Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-06 / 4. szám, kedd

mozgalom korunk hatalmas, legbefolyásosabb politikai erejévé vált. A kommunista mozgalom fejlődésében hatalmas jelentőségű határkővé váltak a nemzetközi tanácskozások. E tanácskozások dokumentumaiban kidolgozták a lenini eszmei hagyaték időszerű kérdéseit. A kommunista pártok állásainak erősödése, az lperializmus ellen irányuló mind erőteljesebb offenzíva szempontjából rendkívül fontos a komunista pártok harca a munkásosztály szocialista öntudatáért, a burzsoázia ideológiája ellen. Manap.ság különösen széles körű lendületet vett és különösen fontossá vált a tudományos, marxista-leninista ideológia elterjesztése a tömegekben, a harc az emberek gondolkodásáért és érzelmeiért., A két ideológia — a szocialista és a buzrsoá Ideológia — harca visszatükrözi a proletárok és a burzsoázia osztályálláspontjának megbékíthetetlenségét, a két társadalmi rendszer ellentétességét — hangsúlyozta Lenin. A dolgozó tömegek csaik a szocialista Ideológia birtokában jutnak el saját mindennapi szükségleteik és közvetlen feladataik megértésétől alapvető érdekeik és a történelmi perspektíváik felismeréséhez. Olyan világban, amelyben az osztályok harca folyik, nincs és nem lehet semmiféle osztályon kívüli, vagy osztályok feletti ideológia. „Ennélfogva a szocialista ideológiának mindennemű lekicsinylése, az ettől az ideológiától való mindennemű eltávolodás valójában a burzsoá ideológia erősítését jelenti" — állapította meg Lenin. (Lenin összes Művei, 6. kötet, 40. old. — oroszul.) Az imperialista burzsoázia saját országainak népei felett nemcsak erőszak segítségével uralkodik, hanem félrevezetés segítségével is. Egyre nagyobb arányokban folyamodik ideológiai eszközökhöz, amelyeknek célja a tömegek szolgaságba döntése, fordul ahhoz az eszközhöz, hogy totálisan mozgósítja ideológiailag az összes reakciós erőket a kommunistaellenesség és a szovjetellenesség zászlaja alatt. Az Ideológiai harcban nincs helye a semlegességnek és a kompromisszumoknak. A marxisták—leninisták elutasítják az ideológiai területen való békés egymás mellett élés opportunista tételét. A burzsoá ideológia ellen a legjobb fegyver: a leninizmus alkotó szelleme, a marxista-leninista elmélet szakadatlan fejlesztése és gazdagítása, az új történelmi tapasztalatokból levont általános következtetések alapján. A kommunista mozgalom a reformizmus ellen, az opportunizmus, a jobboldal és a „balos" revlzionizmus valamennyi válfaja ellen vívott harcban fejlődött és fejlődik ma is. Korunk revizionizmusa „magáévá teszi" a különböző antileninlsta áramlatok eszméit, amelyek annak idején megbuktak a marxizmus—leninizmussal vívott nyílt ütközetekben. A korunkbelí revlzionizmus ezeknek az eszméknek a segítségével próbál behatolni a kommunista pártokba, hogy rájuk kényszerítse saját irányvonalát. Ennek során kihasználja az ideológiai tájékozatlanság és a dogmatizmus megnyilvánulásait. A revizionizmus mindig politikai fegyverletételt jelent a nehézségek előtt, az osztályellenség eiőtt, visszavonulást jelent a proletár álláspontról, a marxizmus felváltását Jelenti burzsoá és kispolgári koncepciókkal — tanította Lenin. Az elméletben mutatkozó revlzionizmus kiépíti az utat taz opportunista gyakorlat számára, s arra törekszik, hogy a munkásmozgalmat bekapcsolja a kapitalista politikai rendszerbe. A különböző országok kommunistái az imperializmus és a szakadárok próbálkozásaira azzal válaszolnak, hogy összeegyeztetik politikai és elméleti álláspontjukat, szorosabbra zárják soraikat. A nemzetközi kommunista mozgalomban felmerült nézeteltérések