Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 2. szám, vasárnap

A jobboldali irányzatok a közgazdasági, elméletben A Pravda december 29-i számában ing. Jaroslav Fidrm u c docensnek, a pozsonyi Közgazdasági Főiskola dolgozójának tollából cikket közöl a közelmúltban tapasztalt jobboldali közgazdaságelinéleti irányzatok kialakulásáról és legfőbb hordozóik magatartásáról. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük ezt az írást. Fidrmui: docens bevezetőben leszögezi, hogy annak a jobboldalnak a fellépése, amely visszaélt 19B8 januárjával, fokéul elméleti síkon, igen hosszú Időn át formálódott. A marxizmus revíziójának gyökerei a szóban forgó tematikát illetően egészen az ötvenes évek második felébe nyúlnak vissza. Ennek magyarázata Csehszlovákia gazdasági helyzetében rejlik. Az ötvenes évek második felében a legfejlettebb országokban műszaki robbanás következik be, amit mi tudományos-műszaki forradalomnak nevezünk. Hazánkban, mint a .szocialista tábor egyik legfejlettebb országában ez a fejlődési irányzat gazdaságunk jellegénél fogva sziikségszerííen rendkívüli rokonszenvet váltott ki. Sőt, kimondottan nélkülözhetetlen szükségszerűség volt, hogy ennek a tudományos-műszaki forradalomnak mi is a lehető legintenzívebb részesei legyünk. Nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a gazdasági irányítás adminisztratív rendszere nem felel meg az egyszerű iparosítási folyamaiból, az extenzív gazdasági növekedésből (mind több gyár építése ús mind több ember foglalkoztatása) a tudományos műszaki forradalomba, az intenzív növekedésbe (tökéletesebb gépesítés, tudományos irányítás) való átmenet követelményének. A tervezés és az irányítás decentralizálására, a műszaki fejlesztés határozatokkal való előmozdítására slb. tett kísérletek nem bizonyullak eléggé hatékonyaknak. Sőt, a helyzet egyre romlott, mert a párt és az állam Novotný-féle irányítása képtelen volt a megérett problémák megoldására, s még inkább a tudományos műszaki fejlesztés előmozdítására. A hatvanas évekre ezért csökkent a gazdasági növekedés üteme. A cikkíró hangsúlyozza: — A Novotný-féle vezetés opportunista módon csak újabb és újabb, gyakran irreális feladatukat tűzött ki, amelyeket nem teljesített (lakásépítés, a mezőgazdaság iparosítása stb.j, s ezzel kedvét szegte az embereknek, elkeserítette őket. Természetesen ez az opportunizmus lehetőséget adott a jobboldali erőknek, különösen ideológiai síkon, arra, hogy lábra kapjanak, szervezkedjenek, opportunista és revizionista irányzatokat alakítsanak ki, illetve ilyen célokat tűzzenek ki a pártban és a párton kívül. Az ilyen helyzet kedvező társadalmi légkört teremtett ahhoz, hogy új jósok, új ideológusok, személyiségek vagy sznmólyiségecskék támadjanak, mint például közgazdasági téren Ota Šik. I. 4. Sík útja valóban érdekes. Iskolai felkészültségének fogyatékosságairól már sok szó esett. Ezek ellenére az ötvenes évek elején egyike a közgazdaságtan legnagyobb teoretikusainak, s egyike azon igen keveseknek, akik publikálnak is. Munkájára természetesen — mint ahogy az akkor megkívántatott. — túlnyomórészt a gazdaságpolitikai leírás esik és a közgazdasági szubjektivizmus a jellemző. 