Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám, péntek

A tokaji körzet „védnökének" örömei és gondjai A

csehszlovák—magyar határt képező Ronyva patak balpartján fekvő település, Slovenské Nové Mesto a székhelye annak a közel 4300 hektáros állami gazdaságnak, amelynek Borsi, Bári, Csarnahó és Toronya községek lankás domboldalai képezik a határát. Elmondhatjuk róla azt ís, hogy hazánk tokaji körzetének központja. Ebből a természeti adottságából következik, hogy öt gazdasági udvarának szakosított termelési ágazatai öszhangban állnak 297 hektárt kitevő — ebből jelenleg 173 hektár termő — szőlőterületével, melyen kívül jelentős számú hízómarha-, tehén- és növendékállománnyal rendelkezik a gazdaság. így biztosítja a nagyüzemi szőlőtermesztéshez nélkülözhetetlenül szükséges istállótrágyát. A gazdaság igazgatója, Juhász Lajos mérnök közlése szerint négyévenként hét-nyolcszáz mázsa istállótrágyát juttatnak egy-egy hektár szőlőre. Fontos termelési ágazata • ennek a gazdaságnak a szőlőtermesztés, először mégis az általános gazdasági eredmények felöl érdeklődünk Juhász Lajos igazgatótól, aki 1966 óta áll a Slovenské Nové Mesto-i Állami Gazdaság élén. Gazdaságunk öt részlege, beleértve a szőlészetet is, közel nyolcszázhatvan embert foglalkoztat. A dolgozók átlagéletkora 41 év. Keresetük 1960-ban átlagosan 1082 koronát tett ki havonta, tavaly viszont már 1640 koronát. Nem véletlenül említem a két esztendő kereseti lehetőségeit — jegyezte meg Juhász elvtárs —, ugyanis gazdaságunk az elmúlt kilenc év alatt éppen tavaly érte el legjobb eredményeitr Ezek érzékeltetésére feljegyeztünk néhány adatot. Kalászosokból 16—20 mázsa között mozgott a terméshozam, tavaly átlagosan 27 mázsa termést takarítottak be hektáronként. Szőlőből 15—20 mázsát szüreteltek az ezelőtti években, 1966 ban csupán 7,5 mázsát, 1969-ben pedig már 67 mázsa termett egy-egy hektáron. Az állati termékek termelése terén is kedvező volt a fejlődés az elmúlt évek folyamán. Míg 1963-ban tehenenként naponta 5,30 liter tejet fejtek, 1969-ben már 6,85 liter volt a napi átlag. Az említett két esztendő eredményeit összehasonlítva, a napi súlygyarapodás a hízószarvasmarháknál 0,72 kg-ról 0,91 kg-ra, a sertésnél 0,37-ről 0,50 kg ra növekedett. Nem soroljuk fel a többi eredményt, ehelyett hallgassuk uieg inkább juhász igazgató megjegyzését. — Az utóbbi négy esztendő alatt közel 20 százalékkal növekedett a bruttó termelés gazdaságunkban. Helytelen lenne csupán néhány termelési adatot említeni s nem szólni azokról a szervezési munkálatokról, melyek ezeket megelőzték, illetve elérésüket elősegítették. Ezeket Juhász elvtárs sem hallgatja el. — A fokozatosan és céltudatosan végzett szervezési intézkedéseknek köszönhetjük az eddigi, évről évre javuló gazdasági helyzetünket. Tudvalevő, hogy igen sok függ az emberektől, ezért igyekeztünk mi is képzett, rátermett szakembereket állítani az egyes munkaszakaszokra. Nem titkolom, eleinte elég nagyarányú volt a munkaerőhullámzás az említett intézkedések következtében, végül azonban elértük, amit akartunk. Három esztendővel ezelőtt felszámoltuk az „egyenlősdit", új bérezési rendszert vezettünk be, szem előtt tartva az anyagi érdekeltséget. Ennek szellemében az alapbéreken kívül jelentős összegeket és természetbeni juttatásokat kapnak dolgozóink. Ez a módszer ugyan bevált, a szükségnek megfelelően azonban tovább módosítjuk, tökéletesítjük. Érdeklődésünkre megtudjuk, hogy a Slovenské Nové M3sto-i Állami Gazdaság dolgozói egyénenként vagy csoportosan, bizonyos növényi kultúrák, mint pl. a kukorica, a takarmányrépa, szőlő kisebb-nagyobb területeit személyes felelősséggel áz egész termelési időszakra szerződésileg veszik át megmunkálásra. A terméseredményeknek megfelelően, az alapbéreken kívül még az általuk terven felül termelt mennyiség egy részét is megkapják. — Szüretkor közel félmillió korona értékű szőlőt adtunk prémiumként — újságolja Juhász elvtárs. — Megérdemelték dolju

