Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám, szombat

A tagkönyvcsere szolgálja a párt egységének megszilárdítását és akcióképességének fokozódását (Folytatás az 1. oldalról) bereink az elmúlt 9 hónapban kifejtett munkájának legfontosabb eredménye, ez a legfontosabb változás, mely megteremti a feltételeket a legfontosabb problémák megoldására kifejtett alkotómunkához. Lehet, hogy szerénységből mi magunk sem értékeljük kellőképpen azt a fordulatot, amely pártunkban bekövetkezett. Politikai harcot vívunk — nem az ötvenes évek módszereivel Hangsúlyozzuk, hogy politikai harcot vívtunk, és ezt a harcot valóban politikai eszközökkel folytattuk. Szándékosan választottuk a politikai küzdelem formáját; és a politikai harcban vereséget mértünk ezekre az erőkre; eltávolítottuk őket a politikai és a közéletből. A nyugati propaganda és az emigrált szökevények azt a hírt terjesztik, hogy politikai pereket készítünk elő, támadjuk az értelmiséget, a „megújhodás" híveit stb. Bizonytalanságot ter jesztenek, és azt a látszató akarják kelteni, hogy a szélső sóges konzervatív erők nyomás gyakorolnak ránk, hogy rendőr rendszert vagy terrort vezes sünk be. A központi bizottság nagyőri jól tudja, hogy sem a pártvezetőségben, sem a központi bizottságban nincsenek olyan erők, melyek az ötvenes évekhez való visszatérést akarnák, melyek a törvények megsértését kívánnák. Pártunk nem aljasodik le oda, hogy hamis pereket indítson, hamis vádakat emeljen még a politikai ellenfelek ellen sem. A központi bizottság elnöksége beszámolót készít az ötvenes évek pereivel foglalkozó rehabilitálási bizottság munkájának eredményeiről. Az ötvenes évek ijesztő tapasztalatai és meggyőződésünk arra tanít, hogy sose térjünk vissza a törvényellenességekhez. Ez természetesen nem jelenti, hogy nálunk önkényesen megszegheti valaki a törvényt. Az, aki ezt teszi, annak számolnia kell azzal, hogy viselnie kell a következményeket is. A gyakorlat inkább az, hogy a törvényeket naponta megsértik, miközben állami és igazságszolgáltatási szerveink nem vonják le ebből a következtetéseket. A törvényt nálunk inkább olyan értelemben sértik meg, hogy a törvények betartását ellenőrző állami szervek (pl. gazdasági téren) nem teljesítik funkciójukat. Arra kell kérnünk az elvtársakat a kormányokban, hogy következetesen tartsák be, érvényesítsék a társadalom, a szocialista gazdaság és népünk nyugodt életét védő törvényeket. Az imperialista tábor ellenünk folytatott propagandája ellenére nálunk 'mindenki tudja, hogy a Csehszlovák Köztársaság minden egyes polgára, ha nem sérti meg a törvényt, nyugodtan alhat, nyugodtan élhet családjával. Ezen semmiféle propaganda sem változtat. Az adminisztratív módszerek vonzóak, és látszatra könnyebben vezetnek el a célhoz. Látszólag egyszerűbben szilárdítják a fegyelmet. Ugyanakkor negatív következményei vannak, melyek abban rejlenek, hogy megteremtik a félelem légkörét. A félelem gyűlöletet szül, elnyomja a kezdeményezést, s az ember korlátozva érzi magát polgári jogaiban. Ez politikai deformáciiókhoz és gyakran a törvények betartása terén is deformációkhoz vezet. Ezért nem akarunk ezen az úton haladni. Meg akarjuk nyerni, meg akarjuk győzni az embereket. Mint politikai párt elsősorban politikai módszerekkel akarunk dolgozni. Csak ott alkalmazunk adminisztratív intézkedéseket, ahol bebizonyíthatóan megsértették a törvényt, de sehol másutt. Tudjuk, hogy a politikai munka nem egyszerű, nagy erőfeszítést követel meg a párt és más területek valamennyi dolgozójától, és sok türelmet igényel. De ez az út sokkal jelentősebb eredményekhez vezet. S közben bizalmat, támogatást, együttműködést szerezhetünk a párt soraiban, a dolgozók körében; biztosíthatjuk a dolgozók elkötelezett aktivitását. Ehhea türelemre és időre van szükség, de ez az út a sikerek biztosítéka. Támadást a tudatmérgezés ellen Mindazok után, amit a jobboldali szocialistaellenes erők elkövettek népünk tudatában, munkánkban a szocializmus alapvető gondolatainak rehabilitációjára kell törekednünk. 