Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-01 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Casablanca központjában A sok-sok gyümölcsárus egyike S S 15 ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: SZŰCS BELA SUKarokkó, ez a hazánknál több mint háromszor nagyobb terüfetű ország (majdnem ugyanannyi lakossal) igen so­káig megközelíthetetlen, titok­zatos zuga maradt Afrikának. A lakosság félt a hódító idege­nektől, veszedelmet látott ben­nük, és minden eszközzel aka­dályozta a betolakodókat. Ez a titokzatos föld annál jobban iz­gatta és vonzotta a felfedező­ket, kutatókat. Gyakran életük kockáztatásával. mohamedán­nak öltözve, vagy női ruhában próbálkoztok behatolni az ország belsejébe, de bizony sokszor rajtavesztettek. Nem egészen két évszázada, hogy a híres né­met G. Rohlís utazót meztelen­re vetkőztették, hogy meggyő­Marokkóban most tavasz van. Ezt a kislányt az egyik parkbon örökítettem meg ződjenek arról, tisztességes, „igazhivő-e", s az angol Scottot megkövezték. Persze azóta vi­haros évtizedek múltak el, és Marokkó szépen fejlődő afrikai ország lett, ahol több tízezer külföldi szakember segít kive­zetni az országot az elmara­dottságból. A kikötő Marokkó megnyitotta kapuit a világ előtt. A casablancai ki­kötő óriási kapu, amelyhez ha­sonló nincs az egész „fekete HWMWQ t földrészen". J)c. Casablanca nemcsak forgalmas kikötő, ha­nem milliónyi lakosúval az or­szág legnépesebb városa, ke­reskedelmi központja is. Érde­kes, hogy a különféle uralko­dó dinasztiák alatt váltakozó fővárosok közé sohasem került be, pedig időszámításunk első éveiben Anfa néven már jelen­tős település volt. Igaz, hogy a kikötő csak a két háború között épült ki a megközelíthetetlenül sziklás partokon. Évszázadokon át a nyílt tengeren horgonyzó hajókról bárkák szállították partra az árut és az utasokat. Ma a kikötő beláthatatlan ki­terjedésű nagyüzem. Egyszerre több tucat óceánjáró hajó ki­es berakodása folyik. Hatalmas daruk erdeje, óriási ládák he­gyei és fehér zsákokban Ma­rokkó kincse, a szuperfoszfát. Az ország a tőkés világ kobalt­termelésében a harmadik he­lyen áll, déligyümölcsből pedig az ugyancsak előkelő nyolca­dikon, nem is beszélve a szar­dínia gyártásáról. Ezek jelen­tős része a casablancai kikö­tőn át jut el rendeltetési he­lyére. A korszerű raktárépüle­tek sokasága között munkások ezrei dolgoznak, megrakott gépkocsik jönnek és mennek. A távozó hajók hangos dudálás­sal búcsúznak a várostól, hogy helyükre máris befusson egy másik óceánjáró. Fehér ház Casablancát arabul Dar el Bejdának hívják. Ez fehér há­zat jelent, akárcsak a spanyol casablanca szó. Sokáig törtem a fejem, miért nevezték el ezt a sziii-ke nagyvárost fehér ház­nak. Ha a fővárost, Rabatot hívnák így, ez pontosan ráille­nék, mert az egész város fehér re van meszelve. Talán az egy­kori városalapítók találták ki ezt a nevet? Valamelyik köz­épületről keresztelték el a vá­rost? Ma azonban kissé gro­teszkül hat ez a név, ha az ember sétát tesz e hatalmas kőrengetegben. Ahhoz, hogy az ember meg ismerje az igazi Casablancái, hosszabb ideig kellene a város ban élnie. Azonban egyetlen körséta is meggyőz arról, hogy ebben a városban a mesés gaz­dagság nagyon jól megfér az európai szemnek szinte hihetet­lennek tűnő nyomorral. A ten­gerparton villák sorakoznak vi­rág alakú, édesvizű medencék­kel, az Anfa dombon káprúza­Ez az a híres villa, amelyről azt mondják, hogy elmés szerkezettel a nap járása után forog A kikötőben óriási mütrágyahegyek várnak berakodásra tos üdülők épültek, amelyek között olyan is akad, mint a. mesebeli „kacsalábon forgó kastély", mivel reggeltől nap­estig forog a napfény után. Mindezek oly messze esnek a szennyes sikátorok és bádogle­mezekből épült házak lakóinak világától, mintha nem is egy városban, sőt nem is egy világ­részen lennének. Casablanca százarcú város. Nem szép, ne­kem legalábbis nem' tetszett. Építészetileg még sokáig nem sikerül majd az ösztönösen összevissza épített üzleteket, bankokat, lakótelepeket beleil­leszteni a modern városrende­zésbe. Nyüzsgő, színesen zsivajgó életében mégis van valami von­zó, valami lebilincselő. Az üzle­tekben minden megtalálható, amit az európai ipar produkál. A piacon a zöldségfélék és dé­ligyümölcsök, halak, virágok olyan mennyisége van felhal­mozva, hogy az ember akaratla­nul is belefeledkezik bámulá­sukba. — Nem viszel haza egy fürt banánt? — kérdezte kollégám mosolyogva. — Inkább egy kis újkrumplit vinnék — válaszoltam — ba­nánból most nálunk is van elég. — Ne siesd el, mert most hallottam az üzletemberektől, hogy jelentős mennyiségű új­krumplit vásároltunk Marokkó­ban, és lehet, hogy rövidesen megjelenik a zöldségüzletek­ben — nyugtatott meg barátom. Az újkrumpli még nem érke­zett meg, de Csehszlovákia vi­taminszükségletéhez jelentős mennyiséggel hozzájárul Ma­rokkó is. Mi ezért bányai szál­lítószalagokat, rádióadó-állomá­sokat, építőanyagot stb., szállí­tunk cserébe. Casablanca szépen iparoso­dik. Rabat felé az úton több korszerű gyárat láttunk, többek között francia és olasz gépko­csikat szerelő üzemet. Ameny­nyire egy villámlátogatásból és a statisztikai adatokból meg le­het állapítani, a királyi Marok­kó függetlenségének 14. évében jelentős eredményeket könyvel­het el a fejlődésben. A Szovjet­unió is hatalmas vízerőművet épít, amely lehetővé teszi óriá­si területek öntözését. Az or­szág igyekszik Nyugattal és Kelettel egyaránt kereskedni, és ennek megmutatkoznak a gyümölcsei.

Next

/
Thumbnails
Contents