Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám, csütörtök

A párt gazdaságpolitikájának időszerű feladatai (Folytatás a 3. oldalról) szágok közül hazánkban a legalacsonyabb. A szabad munkahelyek száma, amelyeket a vállalatok jelentik, szüntelenül növekszik. Ez a szám 1989 végén — nem komplett jelentések szerint — 94 ezret képviselt. Ilyen számú munkaerővel lehetne tehát azonnal növelni a foglalkoztatottságot a meglevő termelőkapacitásokban. Éppen ezért az engedélyezési eljárásnál mint egyik alapvető feltételt azt követeljük, hogy a kérelmező elvitathatatlan bizonyítékot adjon arra vonatkozóan, hogy a kapacitás üzembe helyezése után biztosítva lesz a szükséges munkaerő. Természetesen más feltételeket is szabunk. Például be kell bizonyítani, hogy hasonló hatékonyság nem érhető el a meglevő kapacitások fokozottabb kihasználásával; a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy az építkezés minden szempontból biztosítva van pénzügyi szempontból, esetleg devizaeszközökkel, építőipari kapacitásokkal és építőanyagokkal. Azok az építkezések, amelyek nem tesznek eleget az ilyen engedélyezési eljárás követelményeinek, nem kezdődhetnek meg ebben az évben még akkor sem, ha az állami tervben szerepelnek. Olyan fényűzést, amilyet mi Csehszlovákiában engedünk meg magunknak, a világ egyetlen országa sem engedhetne meg. Az ipar állóalapjait alacsonyan a másfél műszak alatt használjuk ki, a törvényes munkaidő hazánkban a legalacsonyabbak közé tartozik a világon, kihasználása viszont nem kielégítő. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a gépiparban a gépek időalapjának kihasználása 40—90 százalék között, a munkások munkaidő-alapjának kihasználása pedig 79—95 százalék között mozog. Ilyen helyzetben is mégis egyre újabb és újabb termelőkapacitások építését kezdjük meg. Népgazdaságunkban már túlságosan gyökeret vert az á káros gyakorlat, hogy gazdasági dolgozóink lassan már el sem tudják képzelni a termelés semmiféle növelésének biztosítását másképp, mint új kapacitások létesítésével. Legfőbb ideje tehát, hogy a beruházási építkezések terén teljesen elvi és gyökeres rendet teremtsünk. Azokkal az intézkedésekkel egyidejűleg, amelyekről már megemlékeztem, az ez évi tervben megszilárdítjuk a beruházási építkezés központi irányítását s azon dolgozunk, hogy módosítsuk az irányítás egyes fokozatainak részvételét és hatáskörét a beruházásokkal összefüggő jóváhagyási folyamatokban. Felújítjuk a beruházások komplex szakvéleményezését az egyes irányítási fokozatokon, felülvizsgáljuk és módosítjuk az eddigi műszaki szabványokat, a lakásépítkezések és a közszolgáltatási üzemek műszaki felszerelési normáit stb. Most, az év folyamán döntő lesz, hogy következetesen betartsuk az elfogadott elveket. Nem szabad engedélyezni olyan építkezéseket, amelyek nincsenek öszhangban a jóváhagyott elvekkel, bármilyen oldalról is érvényesítsenek nyomást. Ha ismét meghátrálnánk eltökéltségünk elől — ahogyan ezt az elmúlt években rendszeresen tettük — úgy, természetesen, az egész terv ezen a szakaszon homokalapon állna és illuzórikus lenne a helyzet javításába fektetett minden reményünk. Mint minden szakaszon, a beruházási építkezések irányításánál is alapvetően fokozni kell az irányítás minden fokozatának felelősségét. A nemzeti bizottságoknak nem szabad — amint ez ez ideig történt — kiadniuk alaptalan bizonylatot a munkaerők biztosításáról, az Állami Bank fiókintézeteinek valóban ellenőrizniük kell az építkezés tárgyi menetét és be kell avatkozniuk minden