1968—1969-ben és azelőtt a tömegtájékoztatási eszközök nagyon rafináltan meg akarták gyalázni ezeket a gondolatokat. A fennálló hiányosságokat a szocializmus lényeges jellemvonásaként akarták feltüntetni. Mintha a szocializmus nem lehetne hibák, hiányosságok és túlkapások nélkül. Ez nemcsak naivitás, és nem is az imperialista körök politikai tényezőinek butasága. Ez szándékos, tudományosan kidolgozott propaganda. A frontális támadás helyett a fokozatos megbontásra, az emberek tudatának megrontására -törekednek. Be akarják feketíteni a szocializmus rendszerét, mindent, ami vele kapcsolatos; meg akarják mérgezni az emberek lelkét, hogy így fokozatosan az ellenséges oldalra juttassák őket. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy ez az ellenséges propaganda ellenünk hat, kívülről hat, de egyes emberek idehaza is hasonló nézeteket terjesztenek. Éppen ezért az ezen a téren kifejtett propagandánknak, agitációnknak és politikai munkánknak is támadónak kell lennie. Csehszlovákia Kommunista Pártja csaknem 50 éves fennállása alatt mint a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és a dolgozók érdekeinek harcos képviselője élt a nép tudatában. A nemzeti felszabadító harc időszakában és majd ezt követően is egyedül a kommunista párt lépett fel az igazságos társadalom felépítésének programjával. Nemcsak meghirdette ezt a programot, hanem lépésről lépésre meg is valósította. A fennálló hiányosságok és az elkövetett hibák ellenére is szemmel láthatóak a felszabadulás óta végzett 25 évi munkánk pozitív eredményei. Hüla elvtárs tegnap számokat közölt. Kötelességünk különösen most, a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából felújítani a nép tudatában minden pozitívat, amit a 25 év alatt tettünk. Semmi okunk arra, hogy szégyenkezzünk az elmúlt huszonöt év miatt és az elért eredményekért, beleértve a gazdasági eredményeket, a szociális élet és a nép kulturális színvonala terén elért eredményeket is. Természetesen megvannak a következményei annak, hogy éveken keresztül — s különösen az utóbbi években — mindent lebecsültünk; hogy a televízióban, a rádióban és az újságokban Síkék és a többiek azt hangoztatták, milyen elmaradottak vagyunk, hogy mindenki menynyire megelőzött. Nem volt ellenpropaganda, a másik oldalról nem cáfolták meg a tényeket, a párt vezetősége elnézte az ilyen emberek tevékenységét, sőt egyesek párt- és állami funkcionáriusok maguk is segítettek al ilyen tudat kialakításában. Ezen a téren is sokat kell helyrehoznunk. Elkövettünk hibákat a szocialista társadalom építésében? Igen, természetesen. Azt kell mondanom, hogy olyan körülmények között, amilyenek között a párt dolgozott, csoda lett volna, ha nem követtünk volna el hibákat. Igaz, hogy durva deformációk is voltak. Történtek olyan dolgok, melyeknek nem lett volna szabad megtörténniük, de nem is volt rájuk szükség. Ám ezek a szocializmusnak, mint társadalmi rendszernek a hibái? Törvényszerű kísérőjelenségei? Bizonyára nem! Az emberek néha jól cselekednek, gyakran hibáznak. Van, aki többször, van, aki kevesebbszer. A hibákért, hiányosságokért azonban mindig konkrét személyek felelősek. És nem a társadalmi rendszer, nem egy gondolat, nem a szocializmus. Ezt töbtí történelmi példa bizonyítja. Miért azonosítanánk mi a szocializmus humánus eszmélt egy emberrel, egy embercsoporttal, vagy csak azokkal, akik hibákat követnek el? Azokról a milliókról, akik minden erejükkel, becsületesen segítették ezt a társadalmat és nemesen gondolkoztak, megfeledkezünk? Ez az ellenség taktikája, aki a hiányosságokat és hibákat a szocialista rendszer lényegével azonosította. Népünk 25 év alatt őszintén társadalmi rendszerként fogadta el a szocializmust. Az elmúlt években gyengíteni és gyalázni akarták ezt a hitet. Ojból, hogy úgy mondjam, tiszta vizet kell öntenünk a pohárba az e kérdésekben kifejtett hamis, áruló propagandával szemben. Január értelme: a fogyatékosságok megszüntetése Az emberek elvárják tőlünk, hogy nemcsak a múlt hibáit, hanem azokat