Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám, csütörtök

A párt gazdaságpolitikájának időszerű feladatai (Folytatás az 5. oldalról) cstilték Jelentőségüket. Termé­szetesen tervszerűen kell őket kihasználnunk és nem szabad megengednünk ösztöiiös, önké­nyes hatásukat. A gazdaság tervszerű irányí­tásának felújítása érdekében fentről egészen le meg kell erősítenünk népgazdaságunk szervezettségét. Elsősorban egy­séges rendszerbe kell fognunk az állami-vállalati szférát. Egy­úttal hatékonyan meg kell szi­lárdítanunk a szak- és főigaz­gatóságok szerepét. A termelési, gazdasági egység szervezési fel­építésében revideálnunk kell az 1968-ban a vállalatok helyzeté­re vonatkozó politikai demagó­gia szellemében keletkezett hibákat és tévedéseket. Nyu­godtan vissza kell térnünk ezek­hez a kérdésekhez, mérlegel­nünk kell, milyen legyen az üze­mi integráció további fejlődése, figyelembe véve az egyes szak­ágazatok és ágazatok sajátsá­gos feltételeit. Elhanyagolt terület a válla­latokon belüli irányítás. Az üzemek vezető dolgozói kevés figyelmet szentelnek ezeknek a kérdéseknek. A vállalaton be­lüli szervezés rendszeres töké­letesítése és az üzemben folyó munka ésszerűsítése nagy tar­talékforrást jelent a költségek csökkentésében, a munkaerővel való takarékosságban és a mun­katermelékenység növelésében. Ezen a téren nagyon sok tapasz­talatunk van, és egyetlenegy igazgatónak sincs mire várnia és nincs oka arra, hogy kifogáso­kat hozzon fel. A szövetségi és nemzeti szervek szerepköre Elvtársak! A CSKP Központi Bizottsága májusi plénumának irányelvei hangsúlyozták, hogy a szocialis­ta állam megszilárdításának fontos feltétele a szövetségi ala­pon történő átépítés befejezése, az új szövetségi és nemzeti szer­vek konszolidálása, a szövetsé­gi és nemzeti szervek jogköre, felelőssége és tevékenységük egybehangolása szabályainak pontos meghatározása úgy, hogy az állami irányító mechanizmus egységesen és összehangoltan dolgozzon, hogy megerősödjön a központi irányítás. A népgazdaság szervezetében és irányításában szerzett eddigi tanasztalatok kiértékelése után a Központi Bizottság elnöksége a föderációnak a népgazdaság irányítására gyakorolt hatása megszilárdításának súlypontját ma elsősorban: — a népgazdasági terv sze­lepének megszilárdításában, in­tegráló funkciója megerősítésé­ben látja, úgy, hogy a föderáció az egész csehszlovák népgazda­ság forrásait mozgósítsa és a döntő fontosságú feladatok megoldására irányítsa; — a szövetségi költségvetés megszilárdításában és a föderá­ció integrációs politikája bizto­sításában betöltött szerepének növelésében; — az egységes pénzügyi, hi­tel-, ár-, bér-, műszaki és be­ruházási politika biztosításában; — a külkereskedelemre gya­korolt befolyásának megszilár­dításában látja. A szövetség állami népgazda­sági terve meghatározza a Csehszlovák Szövetségi Szocia­lista Köztárssaág népgazdasága fejlődésének alapvető mutatóit, miközben meghatározza elsősor­ban a beruházások nagyságát és irányzatát, a megkezdendő épít­kezések határát. Ezenkívül meg­határozza a szövetségi érdekű építkezéseket, és a népgazda­ság forrásait a legfontosabb üzem korszerűsítésekre irányít­ja. A külkereskedelem területén kijelöli a behozatali és kiviteli feladatokat, felhasználva a gaz­dasági eszközök és devizasza­bályozás rendszerét. Továbbá megszabja, a valuta- és bérpoli­tika elveit és tartalmát, megha­tározza az életszínvonal terüle­tén az alapvető célokat és fela­datokat, mint a lakosság szemé­lyi és társadalmi fogyasztása reálbevételeinek növekedését, a két nemzeti köztársaság