esetben, ha nem tartják a szerződések feltételeit be stb. Rendet kell teremteni a külkereskedelemben Elvtársaki A harmadik legfelelősebb helyet az ez évi tervben a külkereskedelem foglalja el. Az utóbbi két évben folytatódik a feszültség a tőkésországokkal szembeni fizetési kap-, csolatainkban, amely már évek óta tart. jelentős negatív változás következett be azonban, sajnos, a szocialista országokkal szembeni rövid lejáratú devizahelyzetünkben ís, ahol még 1967 végén meglehetős aktívummal rendelkeztünk. Emlékszünk még arra, milyen hűhót csaptak és milyen demagógia keletkezett az akkori aktív csúcs körül, bár az nem haladta túl az ezekkel az országokkal folytatott árucsereforgalom két százalékát, ez pedig a szocialista országok közötti fizetési kapcsolatban elég gyakori és egészben véve megszokott eset. Emellett az utóbbi két év folyamán ezt az aktívumot nemcsak hogy felemésztettük, ellenkezőleg még nagyobb passzívumba estünk. A tőkésországokkal szemben már több éve tekintélyes rövid lejáratú adósságunk van, amely igen drága és gyakorlatilag azt jelenti, hogy számos árut tulajdonképpen haszon nélkül — a kamatok törlesztésére — szállítunk. A tervben olyan útra kívánunk térni, hogy fokozatosan megszabaduljunk a béklyóktól, s kiegyenlített fizetési mérleget érjünk el. Ez nem valósul meg egy, sem két év alatt. Nagy igényeket támaszt a kivitellel szemben s a behozatalban ls a takarékosságra kell törekednünk; a behozatalt ugyanis nemigen növelhetjük és igen megfontoltan kell vele gazdálkodnunk. A külkereskedelmi gazdasági kapcsolatokat az utóbbi időszakban elsősorban a népgazdaságban megnyilvánuló inflációs helyzet befolyásolta, amely a behozatal fokozásával szembeni nyomás rendkívüli megerősödésében nyilvánult meg, anélkül, hogy hasonló mérték ben növekedett volna a kiviteli alap kínálata is. Befolyást gyakorolt a helystb.) „kivitelével" foglalkozott a tőkésországokba stb. 1969. október 1-én ezért visszavonták export-import jogosítványát. Az egységes központi befolyás megsértésére került sor a devizagazdálkodás terén is. Itt a bank vette át a felelősséget. A devizaszabályozás rendszere, persze — az inflációs helyzet közepette is — mint a tőkésországokba irányuló növekvő export hatékony serkentője nyilvánult meg. A terv azonban itt sem fejtett ki komplex hatást s ezért nem sikerült mindig összpontosítani a rendelkezésre álló devizaeszközöket a népgazdasági szempontból legcélszerűbb szükségletek fedezésére, jelentős hiányosságok nyilvánultak meg a visszakereseti devizahitelek rendszerében is, ahol egyes olyan akciókat engedélyeztek, amelyek nincsenek összhangban a társadalmi érdekekkel. Egyezményt kötöttek például két karbamidgyár építésére Csehországban és Szlovákiában a devizák szempontjából visszakereseti hitel formájában, bár a két iizem összkapacitása lényegesen nagyobb hazai szükségletünknél és a külföldi értékesítési lehetőségnél is. A külkereskedelem 1970. évre szóló tervében Igényes feladatokat tűzünk kl. Röviden: arra törekszünk, hogy lényegesen növekedjen a kivitel a behoza'tallal szemben s megváltoztassuk a mai helyzetet, amikor többet fogyasztunk, mint karbantartása, és a fogyasztót tüzelőanyaggal való ellátásának is így kell mennie. A lakosság szükségleteit mindemellett előnyösen kívánjuk kielégíteni. Mindez megkívánja, hogy mind a termelésben, mind pedig az egyéni fogyasztásnál gazdasáamennyit a folyó évben létre- gosan bánjunk a fűtőanyaggal hozott források megengednek. Ezeknek a feladatoknak az elérése feltételezi a terv