Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám, csütörtök

A párt gazdaságpolitikájának időszerű feladatai (Folytatás a 4. oldalról) A mérleg azt mutatja, hogy a rendelkezésünkre álló húsmenynyiség az Idén valamivel nagyobb, mint tavaly volt. Az egy személyre eső fogyasztás (hal nélkül) megközelítőleg 70 kg volt tavaly. Könnyen megszámolhatjuk azokat az európai országokat, ahol az egy főre eső húsfogyasztás nagyobb ennél. Annak ellenére, hogy az egy főre eső nemzeti jövedelem tekintetében nem érjük el ezen országok szintjét. Ezért úgy kell gazdálkodnunk, hogy a rendelkezésünkre álló hűs — elég legyen. Feltételezzük, hogy az állattenyésztési termelés fokozására tett intézkedések révén, a fehérjetartalmú takarmányok fokozott behozatalának hatására — amelynek megvalósítására a kormány már határozatot hozott — az év második felében a mezőgazdasági dolgozók majd annyi húst fognak termelni, hogy javul a piaci helyzet. Az idei terv azzal is számol, hogy a hűs- és tojástermelési nagyüzemek kapacitását is növelni fogják. A tervezés és a terv újszerű jeliege Az idei tervet a konszolidáció tervének tartjuk. Mindamellett — tekintettel a problémák mélységére és természetére — az évi terv az összes kérdést nem oldhatja meg. Ezek még az ötéves terv első éveiben is áttolódnak. Az idei tervet józan gazdasági programként készítették el. Azzal számol, hogy a gazdasági növekedés érdekében többféle, a népgazdaságban meglevő tartalékot is ki kell használni. A tervezett gazdasági növekedést ezért elsősorban a nem beruházási jellegű tényezőkre építjük. Gyakorlatilag a nemzeti jövedelem egész — több mint 5 százalékos — növekedését a társadalmi munkatermelékenység növekedéséből kell fedezni. Ez azt jelenti, hogy a viszonylagosan magas teljesítmények esetén aránylag kisebb bérnövekedéssel kell számolni, mint az előző években. Ezt a követelményt a dolgozóknak is meg kell magyarázni. Ha ez sikerül, ha helyesen magyarázzuk meg a dolgot, bizonyára megértenek bennünket. Különösen akkor értenek meg bennünket, ha szavatoljuk — és mi szavatoljuk — a kiskereskedelmi árak, valamint a létfenntartási költségek stabilitását, és javítjuk a piaci helyzetet. Az idén a népgazdaság irányítását megint állami és népgazdasági tervvel valósítjuk meg. A tervnek megvannak a szükséges — és kötelező — mutatószámai, és ez a kormány gazdaságpolitikájának kötelező programja. A tervnek visszaadjuk eredeti szerepét, azt, amit a szocialista politikában játsszania kell. Ma ezt már az összes értelmes gazdasági dolgozó követeli. Az állami terv mit sem ér, ha csak a központ elképzeléseiben él, ha a terv segítségével nem tudjuk befolyásolni a népgazdaság fejlődésének alapvető arányait. Az olyan terv, amely nem kötelező és amely nem direktív — az nem terv. Egyes emberek a népgazdasági terv eredeti funkciója felújítására úgy reagálnak, mintha a régi időkbe térnénk vissza, amikor aprólékosan mindent a központ tervezett, amikor a vállalatok egy lépést se tehettek a centrum beleegyezése nélkül. Az Ilyen módszerekhez nem térünk viszsza. A vállalati tervek előkészítése szempontjából, elvtársak, a mostani időszak a döntő, amikor gyakorlati szervező munkánkkal el kell érnünk, hogy a vállalatok fejlődése az állami terv paramétereivel összhangban legyen. Minden gazdasági dolgozótól azt követeljük, hogy az áljami tervvel kapcsolatban felelősségteljes és elkötelezett álláspontot foglaljon el. Az állami terv lebontását