Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám, csütörtök

Esti egyetem Dunaszerdahelyen A diploma nagyobb elismerést érdemelne Évente egyszer összpontosítás az előadók számára • A jövőben a differenciálásra is sor kerül? • A nagyarányú lemorzsolódás konkrét okokra vezethető vissza • Tankönyvek helyett sokszorosított jegyzetek Sokan nem tudják, hogy Dunaszerdahelyen sikeresen működik a marxizmus—leninizmus magyar tannyelvű esti egyeteme. Presinszky Lajostól, az intézet igazgatójától kértünk részletes felvilágosítást az egyetem küldetéséről, felépítéséről, esetleges gondjairól. Az esti egyetem Szlovákia Kommunista Pártja NyugatSzlovákiai Kerületi Bizottságának intézménye. Létrehozására azért volt szükség, mert az említett kerületben minden hetedik párttag magyar nemzetiségű. A szerdahelyi intézet létrejötte előtt a marxizmus—leninizmus esti egyetemeinek magyar oktatásnyelvű osztályai csupán szlovák esti egyetemek mellett működtek — Galántán és Érsekújvárott. Ez a fajta megoldás azonban korlátozta a magyar nyelvű oktatás színvonalának emelését. A magyar nyelvű esti egyetem ugyanazt a végzettséget adja, mint a szlovák nyelvű esti egyetemek, vagyis anyaga a KB egyéves pártiskolája anyagának felel meg. Az esti egyetemen történő oktatás azonban gazdaságosabb. Az Intézet Dunaszerdahelyen székel, de hallgatói az egész kerület vegyes lakosságú Járásaiból tevődnek össze — a dunaszerdahelyi, a galántai, a komáromi, az érsekújvári, a lévai és a Pozsony-vidéki járásból. Az előadásokat nemcsak Dunaszerdahelyen tartják, hanem a kerület más járási székhelyein is. A hallgatók osztályokba csoportosulnak, s minden osztálynak van osztályfőnöke. Az osztályfőnök minden előadáson megjelenik, ellenőrzi a létszámot, bemutatja az előadót stb. Az egyik ilyen osztályfőnök a munkaérdemrendes tornóci Poszpis József, aki immár nyolcadik éve rendkívüli felelősségtudattal végzi feladatát. A tantermeket az egyes járási székhelyeken az ott működő szlovák esti egyetemek biztosítják. A tananyag három részre oszlik: az első évfolyamban filozófiáját, a másodikban közgazdaságtant, a harmadikban pedig párttörténetet és tudományos kommunizmust adnak elő. Ezeken a témákon kívül az esti egyetem mellett — speciális tanfolyamokon — más témák előadására is sor kerül. Például a pártalapszervezetek funkcionáriusai részére az 1969—1970-es oktatási évben 85 hallgató részvételével 13 témából álló előadássorozatot rendeznek — egyebek közt a párt Vezető szerepéről, a párt és az egyház viszonyáról. A tanfolyamot sikeresen elvégző hallgatókat a hároméves esti egyetemre is kiválasztják. Előadók Nagyon jó kapcsolatokat épített ki az intézet a nyitrai Pedagógiai Fakultással, melyről rendszeres előadók: dr. Únody János, Kardos István, Tóth József, mérnök, akik a hallgatókkal a filozófiai, illetve az ökonómia tudományát ismertetik meg. Ugyanezen tantárgyak előadói Dudás Kálmán, a somorjai gimnázium ős Jerő János, a zselízi gimnázium igazgatója. A párttörténet és a tudományos kommunizmus előadói egyebek közt dr. Csizmadia Dezső Nyitráról és Fóthy Ferenc, a csallóközcsütörtöki alapiskola igazgatója. Az előadók számára évente egyszer — kerületi szinten — összpontosítást rendeznek, hogy elsajátíthassák szakterületük legújabb ismereteit. Meg kell jegyezni, hogy az előadóknak az intézethez való viszonya rendkívül jó. , Hallgatók Kissé különös, hogy jelenleg csak első és második évfolyamú hallgatói vannak az intézetnek, holott már végzős hallgatói is voltak. Ennek oka, hogy önálló, osztályokat csak az 1968—1969-es tanévben nyitottak, — ugyanis 1967-ben az egyetem második évfolyama nyílt meg — az akkori másodikosok az első évfolyamot még szlovák nyelvű esti egyetemen végezték. Jelenleg egy 42 hallgatóból álló első osztálya van az intézetnek Érsekújvárott. Második évfolyam három van: Léván 21, Galántán 25 és Dunaszerdahelyen ugyancsak '25 hallgatóval. A párttagokból