Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 2. szám, vasárnap

Teremisünk végre rendet | Mi vár ránk 1970-ben? az élelmiszeripari beruházásokban is A MEZŐGAZDASÁGI terméke ket feldolgozó üzemek fejlesztšse Szlovákiában nem tart lépést a termelés növekedésével. Míg mezőgazdasági üzemeink az urszágos hústermelés 30 százalékát produkálják, feldolgozóií/.KKteink átlag 17 százalékát dolgozzák fel. Szlovákia mezőgazdasága a Csehszlovákia konzerviparának e szükséges nyersanyag 40 százalékát adja, konzervipara pedig csak 17 százalékos arányban veszi ki részét a feldolgozásból. Magától értetődik, hogy mivel a termelés nagyobb, mint a feldolgozóipar kapacitása, a nyersanyagut Csehországba szállítjuk, ami nein gazdaságos és sok esetben szállítási gondokat is okoz. Csupán a múlt év első felében 7566 tonna vágómarhát, 1787 tonna élő sertést, 12 338 tonna feldarabolt húst, 6000 tnnna zöldséget és gyümölcsöt szállítottunk a csehországi konzervgyárakba. Mivel a beruházási építkezések ideje e téren igen hosszú, a lövőben is számolnunk kell a mezőgazdasági termékek Csehországba való szállításával. A termelés és a feldolgozóipar közötti feszültség az egyes ágazatokban katasztrofális. A tejfeldolgozó-iparban — a szezon tetőfokán — az 1966-ban napi 21 000 liter tejtöbblet 1969 ben 3921)00 literre növekedett. A vasárnapi tejeladás megszüntetésével a tejfelesleg még tovább emelkedett. A konzerviparban a kapacitás hiánya a legjobban a legprnduktívabb déli és délkeleti mezőgazdasági vidékeken észlelhető. A Szlovákiában termelt évi 632 000 tonna zöldségnek és gyümölcsnek csak 10 százalékát tudjuk feldolgozni. Hasonló nehézségek észlelhetők a hús-, a baromfi-feldolgozó és a mélyhűtő iparágban is. A HÚSFELDOLGOZÓ IPAR fej lesztésével már a korábbi évek tervei is számoltak. Az építkezési kapacitás hiánya következtében a terv azonban csak papíron maradt. A tavalyi állami költségvetés 151 804 000 korona beruházással számolt. A valóság azonban az, hogy 8 hónap alatt az építővállalatok a beruházási tervet csak 49,2 százalékra teljesítették. Az átadási határidő sorozatos eltolódása következtében nem enyhíthet a bajon az épülőfélben levő nyitrai, kassai és homonnai húskombinát sem. Itt egy érdekes jelenségre figyelhetünk fel. A homonnai húskombinát építésének terve 51 hónapot irányoz elő, vagyis csaknem háromszorosát (18 hónap) annak, ameddig egy ilyen építkezés általában tart. A lévai baromfifeldolgozó-üzem építésénél sincs minden rendben. Itt elsősorban munkaerőhiányra hivatkoznak, s ennek következménye kihat majd a külföldi gépek és gépsorok beszerelésére is, tehát veszélybe kerUI az átadási határidő. A mélyfagyasztó-iparnak is gyurs beruházási segítségre volna szükségeA jövő sem kecsegtet sok jóval. Tavaly ugyanis két nagyobb építkezési akciót kellett volna megkezdeni. Nyitrán még augusztusban hozzá kellett volna látni a konzervgyár építéséhez, és még az év végéig 5,3 millió korona értékű munkát elvégezni. A Stavoindiistria a megegyezés ellenére sem volt hajlandó az építkezést tavaly megkezdeni. A tejfeldolgozó-ipar fejlesztésére tavaly 167 millió koronát irányoztak elő, de sajnos, augusztus végéig csak 4U,9 százalékát építették be. A sabinovi tejfeldolgozóüzeni építése a tervezett 17 hónap helyett 47 