Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-10 / 34. szám, kedd

SZAKKÉPZETTSÉG J|J IRÁNYÍTÁS SZÍNVONALA Világviszonylatban probléma * a lakosság élelmiszer-ellátása. Nálunk, ahol az igények növekedésével ellentétben a termőterület {a beépítések következményeként) állandóan csökken, ezen a téren szintén akadnak problémák, annak ellenére, hogy a termelés lényegesen növekszik. De a termelés mellett vessünk egy pillantást a fogyasztás növekedésére is. Például 1948-hoz viszonyítva a főbb élelmiszerekből az egy főre jutó fogyasztás így alakult: Élelmiszer 1948 1967 Hús 28,9 kg 63,0 kg Zsír és olaj 9,0 kg 15,7 kg Vaj 2,8 kg 6,8 kg Tojás 114 db. 238 db. Búzaliszt 73,5 kg 89,6 kg Cukor 22,3 kg 37,1 kg Hogy az élelmiszer-fogyasztás ilyen alakulása mennyire egészséges vagy káros, arról az illetékeseknek, az orvosoknak kell megnyilatkozniuk. Én inkább arról szeretnék beszámolni, hogyan tudja ezt az egyre növekedő igényt kielégíteni a mezőgazdaság, illetve mit kell tenni, hogy kielégíthesse a szükségletet. Kezdem talán ott, hogy 1950 óta megközelítőleg 380 000 hektár gazdasági földterület „tűnt el", vagyis a termőföldnek több mint 5 százaléka. Beépítették. Sokat vártunk az új földvédelmi törvénytői, de úgy látszik, hogy az építtetőknek semmi sem drága. Hiszen a kiszemelt terület megvásárlását be lehet kalkulálni az építkezés árába. Az már nem az ő gondjuk, hogy az így „eltűnt" mezőgazdasági területek produkcióját az érintett mezőgazdasági üzemek (és a mezőgazdaság mint egész) hogyan kalkulálják be a termelési tervbe. Nálunk a mezőgazdasági termelésnek nincs meg az a lehetősége, hogy, a terület bővítésével növelje a termelést. Marad tehát a másik lehetőség: jobban kell gazdálkodni. A jó, szakszerű gazdálkodásnak sok összetevője van. Ezek között egyáltalán nem lényegtelen az üzemen, mármint -a szövetkezeten belüli vezetés, irányítás. A szakképesítésre fordított befektetés kihasználása A megfelelő szintű irányításhoz, szervezéshez a rátermettségen kívül szakmai tudásra, felkészültségre is szükség van. Társadalmunk minden tőle telhetőt megtesz, hogy szövetkezeteink képzett káderekkel rendelkezzenek. Hiszen évente 1500 mezőgazdasági mérnök hagyja el a mezőgazdasági főiskolákat és megközelítőleg 3,5szer annyian fejezik be a mezőgazdasági technikumot. Ha számításba vesszük, hogy egy mezőgazdasági mérnök taníttatást költségei meghaladják a százezer koronát, láthatjuk, hogy államunk évente százmilliókat költ a mezőgazdasági szakemberek képzésére. Most pedig nézzük az érem másik oldalát a 70 szövetkezetben végzett felmérés alapján. Hogyan is állunk képesített vezetők szempontjából a közvetlen termelésben, vagyis a szövetkezetokben? A 70 szövetkezet — melyekben a felmérést végezték — az ország valamennyi részét felöleli. A szövetkezeteken belül pedig azt, hogy a gazdaság vezetői: az elnök, az agronómus, a zootechnikus, a gépesítő ős a közgazdász milyen szakképzettséggel rendelkeznek. Előre bocsátom még, hogy az említett 70 efsz közül 30 szövetkezet 1000 hektárnál kisebb, a többi 1000 hektárnál nagyobb területen gazdálkodik, és valamennyiben 15—20 éves múltra tekint viszsza a nagyüzemi gazdálkodás. Lássuk azonban az egyes funkcióbeli személyek képzettség szerinti megoszlást százalékokban. Iskolai végzettség elnök agronómus zootenbn.gépesítő közgazd. % % % % »/o Főiskola 23 30 23 12 20 Szakközépiskola 44 38 66 34 63 Alsóbb fokú szaklsk. 