Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám, kedd

kotó. módon előmozdítják „a dolgozók nemzetközi kooperációjának" megteremtésére vonatkozó lenini gondolat kibontakozását. A szocialista világrendszer létrejötte — bonyolult és sokoldalú folyamat, amelyhez objektív és szubjektív nehézségeket kell leküzdeni. A testvéri kapcsolatok és együttműködés olyan országok között alakul ki, amelyeknek gazdasági színvonala, történelmi és kulturális hagyományai és kapcsolatai, társadalmi struktúrája korántsem egyforma. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kispolgári elemek mindenütt, ahol befolyásukat érvényesíteni tudják, igyekeznek meggátolni a szocialista átalakulások normális menetét, egymással szembeállítani a szocialista országokat, feléleszteni az opportunista, revizionista, nacionalista nézeteket, amelyeket az imperializmus eszközül próbál felhasználni. Ez a veszély megnövekszik ott, ahol eltérnek a marxizmus—leninizmus elveitől. A „balos" revizionizmus támadja a tudományos kommunizmus elméletét és gyakorlatát, reakciós utópista és kaszárnya „szocializmussal" próbálja helyettesíteni. Kispolgári nacionalista lényének megfelelően egyes országok megváltói szerepét hirdeti, a hegemonizmus, a sovinizmus, a harcos szovjetellenesség szellemében próbálja tömegesen befolyásolni az emberek gondolkodását. Másfelől a Jobboldali revizionisták az úgynevezett „liberalizált" szocializmus koncepcióját hirdetik, amely tagadja t marxista—leninista pártok vezető szerepét, a szocialista demokrácia helyébe burzsoá jellegű politikai liberalizmust tesz, megszünteti a népgazdaság centralizált, tervszerű irányítását, a piaci ösztönösség és versengés kibontakoztatását hirdeti. Az SZKP nagyra értékeli a testvérországok kommunistáinak harcát minden kísérlet ellen, amelynek célja az új rendszer pozícióinak aláásása, harcát a szocialista építés és a szocialista világrendszerben fennálló kölcsönös kapcsolatok problémáinak opportunista megközelítése ellen, a pártok közötti nézeteltérések kiküszöböléséért a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Az új típusú nemzetközi kapcsolatok megteremtésének megbízható feltétele a kommunista és munkáspártok helyes politikája, az új társadalom felépítésére vonatkozó lenini tanítás következetes megvalósítása, a szocialista internacionalizmus elveinek betartása. A szocializmus felépítése és fejlődése egyes országok keretei között és nemzetközi méretekben: a sorsuk intézését saját kezükbe vett dolgozók sokmilliós tömegeinek történelmi jelentőségű alkotó tevékenysége révén kialakult hatalmas eredmény. Mint Lenin is megjövendölte, a föld dolgozó lakosságára egyre növekvő arányokban hat ez a történelmi alkotás. Ebben kifejezésre jut az a törvényszerű folyamat, amelynek során az emberi társadalom előtörténetéből áttér igazi, tudatosan alakított történelmére. III. A leninizmus a népeknek az imperializmus ellen, a világ forradalmi megújításáért vívott harcának zászlaja 12. A XX. század osztálycsatáinak tapasztalatai megmutatták, hogy csak a lenini tanítást követve lehet megérteni a világban végbemenő forradalmi változások lényegét és jellegét, helyesen értékelni az ezekben részt vevő erők szerepét, helyesen kitűzni a szocialista világforradalom kibontakozásának távlatait. Napjainkban még parancsolóbban, mint azelőtt, mutatkozik annak szükségessége, hogy a kapitalista termelési viszonyok helyébe a szocialista termelési viszonyokat kell állítani. Ámde, mint Lenin hangsúlyozta, a világ utolsó kizsákmányoló rendszerének bukása, az új társadalmi forma kialakulása bonyolult, hosszú és sokoldalú folyamat. A szocializmusba vezető átmenet anyagi előfeltételei mindennél korábban megértek az iparilag fejlett tőkés országokban. Mégis többségükben az imperialista burzsoáziának sikerült megtartani hatalmát. A jelen körülmények között ez a társadalmi haladás fö akadálya. A szocializmus sikerei láttára az imperialista burzsoázia mindent elkövet, hogy megvédje érdekeit, megőrizze alapvető pozícióit. Manőverekhez folyamodik a táradalmi élet minden szakaszán, uralmának fenntartása érdekében mozgósít minden anyagi forrást, egyre