gazda­sága, színvonala közti eltérés kiegyenlítésének módját és üte­mét. Ezenkívül a szövetség álla­mi terve a helyes elosztás bizto­sítására felhasználja a legfon­tosabb anyagi mérleget és a szállítmányok időpontjának kö­telező meghatározását. A szövetség állami népgaz­dasági terve kötelező a föderá­ció szervei, valamint a két nem­zeti köztársaság szervei számá­ra. A nemzeti kormányok fele­lősek azért, hogy a nemzeti központi szervek megkapják a kötelező feladatokat és a tervek limitjeit. A tervezési rendszer megszi­lárdítása érdekében fontos, hogy a szövetségi kormány fe­lülvizsgálhassa a köztársasági szervek olyan intézkedéseit, me­lyek ellentétben állnának a Szö­vetségi Gyűlésnek a tervre vo­natkozó törvényével, vagy eset­leg a szövetségi kormány intéz­kedéseivel. Amennyiben a nem­zeti szervek nem módosítanák helytelen Intézkedésüket, eset­leg hatálytalanítaná ezeket. Ezt az elvet a jogszabályokban is rögzíteni kell. A Központi Bizottság elnöksé­ge javasolja, hogy a tervezési munkák biztosítására létesítse­nek szövetségi szinten állami tervbizottságot, amely a terve­zési munkákat irányítaná és egybehangolná. A bizottságban a szövetségi kormány egyes tagjai, valamint a nemzeti köz­társaságok kormányainak tagjai lennének képviselve. Hogy az államszövetség integ­rációs funkciója megerősödjék, az állami költségvetés segítsé­gével a föderációs elvekkel összhangban biztosítani kell a szövetségi költségvetés forrásai­nak stabilitását és növekedését. A költségvetési szabályokról szóló törvény hosszabb időszak­ra megállapítja az adókat, il­letve az adókban való részese­dést, amelyek a szükséges for­rásokat képezik majd. A szövetségi szervek kizáróla­gos hatáskörébe tartoznának a pénzzel összefüggő kérdések, míg a bankügy a szövetség és a nemzeti köztársaságok közös hatáskörébe tartozna. A szövetség hatáskörébe tar­tozik majd elsősorban: a hitel­politika koncepciójának és megvalósítása eszközeinek, a devizatartalékok nagyságának és kezelésük módszereinek, to­vábbá a külföldi devizaművele­tek koncepciójának meghatáro­zása. Az államszövetség feladata lesz a Csehszlovák Állami Bank helyzetének és felelősségének, valamint a többi bankok hely­zetének törvényerejű rendezése. Ezen a téren pontosabban kell megfogalmazni a csehszlovák államszövetségről szóló alkot­mánytörvényt. Növelni kell a szövetségi szervek szerepét a külkereske­delem irányításában. E célból a Külkereskedelmi Minisztérium feladata: — a kormánynak javaslato­kat tenni az egységes külkeres­kedelmi politika elveiről és e politika megvalósítását irányíta­ni a népgazdaság tervszerű fej­lesztésének keretében; — a Szövetségi Pénzügymi­nisztériummal egyetértésben a kormány által jóváhagyott elvek alapján meghatározni a külke­reskedelem és a külkereskedel­mi tevékenység folytatására jo­gosult többi szervezet számára az alapvető gazdasági eszközö­ket — beleértve a költségvetési eszközöket —, és biztosítani azt, hogy felhasználásuk össz­hangban legyen a külkereske­delmi politikával; — a külkereskedelmi kapcso­latok terén meghatározni az ár­politika szabályait; — rendeleteket kiadni a kül­kereskedelmi tevékenység szer­vezéséről. Külkereskedelmi szer­vezeteket létesíteni és külkeres­kedelmi tevékenységre felhatal­mazó jogosítványokat kiadni; terv- és gazdasági eszközök út­ján irányítani a külkereskedel­mi szervezeteket éppúgy, mint a többi külkereskedelmi tevé­kenységre jogosult szervezetet. A gazdaság állami irányítása területén a szövetség és szervei teljes érvényesülését célzó in­tézkedések komplexumának nél­külözhetetlen része, hogy a népgazdaság egyes