Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám, kedd

A g ezzel Kapcsolatban fés ennek érdekében) ennek magasabb fokú szervezettségét." (Lenin összes Művel, 36. kötet, 187. old. — oroszul.) Oroszország villamosításénak állami terve (GOELRO), amelyet Lenin vezetésével dolgoztak ki, lefektette az új termelőerők megteremtésének fő irányvonalát a villamos energia, a természeti kincsek komplex kihasználása, az élenjáró technika, technológia és termelési szervezés meghonosítása révén. Lenin tanítását követve a szovjet dolgozók a párt vezetésével megvalósították az ország iparosítását. Ez történelmileg igen rövid idő alatt ment végbe, az első ötéves tervek dicső éveiben, és a Szovjetuniót a világ legfejlettebb ipari hatalmainak sorába emelte. V. I. Lenin tudományosan megindokolta, hogy elengedhetetlenül szükséges a kis árutermelők sokmilliós tömegeinek átállítása szocialista vágányokra, és kijelölte ennek módozatait is. A nagyipari termeléstől eltérően az ilyen gazdaságok számára Lenin a legcélszerűbbnek tartotta a szocialista társadalmasítás szövetkezeti formáit. Az egyénileg gazdálkodó parasztgazdaságok kollektivizálása, valamint az állami gazdaságok széles körű kifejlesztése révén a falvakban a kisárutermelő és kapitalista életmód a szocialista életmódnak adta át helyét. A mezőgazdaságban is a gazdasági viszonyok alapjává a társadalmi tulajdon két formája vált: az össznépi tulajdon és a szövetkezeti kolhoztulajdon. A mezőgazdaság technikai bázisának minőségi felújítása következtében a Szovjetunió jelenleg magas fokban gépesített nagyüzemi mezőgazdasági termeléssel rendelkezik, amely biztosítja az élelmiszer- és a nyersanyagforrások növelését. V. I. Lenin tudományosan megoldotta a szocialista gazdaság tervezésének és igazgatásának alapvető problémáit. Lenin közvetlen vezetésével lefektették a tervgazdálkodás alapjait a gazdaság minden ágazatában. A tervgazdaság irányításával kapcsolatos lenini követelmények: tudományosság, a teljesítendő feladatok perspektívájának és sorrendjének helyes meghatározása, a legújabb tudományos és technikai vívmányok, az élenjáró tapasztalatok figyelembevétele, rugalmasság, a képesség arra, hogy gyorsan és pontosan reagáljanak a változó körülményekre. A szocializmus az anyagi javak elosztásának új rendszerét vezeti be. Minden dolgozó, a dolgozók minden kollektívája attól függően részesül anyagi ellenszolgáltatásban, milyen eredménnyel jár tevékenysége, mivel járul hozzá ténylegesen a közösségi munkához. A történelemben először a szocializmus megteremti az emberek egyenlőségét a termelési eszközökhöz való viszonyt illetően, megszünteti a kizsákmányolást, de — mint Lenin rámutatott — még nem képes teljes egyenlőséget nyújtani a fogyasztásban, az emberek anyagi szükségleteinek biztosításában. Lenin a szocializmuson alapuló elosztást hatalmas emelőnek tartotta, amely előmozdítja a termelés növekedését, a munka minőségének, termelékenységének növekedését, a dolgozó ember kezdeményező erejének kibontakozását. Ugyanakkor Lenin leszögezte, hogy a munkához való öntudatos szocialista viszonyulás nélkül, anélkül, hogy a tömegek megértsék, hogy érdekeik tartósan közösek, a szocializmus nem lehetséges. A munkához való új viszonyulás első csíráiban — a kommunista szombatokban — Lenin észrevette, hogy „fordulat kezdődött, amely nehezebb, lényegesebb, alapvetőbb, döntőbb, mint a burzsoázia megdöntése, mert ez győzelem a saját megrögzöttség, felületesség, kispolgári önzés, eme szokások felett, amelyeket az átkos kapitalizmus örökül hagyott a munkásoknak és a parasztoknak . (Lenin összes Művei, 39. kötet, 5. old. — oroszul.) Lenin megjegyezte, hogy terveink sikere elsősorban az emberektől függ s maga is igyekezett és tanított másokat „kipróbálni és felismerni az igazi szervezőket, a józan észjárású és gyakorlati érzékkel bíró embereket, olyan embereket, akik a szocializmus iránti odaadást egyesítik azzal, hogy nagy hűhó nélkül (és a zűrzavar és zenebona ellenére) kialakítsák nagyszámú ember energikus és baráti együttes munkáját a szovjet szervezet keretei között". (Lenin összes Művei, 36. kötet, 193. old. — oroszul.) A Szovjetunió példáján először mutatkozott meg a maga teljes világosságában a szocialista gazdaságszervezés lenini elveinek nagyfokú hatékonysága. Az ipari termelés mérvét tekintve hazánk már a második világháború előtti időszakban fiz ötödik helyről a második helyre került a világon. A békés munka éveiben az Ipari termelés évi átlagos növekedése 14 százalékos volt, az egész szovjet időszak alatt pedig 9,9 százalék, míg az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és Nyugat-Németországban azonos időszak alatt az ipari termelés mindössze 2—4 százaiékas emelkedést mutatott. Tökéletesen beigazolódott az a lenini előrelátás, hogy a kapitalizmus felszámolásának eredményeként hatalmas mértékben meggyorsul a társadalom termelő erőinek fejlődése. 