a hiányosságokat is megszüntessük, amelyek még ma is előfordulnak a gazdaságban és más területeken. Az emberek követelése jogos. Ebben rejlett 1968 januárjának értelme, ez jelentette a Központi Bizottság azon döntésének marxista logikáját, hogy teret kell biztosítani a hiányosságok kiküszöbölésének és ezáltal a problémák gyorsabb megoldásának. Ma is teljes mértékben egyetértünk ezzel a döntéssel. És nemcsak egyetértünk. A gyakorlatban olyan politikát akarunk folytatni, hogy egyre kevesebb hiba forduljon elő nálunk, hogy megoldjuk a problémákat. Az 1968—1969-es évekből átvett örökség nem a legvigasztalóbb. Lépten-nyomon destrukcióval találkozunk és súlyos következményeivel politikai, gazdasági, erkölcsi téren egyaránt. Természetesen ezeket a problémákat csak nagyon felelősségteljes, becsületes kemény munkával oldhatjuk meg. Nincsen erre más recept. Az előbb említett pozitív eredményeket a párton belül iš megfigyelhetjük. Ma már aránylag széles pártaktívánk van, amely támogatja a Központi Bizottság politikáját. Különböző területeken hat, mivel társadalmi rendszerünk valamennyi szakaszán vannak kommunisták. Fokozatosan valamennyi területen érvényesül a párt vezető szerepe. Tudjuk, hogy még sok a hiba, ennek ellenére az elért sikerek szilárd talajt biztosítanak a párt további munkája számára. A Központi Bizottság, a kerületi és járási bizottságok által vezetett széles pártaktíva alkotja azon hatékony politikai erő magvát, amelý hozzájárulhat, és hozzá is kell járulnia a problémák megoldásához. Sokat tettünk a szakszervezeti mozgalomban is. Lerombolták a Jobboldal bástyáit ebben a hatalmas társadalmi szervezetben. Helyreigazították az egyes hibás politikai állásfoglalásokat, és elveikben szilárdabb elvtársak jönnek a szakszervezeti mozgalomba. Természetesen még itt is sok a hiányosság, és sok munkára lesz szükség, hogy ez a legnagyobb tömegszervezetünk teljes értékű életet élhessen és segítséget nyújtson politikai és különösen gazdasági problémáink megoldásában. Bizonyos sikereket értünk el a fiatal nemzedékkel kapcsolatban folytatott munkában is. A jobboldali és szocialistaellenes propaganda a fiatalokra összpontosította munkáját. Ki akarta használni a fiatal nemzedéket, meg akarta téveszteni azokat, akik nem rendelkeztek saját tapasztalatokkal az osztályos politikai harcokból, akik nem ismerték a régi burzsoá világot, és könnyen feltüzelték őket a hiányosságok és deformációk elleni küzdelemben. Ezen a téren is megnyugodott a helyzet. Biztosítottuk a feltételeket, hogy aktív munkát fejthessünk ki a fiatalok körében, valamenynyi szociális rétegben. A Központi Bizottság elnöksége több ízben foglalkozott a fiatal nemzedék problémájával. És úgy gondolom, egyszer a plenáris ülés napirendjére kellene tűzni a fiatal nemzedék komplex problematikáját, hogy nyíltan elbeszélgessünk a fiatalok többmilliós tömegének problémáiról, és nyíltan megismertessük őket a távlatokkal. A helyes politikai elveket valló elvtársak megalapították vagy felújították a szövetségi és nemzeti ifjúsági szerveket. A párt elnöksége támogatja az integrációs irányzatot. Azt kívánja, hogy fokozatosan, ahogy megérnek erre a politikai feltételek, alakuljon egy nagy önkéntes ifjúsági tömegszervezet, amely foglalkozna a fiatalokkal, amelyben a fiatalok körében dolgozó kommunisták révén érvényesülne a párt befolyása. Már mutatkoznak itt eredmények. Az üzemekben és másutt megszervezett ifjúsági műszakok az első pozitív jelek, amelyek azt bizonyítják, hogy ebben az összezavart, félrevezetett — ha szabad így mondanom — ifjú nemzedékben a szocialista ifjúság új irányzatának első megnyilvánulásai mutatkoznak. Mindannyiunknak többet kell foglalkoznunk ezzel a problémával. Fokoznunk kell a fiatalok elkötelezettségét, többet kell velük beszélgetnünk és néha nagyobb türelmet kell irántuk tanúsítanunk. Ha az ember 20—30—40 évet tölt a politikai életben, sok minden érthetővé válik számára, de néha nem érti meg, hogy a 18—20éves ember számára ez nem olyan természetes. Feladatunk