ágazatait irányító szövetségi szervek he­lyesen működjenek. Feladatuk elsősorban kidolgozni az egyes ágazatok fejlesztésének koncep­cióit és javaslatokat előkészíte­ni a szövetségi szervek kötele­ző határozataira. A vállalatok közvetlenül szövetségi szinten való irányítását ott kell érvé­nyesíteni, ahol különleges kö­rülmények szólnak mellette, így például az urániparban, a vasúti közlekedésben és karbantartás­ban. Mindezeket a feladatokat részletesen ki kell dolgozni és jogi szempontból biztosítani kell megvalósításukat. A pártszervek és -szervezetek, valamint a kommunisták feladatai Elvtársak! A párt a népgazdaság sikeres fejlődését joggal tekinti a szocializmus fokozatos sokolda­lú kibontakoztatása, a dolgozó tömegek érdekei megvalósítása anyagi alapjának. Előtérbe lép az a követelmény, hogy elmé­lyítsük a társadalom párt által történő irányításának hatékony­ságát, a pártnak, mint a társa­dalmi fejlődés szervezőjének, annak az egyesítő és ihlető erő­nek a szerepét, amely vala­mennyi alapvető kérdésben ma­radéktalanul és osztatlanul fe­lelős a társadalom fejlődéséért. A pártszervekre és -szerveze­tekre gazdasági téren az a fel­adat vár, hogy kialakítsák a gazdaságpolitika sikeres megva­lósításának politikai, eszmei és káderfeltételeit. A párt által történő irányítás azt jelenti, hogy hatást kell gyakorolniuk a dolgozók termelési és gazdasági tevékenységére, valamint az ál­lami, gazdasági és egyéb társa­dalmi intézmények és szerveze­tek munkájára úgy, hogy terv­szerű legyen a társadalmi mun­karáfordítás, kibontakozzék minden egyes dolgozó kezdemé­nyezése, ismeretei és képessé­gei érvényesüljenek a társada­lom javára. A párt vezető szere­pét tagjai útján, valamint a ká­derek helyes kiválogatásával, nevelésével és széthelyezésével érvényesíti. A pártszervezeteknek figyel­müket elsősorban a párt politi­kai, gazdasági irányvonala ér­vényesítésének kiharcolására kell összpontosítaniuk a vállala­tok, üzemek és munkahelyek konkrét feltételei között. Ez fel­tételezi, hogy rendszeresen fi­gyelemmel kísérjék, ellenőriz­zék és értékeljék a gazdasági eredményeket, s javaslatokat tegyenek az eredmények haté­konyságának fokozása érdeké­ben. A pártszervezetek támogat­ják a gazdasági vezetősége! a tervfeladatok teljesítésében, se­gítik a fogyatékosságok feltá­rásában és ellenőrzik"'a vezető­ség tevékenységének eredmé­nyeit anélkül, hogy e tevékeny­ségbe közvetlenül beavatkozná­nak. A pártszerveknek és -szerve­zeteknek munkájukban hatéko­nyabban kell foglalkozniuk a párt gazdaságpolitikájának ma­gyarázatával, a párt azon erőfe­szítésének értelmével, amellyel a népgazdaság konszolidálásá­ra, az irányítás megszilárdításá­ra, a népgazdaságban betöltött vezető szerepének felújításéra törekszik, valamint a párt har­cával, amelyet a helytelen op­portunista gazdasági nézetek és azok hordozói ellen folytat. Hogy a párt vezető szerepe a népgazdaságban teljes mérték­ben felújuljon, ehhez szüksé­ges, hogy az alapszervezetek­ben, főként a nagy üzemekben sokoldalúan kibontakozzék a párt szervező és nevelőmunkája. A párt alapszabályzata szerint az alapszervezeteknek ellenőr­zési joguk van a gazdasági ve­zetőség tevékenysége felett. Rendkívül fontos, hogy rendsze­resen megtárgyalják saját üze­mük gazdasági, termelési prob­lémáit a gazdasági vezetőkkel. Az alapszervezetnek az össztár­sadalmi célkitűzések, az állam­fegyelem betartása, a kitűzött fejlődéstől és a jóváhagyott in­tézkedésektől való eltérések megállapítása tekintetében fon­tos ellenőrző és megismerő sze­repe van. Lehetővé teszi, hogy a párt konkrét