13 16 7 13 7 Alapfokú iskola 20 16 4 41 10 Érdekes képet nyújt az a statisztikai felmérés is, hogy bizonyos képesítéssel az egyes funkciókban átlag mennyi szakmai gyakorlat áll a számbavett funkciós csoport mögött. Ez pedig ilyenformán alakult: Iskolai végzettség elnök agronóm, zootechn. gépesítő közgazd. év év év év év Főiskola 6,6 6,6 3,7 3,8 9,4 Szakközépiskola 9,6 10,0 9,3 5,7 11,8 Alsóbb fokú 11,4 10,4 10,4 8,1 14,6 szakiskola 10,4 10,4 8,1 14,6 Alapfokú iskola 12,4 8,5 5,7 8,4 7,9 Szakképzettség és gyakorlat Hu a fenti kimutatásokat nézzük, ennyi év után nem lehetünk elégedettek a helyzettel. A mezőgazdasági szakiskolákba befektetett milliárdokat nem használjuk ki eléggé, vagy a képesített szakemberek nem az őket megillető helyre kerülnek. Ha a szakképesítés szerint a főiskolai végzettségére l-es, a szakközépiskolára 2-es, az alsóbb szakiskolára 3-as, és az alapfokú iskolára 4-es osztályzatot adnánk, a felmérést végzett szövetkezetekben az egyes funkcióknál ilyen átlagos osztályzat alakulna ki: Funkció Elnök Agronómus Közgazdász Géjjesítő Zootechnikus Osztályzat 2,1 1,9 2,8 2,1 2,3 Persze, az is igaz, hogy a vezetők szervezőképességéi és a gyakorlatban ls lemérhető gazdag tapasztalatát nem lehet kellően kifejezni semmilyen osztályzattal. A legmegbízhatóbb jegy az elért eredmény. Egy azonban tény, éveikig tartott amíg a tagosított területeken megtanultunk gazdálkodni. Éveken keresztül tanúi lehettünk, hogy két szomszédos szövetkezet termelési-gazdasági eredményei között milyen óriási volt a különbség, holott teljesen egyenlő termelési feltételekkel rendelkeztek. Ezekben az egyenlő éghajlati és talajviszonyok között gazdálkodó szomszédos szövetkezetekben kimutatható nagyon ís eltérő gazdasági eredmények mi másra, mint a vezetők szervező és irányító munkájának színvonalára vezethetők vissza. Mert lehet valakinek kiváló elméleti tudása, az még nem biztos, hogy a szervezésben és az irányításban is otthonos. Következetes együttműködés A kiváló szervező és irányító képességgel rendelkező szakemberek nevelése a termelés egyetlenegy ágazatában, így a mezőgazdaságban sem történik egyik napról a másikra. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság 20 éves fennállása után azonban már kimondhatjuk, hogy a begyakorlás ideje nem tarthat 5, sőt több esztendeig. A tudományos-műszaki forradalom a mezőgazdaságot sem kerülte el. Hány alkalommal beszéltünk és beszélünk még ma is arról, hogy a szakképzett, az iskolákon megfelelő elméleti tudást szerzett fiatal káderek elhelyezése nem kielégítő. Számos mérnök és technikus hagyta már ott a helyét csupán azért, mert mindjárt „bedobták" a mély vízbe, azaz szakmai gyakorlat nélkül állították felelős funkciókba. Tény, hogy az iskolában gazdag elméleti tudásra, a korszerű mezőgazdálkodás ismeretei re tehetnek szert a tanulók. Szükségszerű, hogy ismereteik birtokában mielőbb helyet kapjanak a mezőgazdasági üzemek vezetőségében. Ehhez persze feltétlenül szükséges, hogy az iskolákból kikerült szakemberek minél gyorsabban és minél megfelelőbb körülmények kőzött sajátítsák el az irányításhoz szükséges szakmai gyakorlatot. Fontos, hogy alaposan megismerjék jövőbeli munkaterületük sajátos helyzetét. Ezen a téren azonban az eddigi tapasztalatok nem a legkedvezőbbek. Pedig ha visszatekintenénk a múltba, találnánk jó példákat, hogyan lehet ezt a bonyolult problémát megoldani. A múltban a jó gazda nem csupán a birtokát adta át utódjának, hanem a sokéves gazdag tapasztalatát is. Tehát gondolt a gazdaság jövőjére. Vagy például a nagybirtokokon is igyekeztek megoldani ezt a generációs problémát. A szervezés és irányítás szakmai gyakorlatának elsajátítását szolgálta a gyakornokoskodás. Ez alatt az idő alatt kellett alaposan megismernie az illetőnek az adott gazdaság helyi, természeti, gazdasági és szervezési feltételeit, problémáit Nem lenne káros, ha ezt a bevált módszert a nagyüzemi gazdálkodás jelenlegi időszakában is