és pártonkívüliekból összetevődő hallgatók színvonala, felkészültsége különböző. Egyesek főiskolai, mások középiskolai végzettséggel rendelkeznek. Éppen ezért a jövőben a hallgatókat differenciálni szeretnék — pl. külön osztályt kívánnak nyitni a pedagógusoknak és a könyvtári dolgozóknak. Lemorzsolódás Sajnos, a hallgatók lemorzsolódása igen nagyarányú. Például a galántai és a dunaszerdahelyi hallgatók létszáma jelenleg már csak 50, pedig kezdetkor még 100-an voltak. Léván 32-en kezdtek, s most 21-en vannak. A nagyarányú lemorzsolódás természetesen konkrét okokra vezethető vissza. Ennek egyike, hogy a hallgatók közt akadnak, akik hiányos politikai alapismereteik miatt nem bírják az iramot. Az igazgató véleménye szerint a lemorzsolódáshoz hozzájárult az is, hogy 1968-ban bizonyos mértékben fellazult a pártfegyelem. Az igazsághoz tartozik, hogy az említett évben nyílt első évfolyam az intézetben. Sőt, 1968ban az esti egyetem volt az egyedüli rendszeres pártoktatási forma... A lemorzsolódás okai közé tartozik továbbá, hogy egyes hallgatók keveslik az esti egyetem anyagát, mivel azzal egyetemi tanulmányaik során már megismerkedtek. Végül, de valóban nem utolsósorban meg kell említeni, hogy az esti egyetem elvégzése nem jelent a hallgatók számára semmiféle anyagi előnyt, sőt, társadalmi, illetve erkölcsi megbecsülést sem nagyon. Például egy felmérés során kiderült, hogy 44 volt hallgatóból csupán 7-et osztottak be magasabb funkcióba az esti egyétem elvégzése után. A hallgatók csupán egy diplomát kapnak az államvizsgával végződő lanulmányok befejezése után. Éppen ezért sokan közülük meggondolják, érdemes-e hetente egyszer (ha szeminárium is van, kétszer is) beülni az iskola padjaiba, ha fáradozásukat nem részesítik kellő anyagi és erkölcsi elismerésben. Itt jegyezzük meg, hogy például a Szovjetunióban és Magyarországon nagyobb elismerésben részesülnek az esti egyetemek végzősei. Presinszky Lajos igazgató árra is felhívta figyelmünket, hogy az egyetem eddigi végzősei közt nagyon kevés volt a nómenklalúrás káder, holott az esti egyetem elsősorban a párt ezen kádereinek az intézménye. A járásokon nics perspektivikus terv e káderek képzésére, aminek következtében az arra illetékesek közül sokan nem hallgatják az esti egyetmet, pedig a politikai továbbképzés a szakmai továbbképzés mellett óriási jelentőségű a tudományos-műszaki forradalom időszakában. Irodalom Kimondottan az esti egyetemek részére írt tankönyv eddig még nem jelent meg — szlovák nyelven sem. A hallgatók leginkább az előadók sokszorosított előadásaiból tanulnak. A filozófiát magyarországi szakkönyvekből is tanulhatják, ökonómiára a magyarországi szakkönyveknek már csak a kapitalizmusra vonatkozó részét tudják alkalmazni. Párttörténetre viszont egyáltalán nincs szak könyv. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy az említett nehéz ségek ellenére a marxizmus— leninizmus egyetlen magyar nyelvű esti egyeteme nemcsak nagy jelentőségű, hanem szép eredményeket is elér. FÜLÖP IMRE Bánya a föld felett A DUNA a világ nagy folyőival együtt évente nemcsak több száz hajót, hanem rengetek kavicsot is szállít. A hajókat a „hátán", a kavicsot az „ölében" hordja. Ahol azután a széles és kanyaroktól mentes partok lassítják folyását, elhullatja a kavicsot. Ez egykor sok bosszúságot okozott a hajósoknak, mert a mélyebb merülési szintű vízi járművek elakadtak és elvontatásuk sok nehézséggel járt. Amikor feltalálták a kotrógépeket, változott a helyzet. A kavics a felszínre került és a legtöbb helyen kupacokban árválkodott a folyók partjain. így volt ez Csallóközaranyoson is, ahol az sem segített a kavicsfelhalmozódáson, hogy a gyerekek ünnepnapokon „csúsztatással" dobáltak vissza néhány szemet a folyóba. Üt évvel ezelőtt valaki gondolt egyet és kettő lett belőle: eltűnt a kavics és felépült egy 120—150 ember számára állandó munkát és 2200—2300 korona havi