosok Tanácsa első üléseinek egyikén többek között azt is elhatározták, hogy a népbiztosok, akik munkájukat eddig többnyire a Szmolnljban végezték, elfoglalják helyüket a megfelelő minisztériumokban és csak esténként gyűlnek össze a Szmolnijban a további teendők megvitatása és a többi demokratikus szervezettel való kapcsolat fenntartására. Az ezt követő egy hónap alatt a Népbiztosok Tanőcsának 25 ülésén mintegy 200 kérdéssel foglalkoztunk. Lenin csak a legritkább esetben hiányzott ezekről az ülésekről. Hallatlan munkabírása mindenkit ámulatba ejtett, hiszen a Népbiztosok Tanácsán kívül végtelenül meg volt terhelve a legbonyolultabb politikai és operatív ügyekkel és a párt vezetésével. Ennek ellenére Lenin mindig talált módot az emberekkel való beszélgetésekre, amelyek természetesen nem merültek feledésbe. Egy-egy lenini feljegyzés, vags egy rövid beszélgetés után lassan megindult egy-egy, újabb ügy bonyolítása, amely később rendkívül hatásos és gyakorlatilag előbbutóbb igazolt befejezést nyert. De talán nézzünk bele egy ilyen Lenin által Irt cédula tartalmába. „Gorbunov elvtársi Ez a Boncs de tudtuk azt is, hogy ki nem fillhajta a hazugságot — legyen az egy szép mondatba, vagy nagyhangú jelentésbe ágyazva. Vlagyimir Iljics hitt az emberekben, bízott bennük, és ez határozat és eljött a megvalósítás Ideje, hidegvérűséget és szorgalmat követelt környezetétől. Vlagyimir Iljics mélyen megvetette az elvtelenséget, a hízelgést, a gerinctelenséget és a Leninnel munka közben —Brujevlcs egybehangzó vélemények szerint Igen tehetséges kutató. A dolog rendkívül fontos (papír- és drótnélküli „újságról" van szó — a B. Brujevics őltal szerkesztett, százával gyártható vevőkészülék és egy szócső segítségével egész Oroszország hallgatja majd az újságot, amit Moszkvában olvasnak). Nagyon kérem önt: 1. Különleges figyelemmel kísérje ezt az ügyet. Hívja fel telefonon Osztrjakovot és beszéljen telefonon Nyizsnyijjel is. 2. A Kis Tanács hozzon gyorsított határozatot az ügyben. Ha nem lennénk egy véleményen, azonnal készítse elő az ügyet keddre a Népbiztosok Nagy Tanácsába. 3. Informáljon havonta kétszer a munkák menetéről. Lenin". Jellemző Leninre, hogy írásbeli megrovásban részesített azért, mert 1918. január 1-től a tanács irányító szervének engedélye nélkül felemeltem a fizetését havi 500-ról 811 rubelre — holott ő volt az, aki pár nappal azelőtt javasolta, hogy egyes népbiztosok havi fizetését emeljük 2000 rubelre. 2. Wlagyimír Iljicset mindnyá* jan rendkívül türelmes és udvarias embernek ismertük, erkölcsi erejéből és feddhetetlenségből fakadt. Annől fájdalmasabb volt számára, ha észrevette, hogy be akarják csapni. Emlékszem, november vége felé egyre romlott Pétervár és Moszkva kenyérellátása. Lenin fáradhatatlanul figyelemmel kísérte az élelmiszerszállítmányok útját. Egv,szer útban Pétervár felé titokzatos módon eltűnt néhány vagon gabona, Természetesen nem rablásról volt szó, hanem valamelyik helyi elöljáró túlbuzgóságáról, aki a szállítmányt saját városába irányította, noha tudta, hogy annak rendeltetési helye Pétervár. Vlagyimir Iljics követelte a felelősök szigorú megbüntetését. — A hazugság hazugság marad — mondotta —, bármilyen díszes ruhába öltöztetik. Határozottan kell bánni vele, ki kell tépni gyökerestül. Lenin munka közbeni éleslátása és gyakorlatisába csodálatba ejtett. Kérlelhetetlenül letépte a romantikus sallangokat, amelyekkel leleplezni igyekeztek a rideg valóságot. Ilyenkor a történelem szigorú kalkulátorénak benyomását keltette bennem, aki ceruzával készíti a forradalom aktív és passzív mérlegét. Ennek ellenére Lenin mindenki másnál jobban fel tudta lelkesíteni hallgatóit, ha a további teendőket kellett meghatározni. Amikor azonban megszületett a karrieristákat. Ugyanakkor azonban kivételesen és szívélyesen bánt az emberekkel. Ez kifejezésre jutott külsejében, barátságos, békeszerető beszédmodorában. Beszéd közben általában egész közel állt partneréhez és jól meg lehetett nézni nem nagy, barna szemét, kissé felhúzódott, jellegzetes szögletes szemhéját. A szeme mélyéről mérhetetlen jóindulat sugárzott. Bár nem mutatta ki mindenkinek, Lenin a reális politikán túl egész életében látta a munkás és a paraszt szenvedését. 3. V

lagyimir Iljics nagy jelentőséget tulajdonított az apparátus pontos, összehangolt és gyors munkájának. Igen jó érzéke volt az eredményes munkához szükséges baráti légkör megteremtéséhez. Most ls előttem van, ahogy ki szokott jönni irodájából a titkárságra. Senki sem tudta közülünk, hogy sikerül-e neki az elmúlt éjjel a Népbiztosok Tanácsának fárasztó ülése után egypár órát aludni — Nagyezsda Konsztantyino

v na ugyanis gyakran panaszkodott, hogy Vlagyimir Iljics krónikus álmatlansága miatt a teljes kimerültség hatőrán van. Mindez azonban nem érződött Leninnek az emberekhez való viszonyán. Mosolyogva üdvözölt minket, majd odament minden egyes munkatárs asztalához, megkérdezte, hogy mennek a dolgok, utasításokat adott folyó ügyekben. Egyedül a mosolya ls elég volt ahhoz, hogy néha éjjel-nappal is zokszó nélkül dolgozzunk. A Népbiztosok Tanácsának ülései, amelyek november 15től rendszeressé váltak, kezdetben este hatkor, majd az előkészítő bizottság — az úgynevezett Népbiztosok Kis Tanácsa — megszervezése után este nyolckor kezdődtek és általában késő éjjel vagy néha reggel értek véget. Vlagyimir Iljics általában 10 —15 perccel kezdés előtt jelent meg és azon nyomban folytatta megkezdett munkőját — leveleket, jegyzőkönyveket és más dokumentumokat olvasott. Pontosan nyolckor, ha valaki még hiányzott, rendkívül elégedetlen hangon kérdezte meg a titkárt: — Hol a Népbiztosok Tanácsa? Hiába mondta a titkár, hogy mindenkit értesítettek, Leninre ez nem hatott. — Az ülést rosszul szervezték — mondta ki kereken a titkár szemébe. Az ülés után a Lenin őltal bevezetett gyakorlat szerint másnap tíz órőra elkészítettük a jegyzőkönyvet és aláírásra terjesztettük elé. „A végrehajtást a legaprólékosabban és dokumentálva ellenőrizni!" „Pedáns pontossággal ellenőrizni!" „Személyesen ellenőrizze és jelentse nekem". „Küldjön pontos, rövid feljegyzést, mit csináltak eddig". Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések olvashatók Lenin leveleinek és utasításainak majdnem mindegyikén, illusztrálva, milyen nagy jelentőséget tulajdonított Lenin az ellenőrzésnek. IAPN)