Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám, szombat

A tagkönyvcsere szolgálja a párt egységének megszilárdítását és akcióképességének fokozódását (Folytatfis a 3. oldalról) mi lesz akkor, ha semmi sem történik? Viszonylag gazdag állam vagyunk, ám mégsem vagyunk annyira gazdagok, hogy a tömegméretű spekulációk ne teElvtársak! A gazdasági ügyekkel kapcsolatban könyörtelenül küzdenünk kell a felelőtlenség ellen, főként a gazdaságban, de másutt is. Küzdenünk kell a spekulációk, a hanyagság, a fegyelmezetlenség ellen, az élősdiség összes elemei, az óriási méreteket öltő lopások ellen. Lépten-nyomon találkozhatunk ezzel, Így aztán szigorú szemmel kell tekintenünk valamennyi szakaszra. Sok sok ember kényelmes pozíciót teremtett magának. Ügy ülnek ott, mint fejőstehén mellett s mindent, amit csak lehet, Igyekszenek megkaparintani maguknak. Az emberekből lassan kivesző polgári, kispolgári önző tendenciák ilyen szelepeket keresnek. Kinek a rovására? Csakis a társadalom rovására. Sokan magánkapitalistákként viselkednek, közben zsebükben a pártigazolvány, és különféle funkciókat töltenek be. A pártnak és többi szerveknek könyörtelenül harcolniuk kell e rendetlenség ellen. Ez az 1970-es terv teljesítésének szerves része; konszolidáció a gazdaságban, a korona megszilárdítása stb. Munkánkban a becsületesen dolgozókra kell támaszkodnunk. Az emberek óriási többsége becsületesen dolgozik, becsületesen akar dolgozni, becsületesen akar élni, s ezek az emberek hátrányba kerülnek a ravasz spekulánsokkal szemben. A becsületesek óriási többségére kell támaszkodnunk, értékelnünk, támogatnunk kell őket, munkafeltételeket kell teremteni nekik. El kell mélyíteni az állami és gazdasági szervek szerepét, határozottan rájuk kell bíznunk ezt a feladatot. Teljes felelősségtudattal síkra kell szállni a rendért valamennyi szakaszon, fejleszteni kell a szakszervezeti mozgalom szerepét. , A szakszervezeti mozgalomnak is rá kell kapcsolnia az előtte álló sajátos feladatokra. A szocialista társadalomban nagyon világos elképzelésünk van a szakszervezetek fontos küldetéséről. Nagyon fontos szerepük van a termelésben, a munkahelyeken ís, osztoznak a felelősségben és a döntésben ís. A döntésben való részvétel azonban azt jelenti, hogy a munka megszervezéséből, a termelésből, a gazdasági célok eléréséből is ki kell venni a részüket. A több mint ötmillió szakszervezeti tag óriási tömeget, óriágyék tönkre államunkat. Elvégre kit lopnak meg? A munkást, a parasztot, azt aki becsületesen dolgozik. S ki más, ha nem a pért hivatott ebben szigorú rendet teremteni. Mégpedig minden vállalatban, minden üzemben és minden hivatalban! si erőt jelenthet a gazdaság rendbehozásáért folyó küzdelemben, ha a küzdelem a kijelölt irányban fog folyni, ha alsóbb fokon is megszabadulnak a jobboldali irányzatoktól. Hasonlóképpen kezd dolgozni az ifjúság ís. S van még egy harmadik szektor — az ellenőrzés szektora. Ott is változásokat eszközönünk. Teljes mértékben vissza kell álllítanunk a politikai és elsősorban állami ellenőrzést. A központtól az üzemekig kiépített ellenőrző szerveink vannak. Ám hogyan folyik az ellenőrzés? Nem működik az ellenőrzési rendszer. Különféle spekulánsok ezt nagyon Jól tudják, s azért engednek meg maguknak olyasmiket. Működő ellenőrzési rendszer nélkül nincs megoldás, nincs orvoslás. Az állami szervektől a nemzeti bizottságokig működésbe kell hoznunk az egész ellenőrzési rendszert. Az ellenőrzés minden államban nagyon fontos szervezet, nálunk is annak kell lennie. Minden spekulánsnak éreznie kell, hogy a törvénynek ereje van. A valamennyi szakaszon ránk váró munkában számítsunk a munkásosztály támogatására. A munkásosztály történelmi szerepet Játszott szocialista fejlődésünkben, nehéz