átlagkeresetet biztosító bányaépítési üzem. Mai aranyásók Az aranybányászásnak, pontosabban szólva, az aranyásásnak ezen a vidéken jelentős hagyományai vannak. A község is innen kapta a nevét: Aranyos. A különbség az egykori és a mai bányászat között annyi, hogy míg a régiek a víz medréből felhozott kavicsot — miután kiszűrték közüle a gyér aranyport — visszadobálták a Dunába, addig a maiak gépek segítségével cementtel és más kötőanyagokkal keverik össze, puha halmazállapotban formakeretekbe rakják, kiszárítják és az így keletkezett járdakövek, járdaszegélyek, útburkolatlemezek, bányafolyosót szilárdító támasztékok valódi és figyelemreméltó mennyiségű aranyat eredményeznek: havonta egymillió koronát. A privigyei igazgatóság hatáskörébe tartózó üzem megalapítói nagyszerűen ismerték fel a természet által valósággal tálcán felkínált lehetőségeket. Mint ismeretes, legtöbb üzemünk nyersanyaghiánnyal küzd. Hát itt ilyen probléma nincs! Két kilométerre folyik a Duna, a kotrógépek szüntelenül hozzák fel mélyéből a kavicsot, a teherautók percek alatt az üzembe szállítják, a vasútállomás pedig 200 méterre van az üzemtől, így a kész beton- és vasbeton-gyártmányok elszállítása sem okoz problémát. Új próbálkozás Aki mer, az nyer — állapítja meg a régi igazságot a közmondás. Palacka Antal, az üzem vezetője és Michal NádaS művezető elmondották, hogy újszerű eljárással kísérleteznek, amely megszüntetné a cement és kavics keverésénél keletkező porártalmat és zajt. Az úgynevezett ömlesztett cementről van szó, amelyet a gyárba érkező vasúti tartálykocsikból csöveken vezetnének be a keverőbe (a csöveket már le is fektették), az anyagmozgatásra pedig hidraulikus darukocsikat használnának fel. Ha áttérnek erre a technológiára, nőket is alkalmazhatnak az üzemben, ami a Csallóközben munkaalkalmat kereső nők számára valóságos áldást jelentene. Tervek, elképzelések — Először az üzem teljes felépítését kell befejeznünk — mondotta a vezető. Azután kibetonozzuk a gyárudvart és foglalkozhatunk piackutatással. Ez az tizem például a bányaiparban, az útépítésnél és egyebütt felhasználásra kerülő előregyártott betonelemeken kívül könnyűszerrel készíthetne olyan betongyűrűket, amelyeket a föld alatti vasutak építésénél lehetne alkalmazni. Ismert tény, hogy mind hazánkban, mint pedig külföldön több helyen épül autósztráda. Ha sikerül fokoznunk az útburkolatelemek gyártását, üzemünk egyik alvállalkozója lehet az ilyen építkezéseknek ia. Problémák — gondok Az üzem viszonylag messxa esik a fővárostól, így az ottani vasútigazgatóság nehezen tudja figyelemmel kísérni az üzembe irányított vagy onnan útba Indított teherszállítmányok sorsát. Gyakran előfordul, hogy vesztegelnek a vagonok. A másik dolog: munkaerőhiánnyal küzdenek. Annak ellenére, hogy a központi fűtés kitűnően kifűti még a nagy munkacsarnokot is — az emberek január végén ingben dolgozhatnak —, hogy korszerű szociális berendezéseket építettek, hogy havonta pénzjutalomban részesítik a legjobb eredményeket elért dolgozókat és nem utolsósorban évente minden alkalmazott negyven mázsa szenet kap a bányatröszttől, ennek ellenére még ma sem teljes a létszám: 30—40 ember hiányzik. Az üzem jó működését minden szónál szebben bizonyltja az a sok megrendelés, amit az ország minden részéből, de főleg Csehországból kapnak. Az igényeket azonban majd csak a második félév után tudják ma* radéktalanul kielégíteni, amikor teljesen elkészül az üzem. Ik. Íj 1970. I. 29. U oldfényes, fagyos éjszaka volt. Alekszej ivanlcs Romanszov levert a kabátja ujjáról egy kicsi, zöld bogarat, óvatosan kinyitotta a kaput és belépett az udvarra. — Az ember — bölcselkedett magában, miközben megkerülte a szemetesgödröt és óvatosan egyensúlyozott kissé ingadozó lábain —, az ember por, délibáb, hamu ... Pavel Nyikolajics kormányzó, de még ő is csak hamu. látszólagos nagysága füst és ábránd. Egy lehelet — és nincs többéi