hónap alatt készül el. A többi építkezés átadásának határideje is 150—260 százalékkal tart tovább, s ez tarthatatlan állapot. A konzervipar fejlesztését az SZNT 140'1964. számú határozata szerint 1970-ig kellett volna elvégezni. Egy csomó üzem építése és átépítése megkezdődött. Ám az építők itt is igen furán viselkednek. Például az érsekújvári konzervgyár építésének időtartamát 50 hónapban szabták meg. A bratislavai Prientstav 17 hónapos halasztást kér. A jugoszlávok ugyanakkor egy ilyen üzem felépítését 18 hónnap alatt végeznék el. TOVÁBB SOROLHATNÁNK a szomorú tényeket, ám ezzel nent hiszem, hogy eredményt érnénk el. E tarthatatlan helyzet megkeseríti földműveseink életét, hisz nemegyszer a feldolgozóüzemek kapacitása hiányának következtében verejtékes munkájuk gyümölcse vész kárba. S így nemcsak ők, hanem népgazdaságunk is kárt szenved. Éppen ezért egyszer inár ezen a téren is rendet kell teremteni, nemcsak szóval, hanem tettekkel is. NÉMETH JÁNOS WMm& - k „ Hegeszí 1 ň STK felv.) A Rudé právo ezt a kérdést intézte jOSEF KEMPNÝHEZ, a Cseh Szocialista Köztársaság és PETER COLOTKÁHOZ, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökéhez. A két kormányfőnek a lap 1969. deceember 31-i számában megjelent válaszát az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. JOSEF KEMPNÝ: Az új.év kezdetén talán mindenki felteszi ezt a kérdést. Figyelmünk most természetesen az előttünk álló évre irányul, de ennék ellenére viszsza kell tekintenün-k az elmúlt évre is. 1069 kezdetét újabb konfliktusok jellemezték. A társadalmi válság folytatódolt. A CSKP Központi Bizottságának áprilisi plénuma véget vetett ennek a káros belpolitikai fejlődésnek. Az új pártvezetőség politikai határozottsága és elvhűsége lehetővé tette a válság gyökereinek a felszámolását. Az elmúlt év legnagyobb sikere, hogy társadalmunk újból normális életet kezdett élni. Ma megvan minden feltételünk ahhoz, hogy 1970 a politikai és a gazdasági konszolidáció éve legyen. A Cseh Szocialista Köztársaság kormánya 1969. november 26-i programnyilatkozatában látja a sokoldalú konszolidációhoz vezető konkrét utat. Ez alkalomból meg akarom említeni, hogy 1970-ben sok szorgalmas, áldozatos és becsületes munka vár ránk. Újból elismétlem azt az igazságot, hogy Csehszlovákia gazdasági problémái nem mások, mint a munka problémái. Ezért a munkatermelékenység növelésének a kérdését, a tervezés kérdését kell megoldanunk. Figyelmünket a nemzeti jövedelem gyorsabb növelésének, az új, nagyobb társadalmi értékek kialakításának és a gyakran fölöslegesen magas költségek csökkentésének kell szentelnünk. Pozitív visszhangot keltett a párt- és az állami szerveknek az árak befagyasztásáról hozott döntése. Ez rendkívül fontos lépés polgáraink szociális biztonsága megerősítésének szempontjából. A kitűzött út, valamint az elfogadott szigorú intézkedések azt bizonyítják, hogy az új pártvezetőség, valamint a szövetségi és a nemzeti kormányok határozott harcot indítottak a káros ösztönösség ellen. Már a kormánynyilatkozatban megmondtuk, hogy a legfontosabb problémák megoldásához fokoznunk kell az állam befolyását a népgazdaság irányításában, és elsősorban fel kell újítanunk a népgazdasági terv szerepét. 1970-ben folytatni fogjuk az irányító rendszer megszilárdítását. E rendszer képességeinek és fejlettségének a próbája az lesz. hogyan tudja majd minden egyes munkahelyen biztosítani a tervfeladatok teljesítését. Ahogyan teljesítjük a tervet, úgy fogunk élni. A Cseh Szocialista Köztársaság kormánya már több ízben meggyőződött a polgárok áldozatkészségéről és arról, hogy konkrét munkájukkal segítséget akarnak nyújtani az országnak. Nagyra értékeljük a bányászok, a vasutasok és más ágazatok