alkalmaznánk. Persze a gyakorlatban nem olyan egyszerű a dolog, mint ahogy azt elméletileg el lehet képzelni. Mert ugyebár milyen idoális lenne, ha a 10—15 éves gyakorlattal és jó szervezőképességgel rendelkező szövetkezeti funkcionárius azzal a szándékkal adná át gazdag gyakorlati tapasztalatát a hozzá beosztott, jó elméleti tudású „gyakornoknak": — no, be lőled különb vezető véljék, mint amilyen én voltam. Vagy nézzük u másik oldalt. A beosztott esetleges nagyobb elméleti tudása ellenére is úgy közeledne a „felettesé hez", hogy tanulni akar tőle. És — mert valóban akad ta nulni való — ha valamit „eltanult", azt ne szégyellje közölni a mesterével. V

alahogy így kellene ennek lenni. Mert ahogy a jó elméleti felkészülés, tudás még nem biztosíték arra, hogy valakikből jó szervező és irányítóképességgel rendelkező vezető lesz, úgy a jó irányító —, szervezőképesség sem biztosíték arra, hogy az illető funkcionárius lépést tud tartani az egyre növekvő tudományos követelményekkel. Vagyis mindenképpen következetes együttműködésre van szükség. Mezőgazdaságunknak elengedhetetlenül szüksége van kiválóan képzett szakemberekre. Keresnünk ksll tehát a lehetőséget minden mezőgazdasági üzemben, hogy a szakoktatásra fordított milliárdok ne vesszenek kárba. VINCENT RAPANi ÉRTÉKES HAGYATÉK SZAMUELY TIBOR VÁLOGATOTT CIKKEI .•mí* Megjelent Szamuely Tibor válogatott cikkeinek gyűjteménye. A kötet a magyar munkásmozgalom élvonalbeli harcosának és mártírjának újságírói működését Ismerteti. Szamuely Tibort mindmáig a magyar kommün népbiztosaként, a Lenin-fiúk parancsnokaként ismertük. Mi, szlovákiai olvasók örömmel vesszük tudomásul e kiadvány megjelenését és üdvözöljük kezdeményezőit. A gyűjtemény módot nyújt ahhoz, hogy megismerjük e kiemelkedő forradalmár életpályáját, a századelő ifjúharcos újságíróját. A mű, amely négy témakörre oszlik, sorrendben közli Szamuely 1908 és 1915 között írt cikkeit. Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán rövid bevezetőjében ötven év távlatából hűen jellemzi férjét, az újságírót, a népbiztost, a forradalmárt. A kiadványt Simor András szerkesztette és értékes tanulmánnyal látta el. Szamuely újságírót tevékenysége a Győrött töltött iskolai évekbe nyúlik vissza. 1908-ban kitüntetéssel érettségizett. Már diákkorában kellemetlensége támadt harcos újságírói tevékenysége miatt. „Az első világháború előtti években polgári radikális újságíróként szenvedélyes harcot vívott a magyar ugar jellemző képviselőivel: a dzsentrikkel, a panamalovagokkal, a korrupt politikusokkal, a földbirtokos főpapokkal... Barátokat és ellenségeket szerzett. Barátai között a kor legnagyobb íróit, művészeit, ellenségei között a kor vezető politikusait és egyházi méltóságait találjuk" — írja Simor Andor bevezető tanulmányában. Az 1908-tól 1915-ig terjedő időszakban Szamuely megalkuvás nélküli, radikális újságírói tevékenységet fejtett ki. Cikkei a Nagyváradi Naplóban, a Népszavában, az Ojreviiben, az Úttörőben és más haladó szellemű lapokban jelentek meg. írásaiban keményen ostorozta a magyarországi reakciót, elszántan küzdött az ország elmaradottsága ellen. Kíméletlenül bírálta az egyházi nagybirtokok bitor-. lóit, a főpapokat. A Népszavában 1910. december 8-án megjelent Nagyváradról írt cikkében így ír: „...Híres kis város, „Kis Párizs", „kultúrfészek", megtették dicsérő szépnek, cifrának, nagynak, elevennek, olyan szépeket írnak róla, hogy aki benne lakik, rá sem ismer a magasztalásból. Hát itt nincs baj? Itt nincsenek nyomorultak? Itt lámpával kell keresni a proletárt? Górcsővel a szegénységet? ..." Harcos tollát jellemzi „A fiumei halálgyár" című cikke, amely 1912. május 12-én jelent meg, szintén a Népszavában. Szamuely cikkében pontos statisztikai adatokat közöl a GázDanubius Részvénytársaság fiumei hajógyárában történő, sorozatosan halált okozó szerencsétlenségekről. „ ... A katasztrófák fásulttá tették az embereket. Ahelyett, hogy fellázadnának a minden képzeletet felülmúló munkásgyilkolás ellen ... Hihetetlennek tűnik az a mérhetetlen gazság, amellyel a hatóságok szó nélkül tűrik, hogy a magyar tengerparton halomra mészárolják a munkásokat ..." 