1951-ből származó, A szocialista gazdasági rendszer előnyei a kapitalistával szemben című művének például ilyen fejezetei vannak: A terv mint a szocialista közgazdaság legfelsőbb törvénye, A szocialista verseny és a sztahanovizmus — a szocializmus új gazdasági törvényszerűsége stb. Később erre úgy tekintettek, mint a gazdasági törvényszerűségek szubjektivlsta értelmezésére, ám azt, hogv Šik nézeteiről van szó. mélyen, majdnem szemérmesen elhallgatták. Néhány további munkájában a sztálini elmélet iránti szolgalelkűségéről is tanúbizonyságot tett. Mennyit beszéltek aztán a sztálini személyi '••>iltúszról, azonban Šik mint a ultusz lelkes propagátora szerényen meghúzódott a háttérben. Nagy lehetőségének az ideje a hatvanas évek elején érkezett el. Először az ún. „tiszta elméletben". Doktori disszertációját írja, s könyv alakban is megjelenteti: A gazdaságtan és az érdekek. „E könyv legsajátabb célja — írja a második kiadás előszavában — hozzájárulni egyes alapvető sztálini tételek megdöntéséhez, amelyek mint. .. egész nemzedékek által feltétel nélkül elfogadott elméleti rendszer szolgáltak". Az elavult elméleti sémák megdöntésének elősegítése természetesen érdemleges munka. A későbbi fejlődés során azonban megmutatkozott, hogy további célokat is követett: a sztálinizmus megdöntésével megdönteni a jelenkori marxista elméletet is. Természetesen nem szó szerint és formálisan, hanem lényegében. Csakhogy e megdöntött sztálinizmus helyébe yalami újat kellett állítani. Csehszlovákia gazdasági helyzete ekkor a legkönnyebb (mondhatni, a legprimitívebb) megoldást kínálja: a gazdaságirányítás adminisztratív rendszere helyett fejleszteni a szocialista áruviszonyok rendszerét. A történelem azonban arra tanít, hogy általában nem megoldás egyik végletből a másikba esni. Kétszeresen érvényes ez a piaci mechanizmusban, amelytől már a jelenkori kapitalizmus is távolodik, hogy kihasználhassa az állami és a nagyvállalatok által megvalósított gazdaságirányítás növekvő lehetőségeit. Nem csoda tehát, hogy nézeteiért a londoni kereskedelmi kamarában elhangzott előadása alkalmával Šik fiaskót vallott, kinevették. Sík további útja jól ismert. Síkből mint teoretikusból politikus, „néptribún" lesz. Az irányítás központi szférájának szétverése után a fejlődés a vállalatok gazdasági önállóságának törvényesítése (a csoporttulajdon), a vállalati tanácsok irányítása felé halad. Kevésbé ismert, hogy Šik ellen aránylag erős, az ár- és a béralakulásban, valamint a szállítói-átvevői kapcsolatokban megmutatkozó ösztönösség részes jelenségeitől serkentett ellenzék volt kialakulóban a közgazdasági elmélet terén is. Szlovákiában a jobboldal távolról sem jut olyan Fölénybe, mint a cseh országrészekben, s nem is volt annyira általánosan elismert képviselője sem. Sík szlovák hasonmása Fidrmuc docens véleménye szerint Eugen Lttbl vnlt. Löbt valójában sosem vnll pro fesszinnális teoretikus. Az utóbbi években azonban annál szenvedélyesebben szólt bele az elméleti kérdésekbe. 1349 szeptemberéig a külkereskedelmi Minisztérium egyik vezető dolgozója volt. Azután bebörtönözik. megtörik, és hamis koronatanú lesz. Ha nem is vitás, hogy igazságtalanul ítélték el, letartóztatása előtti saját nézeteiről adutt magyarázata (Vallomás a perről cíinű könyvében) azt az egyértelmű benyomást kelti, hogy a külkereskedelem nagyobb részben nyugati, és csak kisebb részben a szocialista országokba irányitlő orientálódásának szorgalmazásáról a Nyugat felé v.iló külkereskedelmi (s tehát), külpolitikai orientációt akarta érvényre juttatni. nörtüubőt való visszatérése után valósággal sokkállapotot idéz elő a közgazdasági és a filozófiai elméleti frontban a gazdasági törvények abszolút tagadásával, s hogy azokat a dogmatikusok mítoszának kiállja ki. A teoretikusok túlnyomó többségénél nem talált egyetértésre, lí ' már akkor nyilvánvalóvá vállak előnyei: rendkívüli szónoki képesség, gondolkodásának éles. bár nem mar xisla logikája. 