Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-30 / 25. szám, péntek

íSzlovákia népgazdaságának 1969. évi a statisztika tükrében 1970. I. 30. A PÁRT- és a gazdasági szervek, a vállalatok és a dolgozók igyekezete az elmúlt évben a népgazdaság fejlődésében bekövetkezett aránytalanságok leküzdésére irányult. Ezen a téren több irányban pozitív eredményeket értek el. Az elmúlt év első felében kétirányú volt a fejlődés: a termelés növekedésének üteme lassú volt, ezzel szemben rohamosan növekedett a lakosság jövedelme. A második félévben növekedett a termelés, és lelassult a lakosság jövedelmének növekedése. A FORRÁSOK KIALAKÍTÁSA a CSSZK-hoz viszonyítva nagyobb' mértékű volt, ezt azonban főként a fejlődés mennyiségi tényezői eredményezték, s csak kisebb mértékben a termelés intenzifikálása és a munkatermelékenység növelése. A társadalmi termelés az 1968. évhez viszonyítva 7,7 százalékkal emelkedett, nem érte el azonban a gazdasági irányelvekben kitűzött 9,5 százalékot. Kedvezőtlen volt a fejlődés üteme az ipari termelésben és a közlekedésben. A 70 milliárd korona terjedelmű nemzeti jövedelem 1968 óta 8,6 százalékkal lett nagyobb. A feltételezés azonban 11 százalék volt. Gyorsabban növekedtek azonban a készletek és a befejezetlen beruházások, ami megbontotta a vásárlói kivitelezői kapcsolatokat. A BERUHÁZÁSI építkezés terjedelme 30 milliárd korona volt, ami az 1968. évinél 18,8 százalékkal több. Az iparba 10 milliárd, a mezőgazdaságba 3,5 milliárd, a közlekedésbe és távösszeköttetésbe 4 milliárd, a nem termelési ágazatokba 9 milliárd, ebből a lakásépítésbe 4 milliárd koronát fektettek be. Ennek ellenére nem sikerült kielégíteni a beruházás valamennyi követelményét. Túl nagy a befejezetlen építkezések száma. 1969. végén 90 milliárd korona értéket képviselt a befejezetlen építkezés. Az ilyen beruházás jelentős eszközöket köt le, megterheli a társadalom forrásait, és nem eredményezi a szükséges fejlődést. A befejezetlen építkezések nagy száma az építkezési munkálatokkal szemben támasztott rendkívüli mennyiségi igényekkel, a kevés géppel, és korszerű berendezéssel, a meglevő gépek csekély kihasználásával indokolható. A szocialista szektorban — kivéve az efsz-ket — 1 507 000 személy dolgozott. 57 000 dolgozóval több, mint 1968 ban. AZ IPARBAN 16 400, a közlekedésben 3000, az építőiparban 1500 dolgozóval többet alkalmaztak, a nem termelési ágazatokban körülbelül 28 000rel többet. Az év folyamán jelentős méreteket öltött a munkaerővándorlás. A vállalatok nem teremtették meg a kellő feltételeket a munkatermelékenvség növelése számára, amire főleg a munkaidő lerövidítése és a lakosság jövedelmének emelkedése következtében lett volna szükség. Az egyes ágazatokban a következő eredményeket érték el: a központilag irányított iparvállalatokban a termelés 7,4 százalékkal növekedett. A termelőeszközök gyártásának a növekedése megelőzte a fogyasztási cikkek termelésének a növekedését. A kohászatban 16,3 százalék, a fűtőanyagok jövesztésében és feldolgozásában 14 százalék, a vegyiparban 13,2 százalék volt a termelésnövekedés. Az ipari termelés 6,3 százalékkal növekedett, míg az áramtermelés az 1968. év szí -. onala alatt iúaradt. Az acélgyártás 12,4 százalékkal, a hengereltanyag termelése 8,9 százalékkal, a bádoglemezek előállítása 19,6 százalékkal, a ii:

;rogénes műtrágyák termelése 23 százalékkal), emelkedett. A közszükségleti ipar terén az élelmiszeripari termelés csak 2,3 százalékkal, a textilipari termelés 5,8 százalékkal, a ruházati ipar termelése 5,4 százalékkal, a faipari termelés 6 százalékkal és az építőanyagipari termelés 4,6 százalékkal emelkedett. A szénbányászatban 2,1 százalékkal csökkent a dolgozók száma. A havi átlagbérek az iparban 308 koronával emelkedtek, ami 6,1 százalék, s annak ellenére, hogy 1969 második felében csökkent az átlagbérek növekedése, nem sikerült betartani a kormány gazdasági irányelve által megállapított 4,4 Százalékos évi béremelkedést. Az egy dolgozóra eső munkatermelékenység 3,9 százalékkal növekedett, holott a kormány gazdasági irányelveiben 8,3 százalékos emelkedést feltételezett. Az 1968-as színvonalat nem érte el például az energetikai és az élelmiszeripar sem. Nagyobb emelkedést a bányairban, a nyomdaiparban, az üvegés kerámiaiparban, a kohászatban értek el. A többi ágazatban, túlnyomórészt a közszükségleti iparban, lassabban növekedett a munkatermelékenység. Szlovákia vállalatai 1968-hoz viszonyítva a belkereskedelem számára 1,5 milliárd koronával, vagyis 9,5 százalékkal növelték szállítmányaikat. A piac ellátását az egyes ágazatok különböző módon biztosították. Míg az élelmiszeripar szállítása nem volt kielégítő, a gépipár 22,9 százalékkal, a textilipar 14,6 százalékkal növelte a áruszállítását. 14 milliárd 680 millió korona volt az építőipari vállalatok által átadott munkák értéke, ami az elmúlt évhez viszonyítva 6,6 százalékos emelkedést, sőt a gazdasági irányelvvel szemben is 1,1 százalékos emelkedést mutat. Ezeket a kedvező eredményeket az építőipar 160 128 dolgozójával érte el. Az építőipari munkák szerkezete azonban nem felelt meg teljes értékben a beruházási célkitűzéseknek. A LAKÁSÉPÍTÉS tervét csak 96,6 százalékra teljesítették. A befejezett lakások száma — 30 691 — az elmúlt évhez viszonyítva 0,8 százalékkal alacsonyabb. A lakásépítési terv teljesítését kedvezőtlenül befolyásolja az építőipari vállalatok lassú átszervezése és a befejező munkálatokat végző dolgozók hiánya. A MEZŐGAZDASÁGI termelés 1969-ben több mint 20 milliárd korona értékű volt; az 1968. évhez viszonyítva 816 millió koronás emelkedést mutat. Ebben az eredményben a növénytermesztés 10,6 milliárd koronával (6 százalékos gyarapodással), az állattenyésztés 10,3 milliárd koronával (1,8 százalékos gyarapodással) veszi ki részét. A gabonatermelés az előző évhez viszonyítva 10,5 százalékos növekedést mutat, a burgonya termelése azonban 22,7 százalékkal csökkent', a takarmánytermelés pedig 29,2 százalékkal növekedett. - 1969-ben a gabonatermelésben rekordhozamokat értek el. A marhaállomány 1 228 500 darab volt de cember végéig. Az átlagos tejhozam az év elejétől kezdve egy-egy fejőstehén után napi 6,77 liter. A tojáshozam egyegy tojó után átlagcfsan havi 147 darab. A KÖZLEKEDÉS 1969-ben nem tett eleget a követelményeknek. Az áruszállítás tervét csak 88,7 százalékra teljesítette. Az elmúlt évhez viszonyítva az áruszállítás 9,2 milió tonnával alacsonyabb volt. A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat az 1969. évi személyszállítás tervét 99,3 százalékra teljesítette. Az előző évhez viszonyítva 3,6 millió személlyel többet szállított. A gazdasági szervezetek pénzforrásai gyorsabban növekedtek, mint az anyagi termelés. Az egyes vállalatok rentabilitása nagyon eltérő. A