és a jó minőségű tervek készítését az állam és a párt egész tekintélyével támogatjuk. A terv teljesítése során rendkívül energikusan és operatívan kell kiküszöbölni a nehézségeket és meg kell teremteni az egész évi terv teljesítésének feltételeit. Rendkívül fontos feladat a terv teljesítésének ellenőrzése az irányítás minden fokán. Aszerint, hogy a gazdasági dolgozók hogyan fognak a feladatokhoz viszonyulni, hogyan kötelezik el magukat a terv teljesítése érdekében és a gazdasági konszolidáció javára, aszerint fogjuk őket értékelni. Mindegy, hogy mesterekről, igazgatókról vagy miniszterekről van-e szó. Elvtársak! A népgazdaság 1970-re tervezett fejlesztése megteremti a későbbi évek fejlődésének a feltételeit. A hosszú időre szóló fejlesztés biztosítására az egyéves tervnél lényegesen hathatósabb eszközre van szükségünk. Szükség van az ötéves terv kidolgozására, amely majd az alapvető részletekben is megbízható irányvonal lesz az évi tervek összeállítása során, valamint abból a szempontból is, hogy a vállalatok ennek ismerete révén hosszabb időre, perspektivikusan tervezhetnek. Távlati tervezés nélkül tervezésről egyáltalában nem lehet beszélni. Az évi tervekben túlságosan aprólékosan vannak a feladatok lebontva. A népgazdasági tervezés alapvető formája volt és lesz mindig az ötéves terv, amelyek alapja a gazdasági, a tudományos és a műszaki fejlődés tudományos prognózisa. Ez a prognózis a társadalmi fejlődés legközelebbi 15—20 évére vonatkozó elképzelés része. Az ötödik ötéves terv kidolgozásához összegyűjtött anyag, amelyet előterjesztettek, voltaképpen azt dokumentálja, hogy milyen stádiumban vannak az előkészítő munkálatok, amelyeket néhány hónappal ezelőtt újra megkezdtek. Ezek — tekintettel az évi tervre — még nem haladhattak megfelelőképpen tovább. A tervgazdálkodás felbomlásának feltételei között a Tervezésügyi Minisztérium is rendkívül magára volt hagyva, így nem tudott ügy dolgozni, ahogy arra szükség lett volna. Ezekből az okokból kifolyólag ma az ötödik ötéves tervről a „számok és adatok nyelvén" még nem lehet beszélni. Helytelen is lenne ez, mert félrevezethetné a figyelmet. Pillanatnyilag az ötéves terv helyes értelmezésére kell fordítani a figyelmet, meg arra, hogy e tevékenység a párt egésze támogatásával számolhasson. A termelés növelésének feltételei Abból indulunk ki: a párt gazdaságpolitikájának a lényege, hogy az egész társadalmi termelés sokoldalú kihasználása és hatékonyságának fokozása, valamint a munkatermelékenység növelése révén elérjük. az ipari termelés lényeges a

növelését, továbbá a mezőgazjj dasági termelés fejlesztését és igy biztosítani tudjuk a lakosság életszínvonalának további ig70. emelését. E politika megvalósításának a szükségessége — I. 29. a külterjes gazdaságfejlesztésről a belterjes gazdaságfejlesz5

tésre való következetes áttérés — nem új jelszó. Az eddigi módszerektől eltérően azonban azt kell elérni, hogy e politika megvalósítása mindennapi gyakorlattá váljék, mégpedig a gazdaságirányítás minden szakaszán. Ennek az útnak a megvalósítása mélyreható változásokat követel meg az egész népgazdaságban, annak minden szakaszán. Megköveteli az ágazatok közötti és az ágazatokon belüli termelési struktúra megváltoztatását és a népgazdasági arányok megváltoztatását teszi szükségessé. Szükségessé válik a termelés szakosítása és korszerűsítése, a hatékony műszaki fejlődés biztosítása és főleg az új Ismeretek