szorosabban összefűzi a monopóliumok erejét az állam erejével, igen találékony azokban a politikai próbálkozásokban, amelyekkel a szocializmus nyomását igyekszik visszaverni. Gazdasági téren a kapitalizmus a tudományos és technikai forradalom vívmányait kihasználva, hatalmas, magasan szervezett termelőgépezetre támaszkodva az állam segítségével igyekszik megmozgatni minden erőforrást országos méretekben, meggyorsítani a gazdasági fejlődés ütemét, fenntartani a termelés viszonylag magas hatékonyságát. Politikai téren a burzsoázia ravaszul összekapcsolja a tömegek elnyomásának durva formáit azokkal az új eszközökkel és módszerekkel, amelyeknek segítségével befolyása alá próbálja rendelni a dolgozókat. A „társadalmi partnerség", a „nyílt társadalom" jelszavaival spekulálva igyekszik alárendeltjévé tenni a munkásszervezeteket, feloldani azokat egy áldemokratikus sokpárt-rendszerben, amely az imperialista vezető körök diktatúrájának leplezésére hivatott. Ezzel párhuzamosan a monopóliumok — látva, hogy nem sikerülnek számításaik, amelyekkel a munkásmozgalmat a burzsoá politikai gépezet szolgálatába szeretnék állítani, mind gyakrabban folyamodnak a tömegek elnyomásának erőszakos módszereihez; elburjánoznak az imperialista államok megtorló szervei, új munkásellenes törvényeket vezetnek be. Társadalmi téren a monopoltőke engedményekkel és alamizsnákkal próbálja leplezni a dolgozók kizsákmányolásának fokozását, arra törekszik, hogy elhárítsa a burzsoázia számára legveszedelmesebb osztálymegrázkódtatásokat. Lenin mondotta, hogy a kapitalizmus nem fontos, másodrendű dolgokban engedményeket ad a fontos, a fő dolog megóvása céljából és így próbálja elvonni a munkásokat az osztályharctól, szélesíteni és erősíteni uralmának társadalmi bázisát. Ténylegesen viszont emelkedik a munkásosztály kizsákmányolásának foka, a modern termelőerők használatából származó fő előnyök viszont az ipari-pénzügyi oligarchiának jutnak. Mindez fokozza a fő kapitalista hatalmak társadalmi antagonizmusait, gazdasági nehézségeit, krónikus valuta-pénzügyi válságra, munkanélküliségre, az imperialisták közötti ellentétek kiéleződésére vezet. A nemzeti vagyon hatalmas részét az imperialista államok háborúk előkészítésére és hadviselésre fordítják. A hadiipari konszernek — mint Lenin mondotta — „törvényesített rablás" rendszerét kihasználva óriási nyereségekhez jutnak, amelyeket az állam szavatol. A katonai-ipari komplexum az imperializmus ütőerejévé vált, amely a burzsoá államok bel- és külpolitikájában a reakciót ösztönzi. A korunkbeli imperializmusnak, elsősorban az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság imperializmusának legagresszívebb csapatai nem adták fel a reményt, hogy „újra lejátsszák" a XX. század történelmi jelentőségű csatált, revansot vesznek, ledöntik a szocializmust a vilégbefolyás magaslatairól, új formában visszaállítják a gyarmati rendszert. Az amerikai imperializmus a kommunistaellenesség vezérkarává, a nemzetközi reakció és militarizmus központjává vált. Csupán az utóbbi éveken a Vietnam, Kuba, Panama, Dominikai Köztársaság elleni fegyveres intervenció, katonai provokációk, az arab államok elleni izraeli agresszió tevékeny támogatása, egész sor országban reakciós államcsínyek terhelik számláját. Az európai békére és biztonságra nézve komoly veszélyt jelent a revansista és újnáci erők felélénkülés® a Német Szövetségi Köztársaságban. Ä szocialista Össznépi állam folytatja a proletárdiktatúra ügyét, szervező tényező a kommunista építés feladatainak megoldásában. Valamennyi dolgozó támogatására, öntudatos szervezettségére támaszkodva az össznépi állam ugyanakkor nem mond le azokról a kényszerítő Intézkedésekről, amelyek a szocialista társadalom törvényeit, szabályait és elveit megsértő személyekkel szemben szükségesek. A szocialista államnak fejlődése minden szakaszában szívügye volt és marad a szocializmus vívmányainak megvédése az ellenforradalom és a világimperializmus erőinek merényleteitől. Minden forradalom — Lenin szavai szerint — csak akkor ér valamit, ha meg tudja magát védeni. „Megbontja a kapcsolatot a nemzetközi szocializmussal az, aki könnyelműen