9. A szocializmus feladata — jegyezte meg Lenin —, hogy a kultúra minden vívmányát a dolgozók érdekeinek szolgálatába állítsa. Azáltal, hogy a politikai hatalom a munkásosztály kezébe megy át, a tudomány, a technika, a művészet vívmányai össznépi vívmányokká válnak, egyszer s mindenkorra megszűnik annak lehetősége, hogy az emberi tehetség a kizsákmányolás tárgyává vagy eszközévé váljék. A kulturális forradalom lenini programja a forradalmi elmélet és gyakorlat fontos alkotórésze volt. E program fő tartalma: a népoktatás fellendítése, minden feltétel megteremtése ahhoz, hogy a legszélesebb dolgozó tömegek kapcsolatba kerüljenek a politikával, az ismeretekkel, az esztétikai értékekkel; a tudományos szocialista ideológia terjesztése és ennek elvei alapján a nép egész szellemi életének megszervezése; a kispolgári nézetek és szokások leküzdése. Ma már a Szovjetunió lakosságának több mint egyharmada rendelkezik felső-, és középfokú képzettséggel, megvalósulóban van az áttérés az általános középfokú oktatásra. A népgazdaság és a kultúra valamennyi ágazatában több mint 820 ezer tudományos dolgozó tevékenykedik. Hatalmas társadalmi kincset jelent a munkások, parasztok, alkalmazottak állandóan emelkedő szakképzettsége. A párt a szocialista társadalomban kifejtett szellemi alkotó munkát mindenkor az egész párt és az egész proletariátus ügyének elválaszthatatlan szerves részeként fogta fel. Az irodalom és a művészet pártosságáról és népiségéről szóló lenini elvek alapul szolgáltak arra, hogy a művészértelmiség legjobb erői a szovjethatalom eszmei-politikai platformján tömörüljenek. A tehetség, az alkotó szellemi kutatás megbecsülése Leninnél párosul azzal, hogy a szellemi tevékenység az ideológiai-politikai álláspont elvszerűségén, pontos erkölcsi és esztétikai követelményeken alapuljon. Lenin kérlelhetetlen volt azzal szemben, amit a szocialistaellenes, eszmék „irodalmi álcázásának" nevezett, határozottan fellépett az ellen, hogy divatos frázisok segítségével reakciós nézeteket csempésszenek be, formalista trükkökkel próbálják leplezni a tartalom sekélyességét, vulgáris és szubjektivista szempontokat alkalmazzanak a művészi alkotások értékelésénél. A szocialista kultúra világtörténelmi Jelentőségű lépés az emberiség szellemi fejlődésében. 10. V. I. Lenin úgy Jellemezte a szocializmust, hogy az az osztályok fokozatos megszüntetésének és a társadalmi egyenlőség létrejöttének időszaka. A társadalmi viszonyok szocialista átalakítása a kizsákmányoló rendszer és a magántulajdonosi életforma megtörésének, szétzúzásának kettős folyamata és egyúttal a városi és falusi dolgozók öntudatosan szervezett, egységes, össznépi kollektívájának azok helyébe ültetése. Ez a kettős folyamat szervesen összefügg. Ebben az átalakulásban döntő jelentőségű a munkásosztály és valamennyi dolgozó szövetsége alapvető érdekeik egysége alapján, amely a munkásosztály vezető szerepe mellett biztosítja a nép összefogását a szocializmus építésének közös alapján. A szocialista társadalomban, amely következetesen leküzdi a társadalmi különbségeket, továbbra is vezető társadalmi erőként lép fel a munkásosztály, amely a szovjethatalom évei alatt alaposan megváltozott és a Szovjetunió dolgozóinak több mint felét alkotja. A munkásosztály hozza létre a társadalmi termék legnagyobb részét, a műszaki haladás első vonalaiban található, a társadalmi termelés döntő szféráiban végzi munkáját. A szovjet munkás arculatában egyesülnek az öntudatos ipari dolgozó vonásai, aki már intellektuális tevékenységet végez és annak a harcosnak arculata, aki tevékenyen küzd az új életért, megvalósítja az emberi kapcsolatok magas fokú normáit. A dolgozó parasztság a kistulajdonosok osztályából a kolhozparasztok osztályává vált, új, szocialista társadalmi erővé lett. A