kihasználása. Meg kell teremteni a korszerű és racionális termelésszervezési rendszert, javítani kell az irányító munkát és a káderek kiválasztásának a módszereit. Üdvözöljük az élenjáró közgazdászok kezdeményezését, amelyet úgy értékelünk, hogy a közgazdasági elméleti arcvonal gyorsított ütemben a mi szocialista gazdaságunk továbbfejlesztésére összpontosítja erőit. Az ötödik ötéves terv kidolgozását elejétől fogva egységesen, az egész termelési és gazdasági irányító apparátus, valamint a tudományos munkahelyek együttműködésével kell elvégezni. Csak így biztosítható, hogy a kidolgozott koncepciók, tanulmányok és elképzelések az egyes vállalatoknál, ágazatoknál konkrét feladatokká, a gazdasági tevékenység konkrét útmutatóivá váljanak. A „terv keretében" kell tehát folytatni ezt a tevékenységet és nem elszigetelve, ahogy a vállalatok, ágazatok elképzelése egészében véve nem valósítható meg. Az ötéves terv kidolgozásakor abból kell kiindulni, hogy a terv az alapvető anyagi és értékviszonyokat és a fejlődés ütemének megválasztását illetően stabil legyen. Ennek érdekében meg kell teremtenünk a szükséges tartalékokat, melyek a terv stabilitásának fontos biztosítékai. Ez nem kis feladat, mindnyájan tudjuk, hogy több területen ma gyakorlatilag tartalékok nélkül állunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy különösen a beruházások, a külkereskedelem, a nyersanyag- és anyagfogyasztás stb. terén józanul és takarékosan kell meghatároznunk és megoldanunk a feladatokat. A maximális gazdaságosság, a termelési kapacitások és a munkaidő teljes kihasználása, a munkaerővel való takarékosság nehézségeink megoldásának a kulcsa. Az ötéves tervben a nemzeti jövedelem gyakorlati növekedésének egyedüli forrása a társadalmi munkatermelékenység fokozása lesz. A maximális takarékosság az ún. terciális szférára is vonatkozik. Ha elsődleges feladatként akarjuk megoldani a lakásépítés kérdését, akkor bővítenünk kell az építkezési kapacitásokat, teret kell biztosítani számukra más ágazatokban és nem szabad tárgyi vagy időszempontbői fölösleges építkezéseket megvalósítanunk, ugyanakkor szerényebbeknek kell lennünk az adminisztratív épületek, kulturális és más létesítmények építésének kérdésében. Ezért szükséges, hogy a terv egyik legszigorúbban központilag irányított területe a beruházás legyen. Az ötéves terv kidolgozásában hangsúlyoznunk kell a szlovák és cseh területek gazdasági kiegyenlítődésének nagy jelentőségét. A tervnek ugyanúgy, mint egész népgazdaságunknak egységesnek kell lennie. Az egész tervnek és egyes részeinek is, szerves része legyen az a törekvés, hogy folytassuk a kiegyenlítődés folyamatát, melyet az általános konszolidálás és a népgazdaságfejlesztés forrásának és tartozékának kell tekintenünk. Olyan feladatokról van szó, melyek kikerülhetetlenek a két nemzet gazdasági fejlődése és az egységes csehszlovák népgazdaság megszilárdítása szempontjából. A gazdaság racionális integrációja megsokszorozza erejét. Egyúttal arról van szó, hogy köztársaságunkban gyakorlatilag megvalósítsuk a proletárinternacionalizmus elveit. Ez tehát jelenleg az elsődleges politikai feladat is. Ezzel és gazdaságunk szükségleteivel kappsolatban felmerül az a feladat, hogy meg kell javítanunk a tervezési munkát a termelőerők széthelyezését és az egyes kerületek komplex fejlesztését illetően. A munkaerők problémája, a természeti kincsek kihasználása, az ésszerű szállítás, a földalap