Új Szó, 1970. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL KERTÉSZET A palántanevelés jelentősége • zöldségtermelésben mindinkább fokozódik. Elsősorban a korai töldségfélék termesztésében van ériási jelentősége, de nem ki•ebb a szerepe a kései zöldségek termesztésében sem, mivel így nyílik lehetőség a rendelkezésünkre állé termőföldön az ún. cettős termelés bevezetésére, amikor is a kora tavasszal állan16 helyükre kiültetett növények fejlődési ideje alatt a palánta nevelő ágyakban már elkezdhetjük a következő növények nevelését. Továbbá, amikor az előbbiek a tavasz végén kikerülnek a földből, helyükbe már 4—6 lombleveles, esetleg bimbós növényeket ültethetünk ki. Ezek aztán ugyanakkorra vagy még korábban hoznak termést, mintha tavasszal állandó helyre ve tettfik volna. A palántaneveléshez a magot olyan időszakban kell elvetnünk, hogy a szabadföldi korai termesztéshez az adott időpontban tejlett palántákkal rendelkezhessünk. Ne feledjük azonban, hogy a vetőmaggal sok növényi betegség is terjed. Gyakran aem tudjuk megállapítani, hogy a vetőmag egészséges növény tői származik-e, ezért ajánlatos, hogy a vetőmagot előzőleg fer tőtlenítsük, vagyis csávázzuk. Ha kevés vetőmagról van szó (háztáji vagy ház körUli kisebb zöldségeskert részére), legajánlatosabb a könnyen beszerezhető és veszélytelen formalinos oldattal való csávázás. Formalinos csávázás esetében a káposztamagot 1 ezrelékes oldatban 5 percig, az uborkainagot 1 ezrelékcs oldatban 10 percig, a paprikamagot 3 ezrelékes oldalban IS percig áztatjuk, majd a magot kiszedjük és két órán át formalinoldatba áztatott és kifacsart rongyba göngyöljük. A magot aztán langyos, száraz, árnyékos helyen megszárítjuk éa lehetőleg 24 órán belül elvetjük, nehngy a csíraképességéből veszítsen. A magot jól előkészített, elegyengetett, deszkalappal lenynmkodott és bemelegített melegágyba, vagy ha melegágyunk nincs és csak kisebb kertrfil van szó, akkor ún. szaporítóládákba vetjük. Legalkalmasabbak a BO cm hosszú, 30 cm széles és 7 cm magas szaporítóládák, amelyeknek az alja lyuggatott legyen, hogy az esetleges túlöntözéskor a fölösleges víz elfolyhasson. Az ilyen kisméretű szaporítóládák előnye, hogy köny nyen hordozhatók, szükség esetén naposabb helyre vagy melegebb helyiségbe vihetjük. As ágy talajának 18—22 C'-osnak kell lennie, hogy a zöldségfélék csírázása normálisan menjen végbe. Ezért ajánlatos a talajhőmérséklet ellenőrzése, ffiképp csírázáskor. — A csírázó mag öntözése igen fontos feladat, az ágy vagy a szaporítóláda feltalajának sohasem szabad kiszáradnia, mert ha a csírázó mag nem kap elegendő nedvességet, elpusztul. Ezért napjában többször 20—25 C°-os vízzel permetszerűen öntözzük meg. A palántákon a 15—22-ik napon jelennek meg az első lomblevelek. Ekkor kell a palántákat áttűzdelnünk, így a végleges kiültetéshez sokkal fejlettebb, erőteljesebb növénykéket kapunk. A jól kezelt palánta zömök, szára rövid, levelei kemények és sötétzöldek. A palánták szabad földbe való kiültetésére 4—

B lombleveles korákban kerül sor. Kiültetés előtt a növényeket fokozatosan hozzé kell szoktatnunk a külső időjáráshoz. Az ágyakról vagy ládákról eleinte csak nappal, később éjszakára is levesszük az üveglapot ( + 8 C'-ig). — A palántákat a végleges helyiikre fala kiültetés előtt 2—3 órával jól öntözzük meg, hogy a ta laf kellően átnedvesedjék. A kiültetést lehetőleg borús időben ragy a kora reggeli és késő délutáni órákban végezzük. P. P. MÉHÉSZEKNEK Az erősebb méhcsaládoknál február második felében megindul az élet. Az anya Hasításhoz fog, s a fürt belsejében levő kis sejtekben kezdetét veszi az új, fiatal nemzedék fejlődése. Bár a méhek már nem repülnek kl a kaptárbői, bent fontos munkát végeznek. A fiasítás etetése, takarása, újabb és újabb sejtek tisztítása a feladatuk. Köztudomású, hogy a méhcsaládok fejlődését négy tényező biztosítja: a méz (cukortartalmú anyagok), az emészthető fehérje (virágpor, virágpótló, mint szójaliszt, SPILKA vagy más fehérjéket tartalmazó pótanyagok), a víz és a meleg. A fiasítás legkedvezőbben 33—36 fok melegben folyik. Ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet káros hatású a Hasításra. Ezt a hőmérsékletet a méhcsaládok Igyekeznek fenntartani, vagyis a család csupán azon a területen Hasít, amekkorán a szükséges meleget fenn tudja tartani. Ebbenl igyekezetükben a méhész segítségét nyújthat. Elsősorban arra kell törekedni, hogy a családban létrejött meleg minél lassabban jusson ki a kaptár falain. Ezért fontos, hogy a kaptár hőszigetelése tökéletes legyen. Ha a kaptár falai egyszerű deszkából készülnek, rakjuk szorosan egymás mellé a kaptárakat, ha erre nincs mód, más hőszigetelő anyaggal vonjuk be. Ez nagy mértékben gátolja a meleg távozását. A kaptár fészkének melegen tartását szűkítéssel ls elősegíthetjük. A fészekben csak anynyl lépet hagyunk, amennyit a család sűrűn takar. A többi lépet a jól hőszigetelt válaszfal mögé helyezzük. Igen célszerű, ha a méhek a válaszfal alatt tartalékléphez juthatnak, hogy ezekből az élelmet a fészekbe hordhassák. A helyesen leszűkített fészekben a család kis erőfeszítéssel fenn tartja a meleget, és gyorsabban mehet a fiasítás. A szükí tés előnye, az Is, hogy kevesebb méh szükséges a meleg fejlesztéséhez, illetve a fiasítás takarásához, így több méh szabadul majd fel a külső munkára. (•) BARKÁCSOLÓKNAK Ügyes könyvtámaszt készíthetünk házilag, kb. 2 milliméter vastag allumíniumlemezből, amelyet a képünkön látható módon derékszögben meghajlítunk, kéthelyen átfúrjuk, ás a külső oldalnak megfelelő méretben, lakkozott falemezzel vagy műanyaggal beborítunk. A borító deszkalapot a belső oldalról, vagyis az alumíniumlemez belső feléről csavarozzuk fel. Ha műanyagot (umakart, PVC stb.) használunk, ezt a boltokban kapható univerzális ragasztóval ragasztjuk oda. család # otthon DIVAT Színházba, hangversenyre és egyéb esti rendezvényekre jól megfelel a fémszállal átszőtt, mutatós kelméből varrott, egyszerű vonalú ruha. Ugyanis ezek az anyagok magukban is eléggé díszesek, ezért semmiféle díszítő elemre nincs szükségünk. 1. Ezüstös fémszállal átszőtt kelméből varrott, ragIán szabású alkalmi ruha, a nyaknál kissé húzva. 2. A ragián szabású, kámzsagalléros, kazakos modellt brokátból vagy fémszálas anyagból varrjuk. 3. A fémszállal sűrűn átszőtt, csillogó kisestélyi ruhanyagot és a széles övet csakis a karcsú termetűeknek ajánljuk. HÁZTARTÁS AHÁNY HÁZ, ANNYI SZOKÁS . .. A különböző nemzetek konyhája, azaz étkezése nagyon eltérő. Minden országnak megvannak, a maga jellegzetes ételei, s midenütt más-más élelmiszert részesítenek előnyben. Ma az észtek konyhájáról szeretnénk szólni. Ezek három fő élelmiszere: a sertéshús, a tej és a burgonya. Észtországban a tejnek egyetlen nap sem szabad hiányoznia az asztalról. Jellemző, hogy a múlt évi tejtermelésük több, mint egymillió tonna volt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a köztársaság lakosaínak száma alig tőbb egymilliónál. Náluk az a közmondás járja, hogy ez nem ís férfi, aki egyszerre nem képes meginni egy liter tejet. Az észt háziasszonyok a tejből és tejtermékekből oly változatos ételeket készítenek, amilyet talán sehol másutt. Az alábbiakban közlünk néhány receptet. Túrós, narancsns zselé Hozzávalók: 30 dkg túró, l'/i pohár víz, % pohár narancslé, 1 csapott zselatin, 1 db narancs, 15g reszelt narancshéj. A zselatint fél pohár vízben 30 percig áztatjuk, azután