szövetkezeti-kolhozrendszer, a szovjet életforma, a munkásosztály, a kommunista párt állandó politikai nevelő hatása a parasztok tömegeire előmozdította, hogy a parasztok körében kialakultak a kollektív munkaszokások és a kollektivista lelkület, a parasztok szorgalmasan elsajátítják a gazdálkodás korszerű ipari módszereit. A szocialista építés első éveiben Lenin azzal a feladattal párhuzamosan, hogy fel kell használni és át kell nevelni a régi szakembereket, kitűzte azt a feladatot, hogy új értelmiséget kell kialakítani a munkásokból és parasztokból. A szovjet rendszer viszonyai között felnőtt szocialista értelmiség társadalmunk szerves alkotó része. Egyre jobban növekszik súlya és társadalmi szerepe a tudományos és műszaki haladás meggyorsulásának körülményei között. Megvalósul a lenini jövendölés: „A tudomány képviselőinek és a munkásoknak az együttműködése: csak ilyen együttműködés képes megsemmisíteni a nélkülözés, a betegségek, a piszok minden átkát... A tudomány, a proletariátus és a technika képviselőinek szövetségével szemben nem állhat meg semmiféle sötét erő." (Lenin összes Művei, 40. kötet, 189. old. — oroszul.) Lenin véleménye szerint a dolgozó tömegek társadalmi egyenlőségének és összefogásának biztosítása szempontjából fontos feltétel a nemzeti kérdés megoldása. A nemzetek önrendelkezési Joga és egyenjogúsága; a különböző nemzetiségű munkások és dolgozók tömörülése a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban; a szocializmus útjára lépet* népek szoros politikai, katonai és gazdasági szövetsége; a nemzetek tényleges egyenlőségének biztosítása annak révén, hogy együttes erőfeszítésekkel szabadon fejlesztik gazdaságukat és kultúrájukat: ezek a leninizmus nemzetiségi programjának elvei. A munkásosztály érdekei arra kötelezik a kommunistákat, hogy küzdjenek mind a nemzeti sajátságok lebecsülése, mind pedig felnagyítása ellen. Az SZKP a nacionalista elhajlás és a nagyhatalmi sovinizmus ellen vívott harcában mindig azt tartja szem előtt, hogy sem a nacionalizmus bármely formája, sem a nemzeti nihilizmus nem egyeztethető össze a szocializmussal. Lenin vezetésével létrejött a soknemzetiségű szocialista állam, a Szovjetunió, az egyenjogú és szuverén köztársaságok önkéntes uniója, amely a proletár nemzetköziség elvein, a társadalom gazdasági és politikai megszervezésének egységén, az ideológiai és kulturális élet közösségén alapszik. Több mint száz szocialista nemzet és nemzetiség összefogása országunkban, rohamos gazdasági és kulturális felemelkedésük, az egységes proletár ideológia meghonosulása: ilyen eredményeket ért el a szocializmus az évszázados nemzetiségi probléma megoldásában. Ezzel semmilyen más rendszer nem képes megbirkózni. A Szovjetunió népeinek sziklaszilárd egysége a kommunista építéssel összefüggő feladatok sikeres megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A Szovjetunióban biztosítva van a dolgozók minden rétegének, minden állampolgárnak a társadalmi, ideológiai és politikai egysége, származásra, foglalkozási ágra, nemzetiségre, nemre, műveltségre való tekintet nélkül. A szovjet nép az emberek elvileg új internacionalista közössége, a Szovjetunióban élő valamennyi dolgozó — ipari munkások, mezőgazdasági dolgozók és a kultúra dolgozói, fizikai és szellemi dolgozók — szocialista szövetsége, amely a soknemzetiségű össznépi állam társadalmi alapját alkotja. Azokat a történelmi jelentőségű átalakulásokat, amelyek társadalmunk szociális szerkezetében mentek végbe, alapvető változások kísérték minden szovjet ember életmódjában. Mélyrehatóan kifejlődtek szocialista, általános szovjet vonásaik, Jelentősen emelkedett a dolgozók életszínvonala. Annak ellenére, hogy jelentős anyagi eszközöket kell fordítani honvédelemre, az imperialista agresszorok óriási károkat okoztak országunknak és a népgazdaság háború utáni újjáépítése is óriási kiadásokat emésztett fel, a szovjet állam következetesen végrehajtotta a nép jólétének és kulturális színvonalának emelését célzó lenini fő irányvonalat: az országban megszűnt a munkanélküliség; a forradalom előtti Oroszország ipari vállalatainak többségénél érvényben volt tíz-tizenkét órás munkanap helyett most hétórás a munkanap, a dolgozók egyes kategóriái számára pedig hat óra, sőt még ennél is rövidebb, a munkahét hatnapos, vagy ha ötnapos, akkor ugyanilyen tartamú