Hrrr... — ütötte meg a filozófus fülét. Romanszov felpillantott és két lépésnyire tőle fekete kutyát pillantott meg. Fajtája szerint sztyepi juhászkutya volt, éspedig jókora farkas-nagyságú. A házmester fülkéje előtt ült és megcsörrentette láncát. Romanszov ránézett, elgondolkodott és arcán csodálkozás tükröződött. Mafd vállat vont, fejét csó válta és bánatosan elmosolyodott. — Hrrr ... — ismételte a kutya. — Nem értemI — Romanszov széttárta karját. — Még te... még te is morogni merészelsz az emberrel, mi? Hát nem tudod, hogy az ember a teremtés koronája? Nézz csak ide ... Várj, odamegyek hozzád... No, most nézz meg ... Hiszen ember vagyok. Mi? Mi a véleményed? Ember vagyok vagy 1Km vagyok ember? Mondd meg! — Rrrr ... Vaui — Pacsit! — Romanszov kezét nyújtotta a kutyának. — P-pacslt! Nem adsz? Nincs kedved? Ogy is jó. Majd felírjuk a többihez. Akkor engedje meg, A. P. CSEHOV: Sieô/iéCtyetéô a kutyával uram, hogy a pofáját ... Csak úgy szeretetből ... — Vau! Vau! Rrrr ... vau! Vahau! — Áááá ... harapni tetszik? No, jól van! Ezt megjegyzem magamnak. Szóval ez annyit jelent, hogy fütyülsz rá, Száztíz évvel ezelőtt, 1860. január 29-én szü4 letett A. P. Csehov, a nagy orosz író. hogy az ember a teremtés koronája, az állatok királya? Annyit jelent ez, hogy Pavel Nyikolajicsot is megharapnád? I-igenl Pavel Nyikolajics előtt mindenki hasravágódtk, neked pedig egyre megy, akár ó az, akár más földi halandó? jól értettelek? Aháá ... Egyszóval szocialista vagy? Megállj, válaszolj... Szocialista vagy, igen vagy nem? — Rrrr ... vaui Vau! — Megállj, ne harapj. Miről is beszéltünk? Ja, igen, a hamuról. Egy lehelet — és nincs többé! Pff! Hát akkor minek élünk, kérdem én? Fájdalommal szül az anyánk, eszünk, iszunk, belekóstolunk a tudományokba, meghalunk .. , Mire való mindez? Hamu! Semmit sem ér az ember! Te kutya vagy és nem értesz semmit, de ha megértenéd... ha a lelkekbe látnál! Ha be tudnál hatolni az emberi lélek rejtelmeibe! Romanszov fejét csóválta és kiköpött. — Szenny, piszok... Te azt íriszed, hogy én, Romanszov, miniszteri titkár, a teremtés koronája vagyok.«. Tévedsz! Ingyenélő vagyok, képmutató, megvesztegethető naplopó! Szemét vagyok! Alekszej Ivanics öklével mellére ütött és elsírta magát. — Besúgó, áruló... Te talán nem tudod, hogy Jegorka Kornyuskint miattam dobták ki? Mi? Hát azt sem tetszik tudni, hogy ki sikkasztotta el a bizottság kétszáz rubeljét és kente az egészet Szergucsovra? Mi? Hát az talán nem én voltam? Én aljas, utolsó szemét, farizeus ... Júdás! Hízelkedő, zsaroló, képmutató gazember! Romanszov kabátja ujjával törölgette patakzó könnyeit és zokogott. — Nesze! Harapj meg! Falj fefl Soha az életemben senki egy értelmes szót nem szólt hozzám... A lelke mélyén mindenki aljas gazembernek tart, de szembe csupa mézes-mázos mosoly, hízelkedő beszéd ... fuj! Ha legalább egyszer valaki alaposan a képembe mászna és leszidna a sárga földig! Falj fel, kutya! Harapj meg! Tépd szét a gazembert! Mard ki az árulót! Romanszov megingott és a kutyára esett. — így, Így, így! Marcangold azt a ronda pofámatl Ne sajnáld! Ha fáj is, ne sajnáld. Nesze, a kezem is, harapd meg! Ahá, folyik a vér! Úgy kell neked, te utolsó szemét. Ogy ni! Merszi, köszönöm, Csucska, vagy hogy is hínak.., Merszil Tépd szét a bundámat is. Mindegy, úgyis abból a pénzből vettem, amivel megvesztegettek. Eladtam felebarátomat és a kapott pénzen bundát vásároltam ... És a kokárdás sapkámat is, úgy ám... De mit is beszélek? Mennem kell... Isten veled, kutyuskám, kis hamis — Hrrr. Romanszov simogatta a kutyát, búcsúzóul még egyszer odanyújtotta neki a lábikráját, hogy harapjon bele, aztán összehúzta magán a bundáját és botladozva megindult lakása felé. (

ásnap dél felé, amikor Romanszov felébredt, meglepő kép tárult szeme elé. Fejét, karját, lábát vastag kötés borította. Ágya mellett felesége állt kisírt szemmel és gondterhelt háziorvosa. (1885)