fél pohár forró vizet adunk hozzá, és addig melegítjük, amíg a zselatin teljesen feloldódik. A túrót alaposan elkeverjük a narancslével és a reszelt narancshéjjal, majd állandóan kevergetve belevegyítjük a híg zselatinba. Ezt a keveréket formába öntjük és teljesen kihűtjük. Azután tálra kiborítjuk és narancsszeletekkel díszítjük. Tejleves sörrel Hozzávalók: 1 liter tej, xh liter sör, 5—6 kanál cukor, 4 db tojás, 8—10 dkg zsemle. A zsemlét apró kockákra vágjuk, tepsibe tesszük és a sütőben megszárítjuk. A száraz zsemlekockákat azután egy lábasba tesszük. A tejet felforraljuk. A tojást a cukorral jól kikeverjük, majd állandó keveréssel hozzávegyítjük a sört, és beleöntjük a még forrásban levő tejbe. Az egészet addig melegítjük, amíg megsűrűsödik, azután ráöntjük a zsemlekockákra. Hidegen tálaljuk. Mit adjunk enni a lázas betegnek? A lázas beteg — leginkább megbetegedése ele jén és végén — rendszerint étvágytalan és roszszul tűri a nehezebb ételeket. A fekvő lázas beteg szerveinek müködésa lassúbbodik. Ezért táplálócsatornája renyhébben működik. Emésztőnedveiből kevesebb termelődik szájában, gyomrában, belében. így a csökkent emésztőnedv-mennyiség csak kisebb, ksvesebb és könnyebb falatokkal tud megbirkózni. Tehát csakis könnyű ételeket adjunk a lázas betegeknek. Bizony ez sok esetben komoly problémát jelent, különösen faluhelyen, ahol a disznóvágásból nyert élelmiszer képezi a téli étrend fi fogásait, és a főzéshez disznózsírt használ a háziasszony. A lázas betegnek több C-vitamin kell, mint as egészséges embernek, különösen, ha a betegség oka valamilyen gyulladás, lob, fertőzés. Ezért adjunk sok gyümölcsöt, gyümölcslevet és zöldségfélét a betegnek. A sovány marhahúsból fűzött leves jó a heveny fertőző betegeknek, a leromlott szervezetnek, viszont árt a magas vérnyomásúaknak. Súlyos állapotban levő, magas lázban szenvedő betegnek az orvos rendszerint folyékony kosztot rendel. Ilyen: a különféle tea cukorral, mézzel, tejjel, tejszínnel, citrommal stb, ahogy az orvos előírja. Ide tartoznak még a gyümölcsszörpök, a zöldséglevesek, a rántott leves, a finom becsinált leves stb. A könnyű étrend tartozékai továbbá: az áttört főzelékek, mártások, a burgonya, a sovány, főtt, vagdalt vagy darált húsok, a lágy tojás, a tejbedara, a piskótatészta, a madártej stb. Maradék fonálból készítjük 1. Kötött sajika. A sapka fejrészét sötétebb fonalból bordás kötéssel kötjük, de többféle, világos színű fonalból is készülhet. Középen egy sor a sötét fonallal készül. Ez adja aztán az utólag ráhímzett, függőleges sorokkal a nagy kockamintát. A sál is ugyanúgy készül. Egy szélesebb darabot kötünk a sötét fonallal, azután a világos sorok következnek, középen egy vízszintes fekete sorral, és legvégül kialakítjuk a kockamintát a ráhímzett, függőleges sorokkal. 2. Horgolt sapka. A sötétebb színű fonalból, nagypálcákkal horgolunk 5 sort, azután 1 sor világos, majd 4 sor sötét horgolás következik, ezt követi egy elütő színű sor, erre 3 sor fehér, majd ismét fekete sor és világos következik, ainint azt a modellen is láthatják. Végül díszítésül ráhímezzük a hosszított szemnek látszó öltéseket és elkészítjük a bojtot. Ezt úgy csináljuk, hogy kerek alakú kartonkorongokat vágunk ki, duplán, ennek a közepére lyukat vágunk (kisebbet, vagy nagyobbat, a bojt nagyságától függően), és ezen keresztül sűrűn rácsavargatjuk a fonalat, egy hosszú szálat középen lefektetve, amellyel aztán összehúzzuk a bojtot. Amikor már nem tudunk rátekerni többet, vagyis már elég tömör, akkor a korong külső szélén, óvatosan felvágjuk a rácsavart fonalat, a kartont eltávolítjuk, és a lefektetett szállal jól összekötjük a bojtot, majd belülről rávarrjuk a sapkára. MINDENKINEK