viszonyok között harcolt a szocialista eszméért, 1948. februárjában a vezető fő erő volt és zömében mun kaáldozatkészséget táplál. Politikai és gazdasági feladataink teljesítésében még jobban támaszkodni fogunk a munkásosztály támogatására. A szövetkezeti parasztokhoz és az állami gazdaságok dolgozóihoz fordulok, hogy biztosítsák a tervfeladatok teljesítését, növeljék főként a hús, a tojás és a közélelmezés szempontjából oly fontos más élelmiszerek termelését. Itt jó szót kell ejtenünk a dolgozó nők, társadalmunk aszszonyai óriási munkájáról is. Tisztelnünk kell és ki kell emelnünk a nő helyzetét társadalmunkban. Elsősorban azért, amit a nő a munkában, a családban jelent, mint olyan tényező, amely a fiatal nemzedék nevelésével törödik. Ügy vélem, ha így fogunk viszonyulni a nőkhöz, lényegesen tágulni fog a céljainkat támogató, bennünket segítő emberek köre. Beszéltem már a fiatal nemzedékről, arról ís, hogy teret kell nekik engednünk. A nőknek is lehetőséget kell adnunk, hogy elkötelezzék magukat, önállóan működjenek, hogy ebben az irányban is a bizalom és a támogatás széles köre övezze pártunkat, pártunk programját. Szeretnék még néhány szót szólni a szocialista értelmiség kérdéséről. A becsületes, tisztességes értelmiségiek többsége pártunk történelmében együtt tartott a párttal, támogatta a pártot. Tíz, tizenöt év folyamán különböző, itt már említett okokból, az értelmiség egy réMilyen legyen a viszonyunk az értelmiséghez? Meg kell nyernünk minden becsületes értelmiséget, hogy együttműködjön velünk a pártban, és másutt. Önök tudják, milyen jelentősége van egy tanítónak a fiatal nemzedék nevelésében, milyen fontos, hogy velünk tartson, hogy támogassa a szocializmus gondolatát, hogy az általunk szorgalmazott pozitív gondolatokat oltsa be a fiatal nemzedék szívébe. Viszonyunk a tanítóhoz — ahhoz is, aki valaha megtévedt — az ő munkájával újul fel Ismét. Hasonlóképpen visszanyúlunk a műszaki értelmiséghez, az üzemi mérnökökhöz is. Az emberek egy része az üzemekben is megtévedt. Ilyen vagy olyan okokból nehézséget okoztak nekünk az üzemekben. Meg kell őket nyernünk, hogy együttműködjenek velünk, javítsák a termelést, a technológiát stb. Vagy talán nem? Itt ismét érzéssel kell megközelítenünk az embereket, ha csak nem voltak nyílt ellenségek. így van ez az orvosok és a többi értelmiség esetében ís. Elvégre tudjuk, milyen szerepet töltenek be, hogyan kell velük dolgozni, megnyerni őket. A művészi és tudományos értelmiséggel kapcsolatban a helyzet — különösen itt, Prágában — nehéz és bonyolult. Ám itt is harcolnunk kell az emberekért. Küzdenünk kell, nemcsak gépiesen elítélni, megbélyegezni, vagy valamilyen módon kiközösíteni őket. A plenáris ülés részvevői sze bizonyos mértékben elidegenedett. Sőt, 1968—69-ben az emberek egy része helytelen vágányra sodródott, ellenséges álláspontra került. Egyesek elméleteket alkottak az értelmiség kiválasztott szektáiról, elitjéről, melynek vezetnie kell a társadalmat, melynek uralkodnia kell a társadalomban. Az elit elmélet hirdetői többnyire már Nyugaton vannak. Ezen a területen sokan voltak a megtévedettek. Mint már mondottuk, kezet kell nyújtanunk a megtévedteknek. Segítenünk kell nekik, hogy utat találjanak hozzánk, hogy megtalálják a pozitív munkához vezető utat, hogy a nép tömegeível, a nemzette) együtt tartsanak; ne közösítsük ki őket, ne kergessük el őket a pozitív útról. Elvi, ideológiai kérdésekben nem bocsátkozunk kompromiszszumokba. Az elvszerűségnek azonban nem kell durvaságot jelentenie, nem kell jelentenie azt, hogy karddal rontunk az emberekre, ha — úgy vélem — jó szóval Is közeledhetünk feléjük. H« csak a legutóbbi időszakot nézzük, elég türelmet tanúsítottunk az értelmiség iránt. Nem sürgettük, elég időt