szerepének felújítását, illetve megszilárdítását, mert a terv az irányítás fő eszköze. A szocialista országokkal szemben ezt a legfontosabb kivitel ős behozatal kötelező feladatainak meghatározásával, az összbehozatal limitálásával és a vállalatok kiviteli feladatainak meghatározásával akarjuk elérni. Ami a tőkésországokat illeti, azzal számolunk, hogy a devizaszabályozás rendszere még szigorúbbá válik és következetesebben alá lesz rendelve a tervnek. Egyúttal abból indulunk ki, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium révén felújul a külkereskedelem egységes irányítása a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész területén úgy, ahogy ezt már a CSKP Központi Bizottságának elnöksége nemrégiben elhatározta. A szén- és villanyenergia-problémák okai zetre a központi irányítás meggyengítése is, amely az utóbbi két évben a külkereskedelemben is érvényesült. A terv szerepének meggyengítése az egész népgazdaságban jelentős mértékben csökkentette a tervszerű irányítás azon néhány elemének hatékonyságát is, amelyek a külkereskedelemben ebben az időszakban is érvényben maradtak. A külkereskedelem monopóliuma felaprózódott, szervezete megbomlott. A központi szervek — a szövetségi és nemzeti szervek egyaránt — engedtek a legkülönfélébb nyomásoknak és meggondolatlanul engedélyt adtak külkereskedelmi tevékenység végzésére, nem is beszélve számos esetről, amikor csehszlovák szervezetek képviselték a külföldi cégeket. Még kedvezőtlenebb következményei voltak annak, hogy a termelő szervezetek maguk választhatták ki, melyik külkereskedelmi tevékenységre jogosult szervezet útján valósítsák meg üzleteiket. Tipikus példa az a külkereskedelmi tevékenység végzésére vonatkozó jogosítvány, amelyet 1968. december 20-án a Horné Počernice-i Triga helyi gazdálkodási vállalat kapott. A jogosítvány a kommunális vállalatok és a kis szocialista vállalkozás vállalatainak teljes termelési programjára vonatkozott. A vállalat ezenfelül még túl is lépte ezt a jogosítványt és nem működött együtt az illetékes szervezetekkel. Igy fordulhatott elő, hogy a csehszlovák vállalatok a külföldi piacokon — különösen az árak terén — konkurenciaharcot folytathattak. A Triga vállalat például szerződést kötött levezető csövek behozatalára, ezek ára azonban 30,7 százalékkal magasabb volt, mint amilyenre a Ferromet köthetett volna szerződést. Hasonlóképpen armatúrák esetében ís olyan szerződést kötöttek, amely az ár szempontjából 12 százalékkal volt előnytelenebb, mint amilyet a Strojexport köthetett volna. A vállalat ezenkívül egyes kétes tevékenységet is folytatott, például munkaerő (pincérek, gépkocsivezetők Elvtársak, mögöttünk az év majd egész első hónapja. A terv sikeres teljesítését egyes üzemeinkben zavarják a tüzelőanyag- és elektromosáram-ellátás nehézségei. Igen, a helyzet nem könnyű. Ennek okairól az utóbbi időben éppen eleget beszéltek és írtak. Az emberek joggal kérdik, miként történhetett meg, hogy az utóbbi két esztendő folyamán ilyen nehéz helyzetbe kerültünk. Ennek több oka van, és ezek egyikéhek a kiragadásával sem lehet a kérdést teljes egészében megmagyarázni. Tény, hogy az eredeti ötéves terv azzal számolt, hogy a szilárd tüzelőanyagokat gyorsabb ütemben sikerül majd fűtőolajjal helyettesíteni. A fogyasztók a követelmény teljesítését nem biztosították idejében, annak ellenére, hogy fűtőanyagként megfelelő mennyiségű fűtőolajat osztottunk szét. Abból kiindulva, hogy elég szilárd fűtanyag áll rendelkezésünkre, nem gondoskodtak megfelelő módon