védelme és általában a jobb életkörnyezet kialakítása megköveteli, hogy a tervezés utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt területe az ötéves tervben az őt megillető helyre kerüljön. A népgazdaság területi fejlesztésének helyes megoldása gazdaságunk kihasználatlan forrása, melyet csakis a terv keretében lehet megoldani. Távolról sem csupán arról van szó, hogy fejlesszük a kevésbé fejlett területeket, vagy hogy ez a probléma csak Szlovákiára vonatkozna. A termelőerők racionális elosztása és a területi fejlesztés éppen az ipari központokban nagy jelentőségű, és e kérdések elhanyagolása súlyos következményekkel járhat az egész népgazdaság fejlődésére. Prága főváros, az észak-csehországi kerület, valamint a cseh kerületek, elsősorban a határmenti területek kevésbé fejlett körzeteinek ismert, de megoldatlan problémáiról van szó. A nemzetközi együttműködés elmélyítéséért Az ötéves tervben tüzetesen ki kell dolgoznunk gazdasági politikánk egyik alapját: a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk elmélyítését. Nagyobb mértékben kell kihasználnunk azokat a lehetőségeket, melyeket a KGSTországok ötéves gazdasági fejlesztési tervednek folyamatban levő egybehangolása nyújt nekünk, valamint a KGST 23. ülésszakán jóváhagyott integrációs programból eredő lehetőségeket. Az adott lehetőségek kihasználása jelenti gazdaságunk számára a termelés hatékonysága és koncentrációja növelésének legnagyobb forrását. Ezen a téren tehát jelentősen növelnünk kell aktivitásunkat. Az ötéves terv gazdaságunk konszolidálásának és fejlesztésének ésszerű, józan, de egyben igényes programja lesz. Dolgozóinknak vissza keli adni a gazdasági és szociális biztonság érzetét. Ha pártunk vezetésével kihasználjuk nemzeteink anyagi és szellemi értékeit, megvan minden feltételünk ahhoz, hogy teljesítsük ezt a feladatot. Egységes és színvonalas irányítást Elvtársaki Összhangban azzal, ahogy az ötéves tervben kidolgozzuk népgazdaságunk további fejlődésének elveit, konkretizálnunk kell az egységes, tervszerű Irányítás elveit és módszereit ls. Nem helyes, ha elszigetelten az Irányítás különböző modelljeit találjuk ki. Ellenkezőleg minden egyes irányítási rendszer tartalmának és módszereinek szorosan össze kell függnie a tárgyi problémák megoldásának koncepciójával. Az Irányítás módszereit állandóan össze kell hasonlítanunk az elért hatékonysággal, állandóan tökéletesítenünk kell őket, hogy a lehető leghatékonyabban elősegítsék a párt gazdasági politikájában kitűzött célok biztosítását. A Központi Bizottság májusi és szeptemberi plénumának határozatai, valamint a Központi Bizottság elnökségének határozatai már elvi, politikai álláspontot jelentenek az irányítási rendszer problémájához. A döntő fontosságú területeken az elmúlt idö alatt gyakorlati munkát is kifejtettek az irányítás szocialista elveinek felújítására. Az elmúlt két év drágán megfizetett tapasztalatai megtanítottak arra, milyen rossz kövekezményekkel jár a szocialista gazdaság számára, ha megsértik a szocialista gazdaság alapelveit. A múlt hibáinak helyrehozásánál respektálnunk kell ezeket az elveket, és arra kell törekednünk, hogy a mi viszonyaink közepette alkotóan érvényesítsük őket. Feladatunk, hogy döntő fordulatot érjünk el az irányítási rendszer funkciójának ős küldetésének értelmezésében. A szocializmusban az irányítási rendszer a párt gazdasági program céljai megvalósításának eszköze, a szocialista