Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám, szerda

Kötelességünk: a dolgozók érdekvédelme Az új Szónak nyilatkozik VOJTECH DAUBNER, a Szlovákiai Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának elnöke Az utóbbi két esztendő belpolitikai eseményei számos tekintetben befolyásolták az ország legnépesebb tömegszervezetének — a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak a tevékenységét is. Néhány hónapja azonban a dolgozók érdekvédelmi szervezetében is megindult a tisztulás, az önvizsgálat folyamata. Ogy gondoljuk ezért, a szakszervezetek időszerű problémáiról és teendőiről nem lesz érdektelen beszélgetést folytatnt Vojtech Daubne r-rel, a Szlovákiai Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökével. 1970. Oj SZŐ: 1968 eseménydús hónapjai után a szlovákiai szakszervezeti mozgalom tavalyt tevékenységét is több fontos határkő jellemzi. Gondolok itt a márciust országos szakszervezeti kongreszszusra; a CSKP KB májusi plénumán elfogadott irányelvekre, amelyek külön pontban foglalkoztak a szakszervezetek szerepével és feladatával; a Szakszervezetek Központi Tanácsának üléseire, melyek közül különösen a novemberi volt jelentős. Elnök elvtárs, Ön miként értékeli a szlovákiai szakszervezetek tevékenységét az 1969-es esztendőben? V. DAUBNER: „Egy közel másfél millió tagot számláló szervezet egész évi tevékenységét értékelni nagyon felelősségteljes és nehéz feladat, mondhatnám, nem is egy embernek való megbízás. Tény, hogy az elmúlt esztendő a szlovákiai szakszervezetek számára valóban mozgalmas volt. A kérdésben említett fontos mozzanatokon túlmenően az év elején tartottuk meg a Szlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom első kongresszusát, amelyen — akárcsak a szakszervezetek egészében — harc folyt a szakszervezetekért, küldetésükért. E nézeteltéréseket ma már jól Ismerjük, így dióhéjban csak lényegüket említem. Voltak, akik a szakszervezeteket el akarták szakítani a párttól, kétségbe vonták annak vezető szerepét; a sokat próbált, szovjethű kommunistákat ki akarták zárni mozgalmunk vezetőségéből s a szakszervezeteket Igy a jobboldali szovjetellenes erők eszközévé szerették volna tenni. Ebben az erőpróbában a szlovákiai szakszervezetek nagyon jól megálltak helyüket, visszaverték a szocializmus ellenségeinek támadásait s egyúttal hatékonyan támogatták a kommunista párt konszolidációs törekvéseit. Igy volt ez a Szövetségi Gyűlés elnökének személye körül kialakult heves vitában, a CSFSZM VII. kongresszusán Prágában, a CSKP vezetősége ellen irányuló sztrájkkezdeményezések elfojtásában stb. Bár kevésbé ismert, de épp oly fontos volt a szlovák szakszervezetek képviselőinek elutasító álláspontja a szakszervezeti szövetségek föderális tanácsaiban, melyeknek — egyesek szerint — a párts a szovjetellenes akciók „főhadiszállásává", az általános sztrájkok, ultimátumok ős fölhívások szervezőivé kellett volna válniuk. A szlovákiai FSZM több tízezer önkéntes vezetőjének, önfeláldozó munkájuknak köszönhető, hogy ellenzék helyett a párt támogatói maradtunk, hogy mi is elősegítettük a konszolidációs folyamat ütemének a gyorsulását és a békés alkotómunkához szükséges légkör megteremtését. Ma már azok a tagok is akik megtévedtek, belátják: felelősek vagyunk a szocializmusért, annak tovább fejlesztéséért, hiszen ez a dolgozók és a munkásosztály érdeke!" Oj SZŐ: A szakszervezetek pillanatnyi legaktuálisabb tennivalóit tán három pontban lehetne megfogalmazni: meg kell erősíteni a demokratikus centralizmust; felül kell vizsgálni a márciusi országos kongresszus határozatait és végül — de nem utolsósorban — bővíteni kell a járási tanácsok szerepkörétI V. DAUBNER: „Valóban, mindez nagyon fontos mozgalmunk belső erőviszonyainak mielőbbi teljes rendezéséhez. Az első lépések ennek érdekében a CSFSZM Központi Tanácsának novemberi ülésén már meg ls történtek: fölülvizsgáltuk a prágai kongresszus dokumentumait, fontos döntések születtek a demokratikus centralizmus megerősítésére, illetve o járási tanácsok jogkörének lényeges bővítésére. A központi tanács őszi tanácskozásának egyik legjelentősebb eredménye — szerintem —, hogy megtárgyaltuk és határozatban is rögzítettük a szakszervezetekre háruló feladatokat az ország gazdaságfejlesztésének Időszerű problémáiból. Ez ugyanis már. nem „belső" kérdés, hanem „kívülre" — a tagságra vonatkozik, hiszen nagymértékben befolyásolja családi és munkakörülményeiket; szociális és egészségvédelmi helyzetüket. Ezek folyamatos javítása pedig alapvető feladataink egyike, csupán ezek állandó szem előtt tartásával tudjuk teljesíteni érdekvédelmi küldetésünket". Oj SZŐ: Az utóbbi időben tényleg sok szó esik a szakszervezetek érdekvédelmi szerepéről, az egyes szakszervezeti szövetségek és a társadalom egészének helyes viszonyáról. Ön mikép-pen tekint erre a kérdésre? V. DAUBNER: „Röviden ismét a közelmúltba kell visszapillantanunk. Tavaly és tavalyelőtt mindazok, akik olcsó népszerűségre törekedtek, egyre csak újabb és újabb követelményeket hangoztattak, de arra már egyikük sem gondolt, hogy ezek teljesítése miből vagy miképpen történjék? ... Nem látták vagy egyszerűen nem akarták látni a dolgozók igazi érdekeit; nem értékelték azt a fölmerülő kérdések egészében, illetve a jogos követelmények mércéjével. Véleményem szerint azonban éppen ezen alapszik a szakszervezeti szövetségek és a* társadalom helyes kölcsönös viszonya. Mozgalmunkban ugyanis a szövetségi struktúra elkerülhetetlen, mert csak így tudjuk munkánkat valóban emberközelbe hozni. Alapvető követelmény ellenben, hogy az egyes szövetségek az egységes szakszervezeti politika elveihez igazodjanak, mert más esetben mozgalmunkat a szétesés veszélye fenyegetné. A gyakorlatban bizonyos kölcsönhatásról van szó: az egyes szövetségek egységes irányelvek szerint dolgoznak, amelyeknek a társadalom egészének fejlődését kell szolgáinluk! Az elmúlt két esztendőben bebizonyosodott, hogy a szövetségi önállóságnak a szakszervezeti mozgalom általános érdekei fölé helyezése káros. F. tapasztalatokon okulva szövetségeink ma már értik az egységes szakszervezeti politika szükségességét, fontosságát". Of SZŐ: Miként jellemezné az üzemi szakszervezeti bízottságok gyakorlati munkáját, milyen legyen részvételük a termelés irányításában, s milyen legyen viszonyuk a vezetőséghez, igazgatósághoz? V. DAUBNER: „Az üzemi bizottságok küldetése lényegében nem változott. Alapvető feladatuk, hogy a dolgozók érdekeit képviseljék, ügyeljenek a tőrvények megtartására, a jutalmazás igazságosságára, a munkabiztonságra, a tisztaságra, egyszóval mindarra, aminek közvetlen vagy közvetett befolyása van a dolgozók munkas életkörülményeire. Ezért különösen ügyelniük kell a nőket és a fiatalkorúakat védelmező törvények pontos megtartására. Ahol pedig rendellenességeket tapasztalnak, ott kötelességük erélyesen föllépni, megbírálni a gazdasági vezetőséget. Helyes, ha az üzemvezetőség és az üzemi szakszervezeti bizottság kapcsolatát a szocialista együttműködés jellemzi. Ez azonban nem jelenti a problémák elhallgatását, a mesterkélt nézetazonosságot! Igaz, a végcél közös, de az üzemfejlesztés módjára, a tervteljesítés fokára, a munkaszervezés mikéntjére másmás elképzelésük lehet. Az üzemvezetőség ugyanis gyakran hajlamos az olcsóbb, a könnyebb utat választani; épp a dolgozók egészségét védő szűrőberendezéseken, zajtompítókon takarékoskodni... Természetesen ennek meggátolása az üzemi szakszervezeti bizottság feladata. Vannak, akik azt állítják: a dolgozók vajmi keveset jutnak szóhoz az üzem irányításában. Ez téves fölfogás, hiszen az összüzemi értekezleteken, a műhelybizottságokban, a munkaértekezleteken elkerülhetetlenül szó esik a problémákról, az anyaghiányról vagy a rossz munkaszervezésről. Ezeken a fórumokon szükség van a nyílt, őszinte szóra, nehogy például a szorgalmas és a „kevésbé igyekvő" munkáért a fizetség egyenlő legyen. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a szakszervezetek pótolni akarják a mestert vagy az igazgatót". Of SZŐ: Milyen jelentősé get tulajdonít a szocialista versengésnek? Gondolom, különösen most aktuális ez a kérdés, amikor már teljes ütemben folyik az ország fölszabadulásának 25. évfordulójára meghirdetett munkaverseny ... V. DAUBNER: „Versengeni az emberek mindig fognak. A sportban bajnokokat avatnak, a műhelyekben a legügyesebb esztergályost vagy a legjobb villanyszerelőt tartják számon ... Minden mester tudja, hogy kiben bízhat meg és ki az, akinek a munkája többnyire csak a selejtet szaporítja. A szocialista munkaverseny alapja az ember ösztönös versengési vágya; ezen túlmenően azonban az egyénre jellemformáló, nevelő hatása ls van. Sajnos, az elmúlt két esztendőben a szocialistaellenes erők nemegyszer kétségbe vonták e pozitív versengés létjogosultságát, bár kétségtelenül az is igaz, hogy 1968 előtt a szocialista munkaversenyt, sajnos, a gyakorlatban sok helyütt csupán sablonos formalizmus jelentette. Ezt a kettős csorbát szeretnénk most kiköszörülni. Az SZSZK kormánya magára vállalta az ezzel kapcsolatos szervezési feladatokat, beleértve az anyagi támogatást is. Bőven akad tennivalójuk a szakszervezeteknek ls. Különösen az üzemi bizottságok tehetnek kialakulása érdekében, a kölcsönös tapasztalatcsere biztosításában, a szocialista munkaversenyéhez szükséges légkör megteremtésében. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a CSKP Központi Bizottságának szeptemberi plénumán elhangzott versenyfelhívás a dolgozók körében megértésre, termékeny talajra talált". Of SZŐ: Köztudomású, hogy mind 1968. januárja előtt, mind pedig utána általában kevés figyelmet szenteltek a szakszervezeti tagság nemzetiségi kisebbségeinek, azok sajátos problémáinaki ... E tekintetben különösen a dél- és a keletszlovákiai járások üzemetben tapasztalható sok mulasztás. A közeljövőben arányosabbá kellene tenni a szakszervezetek magyar s ukrán nemzetiségű tagságának képviseletét a központi szervekben is. Van remény rá, hogy a belső konszolidációval egyidőben ezek a kérdések is megoldódnak? V. DAUBNER. „A nemzetiségi kérdést valóban nem mindig kezeltük kellő komolysággal, bár a szakszervezetekben a tagság kölcsönös viszonyát mindig marxi—lenini elvek, a teljes egyenlőség és egyenjogúság alapján igyekeztünk egyengetni. Mozgalmunkban — tudomásom szerint — évek óta nem fordult elő nemzetiségi súrlódás, szlovák—magyar ellentét. Még 1968-ban sem, amikor számos karrierista éppen a nemzetiségi érzelmekből, azok szenvedélyes fellobbanásából próbált tőkét kovácsolni! A Jövőben még következetesebben alkalmazzuk majd tevékenységünkben a nemzetiségi kérdés marxi—lenini értelmezését. A nemzetiségi sajátosságok figyelembevételével szeretnénk megszilárdítani tagságunkban az internacionalizmus és a szocialista hazafiság nemes elveit. Természetesen, ezeket a szempontokat tartjuk mérvadóknak a kérdésben fölvetett problémák megoldásakor is". 01 SZŐ: Közeledik a CSKP KB január végére kitűzött plénuma. A tanácskozás napirendjén jobbára közgazdasági kérdések szerepelnek majd. Elnök elvtárs a szakszervezetek szempontjából mit vár a központi bizottság küszöbönálló plénumától? V. DAUBNER: „Mindenekelőtt a népgazdaságunk pillanatnyi helyzetét tükröző, józan elemzést, és körültekintő útmutatást a közeli hetek s hónapok teendőire. A plénumon születő döntések és határozatok szerint dolgozzuk majd ki a szlovákiai szakszervezetekre háruló feladatok tervét. Már most, elöljáróban is leszögezhető azonban, hogy az eddigi „tudományos" és amatőr ökonómiai kísérletezés kudarcai bebizonyították: a szocialista társadalom fejlődésének, a