h.iis o gozóink, hiszen a szőlőterületünk 90 százalékát ilyen formában művelik és hektáronként átlagosan 67 mázsa szőlőt szüreteltek. Jól járt a gazdaság és a dolgozók is. Például a bári részlegen Csizmadia Éva 2,44 hektár terület művelését vállalta, tavaly a fizetésen felül 19 mázsa tokaji fajszőlőt kapott, amit mázsánként 90 koronáért értékesíthetett. Dóczi Ilona közel 18, Seres Erzsébet 21 mázsa, Vnek Sarolta négytagú csoportja a toronyai gazdaságból pedig több mint 26 mázsa szőlőt kapott. juhász elvtárs további újdonságként említette, hogy körültekintő munkával, a dolgozókkal megértésben, kidolgozták a bérezési rendszer még tökéletesebb formáját, amely szerint az eddiginél jóval nagyobb mértékben növekszik ezentúl az anyagi ösztönzés, ezzel azonban arányosan nő a vezetők és dolgozók személyi felelőssége is. Szükségtelen magyarázgatni hazánk tokaji körzetének jelentőségét. Lankáin kiváló szőlő terem, borait pedig csak az nem dicséri, aki még nem kóstolta. Nem véletlen tehát, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1959 elején hozott 4/1959 számú törvényerejű határozata elrendelte „Tokaj-hegyalja" fejlesztését. Azóta több mint tíz esztendő telt el. Akkor mindenki, aki csak. beleszólhatott ebbe a kérdésbe, együtt hangoztatta: „Ez a mi Tokajunk, fejleszteni kell"... De hogyan? Csak úgy minden részletesebb előkészület, tanulmány kidolgozása nélkül? — Sajnos, így történt — bizonyítja juhász igazgató. — Arra gondoltak az illetékesek, hogy ki kell választani a tokaji szőlők termesztésére legalkalmasabb területeket, dűlőket, alaposan át kell gondolni az egész akciót és tervszerűen kell hozzálátni a megvalósításához. Az első években a „fejleszteni kell" jelszón kívül csak pénz volt, a fejlesztési terv elmaradt, csak jóval később készült el. 1966-ban át kellett dolgozni a tokaji körzet fejlesztési tervét. Jelenleg már lenne részletes tervdokumentáció, most meg a megvalósításához szükséges anyagi eszközök nem állnak rendelkezésre. Egyet kell értenünk a gazdaság vezetőségével abban, hogy az említett hiányosságok következtében nagyon nehéz helyzetbe kerültek. A terv szerint 1980-ig 995 hektáros szőlőterülettel kellene bővíteni a tokaji körzetet, viszont beruházási eszközök nélltül még a legalapvetőbb anyagellátást sem képesek biztosítani. Például a telepítéshez 1971-re szükséges oltványokat már az elmúlt év folyamán meg kellett volna rendelni. De hogyan, ha ehhez nincs kellő anyagi fedezet? R

smélhetőleg a tokaji körzet fejlesztése terén mutatkozó zűrzavarból kivezető utat majd — a központi szervek mutatják meg. KULIK GELLÉRT Anyanyelvi oktatás — iskolaérettség MIVEL AZ ISKOLAKÖTELES korba jutott gyermekek beiratásának az ideje január utolsó és február első napjaira esik, ismét időszerű a címben jelzett probléma felvetése. Nem egy csalódban folyik vita arról, hogy milyen iskolába kerüljön a gyermek. Az érvek és ellenérvek széles skálája jelenik meg a szomszédok, Ismerősök konkrét eseteinek emlegetésétől addig az eléggé elterjedt téveszméig, hogy a gyermek jövőjét a kizárólagosan szlovák tanítási nyelvű iskola biztosíthatja teljes mértékben. A konkrét elhatározás nem minden esetben a leghelyesebb érv hatása alatt születik meg. Mielőtt felvetnénk néhány lélektani és pedagógiai szempontot e vita {olykor csak belső töprengés, vívódás) megoldására, le kell szögeznünk, mintahogy minden polgár saját meggyőződése szerint szabadon dönti el nemzetiségét (anyanelve, érzelmi hovatartozása, eszmei-politikai-világnézeti beállítottsága vagy kulturális orientációja stb. tényezők alapján, nem törekszünk itt minden lehetséges szempont teljes felsorolására), éppen úgy a tanítási nyelv kérdését is a szülő egyedüli joga eldünteni. Közismert tény, hogy az iskola az az intézmény, amely oktató-nevelő munkájával elsősorban hivatott a felnövekvő nemzedéket elókésziteni a társadalom életébe való eredményes bekapcsolódásra. Ennek