adtunk a gondolkodásra, a töprengésre afölött, ami történt, valamint arra is, hogy sokan elgondolkozzanak a maguk szerepén és elszenvedett káraink fölött. Megkísérelve a lehető legtöbb értelmiségi megnyerését színvallásra kell őket bírnunk, hogy tudjuk, ki hol áll, ki akarja magát a párt mellett elkötelezni, ki helyezkedik nyíltan szembe a párttal, és ki az, aki még valahol e két pozíció között lavíroz. Fontos, milyen álláspontra helyezkedjünk azokkal a megtévedtekkel szemben, akik még nem tudják, tyová csatlakozzanak. vagy szégyenkeznek. Itt ís (ČSTK f elv.) meg kell mondanunk: aki nincs ellenünk, lehet szövetségesünk. Az nem ellenség, törekednünk kell őt megnyerni, meg kell szereznünk. Olyan fejlett társadalom, mint a csehszlovák társadalom, semmi esetre sem működhet normálisan az értelmiségi dolgozók tömegének együttműködése nélkül. Fontos, hogy á munkásosztállyal és a parasztsággal együtt az értelmiség is pozitív szerepet játsszék. Mint ahogy türelmesek akarunk és tudunk lenni a megtévedt emberek iránt, ugyanúgy természetesen nem lehetünk elnézőek a nyílt ellenséggel szemben. Itt más mérték szerint kell mérnünk. Az értelmiség megnyeréséért folytatott küzdelem, politikai munka az értelmiséggel. Ez vár ránk a tagsági igazolványok cseréje körül és egyéb munkánkban is. Végezetül szeretném megmondani, hogy az idén el kell mélyítenünk és szilárdítanunk kell az utóbbi időszakban elért •eredményeket. Politikai és társadalmi téren be kell fejeznünk a konszolidálási folyamatot, meg kell erősítenünk a pártot A párt pozitív programja, a szocialista társadalom építési programja alapján egyesítenünk kell a dolgozó emberek — parasztok, munkások és értelmiségiek óriási többségét. Ma elmondhatjuk, hogy elég erőnk van e nagy problémák megoldásához. Lehetőség van arra, hogy tömeges támogatásra találjunk a dolgozó nép széles rétegeinél. Tőlünk függ, hogy meg tudjuk oldani a feladatokat, hogy meg tudjuk nyerni az embereket az együttműködésre és meg is tudjuk szervezni ezt a munkát. Reménnyel és derűlátással tekintünk 1970 elé, noha tudjuk, hogy nehéz feladatok, sok munka és veríték vár ránk. Az általönos eredményről azonban mélyen meg vagyunk győződve. Az idén befejezzük a konszolidálódási Időszakot, amely a rendellenes állapotból társadalmunk fejlesztésének, a szocialista állam fejlesztésének további szakaszába vezet bennünket. Ebben az évben, amelyben Lenin születésének 100. évfordulóját fogjuk ünnepelni, amelyben megemlékezünk arról, hogy a szovjet hadsereg 25 évvel ezelőtt szabadította fel Csehszlovákiát, s ekkor újult fel a csehszlovák államiság, népeink szabadsága, és ekkor indultunk el a szocialista úton, fontos, hogy újabb sikereket érjünk el. Mély meggyőződésünk, hogy a leghumánusabb, a leghaladóbb társadalomért — a szocialista társadalomért, a szociálisan igazságos, fejlett és művelt társadalomért harcolunk, amelyben a dolgozó emberek tömegei boldog otthonra találnak. Ilyen célért érdemes küzdeni. (Taps.) (Köztes címek: Oj Szó) A becsületes dolgozókra támaszkodjunk Aki nincs ellenünk, lehet szövetségesünk AZ 1970-RE JÓVÁHAGYOTT népgazdaságfejlesztési terv azzal számít, hogy a múlt évihez viszonyítva az idén 1—2 százalékkal növekszik a mezőgazdasági termelés. Ezt a növekedést lényegében a népgazdasági Tartozik szükséglet követeli meg. Szloválkia mezőgazdasági dolgozói tehát tartoznak a termelés ilyen arányú növelésével a népgazdaságnak. Látszólag nem nagy és nem nehéz feladat előtt áll a mezőgazdaság 1970-ben. Hiszen az utóbbi két esztendőben minden várakozáson felüli eredményeket értek el a hektárhozamoknál ugyanúgy, mint az állattenyésztési termékek termelésében. Csupán a tejtermelésben tehenenként közel 200 liter tejJel többet könyvelhettünk el tavaly, mint a kiválónak mondott 1968-as esztendőben. A súlygyarapodás is jóval jobb volt, mint a korábbi évben. A gabonát kivéve a növénytermesztésben ís javultak a hektárhozamok. Ha ezt, meg a