készletek növekedése negatívan nyilvánult meg a vállalatok gazdálkodásában. A készletekben fekvő pénzt a vállalatok az Állami Banktól kért kölcsönökkel pótolták. ÉLETSZÍNVONAL: A népesedés alakulásában javulás mutatkozott. Az SZSZK lakosainak száma elérte a 4 millió 539 ezret. A személyi fogyasztás 1969ben elérte a 46,3 milliárd koronát; a társadalmi fogyasztás az elmúlt évhez viszonyítva 1,2 milliárd koronával volt nagyobb. A lakosság jövedelme összesen 58,9 milliárd korona volt. Ebből 36 milliárd korona a béreket, 6,3 milliárd korona mezőgazdasági jövedelmet és 10,7 milliárd korona a szociális biztosításból származó jövedelmet jelenti. A lakosság jövedelme 60 százalékban béremelkedéssel nőtt. A takarékbetétek összege 16,9 százalékkal emelkedett, emellett lényegesen emejkedtek a gépkocsivásárlásra zárolt betétek. A kiskereskedelmi forgalom 4 milliárd 52 millió koronás emelkedést mutat az elmúlt évhez viszonyítva. AZ ÓVODÁKBA 120 997 gyermeket vettek fel. Az előző évvel szemben 8926-ial többet. Az alapiskolákon 786 640 tanuló, a szaktanintézetekben 103 968 tanuló tanult. A szakközépiskolákon 77 400 volt a tanulók száma, ezenkívül 21633-an mint alkalmazottak végzik tanulmányaikat. Az általános középiskolákon 39 500 tanuló tanul, a főiskolai hallgatók száma 37 400. Szlovákiában 1969 ben 178 filmet készítettek. A mozik látogatottsága 173 000-rel csök kent. A rendszeresen megjelenő sajtó termékek közül 13 a napilap, .100 a hetilap, 98 a havi folyóirat. AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN nem történt különösebb változás: 1969-ben 8702 volt az orvosok száma, ami az előző évhez viszonyítva 106-tal több. A nemzeti bizottságok által irányított egészségügyi intézetekben még 332 orvosra van szükség. Ütőér - keringési zavarokkal A közlekedési hálózatot sokan szívesen nevezik a népgazdaság ütőerének. Nem rossz hasonlat. Viszont igaz, ami igaz: ez az ütőér — ha már egyszer orvosi terminus technikust alkalmazunk — komoly keringési zavarokkal küzd. Mi több, az utóbbi években többször észlelhettük, hogy a közlekedési hálózat — elsősorban a vasút - fejlesztésének elhanyagolása, rossz állapota úgyszólván minden más ágazat fejlesztési ütemének is határt szab. Nem nehéz feladat annak megállapítása, hogy az utóbbi évtizedekben a közlekedéssel szembeni igények alaposan megnövekedtek. Hadd illusztrálják ezt a statisztikai adatok. Ha a vasúti teherszállítás feladatait 1937-ben lOÓ-nak vettük, akkor ez a mutatószám 1970-ben 350. Szlovákiában még gyorsabban fokozódtak az igények. Itt 33 év alatt több mint négyszeresére növekedett az elszállítandó áru, nyersanyag, építőanyag, mezőgazdasági termék stb. mennyisége: A személyforgalomban sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Akárcsak a teherszállításnál, a fejlesztés itt sem állt arány ban a szükségletek növekedésével. A közelmúltban a szövetségi törvényhozók és a Szlovák Nemzeti Tanács közlekedési bizottsága rendkívül behatóan foglalkozott a közlekedés fejlesztésének kérdéseivel. A képviselők közül nem egy rámutatott, hogy úgyszólván „öt perccel tizenkettő előtt" került erre sor. Akkor, amikor (főleg a vasútnál) úgyszólván már az utolsó -tartalékok is kimerültek, mert a szerelvények sűrűsége már nem fokozható. A következő ötéves tervben a reszortban komoly fejlődéssel számolhatnak. Ez nyilván majd az állami költségvetés megfelelő tételeiben is