feltétele tervszerűen meghatározott ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítása, képességek kiművelése. A tanulóknak az oktatás során megvalósuló ismeretszerzésre is érvényesek a marxista ismeretelméletnek a társadalom történeti megismerésével kapcsolatos megállapításai. Az iskola viszonylatában is az ismeretszerzés az észleléstől, az „eleven szemlélettől" halad az elvont fogalomalkotásig. E folyamat nagy lélektani problémája a kép és a szó, az első és második jelzőrendszer viszonya. Az észlelés irányítása szóval történik. A fogalomalkotás szavak nélkül nem mehet végbe, mint ahogy a gondolkodás sem lehetséges nyelvi anyag nélkül. A tárgy észlelése ingerként hat, amire az agy megfelelő pontján ingerület vagy serkentési góc jön létre fogalom formájában. Ha egy szót hallunk, az általa jelölt fogalomra gondolunk, mivel a fogalom és a szőjelentés ingerületi góca közt átsugárzás jön létre. Az egyén számára a külvilágból érkező ingerek, illetve jelzések jelzése az anyanyelv. Az idegen nyelv — még viszonylag hosszabb nyelvtanulás esetén is — „az anyanyelvi jelzések jelzése, vagyis a Jelzések jelzéseinek a jelzése'. Ez persze jóval gyengébb erejű és kevésbé hatékony, mint az anyanyelv esetében. E LÉLEKTANI KITÉRŐ alapján leszűrhetjük, hogy az anyanyelv, illetve az anyanyelvi oktatás a gyermek értelmi fejlődésének döntő és nélkülözhetetlen alapfeltétele. Jelentőségét az adja meg, hogy a gyermek a szükséges tárgyi ismeretanyagot annak a nyelvi közegnek a segítségével sajátítja el, amelynek használata számára természetes és reflexszerű, s így a közbeiktatott gátlásoktól mentesen hatolhat be az egyes ismeretterületnek nemcsak anyagába, hanem logikájába, belső rendszerébe is. Az általános iskolai anyanyelv-tanítás tanterve ennek megfelelően azt a célt tűzi ki, hogy meg kell tanítani a tanulókat arra, helyesen olvassák és megértsék a koruknak megfelelő szöveget, gondolataikat köznyelven, egyszerűen és világosan fejezzék ki írásban és szóban egyaránt. A tanulók kifejezőképessége természetesen nem egyforma (az iskolát befejezőké, a felnőtteké sem!). Ennek egész sor oka lehet. Egyrészt bizonyos mértékig adottság, képesség dolga, a közvetlen környezet hatása is formálja, másrészt az iskolai oktatás hatékonyságának, esetleg hibáinak az eredménye. Itt álljunk meg, és térjünk vissza a kiindulóponthoz, az iskolába lépéshez, mert az egész további fejlődésre mérhetetlen jelentősége van annak, vajon elég érett-e már a gyermek az iskolai munkára? Az előírások szerint minden gyermek iskolaérettnek nyilvánítható, aki a folyó év december 31-ig betölti 6. életévét. Pedagógiai-pszichológiai szempontból ez sokkal összetettebb kérdés. Az iskolába lépő gyermek érettségének objektíven észlelhető, világosan meghatározható és kísérletek útján is megállapítható leglényegesebb ismérvei a következők: a) kialakult a gyermek feladattudata. Ez a folyamat már az óvodáskorban elkezdődik. Építőkövekkel, homokkal játszszás közben megfigyelhető, hogy nemcsak magát a játékfolyamatot, hanem annak eredményeit is élvezi. A játék — vagy munkacél elérése dicséret és jutalom hiányában ís kielégíti; b j el tudja halasztani mozgásszükségletének kielégítését; c) egyszerű játékszabályokat meg tud tartani; d) számfogalmai és bizonyos fokú viszony fogalmai vannak; e) kézügyessége, csukló- és ujjizmai beidegzése oly mértékű, hogy képessé teszi bizonyos rajz- és írásmozgások elvégzésére. A nagyon nehezen vagy feltűnően csúnyán író gyermekeknél többnyire az átlagosnál fejletlenebb izmokat és csontokat találunk; f) végül, de a mi sajátságos körülményeink közt különösen fontos: csak azt a gyermeket tekinthetjük iskolaéreítnek, aki a tanítási nyelven elhangzó beszédet mintegy 10 percig képes szándékos figyelemösszpontosítással követni és fel is fogja a hallottak értelmét. A kutatók mintegy 2500-3000 szóra becsülik a 6 éves gyermek szókincsét. Ezek szerint az iskolaérettség feltételezi a