tehát az, hogy a járásokban, kerületekben, üzemekben és iskolákban megértéssel és türelmesen bánjunk az ifjúsággal, s arra törekedjünk, hogy megnyerjük az ifjú nemzedéket a szocializmus gondolatának a szocialista társadalom építésében való részvételnek. Nem lehetünk elégedettek a központi szervek Államhatalmi szerveink konszolidálásában már elértünk bizonyos eredményeket. Ez a központi bizottság legutóbbi ülésén és a most jóváhagyott káderintézkedések eredménye, valamint a szövetségi kormányban, a minisztériumokban, a nemzeti kormányokban, a gazdasági szervekben stb. kifejtett politikai munka eredménye. Megmondom nyíltan, még nem lehetünk elégedettek a központi állami és gazdasági szervek munkájának színvonalával és intenzitásával. Normális viszonyok között sem felelne meg az a munka, amely ezeken a területeken folyik. Különösen nem az olyan bonyolult időben, mint amilyenben most élünk. A szeptemberi plénumon arról is beszéltünk, hogy különböző területeken káderintézkedéseket kell végrehajtani. A miniszterek változnak, de az apparátus marad, és ugyanúgy dolgozik, mint azelőtt. Ma azonban már nem dolgozhatunk a régi módon. Meg kell mondani e helyen is, hogy fokoznunk kell igényességünket a vezető politikai káderekkel szemben, valamint az állami, társadalmi és gazdasági szervek kulcsfontosságú funkcióit betöltő személyekkel és az ezeken a területeken dolgozó egész apparátussal szemben. Ha úgy folytatjuk, ahogy eddig, akkor nem jutunk messze. Bizonyos eredményeket már elértünk, de minden területen konkrét intézkedéseket kell kidolgoznunk az apparátusok munkájának megjavítására. Jelentős figyelmet szenteltünk a káderpolitikának. Már az első napirendi pontnál említettem egész társadalmi életünk átépítését. Ez természetesen nem öncélú valami. Tudnunk kell, ha százszor is helyes lenne a politikai irányvonalunk, ha százszor is helyes lenne gazdasági irányzatunk, de a gyakorlatban rosszul valósítanánk meg, vagy nem akarnánk megvalósítani, akkor nem juthatunk előre. Meg kell tehát néznünk, hogy az emberek hogyan valósítják meg a feladatokat. A vitában több elvtárs foglakozbtt gazdasági problémákkal. Becsüljük a gazdasági szakembereket. Minél többet tudnak, annál jobban tiszteljük őket, természetesen azzal a feltétellel, hogy szilárdan a szocializmus, a mi társadalmi rendszerünk pozícióján állnak. Ellenkező esetben nem tudom, milyen célokra használják fel tudásukat, tapasztalataikat, különösen ma. Több terület, különösen a gazdaságban jelentős mértékben apolitikussá vált. Egyes üzemi igazgatók elfelejtették, hogy párttagként kerültek funkciójukba. Mi nagyon jól tudjuk, milyen szorosan öszszefüggnek a gazdasági és politikai problémák, hogy ezt a két dolgot nem lehet egymástól elválasztani. Ezen a téren is sok munka vár ránk. A pártban tervezett akciók során fokozott káderkérdéseknek. Ez nem jelenti, hogy könnyelműen kell dönteni a felelős posztokon álló emberekről, minden intézkedést alaposan át kell gondolnunk. Ahol nincs segítség, ott le kell váltani az embereket, mert minél tovább töltik be funkciójukat, ez annál negatívabb következményekkel jár. Napirenden szerepel tehát az emberekkel szemben támasztott politikai és szakmai igényesség. A szövetségi államforma eredményei és az internacionalizmus Az államszervekkel kapcsolatban néhány szót szeretnénk szólni a föderációról. A párt és állami szervekben, a központi bizottság elnökségében, a CSKP cseh-irodájában, .Szlovákiában és a kormányokban januárban kiértékeltük a szövetségi államrendezés egyéves létét. A tárgyalások eredménye az, hogy a föderatív rendezés alapgondolata, alapelvei teljes mértékben beváltak és helyesek. A tárgyalások előtt részletesen tanulmányozták az egyes szervek munkáját. A tárgyalások megmutatták, hogy a föderatív elrendezés, a nemzetek együttélése lenini gondolatának megvalósítása pártunk történelmi jelentőségű tette: a régi, asszimetrikus, helytelen modell helyett a szövetségi formát vezette be. A szövetségi államformák bonyo(Folytatás a 3. oldalon) 1970. I. 31