kifejezésre jut. A legfontosabb tennivalók közül említsünk meg néhányat. Elsősorban is megoldásra vár a tiszacsernyői átrakodó állomás korszerűsítése, esetleg egy másik átrakó állomás létesítése. Köztudomású, hogy külkereskedelmünk tetemes részét a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Kohóiparunk döntő nyersanyagbázisa a Szovjetunió. Vasércen kívül jelentős mennyiségű gabonát importálunk, de nagymennyiségű más termék is érkezik hozzánk Tiszacsernyőn keresztül. És fordítva, az exportunkat is jelentős százalékban ezen az állomáson keresztül realizáljuk. Nem múlik el hónap, hogy a tv ne közvetítene riportot, hogy miként folyik ezen a határállomáson az átrakodás. Még a laikus számára Is feltűnik, hogy a munkásoknak itt elég szerény gépesítéssel kell megelégedniük. Pl. a ielbetfágott sertéseket, szarvasmarhát kézzel kell átrakniuk. A hatalmas, géppel telt csomagokat is kezdetleges eszközökkel rakják át egyik vasúti kocsiból a másikba. A gabona átrakása sincs kellőképpen mechanizálva. Vajon lehetséges-e itt a gépesítés? Az SZNT bizottságának tanácskozásai a szakembereket is megkérdezték és ők — határozott igennel válaszoltak. És mindjárt rámutattak, hogy pl. a kontajnerek alkalmazásával a munkárafordítást felére lehetne csökkenteni. Ma már világ szerte ezt a módszert alkalmazzák. Olyan szállítóeszköz ez, amelynél — a közlekedési eszköz, vagy a nyomtáv megváltoztatásánál csak az alvázat kell kicserélni, illetve a rakodó teret kell a vasútról pl. a tengeri vagy folyami hajóra áthelyezni. Az első számú feladat tehát Tiszacsernyő korszerűsítése. Fontossági sorrendben mindjárt utána következik a II. számú szlovákiai vasúti fővonal korszerűsítése. A déli vonalról van szó és arról, hogy ennek kapacitását növelve megfelelő mértékben tehermentesíthessék a Kassa—'Zsolna vonalat. A vasúti forgalom korszerűsítése az utóbui évtizedek alatt sem volt jelentéktelen. Ez azonban főleg a gözmözdony-park „leépítésében" nyilvánult meg. Ma a vontatást 56.3 százalékban villanymozdonyokkal, 24,3 százalékban Diesel mozdonyokkal végzik, így a gőzmozdonyok hányada már a 20 százalékot se éri el. A legfontosabb tennivalók közé tartozik még a teherpályaudvaroknak a nagyobb városokból való „kitelepítése" is. Az a helyzet, hogy városaink alaposan körülnőtték a teherpályaudvarokat. Olyannyira, hogy — aluljárók, kitérők stb. híján éppen a városok miatt csökken nagy mértékben a vasút kapacitása. E kérdések mind megoldásra várnak és hatalmas összegű beruházásokat igényelnek. Az eddigiekben csak a vasutak helyzetét érintettük, de csak nagy vonalakban, a legégetőbb tennivalók említésével. Viszont az országúti közlekedés is legalább ilyen nagyságrendű problémákkal küzd. A közlekedési miniszter külön rámutatott, hogy a tehergépkocsi park sem a legkorszerűbb, nem iš beszélve az utak állapotáról. Megnyugtató, hogy már megkezdték az autósztráda-program végrehajtását és az elkövetkező évtizedben lelépi':! az országot hosszában átszelő autópálya. Az ütőér — egyelőre — még keringési zavarokkal küzd. Ma egy-egy kampányszerű feladat még nem egyszer zavart idéz elő a közlekedésben. Hogy miként lesz ez holnap, holnapután, az attól fiígg, hogy a törvényhozók figyelmeztető sza va nyomán az állami költségvetés majd milyen összeggel já rulhat hozzá a közlekedés fejlesztéséhez. (TjM.) Milliókat menthetnénk meg... Hazánkban a vörös kakas