gazdaság tárgyi problémái megoldásának és dinamikus fejlődése biztosításának eszköze. Nincs és nem lehet sző öncélú intézkedésekről, olyan gazdasági eszközökről, amelyek automatikusan megmentik népgazdaságunkat. Az irányítási rendszer hatékonysága szorosan összefügg azzal, hogyan tartjuk be a szocialista gazdálkodás alapelveit, hogyan használjuk ki és hatványozzuk meg a szocialista népgazdaság előnyeit. A szocialista irányítási rendszer alappillére a termelőeszközök társadalmi tulajdona, mely meghatározza a szocialista termelési viszonyok jellegét, a jövedelemelosztás módját, a gazdasági folyamatok jellegét, a szocialista társadalom tervszerű fejlődését. A szocialista társadalomban az állam a dolgozók politikai szervezete és hatalmi eszköze, és ezért az államtulajdon, mint az össznépi tulajdon formája, a leghaladóbb tulajdonmöd a szocializmusban. Az ilyen tulajdonmód gyengítése ellentétben áll a dolgozók objektív érdekeivel, mivel éppen ez a tulajdon teszi lehetővé a termelési, viszonyok észszerű, hatékony elrendezését* Az irányítás jelentős elve, mely lehetővé teszi a szocialista tulajdon előnyeinek optimális kihasználását, a demokratikus centralizmus. Ez a bonyolult társadalmi szervezetek irányításának legracionálisabb elve, mely lehetővé teszi, hogy megteremtsük a feltételeket - a társadalom, a kollektívák ésaz egyének érdekeinek összhangjához, a mai és a jövő érdekeket Is figyelembe véve. Lehetővé teszi a társadalmi fejlődés céltudatos, egységes és tervszerű irányítását a szocialista társadalom érdekében, a szocialista demokrácia fejlesztését, valamint a gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életre, az emberek alkotóerejének fejlesztésére gyakorolt hatásának érvényesülését. A demokratikus centralizmus érvényesítésének konkrét módja a társadalmi fejlődéstől, a társadalom által kitűzött céloktól és a feltételektől függ. A szocialista irányítási rendszerben elsődleges fontosságú a népgazdasági terv, a „párt második programja", amint Lenin mondta. Csaknem paradox helyzet, hogy még ma is hangsúlyoznunk kell ezt az alapvető igazságot. Mindnyájan tudjuk, hova jutottunk az elmúlt két év alatt a tervezés bürokrata, adminisztratív módszerei felszámolásának demagóg jelszavaival. A tervezés jelentős feladata — különösen ma —, hogy a gazdasági döntéseknél megszűnjék a szubjektivizmus és az irányítást tudományos szintre emeljük. Ez egyúttal fontos feltétele az állami terv tekintélye növelésének. Ha a terv k-itűzi a szocialista gazdaság fejlesztésének céljait, akkor e célok elérésének motorja az anyagi és erkölcsi érdekeltség, mint a szocialista gazdaság további fontos elvének helyes kihasználása. A kollektívák és egyének anyagi és erkölcsi érdekeltsége a szocializmus feltételei között az érem két oldalát jelenti, és helytelen lenne, ha ezeket különválasztanánk, vagy egymással szembeállítanánk. A szocialista irányítási rendszerben az anyagi és erkölcsi érdekeltség elveinek következetes kihasználása jelentős eszköz, mely lehetővé teszi aZ egyén és kollektívák érdekeinek összekapcsolását a társadalom érdekeivel. A szocialista irányítási rendszerben nemcsak a bérnek, hanem a többi érték- és pénzkategóriának, így az árnak, haszonnak, kamatnak stb. is megvan a jelentős helye. Helytelen lenne, ha cáfolnánk szerepüket. Ma egyes esetekben láthatunk ilyen jelenségeket, amelyek hasonlítanak a múlt helytelen gyakorlatához, amikor túlbe(Folytatás az 5. oldalon)