1 dolgozóinak törekvését, akik a nehéz körülmények közölt arra törekednek, hogy teljesítsék feladataikat. 1970 jubileumi év lesz. Elsősorban Lenin születésének 100 évfordulóját és hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját fogjuk megünnepelni. A CSKP Központi Bizottságának a munkakezdeményezés fejlesztésére vonatkozó felhívása í 11. annak pozitív visszhangja azt bizonyítja, hogy népünk megértette pártunk politikáját. A kommunisták a munkásosztály legjelentősebb jubileumait mindig éppen harcuk fokozásával ünnepelték meg. Engedjék meg, hogy hazánk valamennyi polgárának sok sikert kívánjak az új év alkalmából. PETER COLOTKA: 1970-ben elsősorban sok és nehéz munka vár ránk. Ettől fiigg, milyen gyorsan tudjuk konszolidálni szocialista életünket, milyen gyorsan oldjuk meg problémáinkat és fogyatékosságainkat, melyek megnehezítik mindennapi életünket. Harcolnunk kell minden egyes becsületes emberért, mivel mindenkire szükségünk van a szocialista konszolidáció igényes feladatainak a teljesítéséhez. Az 1970-ben megvalósuló politikai konszolidáció folyamata meg keli győzze az embereket arról, hogy az 1968 januárja előtt és után fellépő nehézségek kiküszöbölését tartjuk célunknak. Nagyon érzékenyen kell viszonyulnunk a fiatal nemzedékhez, melyre nagy hatással voltak a szocializmusra és eddigi fejlődésére vonatkozó naiv, leegyszerűsített, vagy félrevezető magyarázatok. A fiatal nemzedéknek úgy kell megmutatnunk a szocializmust, mint az egészséges társadalmi kapcsolatok kialakításának koncepcióját, amely fogyatékosságai ellenére döntő fordulatot hozott polgáraink életében, elsősorban azon osztályok számára, melyeket a kapitalizmus alatt kizsákmányoltak. A szocializmust nem mint rózsaszínű távlatot akarjuk {eltüntetni az ifjúság előtt, hanem mint olyan jövőt, amelyért érdemes harcolni. Nagy megértéssel és érzékenyen kell dolgoznunk a fiatalokkal, mivel nagymértékben attól függ a szocializmus jövője, hogyan fogadja el a fiatalság gondolatainkat. Véleményem szerint éppen ezért 1970 egyik legfontosabb feladata, hogy nagy figyelmet szenteljünk a fiatalságnak. A politikai konszolidáció folyamata szorosan összefügg a gazdaság konszolidálásával. Az 1968 január előtti időszakban és utána is gazdasági téren sok fogyatékosság merült fel, amit kitartó munkával kell kiküszöbölnünk. A ma fennálló problémák azt bizonyítják, mit eredményez az

r ha felelőtlenül oldjuk meg a gazdasági problémákat. A gazdasági problémák kiküszöbölésére kifejtett törekvésben jelentős lépést jelent majd a Központi Bizottság januári plénuma. Valószínű, hogy a plénumon elfogadott határozatok megszilárdítják a terv vezető szerepét, és egyútlal megszabják a vállalatok következetesebb és'hatékonyabb munkájának a szabályait. A gazdasági helyzetet azért is meg kell javítanunk, mert a gazdaság a társadalmi élet más területeit is befolyásolja. A gazdasági kérdések megoldatlansága következtében a m unkafolyamatban megengedhetetlen fegyelmezetlenség uralkodik, és az irányító szervek szintje sem megfelelő. Gyakran nam vagyunk eléggé kritikusok és őszinték egymással szemben. 1969 volt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderatív rendezésének első éve. Bebizonyosodott, hogy a föderáció gondolata történelmileg indokolt. Az államjogi rendezés gyakorlati megvalósítása nagyon bonyolult, s ezért naiv lenne az az elképzelés, hogy valamenynyi rendszabály tökéletes. Észszerűtlen lenne, ha nem lennénk elég bátrak felülvizsgálni a fogyatékosságokat. Ezért következetesen elemzés alapján a közeljövőben gyakorlati következtetéseket vonunk lé. Már ma megmondhatjuk, hogy tavaly nem érvényesült sem elméletileg, sem gyakorlatilag a föderációs központ funkciója. 19/ü ezért államjogi rendežesünk konszolidációjának az éve lesz, megteremtjük a feltételeket a nemzeti köztársaságot és a föderációs központ jogkörének a teljes érvényesítéséhez. Az előttünk álló évben jelentős jubileumokat, felszabadulásunk 25. évfordulóját és Lenin születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. Értékelni fogjuk hazánk háború utáni fejlődését, rámutatunk munkánk pozitívumaira és fogyatékosságaira. Lenin tanításának szellemében arra törekszünk, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a politikai és a gazdasági konszolidáció befejezésével olyan stádiumba kerüljön, amikor szervezetten és fegyelmezetten továbbfejlesztjük az anyagi és a szellemi szocialista értékeket. Célunk, hogy. mindezt szélsőségek nélkül, higgadtan, következetesen, a marxista -leninista politika szerint valósítsuk meg. f akónegyedünkben már ™ lassan minden van: vagy három önkiszolgálóbolt, zöldséges, könyvkölcsönzö, tejes, illatszerbolt, TV-javító, két iskola, egy óvoda, fodrász meg gyógyszertár, sót orvosi rendelő is. I.akunk itt közel tízezren — öt- és tízemeletes házakban, természetesen udvarok nélkül. Egy ilyen tízemeletes toronyházban negyven család lakik, mindegyikben legalább két gyerek, de többnyire három, a szomszédéknál például öt. Amikor a ház új volt, aprógyerekes fiatal házasok kaptak benne lakást. Most, amikor a vakolat már lepattogzik — csupa kisiskolás lett belőlük. Mi, felnőttek kisebbségben vagyunk ugyan, de mi kaptunk legújabban egy kávéházat is. De mit kaptak a srácok? Még játszóteret se. Ezért ellepik az építkezéseket, ami veszélyes, az úttestet, ami még veszélyesebb, vagy tétlenül ólálkodnak — ami u legveszélyesebb. Kisváros vagyunk, körzeti nemzeti bizottságurik nincs a negyedben, csak amolyan polgári bizottságunk. Őszintén szólva, sokáig fogalmam sem volt, hegy ilyesmink van. Mert ami bijom at tttlakással volt, azt a házkezelőséggel intéztem el, nem kellett nekem polgári bizottság. Amikor így szombat — vasárnaponként az unatkozva ólálkodó srácokat láttam, keserűség fogott el, magamban a pionírszervezetet szidtam, meg a sportegyletet, amiért csak tolták tettüket így védekezzenek: „Gabi bácsi, mi csak azért tettük, mert kíváncsiak voltunk, ki tudja-e nyomozni." Minderről a polgári bizottságban is szó esett, amelynek titkára maga Neuschl bácsi. Szólt szomszédjának, egy másik nyűgA mi mozin