gyakori „vendég". A statisztika szerint az utóbbi 15 év alatt 107 179 esetben pusztított a tűz. A lángokban 1872 ember lelte halálát, több mint 11 000-en pedig égési sebeket szenvedtek. A múlt évi mérleg sem a legkedvezőbb. Csupán áprilisban négy nagy tűzesetet jegyeztünk fel, amelyek több mint 60 millió korona kárt okoztak népgazdaságunknak. Az újságok s a közvélemény is többször elmarasztalja a tűzoltókat. Pedig nemegyszer az életüket kockáztatják, és nem az ő hibájuk, hogy nem érnek el olyan eredményt, mint amilyet elvárnánk tőlük. A hiba ugyanis a legtöbb esetben az, hogy a tűzoltók műszaki felszerelésének fejlesztését elhanyagoltuk. A Szovjetunióban például már 1933-han életre hívtak egy tűzvédelemmel foglalkozó tudományos kutatóintézetet. Egy hasonló létesítmény Angliában mintegy 800 szakembert és kutatót alkalmaz. Nemrég Lengyelországban is lerakták egy kutatóintézet alapjait. Az NDKban tüzoltómérnökképző iskola van, Lengyelországban pedig tisztképző iskola. Romániában, Olaszországban, Lengyelországban stb. a tűzoltóegyesületeket katonailag szervezték meg. Csehszlovákia kutatóintézetekben igen gazdag, de a tűzvédelemmel egy sem foglalkozik. A tűzoltókat tanfolyamokon képezik ki, pedig legalább egy középiskolai szintű iskolára igen nagy szükség volna. A tűzoltók nem részesülnek olyan kedvezményekben, mint a fegyveres erők tagjai, jóllehet sok feladatuk és kötelességük azokéhoz hasonló. Tartalékaink a tűzvédelem terén bőven vannak. Évek óta hatalmas összeget fordítunk a polgárt honvédelem tökéletesítésére, sőt ezt a célt szolgáló katonai egységeink is vannak: Itt merül fel a kérdés: a tűzvédelemnek a polgári honvédelem egyik alappillérévé kellene válnia. Ez a szakemberek véleménye is. Háború esetén ugyanis nemcsak az atom- és a baktériumfegyverek ellen kellene védekeznünk, hanem a tűz ellen is. Ha például speciális katonai tűzoltóalakulatok jönnének létre, az ide beosztott katonák, ha leszerelnek, a polgári életben kamatoztathatnák tudásukat. Hogy mikor és hogyan lehetne az említetteket megvalósítani, erre az illetékeseknek kell megadniuk a választ. További tartalékaink a felszerelés tökéletesítésében vannak. A mai napig nem rendelkezünk tűzálló öltözékkel. Az üzem, mely a légzőkészülékeket gyártotta, a minőség kifogásolása miatt beszüntette előállításukat. Most foglalkoznak megfelelő tűzoltósisak gyártásával. Szerte a világon műanyagtömlőt használnak a fecskendőhöz, míg nálunk még mindig vásznat. A tűzvédelemben egyre nagyobb jelentőséget kap a vegyészet. Nálunk egyetlen üzem gyártja a habképző anyagokat. Sajnos, a szükségletet nem tudja kielégíteni. A más országokban szerzett tapasztalatok alapján nálunk is tanulmányozzák a porvegyszeres tűzoltást. A világon oly jól bevált vegyi cseppfolyós oltási anyagot sem használjuk. Ez nehéz páraréteget képez a tűz körül, s az oxigént nem engedi át. Sajnos, a kézi tűzoltókészülékek gyártását is megszüntettük. Ezeket az NDK-ból hozzuk be, de nein annyit, mint amennyire szükségünk volna. Van tehát lemaradás, fogyatékosság a tűzvédelem terén. Minél előbb eltávolítjuk őket, annál hathatósabban vehetjük fel majd a harcot a vörös kakas ellen. Ezeket azonban csakis a felsőbb szervek tudják orvosolni. Éppen ezért nem ártana, ha érdemlegesen mérlegelnék a lehetőségeket, a szükségletet, no meg azt az óriási kárt, amelyet évente a tűz okoz népgazdaságunknak. N. 1.