leküzdésének legjobb eszköze a gyakorlati harc a közös célokért. Az egység nem szólam, nem frázis, az együttes akciókban és harcban érhető el. IV. A lenini úton a kommunizmushoz 18. A kommunizmus felépítése fő perspektívánk. Lenin úgy tekintette a kommunizmust, hogy az a szocializmus fejlődésének, a szocializmusban rejlő lehetőségek és előnyök feltárásának és megvalósításának törvényszerű eredménye. A kommunizmusba való átmenethez az anyagi és szellemi előfeltételek hosszú és komoly előkészítése szükséges. E célt szolgálja a párt egész elméleti és politikai tevékenysége. A kommunizmusról alkotott tudományos elképzeléseknek semmi közük sincs ahhoz a képmutató „filozófiához", amely szerint a nélkülözés „jó", sem pedig a dolgok burzsoá kispolgári kultuszához. Marxista—leninista felfogás szerint az anyagi javakat az emberek ésszerű szükségleteinek kielégítésére hozzák létre s az anyagi javak az emberi képességek kibontakozásának és az egyéniség felvirágzásának elengedhetetlen feltételét jelentik. A kommunizmus lényegére és elveire, építésének formáira és ittódszereire vonatkozó lenini eszméket a párt kifejtette a kommunista társadalom felépítésének átfogó és tudományosan megalapozott programjában. Ez a program alkotja az alapot azoknak az Igen fontos politikai, gazdasági, ideológiai és szervező kérdéseknek a megoldásához, amelyek — mint a XXIII. pártkongresszus hangsúlyozta — a párt figyelmének tengelyében állnak. Lenin döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy meg kell teremteni a kommunista rendszer gazdasági bázisát. „Számunkra a kommunizmus csak akkor értékes, ha gazdaságilag megalapozott". (Lenin összes Művel, 38. kötet, 179. old. — oroszul.) Lenin elgondolása szerint a kommunista társadalom magasabb szakaszához való átmenethez szükséges a termelőerők kifejlesztése minden vonalon, a munka termelékenységének erős fokozása a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján. „A kommunizmus — hangsúlyozta — az önkéntes, öntudatos, egyesült, élenjáró technikát használó munkások munkájának olyan termelékenysége, amely magasabb a kapitalista munkatermelékenységnél'. (Lenin összes Művel, 39. kötet, 22. old. — oroszul.) A lenini úton haladva az SZKP a kommunizmus építésének fő feladatát mindenekelőtt abban látja, hogy meg kell teremteni a kommunizmus anyagi-technikai bázisát. A párt gazdasági politikájának lényege az, hogy a tudományos és technikai vívmányok sokoldalú kihasználása, az egész társadalmi termelés ipari jellegűvé változtatása, e termelés eredményességének és termelékenységének fokozása révén, biztosítsa az Ipar további jelentős növekedését, a mezőgazdaság fejlődésének magas fokú, állandó ütemét és ennek alapján megteremtse a nép életszínvonalának lényeges emelkedését, valamennyi szovjet ember anyagi és kulturális szükségletelnek teljesebb kielégítését. A Szovjetunió népgazdasága most olyan szakaszba lépett, amikor fejlődésének legfőbb Iránya mindinkább a termelés intenzívvé tétele. Ez mélyreható minőségi változásokat tesz szükségessé az egész népgazdaságban, ennek minden ágazatában: meg kell teremteni a termelés szervező és Irányító rendszerének korszerű, ésszerűbb formáját; biztosítani kell minden vonalon a technikai haladást, a legújabb tudományos vívmányok gyakorlati felhasználását; tovább kell iparosítani a gazdaság minden ágazatát; tökéletesíteni kell az ágazatközi és ágazaton belüli struktúrát és a népgazdasági arányokat; következetesen szakosítani kell a termelést; hatékonyan ki kell használni az anyagi erőforrásokat. A kommunizmus építése feltételezi korunk tudományos és technikai forradalmi