feladatokat tűz­zön kl a szervező és politikai­nevelő munkában, valamint párthatározatokkal e feladatok megvalósítására kötelezze első­sorban a gazdasági vezetőség­ben és a szakszervezetekben le­vő kommunistákat. A gazdasági vezetőknek az igazgatóktól kezdve egészen a miniszterekig lehetőségük van, de egyben kötelességük, hogy teljes mértékben elkötelezzék magukat nemcsak gazdasági, ha­nem politikai kérdésekben is, továbbá, hogy megmagyarázzák az országos és vállalati intézke­déseket és megnyerjék a dolgo­zókat teljesítésüknek. A gazda­sági vezetőknek ez a tevékeny­sége teljes megértésre fog ta­lálni nemcsak a pártszerveknél és -szervezeteknél, hanem a dolgozóknál is. A gazdasági vezetők munká­jának értékelése során irányító­képességük növekedését a párt­nak szüntelenül ellenőrizni és értékelni kell, segítséget kell nyújtania fejlődésükben, de ugyanakkor fokozott igényeket kell támasztani velük szemben, és le kell váltani azokat a dol­gozókat, akik lemaradnak. A párt irányvonala és a párt­ellenőrzés a szakszervezetekben levő kommunistákat is kötelezi. Lényegesen megnövekszik mun­kájuk jelentősége most, amikor a gazdasági feladatok teljesíté­se érdekében elsősorban a mun­kaaktivitás fokozására törek­szünk. Valamennyi dolgozó leg­alapvetőbb közös érdeke a szo­cializmus építése, a munkás­osztály és az összes dolgozó po­litikai hatalmának megszilárdí­tása. Szükséges, hogy ennek megfelelő legyen valamennyi szakszervezeti szerv gyakorlati tevékenysége és fő célkitűzése, miszerint a dolgozókat a szocia­lista társadalom és főként a termelési-gazdasági alap fej­lesztésére ösztönözzék. Ezzel függ össze a szakszervezetek szervező és nevelő munkája is. A szakszervezeti szervekben és szervezetekben levő kommu­nistáknak szakszervezeti mun­kájuk során elsősorban aktív segítséget kell nyújtaniuk a népgazdaság fejlesztésében. A szakszervezeteknek kellene át­venniük az életszínvonal eme­lésére és az életstílus fejleszté­sére irányuló program egyik szervezőjének szerepét. A szakszervezeteknek to­vábbra is igen aktívan kell gon­doskodniuk a kezdeményezés és a szocialista munkaverseny fej­lesztéséről, igen aktívan kell ezt megszervezniük, közösen ki­értékelniük és népszerűsíteniük a példás eredményeket és fő­ként a becsületes és lelkiisme­retes munkát. Ebben a jubileu­mi évben meg kellene szervez­niük a kötelezettségvállalási mozgalmat és fel Kellene hasz­nálniuk annak kezdeményező formáit, mint pl. a szocialista munkabrigádokat, de azok nél­kül a formaiságok nélkül, ame­lyek folytán az elmúlt 10 évben csökkent hatásuk a dolgozók tudatában. Egyes üzemekben szerzett ta­pasztalatok megerősítik a ter­melési értekezletek rendszere ismételt bevezetésének a helyes­ségét és jogosultságát. Ezeknek az értekezleteknek a napirend­jén főként a munka ésszerűsíté­sének kérdései, a tudományos­műszaki haladás megvalósítása stb., a munkatermelékenység serkentése kellene, hogy szere­peljen. A szakszervezeteknek fel kel­lene lépniük az élősküdés és a társadalomellenes viselkedés megnyilvánulásaival szemben, valamint a közömbösség meg­nyilvánulásai ellen a gazdasági szervezetek, a lakosság, a fo­gyasztók közötti kapcsolatok terén. Fokozott figyelmet kell szen­telni az ifjúság körében végzett pártmunkának, számolni kell az ifjúság kezdeményezésével és részvételével a szocialista épí­tés közös feladatainak teljesíté­sében, s meg kell szilárdítani az ifjúság egységének megte­remtését célzó irányzatokat. A párt erőfeszítése a káder- és személyzeti munka tökéletesíté­sétől függ. A káderekkel szem­ben támasztott igények terén anélkül, hogy