1914. március 8-án az „Úttörő" című lapban a „Mária országa papi kezekben" címmel közölt cikkében statisztikai adatokkal bizonyítja a magyarországi egyházbirtokok határtalan méreteit, majd így vonja le a következtetést: „ ... A magyar klerikalizmus ereje legfőképpen azért olyan szívós és. legyőzhetetlennek látszó, mert a földbe gyökerezett. Ahol a katolicizmus nálunk megvetette a lábát, ott egyúttal sietett a maga számára és a saját céljaira megszerezni ugyanazt a földterületet, nehogy egykönnyen kl lehessen lába alól rántani a talajt " Szamuely Tibor az első világháború kitörése után hadba vonult, majd orosz fogságba esett. A fogság évei alatt érlelődött igazi kommunistává. Szamuely Tibor könyve a budapesti Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg. A 186 oldalas, 34 cikket tartalmazó kötetet számos korabeli fényképmelléklet illusztrálja. A könyv anyagát a budapesti Szinyeí Merse Gimnázium és általános iskola tanáraiból és diákjaiból alakult munkaközösség gyűjtötte össze. A mű kezdeményezői munkájukkal feledhetetlen és méltó emléket állítottak a mártírhalált halt kommunista újságíró és forradalmár emlékének. RÓJAK DEZSŐ Rozsnyói örömök és gondok Az ősi bányaváros a felszabadítását követő 25 esztendő alatt jelentős fejlődésen ment át. A felszabadulás jubileumi évfordulójának évében azonban a város és környékének gazdasági helyzetét tovább erősbítő új létesítmények építésére is sor került. A napokban már „helyszíneltek" a tervbe vett két jelentős ipari üzem felépítéséért felelős szervek képviselői. Kijelölték azt a területet, ahol a „Klimatechna", a légkondicionáló berendezéseket kezdetben 50 millió, majd évente több mint 100 millió korona értékben gyártó új üzem, és egy másik, építkezési lakatostermékeket, acélkonstrukciókat gyártó üzem felépítésére kerül sor. Mindkét új ipari létesítmény jelentős mértékben könnyít a munkaerőelhelyezési gondokon. A városi nemzeti bizottság elnöke a napokban levélben ígéretet kapott az SZSZK közieke désügyl miniszterétől arra, hogy az idén közel 11,5 millió koro na költséggel elkezdik a rozsnyói új vasútállomás építését. Értékes ajándék ez a jubiláló bSnvavárosnak, melynek lakossága már előre örül, hogy az nddigi fabarakkokat modern epület váltja fel. Annak viszont már kevésbé örülnek, hogy az állami beruházási tervben mér korábban jóváhagyott új kórház építése késik. Az okok után kutatva tudomást szereztünk róla, hogy a Rozsnyói Járási Egészségügyi Intézet vezetői két esztendővel ezelőtt tárgyalásokat kezdtek az építővállalatokkal. A Poprádi Magasépítő Vállalat vezetői valósággal „kisajátították" az új kórház felépítését azzal az indoklással, hogy ez az ő körzetükbe esik. Ennélfogva a beruházó egészségügyi szerv elutasította más kivitelező vállalat ajánlatait... A Poprádi Magasépítő Vállalat két éven őt diktálta feltételeit a tervkészítő brnói Stavoprojekt-nak, amely az építővállalat javaslatait figyelembe véve elkészített kivitelezési terveket folyamatosan küldte Poprádra. Ekkor következeti be, amire senki sem várt, főleg Rozsnyón nem. A Magasépítő Vállalat Poprádról visszaküldte a már kész terveket a brnői tervezőintézetnek azzal, hogy a rozsnyói új kórház építése nem szerepel a tervében!... lik)