vívmányainak széles körű felhasználását, ami minőségi változásokat hoz magával a termelés technológiájában, az energetikában, a munkaeszközökben, az Igazgatás megszervezésében, az emberek munkatevékenységének jellegében. Mélyreható hatást gyakorol a dolgozó arculatára ls, 14 I. V. I. Lenin .az új típusú proletárpárt megalapítója, a szocialista forradalom teoretikusa éš vezetője 1. A két évszázad mezsgyéjén a világkapitalizmus utolsó, imperialista szakaszába lépett. A forradalmi átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba a társadalmi fejlődés sürgős szükségletévé vált. Fordulat állt be a világtörténelemben. Az a társadalmi erő, amely hivatva és képes volt arra, hogy élére álljon az ember ember által való kizsámányolásának megszüntetéséért, az egész társadalmi élet gyökeres átépítéséért vívott küzdelemnek, a nemzetközi proletariátus volt. Az a szerep, hogy megkezdje e nagyszerű küldetés teljesítését, a nemzetközi proletariátus oroszországi csapatának jutott a Lenin által megteremtett bolsevik párt vezetésével. A leninlzmusban, amely Marx és Engels után általánosította az egész munkásmozgalom gyakorlatát, kidolgozta a proletár harc és szervezete új formáit, a nemzetközi munkásosztály hatalmas elméleti fegyverhez, a forradalmi akciók minden vonalon kidolgozott ideológiájához, programjához jutott. Oroszország a huszadik század elején a világimperializmus ellentmondásainak gócpontja volt. Feltüntette az akkori világ minden tipikus társadalmi és gazdasági ellentmondását: a munka és a tőke, a fejlődő kapitalizmus és a jelentős feudális-jobbágyi maradványok, a magasan fejlett ipari körzetek és az elmaradott távolabbi területek közötti ellentmondásokat. Ezeket az ellentéteket különösen élessé tette a cári önkényuralom politikai; szellemi és nemzetiségi elnyomása. Az ország előtt álló társadalmi problémák — a földesúri iga felszámolása, a dolgozók felszabadítása a tőkés rabság és a nemzeti elnyomás alól, a szocialista reformok szükségessége sok más állam számára is a fő problémákat jelentették. Oroszország olyan ország volt, ahol közepesen fejlett szintű volt a kapitalizmus, de erőteljesen kezdett átnőni a kapitalizmus monopolista szakaszába. Az oroszországi valóságot éles kontrasztok jellemezték: agrárország volt a falusi lakosság óriási túlsúlyával, s ugyanakkor az ipari termelés magas fokú koncentrációjával és a munkásosztály forradalmi szervezettségével tűnt ki. Mint a világ egyik legnagyobb országa, állandóan részt vett az egymás között ellenségeskedő Imperialista tömbök marakodásában, ugyanakkor függő helyzetben volt a fejlettebb tőkés államokkal szemben. Az orosz kultúra klasszikus irodalmi, művészeti és tudományos alkotásokkal ajándékozta meg a világot s ugyanakkor az ország lakosságának háromnegyede nem tudott írni, olvasni. A cárizmus és Oroszország földesúri, burzsoá vezető osztályai arra törekedtek, hogy fenntartsák a társadalmi viszonyok történelmileg idejét múlt rendszerét. A tőke által kegyetlenül kizsákmányolt munkások, a földesurak igájában nyögő parasztok, a nemzetiségi határterületek elnyomott népei harcra keltek a burzsoá földesúri rendszer ellen. Oroszország az imperializmus világrendszerében a leggyengébb láncszemnek bizonyult. Ilyen körülmények között világtörténelmi jelentőségűvé vált a munkásosztály harca az ország demokratikus és szocialista fejlődéséért. Marx és Engels szaval szerint Oroszország képviselte Európában a forradalmi mozgalom élcsapatát. A társadalom fő forradalmi ereje a munkásosztály volt, amely maga körül tömörítette az összes kizsákmányoltakat és egyre szélesebb keretek között