kisebb súlyt he­lyeznénk a szakképzettségre, fokozottan tekintetbe kell venni a politikai megbízhatóságot, a párthoz való hűséget és az al­kalmasságot, a jelenlegi bonyo­lult társadalmi viszonyok szem­pontjából. A vezető dolgozónak az egész kollektívát politikailag is kell vezetnie, és mivel az emberekkel végzett munka túl­nyomó részt politikai, magának kell példaképül szolgálnia a munkában, és szakértőnek kell lennie az irányítás területén is. Teljes mértékben fel kell újí­tani a párt kádermunkáját a gazdaságban és biztosítani kell a pártszervek döntő befolyását a káderek fontos funkciókba va­ló kiválasztásánál. Be kell fe­jezni a gazdasági apparátus megtisztítását a jobboldali, op­portunista és antiszocialista irányzatok hordozóitól,- a szov­jetellenes hangulatok terjesztői­től. Enélkül nem lehet sikeresen befejezni a konszolidációs fo­lyamatot a népgazdaságban. A nehézségek leküzdésének reális útja Elvtársaki Az emberek egyre inkább kez­dik tudatosítani, hogy az elé­gedett jövő csak a produktív jelen eredménye lehet, hogy úgy fogunk holnap élni, ahogyan ma dolgozunk. Ezt a tudatot meg kell szilár­dítani a pártszervek és alap­szervezetek eszmei-nevelő mun­kájával, aktív gazdasági propa­gandával és agltációval, amely nem elégszik meg csupán a tu­dat végbemenő átalakulásával. Ennek az átalakulásnak tettek formájában való megvalósulásá­ra kell törekedni. Pozitívabb gazdasági propa­gandát és agitációt kell folytat­ni és el kell érni azt, hogy e propaganda tartalmát valameny­nyl fokon a pártszervek hatá­rozzák meg, és ebből Induljon ki a gazdasági vezetés és a tár­sadalmi szervezetek, elsősorban ls az FSZM propagandatevé­kenysége. A tömegtájékoztatási eszkö­zök céltudatos felhasználása mellett újból előtérbe lép a pártfunkcionáriusok, a gazdasá­gi dolgozók és a szakszervezeti vezetők személyes agitációs munkája. Hasznosnak tartjuk újból visz­szatérni a párt-gazdasági konfe­renciák szervezéséhez, amelyek nemcsak a gazdasági, technikai, tárgyi problémák megoldásának konkrét eszközei, hanem nagy jelentőségük van az üzemekben levő kommunisták akcióegysé­gének kialakításában és vala­mennyi dolgozó gazdasági ak­tivitásának fejlesztésében. Az üzemekben végzett párt­munka gerince legyen a dolgo­zók mozgósítása az idei gazda­sági feladatok elfogadására és teljesítésére. Az ösztönösség és a torzulá­sok időszaka után ez nem lesz könnyű munka. A dolgozók egy része még mindig nem mentes az elferdült nézetekről, az el­torzult elképzelésektől, ame­lyekkel a tömegtájékoztatási eszközök árasztották el őket. A politikai és gazdasági gon­dolkodásban lerakódott jobbol­dali, opportunista nézeteket azonban fokozatosan kiszorítják az új tények. Állásfoglalásuk, gondolkodá­suk megváltoztatása a munká­hoz való viszonyukban kezdő­dik. A CSKP Központi Bizottsá­gának felszabadulásunk 25. év­fordulójára kiadott felhívására egyre több kollektíva verse­nyez. Az a hősiesség, amellyel naponta leküzdik az időjárás vi­szontagságait is, elegendően bi­zonyítja, hogy a dolgozók meg­értik napjaink fő feladatát, azt, hogy a gazdasági és politikai konszolidáció alapja a hazáért és az önmagukért vég­zett munka. A párt szervező munkájának fő feladata, hogy ezt mindenna­pos, türelmes agitációs munká­val, új tények alapján bizonyít­sa. Ma kétszeresen kell, hogy ér­vényesüljön: kommunisták áll­janak a gazdasági kezdeménye­zés élére, kommunisták legye­nek a szocialista munkamódsze­rek és verseny szervezői. A jelenlegi nehézségek leküz désének ez a reális útja. (Köztes címek: Oj Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents