Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

A Rimet Kupa A

labdarúgásnak már gyermekkoromban ís nagy rajongója voltam. Falunk egyetlen akkori rádiója mellől még bottal sem tudtak volna elkergetni, amikor a Franciaországban lebonyolított labdarúgó VB döntőjét közvetítették, s már akkor azon töprengtem, hogy a magyar szövetségi kapitány miért éppen a döntőre, az Olaszország elleni találkozóra változtatta meg az aditig olvan remekül szerepelt együttes felállítását. Akkor még álmomban sem godolhattam arra, hogy valaha magam is a világbajnokság küzdelmeinek közvetlen szemtanúja lehetek és bepillanthatok abba az atmoszférába, amelyről ninden beszámoló és színes riport allenére általában nagyon keveset tudunk. Angliában, 1966-ban saját magam tapasztalhattam azt a hallatlan feszültséget, a minden elképzelést felülmúló érdeklődést, amelyet a világ legjobbjainak szereplése kivált. Áll ez különösen olyan országra, amelynek csapata az előkelő helyek egyikére tarthat igényt. A világbajnokságok eddigi rendezői közül csupán a franciák és a svájciak nem értek el nagyobb sikert, egyébként a házigazda mindig egészen az élen végzett. Az említett 1966-os VB-n akadt egy csoport, amelyben ezek a nagyságok szerepeltek: Brazília, Bulgária, Magyarország, Portugália, s a papírforma nem érvényesült. A brazil együttes nem jutott tovább, a portugál csapat váratlanul lett csoportelső, míg a magyar csapat a VB „mintamérkőzésén", akárcsak a svájci, 1954-ben lebonyolított VB során, legyőzte a félelmetes Brazíliát, csoportja másodikjaként jutott a legjobb nyolc közé. Ez akkor hallatlanul nagy siker volt. S jött a negyeddöntő, amelyet a Szovjetunió és Magyarország csapatai Sunderland városában vívtak. Erre a találkozóra felvonult az olasz csapat szurkolótábora is, — s ha már kedvenceit nem biztathatta, a magyvir csapatnak szurkolt, — de hiába. Ha két védelmi hibából eredő góllal is, de a magyar csapat vereséget szenvedett, s a legjobb négy közé nem juthatott. E mérkőzés után Börzsei János, az MLSZ jelenlegi főtitkára, az MLSZ akkori hivatalos megfigyelőjének társaságában utaztam Sunderlandból Londonba. Beszélgetésünk során megemlítettem: csoportbeli sikere miatt a magyar együttes megérdemelné, hogy továbbra is a VB országában maradhasson, ha már nem is aktív részvevőként, de megfigyelő gyanánt, tapasztalatszerzés végett. Vitatársain megmagyarázta, hogy a rendező ország csak addig köteles a részvevő csapatok mindegyikéről gondoskodni, azt elszállásolni, ellátni, amíg a küzdelmek részvevője. Amint kiesett, megszűnt a gondoskodási kötelezettség. Börzsei Jánosnak is megmondtam akkori véleményemet, most is papírra vetem. A gazdaságosság nevében Hallatlanul nagy dicsőség a selejtezők során kivívni a világbajnoki szereplés jogát, s az olykor, mint sok-sok példa mutatja, még az esélyeseknek sem sikerül. Ha ráadásul a legjobb 16 közé jutott a Portugália—Szovjetunió találkozót, valamint a világbajnoki cím sorsát eldöntő Anglia—NSZK párharcot. Ott lett volna lehetőség közvetlen tapasztalatszerzésre. Igaz, hogy a TV képernyője előtt ülve is élvezni lehet a nagy találkozókat, de azok légkörét, a mozzanatok sokrétűségét a világ semmiféle televíziója sem tudja házhoz szállítani. Bizonyos vagyok benne, mindenki igazat ad nekem, ha azt állítom, hogy más egy-egy esemény közvetlen szemlélőjének és más tv nézőjének lenni! Memento Miért említettem meg, mindezt? Csupán azért, mert az 1966 os VB során szerepelt magyar csapat sorsához hasonlónak ígérkezik 1970ben a csehszlováké is. Szintén a VB legerősebb csoportjába nyert beosztást. A kétszeres világbajnok Brazília, amely ismét bizonyítani akar, a legutóbbi rangelső Anglia, amelynek együttese jelenleg is félelmetes, a hallatlanul szívós, a bolgárhoz hasonló keménységet felmutató román együttes, mindmind rendkívül nagy ellenfél. Ha a csehszlovák válogatott ennek ellenére tovább tudna jutni csoportjából, teljesítménye ugyancsak nagy visszhangra találna világszerte. Ezzel mindenképpen kiérdemelné, hogy tekintet nélkül további szereplésére, mindvégig a VB színhelyén maradhasson, hiszen, — mint már említettem, — az anyagi feltételek itt is biztosítmm NEM AZ UTOLSO SZÓ JOGÁN... válogatottat a sors tovább üldözi, t a világbajnoki elődöntővel felérő csoportba kerülve onnan továbbjut, valóban minden elismerést megérdemel. Különösen nagy dolog ez, ha a vert mezőnyben marad például a kétszeres világbajnok Brazília. Ha a következő akadályt már nem tudja sikeresen venni az ünnepelt együttes, s nem jut a legjobb négy közé, akkor sem érdemli meg, hogy a számára sorsdöntő mérkőzés elvesztése utáni napon szedje a sátorfáját és mondjon búcsút a rendező országnak. Elismerem, hogy a házigazdák nem kötelesek többé gondoskodni róla. Csakhogy van itt egy más, s nagyon is kézenfekvő megoldás. A világbajnoki mezőnyben szereplő csapatok, annak megfelelően, meddig jutottak el a küzdelmek során, részesedést kapnak. Ez mindenképpen jelentős. Hatalmas összeget tesz ki még azoknál a csapatoknál is, amelyek a legjobb nyolc közé sem tudtak jutni. Ha pedig egy-egy válogatott ennyi juttatást kap, mi történne, ha belőle fedezné labdarúgó szövetsége a csapat további tartózkodását a VB színhelyén? Az adott esetben a csapat megnézhette volna az elődöntők találkozóit, az NSZK—Szovjetunió, valamint az Anglia—Portugália mérkőzést, a 3—4. hely rangadóját. va lesznek. Ne sajnáljuk legjobb labdarúgóinktól, hogy az általuk szerzett devizákból a vártnál többet fordítanak javukra! Szerény javaslat A labdarúgás népszerűségével fel nem érő sportok világbajnoki küzdelmei során nemcsak az első négy hely talál gazdára, hanem játszanak a további sorrend valós megállapítása miatt is. Ezt éppen a labdarúgó VB során hiányoljukl Csak azt tudhatjuk meg, hogy melyik három csapat szerezte sorrendben az arany-, az ezüst- és a bronzérmet, melyik lett a negyedik, de a további sorrend ismeretlen. Csupán vitáznak arról, hogy a négy közé nem jutott nyolc csapat közül melyik lehet rangsorban az 5., 6., 7. és 8.1? Lehet, hogy ez a FIFA illetékeseinek mindmáig nem tűnt fel. Nem hinném, hogy a mindenkori VB rendező állama elutasítaná azt a rendelkezést, amely előírná az említett sorrend megállapítását biztosító mérkőzések lebonyolítását. Elvégre, ha a legjobb 16 közé jutás rangot jelent, az első négy hely „aranyat ér", valami értéke csak lehetne az 5—8. helynek isi ZALA JÓZSEF •ő ff M O > .2*1 O a v o 2 ö f . - ô C O) V -Q CD -01 -O -o O "> 3- g. ® B "Ä — S S O cn 4> a c ^ c o a o> — — o 2 O E o -c _ Ol U - o o -a k. 4 labdarúgó vilagoajnukság gyuz** les csapata, a Rimet Kupa mindenkori védője, négy esztendeig gyönyörködhet odahaza ebben az értékes serlegben. A Riniet Kupa vég leg azé a csapaté lesz, amely hárum alkalommal hódítja el. Eddig Brazília, Olaszország és Uruguay kétszcr-kétszer vitte baza, míg az NSZK és Anglia egyszer-egyszer. Ezen országuk labdarúgásának erejét az jellemzi legjobban, hogy maradék nélküi ott lesznek a mexikói VB 16-os mezőnyében. Brazíliának, Olaszországnak, vagy Uruguaynak tehát most kellene még az élen végeznie ahhoz, hogy mindörökre magáévá tegye a legértékesebb futball trófeát. Ebben a brazilok bíznak a leginkább. Már ki is jelentették, hogy újabb, impozánsabb és értékesebb kupáról gondoskodnak a világbajnoki cím 1974., 1978., stb. védője számára. Bőkezűségük mindenképpen dicséretre méltó. Megvalósításához csak az 1970-es világbajnoki cím hiányzik ezidáig . . . A