z utóbbi években tapasztalt fejlődést vesszük alapul, akkor az egyenletnek ez a tartozik oldala nem is követel különösebb megerőltetést a mezőgazdaságtól. Mert elméletileg mind a hektárhozamok, mind az állattenyésztési termékek növelése terén akad még egy kis tartalék. De a teljes igazság kedvéért hadd nézzünk szembe a valósággal. Valahogy úgy, hogy a mezőgazdaság lehetőségeit ne csak az egyik szemszögből nézzük. Mert ha az egyenletnek van TARTOZIK oldala, akkor nem hiányozhat a KÖVETEL sem. Tudvalevő, hogy a mezőgazdasági termelés még ebben a — termelési technológia szempontjából — korszerűnek kikiáltott korszakban is az időjárás függvénye. És ha ehhez hozzáteszszük azt is, hogy a mezőgazdasági termelés szemszögéből a sokévi átlagnál jóval kedvezőbb két évet hagyhatunk magunk mögött, és még előttünk áll az idei év időjárásának bizonytalansága, akkor a feladat teljesítése nem is olyan egyszerű. És ezek után kezdődik a dolognak az a része, amit a mezőgazdaság úgy tart nyilván, hogy követel. Nem sokat, nem többet, mint amennyit megérdemel, hogy a feladat teljesítéséhez reális alapot teremtsen. A terv szerint a mezőgazdaság az idén lényegesen több műtrágyát kap, mint tavaly. Csak hát az ígéretet még egyetlen évben sem teljesítették. Ráadásul az év végi hajrában leadott műtrágya az idei termelés növelésére már nem lehet hatással. De nézzük tovább a dolgokat. Tavaly a terlmés takarmányokból aránylag bőséges volt a termés, de a minőség a sok eső miatt még a sok évi átlagot sem érte el. Ha a mezőgazdaság elég antibiotikumot kapna, lényegesen növelhetnénk a takarmány tápértékét. Vagy vegyük például a gépesítést. Burgonyatermesztésünk vitathatatlanul azért stagnál (sőt csökken), mert a jelenlegi felvásárlási ár mellett kézi műveléssel ráfizetéses. Gép meg nincs elég. S ami van, az is olyan drága, hogy a termelők nem lelkesednek érte. A többi gépért sem, mert miközben a mezőgazdasági termékek és termények felvásárlási éra úgyszólván semmit sem változott, a nekik szükséges gépek,' vegyszerek, műtrágyák, szolgáltatások stb. ára 30—80 százalékkal emelkedett. Még az eddig elmondottakat is megtetézi az, hogy esetenként a nagy igyekezettel megtermelt terményt, vagy terméket a feldolgozóipar nem veszi át, kapacitáshiányra hivatkozva. És ez nem csupán a zöldségre és a gyümölcsre vonatkozik, hanem másra is. Sőt, a gabona raktározása is gondot okoz. Egyszóval sok minden szerepel a KÖVETEL „rovatban". Az 1970-re tervezett termelésnövekedés tehát nem csupán az egyik félen múlik. Azt hiszem, hogy a mezőgazdasági dolgozók tőliik telhetően mindent megtesznek, hogy a két mozgalmas év után az idén se valljanak szégyent. HARASZTI GYULA Az iskolai beiratás Az iskoláskorúvá cseperedő gyermekeket az 1967-ben ki' adott irányelvek értelmében január végén, illetve február első napjaiban Íratják be az alapiskola első évfolyamába. A beiratás helyéről és időpontjáról az iskola igazgatója dönt, s ha szükségesnek tartja, ezt a helyi nemzeti bizottsággal nyilvánosan is kihirdettetheti. Az iskolaigazgatónak egyidejűleg ellenőriznie kell, hogy beirattak-e minijén iskolaköteles gyermeket. Az iskolai törvények általános tankötelezettséget szabnak meg, ami azt jelenti, hogy a szülők minden, a tanév megkezdéséig 6. életévét betöltő gyermeket kötelesek beíratni a kilencéves alapiskolába. Kivételes esetben — a szülők kérelmére, az orvos javaslata és a helyi nemzeti bizottság beleegyezése alapján — felvehetők első osztályba azok a gyermekek is, amelyek szeptember 1. és december 31. között töltik be hatodik életévüket. — ž/m— követel