Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

ÚJ CSAPÁSON ÍRTA: LÖRINCZ GYULA Megemlékezve az annyira szükséges, de egészséges magvai elherdák két évvel ezelőtti JANUÁRRÓL meg kel) jegyezni, hogy a változás szüksége, végeredményben már a XIII. kongresszuson is a levegőben lógott. Nem törtónt meg. 1967 októberétől Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjai előtt nyilvánvaló lett, hogy kenyértörésre kerül sor pártunk, társadalmunk vezetésében. November, december és végre 1968 januárja a Központi Bizottság ülésein egy dráma folytatólagos felvonása volt, a feszültség, majd a nyílt konfliktus állandó fokozódásával, nem kis kockázattal és vállalással telítve. Nem babra ment a játék. Sokan már régebben, sokan csak ezekben a feszültséggel teli hónapokban, sót voltak, akik csak jóval később fogták fel a január szükségességét. Meg kell őszintén mondani, vannak még olyanok, akik bár kimondani nem merik, de ma sem értik, miért volt erre szükség. Olyan is akad, aki burkoltan, vagy kevésbé burkokon kísérleteket tesz olyan hiedelmek keltésére, hogyha az a bizonyos január nem lett volna, semmi baj sem volna, sőt minden haladhatna a régi kerékvágásban. Hát igen, a régi kerékvágásban! Csakhogy mit is jelentett az a régi kerékvágás? r\z országban párt- és állami vonalon minden hatalom egy kézben összpontosult. Ez annyit jelentett, hogy egy esetleges helytelen, de akár végzetes döntés esetén sem vak lehetőség máshoz appelálni, csak ahhoz az egy személyhez, aki mondjuk a tévedést elkövette, kigondolta. vagy legalábbis fedezte. Természetesen így csorbát szenvedett a demokratikus centralizmus elve Az alulról jött kezdeményezések reménytelenül elsikkadtak, fokozatosan elsorvadtak. A felülről jött intézkedések, í'lletve direktívák gyökértelenségük folytán tekintélyüket vesztették. Minden szocialista ország egészséges gazdasági reformokat hajtott végre, nálunk a legkisebb kezdeményezés is dogmatikus akadályokba ütközött, presztízskérdéssé vált, vagy dilettáns beavatkozás következtében zátonyra futott. Hasonló okokból megromlott egy egészséges dialógus kibontakozásának a lehetősége, az értelmiség, a kultúra, az irodalom és művészet képviselőivel: A politikai rehabilitációk - talán valami féltékenység miatt - félúton megrekedtek. Nem szólva a nemzetiségi kérdésről, melyet olyan fontos lett volna tapitatosan, a marxi—lenini elvek, az annyiszor hangsúlyozott egyenjogúság szellemében rendezni, ötven, de főleg az utóbbi huszonöt évben. Nem, ez is tabu volt. Isten ments volt hozzászólni, mert ez rögtön a vádak, sokszor a börtönök szelét hozta magával. A legszerényebb javaslat, a legjózanabb megjegyzés elég volt a burzsoá nacionalizmus, sovinizmus — és érdekes, hogy még január után is — az irredentizmus vádjához. Hót igen, ez volt az a kitaposott út, a régi kerékvágás, amelyen zavartalonul „no ladhattunk" volna tovább január nélkül. Nem! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjainak többsége úgy vélte, ebből elég volt, és vállalva minden kockázatot, leszámolni kívánt, sőt le is számok ezzel az idült betegséggel, amely a párt teljes elszigetelésével fenyegetett. Az a nagy és lelkes aktivitás, amely a januári események után a párttagságnál, sőt a pártonkivülieknél is megnyilvánult, arra vall, hogy ez az elszakadás a tömegektől már bizony a január előtti időszakban meg is volt. Ebből látszik, hogy a Központi Bizottság egészséges magva helyesen ítélte meg a politikai helyzetet. Ugyanaz a Központi Bizottság, amely helyes értékelésével, kritikával, bátor kiállással leszámolt a helytelen, a kommunista párt politikájával összeegyeztethetetlen módszerek hordozóival, már nem volt ilyen körültekintő az új vezetőség megválasztásánál. Be kell ismerni, hogy erre már nem voltunk kellőképpen felkészülve. Az új vezetőségre, az első titkár személyére a javaslatok szinte percről percre változtak. Improvizáltunk. Az első győzelem örömmámorában elúszott a reális ítélőképesség. Túlságosan hittünk abban, hogy %árki lesz is," csak jobb lehet. FOTO MIROSLAV HUCEK Az üléstermen végigsuhant a jelszó: Primus inter pares - első az egyenlők között. Most már biztosítva látszott a koHektív vezetés. A megválasztott is ismételte, högy ő csak első az egyenlők között - talán még akkor maga is hitte - de akadtak néhányan nem a régi környezetéből - akik felemelték, és akkor újra hitte, hogy egy fejjel magasabb az egyenlőknél, nem vet:e észre, hogy a lába nem ér földet, talajt vesztett, e4•zakadt a földtől. Itt kezdődött a tragédia. Egyre feljebb emelték, és ő egyre inkább hitte, hogy tényleg olyan magas. Már úgy libegett ai egyenlők feje fölött, mint a búcsújárók feje fölött zászlókra festett szentek, vagy ikonok. Ekkor már csak az kellett, aki ebben támogatta, aki Nobel-díjjal kecsegtette, és a Szentatya, aki a Vatikánban misét celebrált érte. A megbújt reakció is felbátorodott, az is őt dicsérte; ez az igazi, ez a miénk, ez a mi-modellünk. A demokratikus szocializmus, amilyen sehol sincs éí sehol sem volt még! A jobboldali opportunista elemek, a demagógok teljesen tért hóditattak, felvetették a többpárt rendszer szükségességét, a versengés lehetőségét a hatalomért. Mert szerintük a hatalom megerősítése a munkásosztály kezében 1948 februárjában a szocialista törvényesség megsértése vok. A nyílt kihívás tehát megtörtént, az eddig megbújt ellenforradalmi elemek most már nemcsak búvóhelyükről kacsintgattak a purttalan, demokratikus szocializmus felé, hanem megkezdődött az összeolvadás, ahol már nehéz differenciálni, nehéz szakítani. Ez már régen nem a január! Az osztályszempontok teljes elködösítése megtörtént, a valóság, az osztályalapon megosztott világ már nem létezett. Valaki ebben az időben helyesen jegyezte meg: o kommunista párt, a szocializmus térdre kényszerítve csinálja az önkritikát Csehszlovákiában. Tegyük hozzá: szövetségeseink nélkül a térdre hullásból már nem tudtunk volna felemelkedni. Mindez igaz. Azonban nagyon határozottan ki k-T jelenteni, ezt ne írja senki a januári változás rovásárai Nem. Januárra szükség volt. Szükség volt azért, hogy leszámoljunk a bürokratikus centralizmussal, a dogmatizmussal, hogy megfékezzük az egy kéz korlátlan és ellenőrizhetetlen hatalmát, hogy megújhodott pártunk visszanyerje a tömegek bizalmát és az aktív támogatását - amiért sajnos újra harcolpi kell - a januárban elindított egészséges úton, a januárban vá» g ott új csapáson.