ngliában sok panasz volt az 1966-os VB játékvezetőire. Zsolt erélytelen voll a nyitány találkozóját jelentő Anglia—Uruguay taláikuzón. A Kreitlen név hallatára, aki az Anglia—Argentína mérkőzést vezette, még ma is felforr a dél-amerikai, Ipontosabban mondva az argentin) vér. Arra is bajosan akad példa, hogy világbajnoki mérkőzésen egy csapat ellen három 11-est ítéljenek, mint az a Portugália—KNDK találkozón történi. (Mellesleg éppen ez a három 11-es juttatta tovább a portugálokat a legjobb négy közé!). Mindenfelé latolgatják, milyen szellemben vezetik a bírák a VB-találkozókat Mexikóban. Egy héttel a VB kezdete elüli a számításba vett játékvezetők nemcsak a légköri viszonyokhoz akklimatizálódnak, hanem alkalmasint egyéb dél-amerikai körülményekhez i*. Aligha hinnők, hogy egy brazil— angol találkozónak ne közép-, vagy dél-amerikai bírája lenne, s ugyanezt más Európa—Dél-Amerika vonatkozású találkozóval kapcsolatban is elmondhatjuk. Az az érzésünk, hogy Mexikóban nem kap türelmi időt a túlkemény játék. Aligha lesz „szikrázó mérkőzés". Csak abban bízhatunk, hogy a bírák szakavatott és tárgyilagos egyének lesznek. Köztudott, hogy nagy általánosságban a játékvezető működése nyomja rá bélyegét minden találkozó kialakulására. M

s |ajdnem négy hónap választ el még bennünket a VB kezdetétől, de a résztvevő csapatok szövetségi kapitányai már most, — s általában magabiztosan, — nyilatkoznak. Az ilyesmi a nyitány közeledtével még fokozódni fog. Ez van. Ezt tudomásul kell venni. A szakemberek az ilyesminek nent tulajdonítanak különösebb jelentóséget. Általában jól tudják, hogy nem a szavaktól kell megijedni. A mérkőzések sorsa mindig ás mindenkur a világbajnokság zöld gyepszonyegein dől el. A VB-re készülő játékosoknak bajosan adják kötelező olvasmányként az ellenfelek főedzőinek nyilatkozatait, vagy ha mégis így tesznek, annak csupán taktikai oka lehet: ezzel akarják felpaprikázni őket, serkenteni a csakazértisre! A

Svédországban, 1958-ban lebonyolított VB során történi. Az egyik stockholmi illemhely „gondnoka" első díjat nyert a világbajnoki fogadási szelvénnyel. Faggatása során kiderült, liogy a labdarúgás vajmi keveset érdekli, s nem sokat ért az erőviszonyokhoz. A szelvény kitöltése során sűrűen nézegetett kifelé. Ha férfit látott közeledni, l-est, ha nőt, 2est, ha gyermeket, X-et írt szelvényének rubrikájába. Állítólag így lett belőle telitalálat. Ha úgy tetszik, ez is a labdarúgás dicsőséges bizonytalanságának egyik tanújele. (Z.) I m / H^nB^Hn Xiodia Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gált I ti /ki hit >1 Ml hán és Slű

c* Bél<1

, Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29* I /J t J./ tn A w] / • I B I <X'i | • gazdasági ügyek: 506-39, távirá: 09308. lournal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava. I/LfÜLrl flL/kJi I I n ffs Tfl I • Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szá negyedévre 13 korona. Terjeszti •^•"r Ufitiíl — - ' ~ * a Posla Hirlapsiolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal is postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.