a szénjövesztés fokozáséról. Az 1965—67-es évek szénbősége bizonyos gondtalansági pszichózist okozott, mi több, sok helyen már arról beszéltek, hogy a fűtőanyagipar az első ágazat, ahol a piaci helyzetet már a fogyasztók diktálják. A bányaipari vállalatok már-már hoszszú lejáratú szállítási szerződések megkötését szorgalmazták, hogy így biztosítsák termékeik értékesítését. A bányák ideiglenes árengedményeket tettek, s annak módját keresték, miként lehetne fokozni a lakosság szénfogyasztását. A nagyfogyasztók már nem az országos fűtőanyag mérlegből kiindulva, hanem szabadon vásárolhatták a szenet. A tartalékok megteremtését se vették komolyan. A fogyasztók „takarékossági" szempontból csökkentették a tartalékokat. A szocialista országokból hazánkba irányuló szénimportot csökkentették, mert ilyen volt a légkör. Az építésben levő villanyművek lassan készültek el, beindításuk lasan ment végbe, ezzel szemben jelentős volt az erőművek termeléskiesése, ami annál inkább is komoly veszteség, mert rendszerint nem jelentéktelen üzemek estek ki, hanem nagy kapacitású villanytelepek és ez érezhetően érinti a termelést. Egyes bányaépítő és jövesztö baggeroknál is gyakori volt a működési zavar. A bőség atmoszférájában háttérbe szorult a fűtőanyaggal és energiával való gazdálkodás. Az üzemi energetikai diszpécserek funkcióját megszüntették, a fogyasztók energia-felhasználási fegyelme mind a múltban, mind napjainkban nem kielégítő. Sok esetben nem tartják be a fogyasztási diagramokat. A hibák közös nevezője a központi irányítás meggyengülése, a tervszerűtlenség, az ösztönszerüség. Az eredményeket — sajnos most „inkasszáljuk". Nagyon szigorúan szabályoznunk kell a fogyasztást, s meg kell kövelelni a fogyasztási diagramok feltétlen betartását. Nincs más lehetőség, a szénjövesztést a munkaszüneti napokban is folytatni kell. Követelnünk kell, hogy mint az óramű működjék az energetikai berendezések és az energiával. Takarékoskodjunk minden kilogramm szénnel, minden kilowattóra elektromos energiával. Még így is fokozott szén- és energiaimporttal kell számolnunk. Meggyőződésünk, hogy az energiaforrások növelése — amit az idei terv is előír — a fogyasztás sokoldalú gazdaságosságának szem előtt tartása esetén segíti, majd az ellátás biztosítását, anélkül, hogy az idei terv teljesítése során komolyabb kiesések következnének be a termelésben. Viszont fel kell készülnünk arra is, hogy lényegében a jövő évben sem lesz a helyzet kedvezőbb. Gyors ütemben tökéletesíteni kell az energetikai és tüzelőanyag-mérleg készítésének eddigi rendszerét. Fokozzuk az országos fűtőanyag- és energetikai mérleg szelepét és azt kötelezővé tesszük. Erőnket az új villanyerőmüvek gyors felépítésére összpontosítjuk, szigorítjuk az építési határidők megtartását, és az energetikai létesítmények üzemeltetését is szigorúan szabályozzuk. Rendkívül fontos a fűtőanyag és az ener gia-felhasználás racionalizálása. Ezt programszerűen állandóan szem előtt kell tartani, mivel ez semmi esetre sem lehet kampányjellegű. A csehszlovák gazdaság szempontjából ez létfontosságú követelmény. Szükséges a vasút központi irányítása A vasúti közlekedést irányító szervek számára is nagyon igényesen kell megszabni a feladatokat. Ezek ugyanis sok problémát okoznak, annak dacára, hogy a felelősség részben a szállíttatókat terheli. Az utóbbi időben sok vita hangzott el arról, hogy a vasúti közlekedés központi irányítás nélkül nem működhet a követelményeknek megfelelően. Ez helyes álláspont. A vasutakat irányítsák