19B7-ben megjelent. Gondolatok a szellemi munkáról és a nép gazdagságáról című könyvében a társadalmi fejlődés marxista meghatározása helyett — mely szerint ez a fejlődés a termelőerők és a gazdasági viszonyok fejlődésének függvénye — azt a nézetet vallja, hogy a népgazdaság ,,az emberi intellektus funkciója" — „ameddig az ember ember marad, mint homo sapiens, mint a gondolkodás képességével felruházott lény". Meghirdeti a „társadalom antopokratikus küldetését", az „emberuralinat". A történelem sakktábláján a diktatúra korát „csak akkor lehet legyőzni, ha sikerül legyőzni az intellektuális színvonalat, amely ezt a kort létrehozza". I.ülll számára mindennek a fordítottja igaz. A történelem materialista értelmezése helyett a szubjektív-idealista gnozeplőgia, a szocialista tervezés helyett az értelmiségiek, az „elit" szabad akarata és kezdeményezése; azé az „elité", mely az „emheriiralom" megvalósítására hivatott, és aine lyé a jövő a tudomanyos-müszaki forradalomban. Az 1988 ban megjelent „Valló más a perről" már túllép a „tiszta elmélet" határán. Arra hivatott rámutatni, hogy a szocializmusban „mennyire eltávolodtunk attót az ideáltól, amely minden idők becsületes és nemes emberének lelkében él". Saját és társainak meghurcoltatását az egész szocia lisla rendszer jellemvonásává általánosítja. Löbl politikus lesz, „tribún", a televíziú leggyakrabban megszó • altatott gazdasági szaktekintélye. Oe ez az időszak csehszlovákiai érájának utolsó fejezete is. A cikkíró a továbbiakban kifejti: nem tisztázták még, ho gyan szerezhetett a főként Šik és Löbl képviselte jobboldal olyan pozíciókat a tapasztalt csehszlovák kommunista pártban és a marxista közgazdasági elméletben. Ugyanakkor Šik és Löbl számos haladó nézetnek is érvényt akart szerezni. Annál inkább, mivel például a CSTA Közgazdasági Intézetének munkájában érvényesülő rendszer alapján elméletébe belefoglalta egy népes tudomőnyos kollektíva eredményeit, és egy időben bizony határok közt valóban a csehszlovák gazdasági elmélet legfelsőbb képviselője volt. Ezért is nagyobbak hibái, és külföldre szökésével lejáratta a gazdasági elmélet sok ésszerű kezdeményezését. A cikkíró a továbbiakban tévesnek minősíti azt a nézetet, hogy a jobboldal e képviselői nem részesültek tömegtámogatásban. Voltak tehetséges és meggyőződéses támogatóik, mégpedig annak a differenciálódásnak következtében, amely a további előrehaladás tudományos-műszaki forradalom kiváltotta problémái miatt alakult ki. A jobboldal egy új fázisáról van szó, amely a kommunista mozgalomban bizonyos mértékig világjelenség, s legáltalánosabb tézise az értelmiség vezéri küldetésének gondolata. Nálunk politikailag már lelepleződött a jobboldal. Persze, a jobboldali nézetek még tartják magukat, s az ell

(enük folyó elméleti harc csak most kezdődik. Sokaknak azonban valahogy nincs hozzá nagy ked viik. Ugyanis a munkatársak, a barátok nézetét bírálni és önkritikát gyakorolni nem va lami kellemes dolog. Ma az elmélettel foglalkozó munkahelyeken még túlsúlyban van az az elv. hogy — védd magad, védd a barátod. A szak- és az elméleti folyóiratok sem tették magukévá a jobboldali nézetekkel való leszámolás feladatát. Többé-kevésbé semleges, „szakmai" álláspontra helyezkednek. A jobboldal leleplezése után a jobboldali opportunizmus fő és legveszélyesebb formája most a passzív rezisztencia, amely a gyakorlati