viszonyul egy olyan ország megvédéséhez, amelyben már győzött a proletariátus" — hangsúlyozta Lenin. (Lenin összes Müvei, 36. kötet, 292. old. — oroszul.) A párt és Lenin által megteremtett munkás-paraszt vöröshadsereg a győztes nép fegyveres ereje — megvédte a polgárháborúban a forradalom vívmányait. Népünk a kommunista párt vezetésével halhatatlan hőstettet vitt véghez a szocializmus érdekében, tömeges hősiességről tett tanúságot a Nagy Honvédő Háborúban. Ez a háború igen súlyos megpróbáltatás és ugyanakkor a bátorság iskolája is volt. Nagy győzelemmel végződött, mert a szocializmus biztosította az egész szovjet társadalom megbonthatatlan egységét, gazdaságának erejét és példátlan mobilitását, a hadtudomány magas fokú fejlettségét, nagyszerű katonákat és katonai parancsnokokat nevelt. A világimperializmus ütőerőinek — a német fasizmusnak és a japán militarizmusnak — a szétzúzása, az a tény, hogy a szovjet hadsereg teljesítette felszabadító küldetését, döntően előmozdította a népi demokratikus forradalmak sikerét egész sor európai és ázsiai országban. A szovjet emberek a népgazdaságot fejlesztve és az ország védelmi képességét fokozva internacionalista kötelességüknek tartják, hogy minden tőlük telhetőt elkövessenek az egész szocialista világközösség és minden egyes hozzátartozó ország gazdasági, katonai és politikai erősítése érdekében. Közösségünk az ellenforradalom exportjának imperialista politikájával szembeállítja a maga elpusztíthatatlan erejét és azt az eltökéltségét, hogy megvédelmezi a népek forradalmi vívmányait. 7. A leninizmus azt tanítja, hogy a szocializmus és a kommunizmus eredményes építése csakis a marxista—leninista párt irányításával lehetséges. Olyan párt ez, amely fel van fegyverezve élenjáró elmélettel, megedződött a harcban, élvezi a dolgozók bizalmát, kifejezésre tudja juttatni a tömegek hangulatát és befolyást tud gyakorolni rájuk. Az SZKP erős, mert híven kitart a marxizmus—leninizmus elvei és a forradalmi hagyományok mellett, mert egysége sziklaszilárd, ideológiailag állhatatos, a kommunisták magas fokú erkölcsi-politikai tulajdonságai jellemzik. A párt minden kommunistát magas fokban felelőssé tesz azért, hogyan mennek a dolgok saját szervezetükben és egészében véve a pártban. A kommunisták a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború éveiben, a szocializmus építésének időszakában a harc első soraiban meneteltek; változatlanul vállalják az úttörők szerepét a kommunista építés minden szakaszán is. A marxizmus—leninizmus elméletére és a felhalmozódott harci tapasztalatokra támaszkodva az SZKP kidolgozza a politikai vonalat, irányítja a tömegeket, a társadalom gazdasági, szociális-politikai és szellemi életét, egyesíti, összehangolja és irányítja az igazgatási rendszer valamennyi ágazatának tevékenységét. Feladatait a párt egyrészt közvetlenül valósítja meg, másrészt a tanácsok, az állami szervek, társadalmi szervezetek révén valósítja meg, kibontakoztatva és serkentve azok alkotó kezdeményezését. Társadalmunk fejlődésében fontos szerepet töltenek be a szovjet szakszervezetek: a dolgozók legnagyobb tömegszervezetei, a kommunizmus iskolái a munkások és alkalmazottak tízmilliói számára. A párt vezetésével a szovjet szakszervezetek tevékenyen részt vesznek a harcban gazdasági életünk és védelmi erőnk további megszilárdításáért, a nép életszínvonalának, a munka termelékenységének emeléséért, a szocialista verseny és a kommunista munkaerkölcs mozgalmának kibontakoztatásáért, az öntudatos termelési fegyelemért, a dolgozók munkakörülményeinek, életviszonyainak és szabad ideje megszervezésének javításáért. A párt harci tartaléka és segítő társa az Össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség. A Komszomol tevékenységének programja Lenin történelmi jelentőségű beszéde „Až ifjúsági szövetségek feladatairól". A Komszomol soraiban szerezte meg politikai edzettségét a fiatal kommunistáknak, a szocializmus építőinek nem egy nemzedéke. A kommunista párt az egész szovjet nép élcsapataként, a dolgozók összes szervezetéinek politikai irányítójaként lép fel. A történelmi felelősség és a nép iránti