népgazdaság eredményességének alapja csak a józan tervgazdálkodás lehet. Reális tervek nélkül ugyanis nem lehet céltudatosan dolgozni, nincs összehasonlítási s ellenőrzési lehetőség. A hetvenes évek első felére szóló tervek Ismerete lehetővé teszi majd, hogy mi is nekilássunk a ránk háruló feladatok teljesítéséhez, hogy ügyeljünk a tervteljesítésre, támogassuk a dolgozók kezdeményezéseit, megvalósítsuk javaslataikat. Joggal elvárjuk, hogy a gazdasági szervek végre hibátlanul lássák el kötelességeiket. Szükséges, hogy a dolgozók idejében értesüljenek az elvégzendő feladatokról. Minden munkahelyen olyan légkört kell kialakítani, hogy mindenki tudása, tehetsége legjavát nyújthassa. A szakszervezetek legfőbb feladata e munkakörülmények követelése és ellenőrzése lesz. Természetesen ezzel távolról sem a gazdasági szervek életének a megnehezítése a célunk, hanem az, hogy hatékonyan segítsünk a csehszlovák népgazdaság égető problémáinak a megoldásában". MIKLÓSI PÉTER Már ekkora az épülő pozsonyi Duna-híd tartópillére ... (Palkovič felv. — ČSTK) AZ ALBÉRLET Higgyék el nekem a kedves Olvasók, hogy én olyan rideg és kételkedő vagyok, mint egy mindenben csalódott tökehál. De néhány nappal ezelőtt porrá vált a szívemet borító kételkedés szarurétege, és egy ideig hittem az emberi jóságban, önzetlenségben meg egyéb ilyen anakronisztikus és szerintem már kihalt fogalmakban. Ugyanis találkoztam egy ismerősömmel, aki elmondta, hogy ő már egy éve kedvenc városomban dolgozik, de lakása még a mai napig sincs, hanem tavasztól őszig egy minden komfortot nélkülöző kutyaólban hajtja álomra a fejét, télen pedig, amikor a kutyaól négylábú gazdája nem hajlandó a csillagos ég alatt önfeledten viháncolni, kénytelen a pályaudvar várótermében aludni, mert a kutya i egy kényelemszerető, hedonista dög, és nem akar egy kicsit összehúzódni, hogy ketten is elférjenek az ólban. Na de néhány nappal ezelőtt mi történt? —• folytatta ismerősöm, ezzel is tovább csigázva érdeklődésemet. Mivel sejtelmem sem volt a történtekről, azt feleltem, hogy hagyja a csigázást és térjen a lényegre. Ö engedett a felszólításnak és rátért. Néhány nappal ezelőtt ez az ismerősöm kapott egy telefonszámot azzal, hívja fel ezt a számot és a jelentkező férfihang tulafdonosával közölje, hogy albérleti lakást keres, nem dohányzik, nem iszik, örök szüzességet fogadott, tehát ideális albérlő. Az említett férfihang ugyants egy több helyiségből álló összkomfortos lakásegység tulajdonosához tartozik, aki segítenl akar hajléktalan embertársain és elhatározta, kiadja egyik szobáját. Ismerősöm elmem a gőzfürdőbe, testét Illatos olajokkal kenette, arcát tükörsimára borotváltatta, fürtjeit művészi loknikba csavartatta, aztán ünneplőbe öltözött, gomblyukába tűzte a béke olajágát és felhívta a megadott számot. A férfihang jelentkezett és közölte, hogy ő valóban kiadja egyik szobáját, sőt még reggelit és vacsorát is ad jobb sorsra érdemes embertársának, mert ő születésétől kezdve jó ember, az anyukája ls jó ember volt és az apukája is tó ember volt, egy szóval nála a jóság olyan öröklött tulajdonság, mint másnál az anyajegy. Egyébként albérlője őfelőle dohányozhat, ihat és ... szóval mindent csinálhat az albérleményben. mert ő nem szereti a félmegoldásokat, ha valaki jó, akkor legyen állattan jó. Továbbá reméli, hogy a jó tett elnyeri jutalmát és ezért teljesül az a vágya, hogy ő egy SAAB gyártmányjelű 'gépkocsit vásárolhasson. Ezért kéri ismerősömet, jelentkezzék nála másnap bármilyen időpontban és fizesse ki az albérleti szoba díját — három évre előre ... dollárban! Ismerősömmel ott a nyílt utcán egymás vállára szálltunk, egymás kezéből ettünk és úgy bőgtünk a meghatottságtól, mint a zálogos tehén, mert nagy dolog az emberi jóság. Ezek után ismerősöm lassú léptekkel elvonult a pályaudvar irányába, mert már nagyon álmos volt. P. GV.