életben a „minél rosszabb, annál jobb" abszurd formáig fajul. A jobboldal e törekvésének végső célja: bebizonyítani. hogy az értelmiség és ugyanúgy a munkásosztály, valamint a többi dolgozó döntő többsége elleuzi a párt és az állam jelenlegi vezetőségét. Érdekes - írja befejezésképpen Fictrmuc docens —, hogy a szubjektív elképzelésekre való tekintet nélkül pontosan ugyanilyen célok felé tart a másik véglot: minden alkotó nézetet érvek nélkül revizionista vagv jobboldali opportunista nézetté nyilvánítani, minden elméleti hibát káderintézkedéssel megoldani, s így kialakílani a bizonytalanság és a félelem légkörét, amely ugyancsak passzív rezisztenciába hajszolja az embereket. E célok elérését meg kell akadályozni. Már társadalmi feltételek sincsenek számukra. Csakhogy az ellenük folyó küzdelem megalkuvás nélküli, elvszerű ideológiai harcot követel. Tudósítás a Vas

műből I. Có itlagňuľáA A

kohász talán majd fejcsóválva olvassa ezt a riportot. Könnyen megeshet, hogy szakember számára már maga az írás címe is gyanúsnak tűnik. Ezen ne is csodálkozzunk. hiszen a kohókban a'csillaghullás csak „melléktermék". Olyan produkció, amelyet a sokat tapasztalt kohász mármár észre se vesz. Akárhogy legyen is, engem mégiscsak az a csillaghullás hozott a minap lázba. Azóta is az a szó, hogy: nagyolvasztó, millió szikrát, hullócsillagot és üstököst juttat az eszembe. Fényükben a kassai „csillagászok", a kohászok arcát látom újra és újra, akik —. mondom — talán ügyet se vetnek már erre a naponta megismétlődő csodára. Csapolásra várunk, közben pedig Máté Gyula mérnök az olvasztárok életéről beszél. A diszpécserek szobájában vagyunk, a szobában vezérlőasztal, a vezérlóasztalon villódzó fények és naplók, és a sarokban egy ipari tévé. amely pillanatnyilag nem működik. — Fehér köpeny? ... A kohászok meglepődve néznek rám. Máté mérnök érti meg elsőként a célzást. Alighanem azért, mert ő elejétől kezdve itt dolgozik a Vasműben. Már akkor is itt volt, amikor még úgy tájékoztatták az újságírókat hogy: eljön az az idő,, amikor a koíiász majd fehér köpenyben csapolja a vasat. És gombnyomással intéz el mindent. Az adagolást, az ellenőrzést, a vegyelemzést... A jelenlevők — akik abban az időben még iskolába jártak jót kacagnak a dolgon. Ladislav Sévela mérnök, aki a Ií. számú nagyolvasztón aznap éppen a reggeli műszakot irányította, várakozás közben elmagyarázza, hogy a nagyolvasztó 1700 köbméteres űrtartalmú óriás. Ha a fehér köpeny hiányzik is a kelléktárból, azért mégis e? az ország egyik legkorszerűbb ilyen üzente. Végignézek a mérnök munkaruháján. — Nem csalódott? — Otthagyhattam volna á Kohóipari Főiskolát. Az ostravait, ahol — ami a gyakorlati oktatást illeti — nem bánnak kesztyűs kézzel a hallgatóval. Amióta a világ világ, a kohászat mindig kemény férfimunka volt. Ostraván szinte minden kohászmunkával megismerkedtem. És minden üzemmel. így azután nem ért meglepetés. Vendégszerető emberek. Végigmustrálnak, jól ül-e fejemen a védősisak, nem kényelmetlen-e a szerelőruhám. A