kötelesség tudata megóvja a pártot az önelégültségtől. A kommunisták számára szent Lenin hagyatéka, hogy „semmiképpen sem szabad pártunkat egy elbizakodott párt helyzetébe hozni". (Lenin összes Müvei, 40. kötet, 327. old. — oroszul.) Minden élő és életképes párt számára feltétlenül szükséges a bírálat és az önkritika — mutatott rá Lenin. — Olyan törvény ez, amely a párt fejlődésének, a társadalomban játszott vezető szerepe megvalósításának elengedhetetlen feltétele. A társadalmi folyamatok jellegét elemezve és a tömegek tapasztalatát általánosítva, áz előrehaladás módozatait kijelölve a párt újabb lehetőségeket tár fel, kidolgozza a nehézségek és ellentmondások leküzdését elősegítő intézkedéseket. Az SZKP határozotttan elítélte a személyi kultuszt, amely a hatalommal való visszaéléshez, a szocialista demokrácia és a forradalmi törvényesség megsértéséhez vezetett. Elítélte a szubjektivizmust is, amely figyelmen kívül hagyja a társadalmi fejlődés törvényeit és a kollektív szervek véleményét s a tudományos irányítást voluntarista döntésekkel helyettesíti. E negatív jelenségek kiiktatásának biztosítéka a párt- és állami élet lenini normáinak szigorú betartása, a bírálat és önbírálat fejlesztése, a kollektív vezetés elveinek következetes megvalósítása, a tömegekkel való széles körű kapcsolatok. A párt elutasít mindennemű kísérletet arra, hogy a személyi kultusz és a szubjektivizmus bírálatát a nép és a szocializmus érdekei ellen fordítsák, arra használják fel, hogy befeketítsék a szocialista építés történetét, lejárassák a forradalmi vívmányokat és revízió alá vegyék a marxizmus—leninizmus elveit. Az utóbbi években az SZKP hatalmas munkát végzett a pártélet lenini normáinak, a lenini vezetési elveknek visszaállítására és kifejlesztésére a párt-, az állami, az ideológiai és a gazdasági tevékenység minden területén. A marxista—leninista párt vezető és szervező tevékenysége alapvető feltétel ahhoz, hogy a munkásosztály döntő befolyást gyakoroljon az új társadalom fejlődésére. Lenin figyelmeztetett rá és a tapasztalat azt mutatja, hogy a párt vezető szerepének gyengítésére irányuló bármely kísérlet a szocialistaellenes ösztönösség elszabadulásának, a kapitalista rendszer visszaállításának veszélyét rejti magában. A párt hűsége a marxizmus—leninizmus elveihez, a munkásosztály, valamennyi dolgozó érdekeihez, a párt és a nép egységének erősödése biztosítja a lenini hagyaték sikeres teüesítését, a forradalom ügyének a kommunizmus ügyének további győzelmeit. 8. A proletariátus és minden dolgozó fő feladata a hatalom megszerzése után — tanította Lenin — „a hasznos vagy építő jellegű munka, amelynek célja az új szervezési viszonyok rendkívül bonyolult és finom hálózatának megteremtése. E kapcsolatok felölelik az emberek tízmillióinak életéhez szükséges termékek tervszerű előállítását és elosztását." (Lenin Összes Müvei, 36. kötet, 171. old. — oroszul.) Lenin továbbfejlesztette Marx tételét, amely szerint a társadalmi tulajdon a szocializmus gazdasági alapja s meghatározta, melyek e gazdasági alap fejlődésének fő módozatai és formái. Lényegét tekintve egy hatalmas gépipar állami méretekben való társadalmasítást tesz szükségessé. Ennélfogva semmi köze a tudományos szocializmushoz az úgynevezett „szövetkezeti szocializmus" koncepciójának, amely azt feltételezi, hogy a vállalatokat és a közintézményeket egyes dolgozó kollektívák tulajdonába adják. „A szocializmus feladata az összes termelési eszközök átadása az egész nép tulajdonába s egyáltalán nem az, hogy a bíróságok a bírósági dolgozók, a bankok a bankalkalmazottak tulajdonába kerüljenek." (Lenin Összes Művei, 35. kötet, 411. old. — oroszul.) V. I. Lenin azt tanítja, hogy a szocializmus anyagi bázisa csak a magasan fejlett, a tudomány és a technika legújabb vívmányán alapuló Ipari termelés lehet a népgazdaság minden ágazatában. Annak arányában, ahogyan megoldják az alapvető termelési' eszközök társadalmasításának feladatát — írta — „elengedhetetlenül előtérbe nyomul az az alapvető feladat, hogy megteremtsék a kapitalizmusnál magasabb társadalmi rendszert, mégpedig a munka termelékenységének növelését, 7 k i