központilag. A párt Központi Bizottsága már így döntött. Most már joggal elvárjuk, hogy az irányító szervek minden energiájukkal és figyelmükkel elősegítsék a vasutak alapvető problémáinak - a megoldását. Ilyen probléma a közlekedés normális ritmusának a megteremtése, mégpedig az egész hét folyamán. További kérdés a mozdonyok meghibásodásának a csökkentése, a vasúti kocsi karbantartása. Megoldásra vár a kelet-szlovákiai vasúti átrakodóállomás munkájának folyamatossá tétele és kapacitásának növelése, a fegyelem szigorítása, a pályatest karbantartása stb. Itt és mindenütt érvényes, hogy a dolgozók bizonyára támogatják a gazdaság megszilárdítása, a rend megteremtése érdekében tett energikus intézkedéseket. Azokat az intézkedéseket, amelyek segítségével sikerül majd a hiányosságok okainak a leleplezése és a kiváló, felelősségteljes munka megbe^ csülése. A mezőgazdaság feladatai A gazdasági élet konszolidálása során a mezőgazdaságnak is fontos szerep jut. Helyes, ha megemlítjük és leszögezzük, hogy a mezőgazdaság az utóbbi három-négy év alatt a gazdasági életben fontos stabilizációs tényező volt. Világos bizonyítéka ez annak, hogy a szocialista termelési módszerek mezőgazdaságunkban is mély gyökeret eresztettek. A gépesítés, a mütrágyaellátás, és a takarmányipar fejlesztése terén nagy lépést tettünk a mezőgazdaság iparosítása felé. Komoly lépéseket tettünk az anyagi érdekeltség elmélyítése terén. A lenini szövetkezetesítés! program helyes értermezésének a bizonyítéka, hogy az utóbbi két év válságos időszakaiban — pedig az ellenség összpontosított támadásainak voltunk kitéve — egyetlen szövetkezet sem bomlott fel. Az utóbbi években az is bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági termelés minden ingadozása nagy hatással van külkereskedelmünkre és hatványozott hatással az egész ország gazdaságára. Erről ebben az évben is meggyőződhettünk. Újabb problémák vetődtek fel, elsősorban amiatt, hogy csökken az állatállomány és ezt a csökkenést az utóbbi két év alatt sem sikerült megállítani. Továbbá a tojástermelés terén ís vannak problémák. A terv erre az évre a mezőgazdaság árutermelésének másfél százalékos fokozősát írja elő. Ugyanakkor az állatállomány csökkenését is meg kell állítani, sőt, a terv bizonyos állománygyarapodással is számol. Igényes feladatokról van tehát szó, amelyek megkövetelik, hogy a termelőeszközök szállítói teljesítsék feladataikat. Az idei tervben néhány probléma megoldásával nem lehettünk elégedettek és keressük a módját, miként lehetne fokozni a traktorok és az alkatrészek gyártását. A mezőgazdaság mindenné) fontosabb feladata ebben az évben a hús- és a tejprodukció növelése. A húsellátásban hiányosságok mutatkoznak, főleg a sertéshús alacsonyabb hányada miatt; a hányad nem olyan — tekintve az igényeket —, mint lennie kellene. Az állatállomány számbeli csökkenése miatt — amit a hasznosság fokozása sem tudott ellensúlyozni — a lakosság ellátása érdekében fokozni kellett a húsimportot. így van ez az idén is, amikor a terv szerint a behozatal mennyisége 96 ezer tonnát tesz ki. Az utóbbi években ez rekordmennyiség. Gazdaságunk egészének állapotára való tekintettel és a fizetési mérle günk miatt e behozatalt csak maximális erőfeszítéssel realizálhatjuk, annak árán, hogy korlátozzuk más cikkek belio zatalát. A behozatal további fo kozása — lehetetlen. Ellenke zőleg, már ebben az évben, főleg azonban jövőre csökkenteni kell a behozatalt és a szükségletet hazai forrásokból kell kielégíteni. (Folytatás az 5. oldalon)