h második ligás csapatát engedi a pályára, és haragudtam a strandfürdő vezetőjére, mert ahelyett, hogy szezon után parknak hagyná használni a szép létesítményt, egyszerűen bezárja. Dühöngtem, háborogtam magamban, de az a bizonyos polgári bizottság eszembe se jutott, feuschl bácsinak és Neveríš bácsinak, meg Kiiment Tibornak azonban eszébe jutott. Koruknál fogva még nálam is jobban idegesítette ókéi a srácok rosszalkodásba fajuló unatkozása. Apró lopások kezdődtek a pincékben, antennarongálások a tetőn, csavargások az utcán. Egyik rendőrtiszt barátomnak kifeszítették a pincéjét, hogy miután rájuk bizonyíN díjasnak, Neveríš bácsinak. Valamit tenni kellene — állapodtak"meg —, például filmeket vetíteni a gyerekeknek. A polgári bizottság — mármint Neuschl bácsi — benne volt, tehát hivatalos a dolog. Van a garázsok mellett egy nagyobb helyiség, a liázkezelőség egykori irodája. Fűthető is, szellőztethető is, de irodának nagy. Szereztek bele vagy tizenkét sor széket. Neveríš bácsi a CSSZHSZ szervezetétől, amelyben dolgozott, szerzeit kölcsön egy vetítőgépet, tizenhat millimétereset, de hangosfilmre is alkalmazhatót. Szereztek a művelődési házból mesefilmeket, meg kalandfilmeket és Chaplint, meg Laure és Hardyt. Egy koronáért szombat -vasárnaponként vetítettek. Elmúlt egy év, szép volt a bevétel, azon új. igazi mozi-széksorokat vettek, meg új vásznat. Valami még maradt, de új vetítőgépre ebből már jiem jutotta. Csakhogy Klimen! Tibor a 19-es házhői mozigépész és ismeri a helyzetet a mozigépjavítókban. Szerzett olt egy kimustrált vetítőgépet. megjavította, s maga is beállt vetíteni. Azóta bevezették a szabad szombatokat az iskolákban, úgyhogy megszaporodott a vetítések száma. A két nyugdíjas nie7 vetít, a gyerekek szórakoznak és szombat előtt nagyon rendesek odahaza, hOgy kiérdemeljék a koronát, amelyért majd igazi moziba mehetnek és nem is kell bemenni a messzi városba, ahová csak ritkán mehetnek, mert oda szülői kíséret kel'. A szülök szívesen engedik a gyerekeket n „mi mozúikba", mert közel van. át sem kell hozzá menni az úttesten, és nem történik itt semmi baj, mert ha Neuschl bácsi vetít, akkor Neveríš jelilgyel a nézőtéren. vagy jordítva. A gyerekek megtanultak úqy viselkedni, hogy ne zavarják egymást, mert időközben rájöttek, hogy nem a szigorú bácsi miatt kell csendben lenni, fianem azért, hogy maguk is hallják, mit mond Old Shatterhand Winnetounak. A nyugdíjas mozi-önkéntesek hasznos és felette jó munkát végeznek — ingyen, természetesen. A bevételt a bizottságnak számolják el, amely a tiszta nyereséget a helyi iskolának utalja át, s ebből pénzelik a bicikliversenyek, zsákba ugrálásí vetélkedők díjait... A mi mozinkban itt-ott felcseperedett leányt is lát az ember, aki még kezicsókolommal köszön, de már fiúval jár, a mi mozinkat azonban megszokta . .. Amott egy öreg nénike a közeli ar/gházból. fin is itt ülök, mert amikor „Igazi" moziban adták a Telemark hőseit, elpasszoltam ... £

z a „mi mozink" története. Ha megszűnne, panaszra mennék a polgári b' -nn Sághoz. Mert most már tud "ni, hogy létezik. Ismét bebizonyosodott, hogy morogni, jelháhn rodní, bírálni, szidni a srácokat az elégedetlenség naiv módja. A jobbik az, ahogyan a kél nyugdíjas és a mozigépész megtanított rá. VIICSEK GÉZA