tanítási nyelv elég alapos ismeretét. A gyengébb idegzetű gyermek, ha nem ért meg mindent, elidegenedik az iskolától, ahol különben is annyi új hatás éri. Az új körülményekhez nehezebben alkalmazkodók ilyen esetben fölöttébb idegesekké, szorongókká válnak, olykor hetekig nem szólalnak meg, bizony sok esetben egész életre szóló Az állami gazdaság toronyal borozója érzelmi sérülést szenvedhetnek. Az ismeretlen nyelvű környezet sokkoló hatását már a jóval kisebb követelményeket támasztó intézményben, az óvodában is érezteti a hatását, amennyiben az óvónő fokozott egyéni gondoskodással nem csökkenti azt a minimumra. FELVETŐDHET A KÉRDÉS, vajon nem mond-e mindezekkel ellent az ún. nyelvi iskolák létesítése, ahol az első osztálytól a legfelsőig változó arányban, de végig két nyelven tanítanak? A Szovjetuniótól Belgiumig sok helyen nagyon szép eredményeket érnek el nemcsak az idegen nyelv oktatásában, hanem a gyermek értelmi képességének a fejlődésében is. Azonban ezek speciális nyelvi iskolák, ahova fokozott követelményű tehetségvizsga alapján veszik fel a tanulókat. Az anyanyelv és az idegen (orosz, angol, francia stb.) nyelv párosa végig dominál, tehát a nyelvtudat kialakulása az anyanyelven indul meg, a két nyelvtudat párhuzamosan fejlődik ki. E kétnyelvű iskolához a mi magyar tannyelvű iskoláink vannak közelebb, mint a szlovák iskolák, amelyek anyanyelvi iskolák lévén nem lehetnek különösebb tekintettel a más nemzetiségű gyermekekre. A hazai magyar iskolákon kisiskoláskortól kezdve tanítják a szlovák nyelvet, amelynek szükséges voltát felesleges magyarázni. Az anyanyelv, a magyar irodalom és kultúra megismerése mellett módjukban áll a tanulóknak tökéletesen elsajátítani a szlovák nyelvet, megismerni és megkedvelni a szlovák és cseh nép irodalmát, történelmét. A többi tantárgyat az egész ország területén érvényben levő szlovák és cseh tankönyvekből tanulják (megfelelő fordításban), tehát teljesen egyenrangú ismereteket kapnak. Ugyanazt a tananyagot anyanyelven elsajátítani kétségtelenül könnyebb még a legtehetségesebbeknek is. A gyengébb vagy lassúbb felfogásúak esetében ez a zavartalan fejlődés alapfeltétele. Tagadhatatlan tény, hogy a magyar anyanyelvű gyermekeknek a szlovák tanítási nyelvű szakközép- és főiskola több problémát jelent kezdetben, mint a szlovák anyanyelvűeknek, mert kifejezőképességük, szókincsük kisebb. Emiatt nehezebb felmérni tényleges tudásukat áz egyik iskolából a másikba való átmenetkor. Ez azonban többféleképpen megoldható. A magyar tannyelvű iskolák évről évre korszerűbben, sokoldalúbban tanítják a szlovák nyelvet (átgondoltabb tanmenetek, jobb tankönyvek, tanítási módszerek, segédeszközök pl. terminológiai szótárak) eredményeképpen. Mindenütt, ahol a népgazdaság érdekei ezt megkövetelik, a szülők kérik, s megvannak rá a személyi és anyagi feltételek, magyar tannyelvű szakközépiskolát kell nyitni. A főiskolai tanulással kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a főiskolai oktatásban is az anyanyelv az, amely maradéktalanul képes betölteni a teljes értékű kommunikációs eszköz szerepét, ezért lényegesen kevesebben képesek az Idegennyelvű egyetem eredményes elvégzésére, mint az anyanyelvűére. Mindezek ellenére Csehszlovákia magyar lakosságának soraiból meglehetősen szép számmal került ki tudományos kutató, orvos, mérnök, jogász, művész, akik anyanyelvi iskolába jártak, mégis szakmájuk élvonalában vannak, tudományos intézetekben, üzemekben kiválóan működnek. A továbbtanulás elsősorban képesség és akarat dolgaI BlZUNK BENNE, hogy a nemzetek közötti egyetérté3 nz elkövetkező időben egyre mélyebb lesz, a szükíé^ a nek megfelelően ^ megoldód az anyanyelvi oktatás égelő kérdése minden Iskolafokoz n. Illetékes szervek már javí j n dolgoznak ezen, hamarosan* mindannyiunk számára megnyugtató módon megvalósul a magyarországi főiskolákon és egyetemeken folytatható tanú lás lehetősége. SZEBERÉNYI JUDIT 1970. I. 30.