munkaidő mellett két pihenőnap van; általánosan egészségesebbé váltak a munkakörülmények; a Szovjetunió azok közé az országok közé tartozik, ahol a legalacsonyabb az üzemi balesetek száma; az ipari és építőipari munkások reáljövedelme, figyelembe véve a munkanélküliség megszűnését és a munkanap tartamának megrövidítését, az 1913. évihez viszonyítva egy dolgozóra számítva átlag több mint hétszeresére növekedett; a parasztok reáljövedelme az említett Időszakban majdnem tizenegyszeresére emelkedett; A városokban a lakások területe összesen nyolcszor akkora, mint 1913-ban volt; jelentősen javultak a lakás-kommunális viszonyok; az oktatás általános, és költségeit az állam fedezi. A társadalom vállalja magára a felnövő nemzedék nevelési költségeinek jelentős részét. Jelenleg körülbelül kilencmillió gyermek nevelkedik állandó Jellegű bölcsődékben és óvodákban. Az általános képzettséget nyújtó iskolák tanulóinak száma a szovjethatalom idején a korábbi 9,7 millióról 49 millióra emelkedett; megvalósult az egységes nyugellátási rendszer. A nyugdíjak költségeit az állam és a kolhozok fedezik; a Szovjetunióban az öregségi nyugdíj korhatára alacsonyabb, mint az országok többségében; megvalósult az ingyenes egészségügyi ellátás, az anya- és csecsemővédelem. Fél évszázad alatt az átlagos életkor több mint kétszeresére emelkedett. A szocializmus már eddig is óriási jótéteményeket hozott a dolgozó embernek. Ennek a legélenjáróbb, valóban népi társadalmi rendszernek további fejlődése közelebb viszi a társadalmat az egyéniség sokoldalú kifejlődéséhez, a tudományos kommunizmus megalapítói által előrelátott jövő megvalósulásához. 11. Az élet bebizonyította, hogy igaz Lenin előrelátása, amely szerint az új államok szocialista forradalmainak következtében további országok szakadnak ki a kapitalista világrendszerből, a proletárdiktatúra nemzeti erőből nemzetközi erővé válik. A szocialista építésre vonatkozó lenini tanítás általános jelentőségét és érvényét minden vonalon igazolták három világrész számos országának tapasztalatai. A nemzetközi együttműködés kibontakozása a szocialista világrendszer keretei között bizonyítja, mennyire életképesek az új típusú nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó lenini elvek. A szocialista országok politikai és gazdasági összefogása megsokszorozza mindegyikük erejét és hatalmát, lehetővé teszik a társadalmi élet szocialista megszervezésében rejlő előnyök teljesebb kihasználását. Az új rendszer életereje megnyilvánult abban, hogy képes volt utat törni magának a legkülönbözőbb viszonyok között, meg tudta találni a hasonló társadalmi és kulturális feladatok megoldásának különböző formáit. Mint Lenin is előre megmondta, minden nemzet „sajátos vonást visz be a demokráciának ebbe vagy abba a formájába, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan változatába, a társadalmi élet különböző területein megvalósított szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemébe". (Lenin összes Művei, 30. kötet, 123. old. — oroszul.) V. I. Lenin kifejezésre juttatta mély meggyőződését, hogy a szocializmus nemzeti és nemzetközi méretekben biztosltja a népek társadalmi-gazdasági egységét. Ennek az egységnek az anyagi alapját Lenin abban a törekvésben látta, amely arra irányul, hogy „megteremtsék az összes nemzetek proletariátusa által közös terv alapján szabályozott egységes világgazdaságot, mint egészet. Ez a törekvés teljes világossággal megmutatkozott már a kapitalizmus idején és kétségtelenül tovább fog fejlődni és teljesen be fog tetőződni a szocializmus idején. (Lenin összes Művei, 41. kötet, 164. oldal oroszul.) A szocialista országok államközi kapcsolatait az alapvető érdekek közössége jellemzi. A testvérországokat a marxizmus—leninizmus ideológiája, a szocializmus és a kommunizmus építésének közös céljai egyesítik. Egységesek a feladataik a kapitalizmus és imperialista politikája elleni harcban. Maga az élet követeli meg a testvérországok szorosabb gazdasági és politikai közeledését. E feladat sikeres megoldását hivatott szolgálni népgazdasági terveik összehangolása, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 23. rendkívüli ülésszakán elfogadott hosszú lejáratú program, amely a szocialista integráció további fejlesztésére irányul. Az ilyen nagyarányú intézkedések kidolgozásával a testvérpártok al-