nagyolvasztó ott füstölög, sípol, fortyog, hörömpöl és sziszeg elérhető közelségben. Lehelete negyven-ötven méterről is meleg, hiszen belsejében az átlagos hőmérséklet 1300 fok. Egyegy exponáltabb helyen azonban a hőmérséklet az 1800— 2000 fokot is eléri. — Milyen itt a hőmérő? És egyáltalában, hogyan lehet ellenőrizni, hogy bent, a nagyolvasztó közepén milyen a hőmérséklet? Meredek vaslépcsőkön kaptatunk fel a csapolás színhelyére. A műszakvezető mérnök első dolga, hogy — egy apró, üveg fedte nyíláson a kemencébe néz. Aztán engem is a kémcsőhöz enged. Csak kékesszürke fortyogást látok, talán a napkitörések lehetnek ilyen színűek. — Ez itt az egyik „hőmérő". Tizenhat ilyen nyílás van a nagyolvasztó testén. Talán egy emeletnyivel lejjebb az azbesztruhás kohászok a csapolást készítik elő. Az egyik-a vaslevezető csatornát igazítja, a másik a csapot ellenőrzi. Láncokat és huzalokat Igazítanak a helyiikre. A csapolónyílásnál kékes lánggal illan el a gáz. üminek a színéből a hozzáértő szintén sok mindenre követkeíM thet. Valahol a laboratóriumban már készül a vasminta vegyelemzése. Megmérik a széntartalmát, tudni akarják, mi várható a csapolásra készülő vastól. A mérnök a nagy csöi\ömpölésben a földszintre mutat. Már odagördültek a vasúti kocsik, amelyek a folyékony vasat majd az acélműbe továbbítják. Mint egy szimfonikus ' hangversenyen, mindenki nagy-ňágy virtuozitással bánik itt a „hangszerével". Kis idő múlva bekapcsolják a csapolást végző villanymotort. A csap — hatalmas vasfúró, amelyet négy-öt kohász irányít. A nagyolvasztó sziszegését, dörömbölését is túlharsogja a villanymotor jajongása. A nagykalapos kohászok gigászokká valnak, ahogy a fúrót kezelik, egy-egy csillag már-már kipattant az egyre bővülő nyíláson. Aztán meglátom életem legszebb tűzijátékát. A leeresztő csatornába úgyszólván belerobban a láva. Öklömnyi szikrák röpködnek körülöttünk hatalmas ívben. A mérnök izgatottan figyel minden mozzanatot. — Hányadszor lát csapolást? Megvonja a vállát. Ki tudja, hányadszor ismétlődött meg es a tűzijáték, amióta elhagyta a Kohóipari Főiskolát? Az, amit én ragyogó petárdának, tűzijátéknak nézek, őt már csak mint technikust érdekli. Ű a szikrák, a csillagok nagyságából, formájából, színéből, íveléséből is a vas minőségére következtet. F

élórába se lelik, kiapadt a nagyolvasztó. De az is lehet, hogy csak öt-tíz percig tartott. Ezalatt annyi minden történt körülöttem, hogy időérzékemet alighanem elveszítettem. A mérnök: — Nézze, itt nem talál kövér embert. Nyáron néha ötven-hatvan fokos hőségben dolgoznak. Kétszer annyit keresnek, inint máshol, de itt sok mindent meg kell fizetni. Vannak dolgok, amelyek pénzben nehezen kifejezhetők. Ha a kohászokról azt mondjuk, hogy kemény, férfias munkát végeznek, mérsékelt kifejezést használunk. Közülük nem mindenki éri meg a nyugdjíkorhatárt. Persze, a vállalatnál azért mégi6 mások a munkakörülmények, mint a régi, elavult kohóknál, ahol az itt már gépesített munkák nagy részét még kézi erővel végzik. A II. számú nagyolvasztó vezérlőtermében vagyunk. Csak itt látszik meg igazán, hogy egy-egy ilyen kohó önmagában is nagy üzem. Az automatizálás főleg az összhang megteremtésében: az adagolás, a keverék összeállítása terén és az ellenőrzésben nyilvánul meg. — A csapolás nem gépesíthető? — Ha látta volna, hogyan csapoltak régen, akkor nem tenné fel ezt a kérdést. Ha látta volna, amikor még kézi erővel csináltak utat a folyékony vasnak... Lefelé mászunk a meredek vaslétrákon. Szinte úgy érzem, megsüketültem. Furcsa csend van körülöttem. A fülem alig egy óra alatt hozzászokott a nagyolvasztó néha ágyúdörejszerű „lélegzéséhez". Itt lent, az udvaron is újabb csapoláshoz készülnek. A nyersvassal teli kocsikat komótos pöfögéssel egy kis mozdony vonszolja az acélmű felé. Eltűnődöm, vajon mit gyártanak majd ebből a vasból? Traktort? Személygépkocsit? Ágvút? A

z azbesztruhás óriások akkor a nagyolvasztó mellett már egy újabb csodálatos tűzijátékot készítenek elő. TÓTH MIHÁLY