bontakoztatta ki a harcot az önkényuralom és a burzsoázia ellen. Az ipari körzetek nagy vállalatainál összpontosult proletariátus a marxista párt vezetésével végigjárta a forradalmi edzés igen gazdag skálájú iskoláját. Éles osztályharcban küzdötték le a reformista és egyéb idegen hatásokat, eredményesen használták fel a világ proletariátusának tapasztalatait és legjobb forradalmi hagyományait. Az oroszországi proletariátus forradalmi harcának első lépéseitől kezdve a felszabadító mozgalom tudományos elméletére: Marx és Engels tanítására támaszkodhatott. A talajt ahhoz, hogy Oroszország a marxizmus befogadására Ss alkalmazására megnyílt, előkészítette az ország társadalmi-gazdasági fejlődése, az osztályellentétek élessége, a forradalmi hagyományok, amelyek visszanyúlnak a parasztfelkelésekre, A. N. Ragyiscsevnek és a dekabristáknak, A. I. Herzennek, N. G. Csernisevszkijnek és a hatvanas évek más demokratáinak, a XIX. század hetvenes évei forradalmi narodnyikjainak tevékenységére. Az első oroszországi marxisták G. V. Plehanov vezetésével a nyolcvanas években kezdték meg a marxista eszmék aktív terjesztését. A forradalmi értelmiség legjobbjai a legöntudatosabb munkásokkal együtt vitték be a marxizmus eszméit a proletár mozgalomba. A tudományos szocializmusnak a munkások tömegmozgalmával való egyesítése, a marxista elmélet továbbfejlesztése az új viszonyok között s az elmélet megvalósítása a szocialista forradalom és a szocialista építés gyakorlatában: a Lenin vezette bolsevik párt érdeme. 2. A szocialista forradalom ügyének sikere szempontjából Lenin döntő feltételnek tartotta a munkásosztály forradalmi pártjának létrehozását és megszilárdítását. A proletárpártban Lenin hatalmas emelőt látott, mely képes arra, hogy „sarkáiból fordítsa ki Oroszországot". A párt létrehozását megelőzte Lenin óriási Ideológiai-elméleti munkássága, amelynek során megbírálta a kispolgári narodnyik szocializmust, kérlelhetetlenül harcolt a reformista és egyéb opportunista áramlatok ellen. Ilyen tisztogató munka nélkül nem lehetett volna biztosítani a marxizmus egyesítését a felszabadító mozgalommal, megszilárdítani a proletariátus önálló osztályvonalát. A bolsevik pártnak, az újtípusú pártnak a megteremtése azt jelentette, hogy Oroszország munkásmozgalmában győzött a marxista, igazi forradalmi irányzat. A nemzetközi szocialista mozgalom történetében most először fordult elő, hogy a munkásosztály pártjának programjában lefektették a proletárdiktatúra megteremtésének követelését, aminek elengedhetetlen szükségességét az új társadalom felépítése szempontjából Marx és Engels elméletileg bizonyította be és később Lenin minden oldalról megindokolta. A párt állt annak a harcnak az élére, amelyet az oroszországi proletariátus, a forradalmi tömegek Indítottak az önkényuralom ellen, a tőkés rendszer ellen. A forradalmi mozgalom hatalmas tapasztalatait általánosítva „Mi a teendő?", „Egy lépés előre, két lépés hátra" című munkáiban és egyéb műveiben Lenin kidolgozta az újtípusú proletárpártról szóló logikusan felépített tanítást. Lenin elgondolása szerint a pártnak a proletariátus élcsapatának, szervezett osztagának, legmagasabb formájú politikai szervezetének kell lennie. A párt feladata előmozdítani a munkásosztály döntését saját sorsáról, világtörténelmi küldetésének felismerését és teljesítését. Lenin hangsúlyozta, hogy forradalmi elmélet nélkül nem lehetséges forradalmi mozgalom sem, hogy csak élenjáró elmélettel felfegyverkezett párt képes betölteni az élenjáró harcos szerepét. V. I. Lenin, a bolsevikok elutasították azokat a próbálkozásokat, hogy a pártot vitaklubbá, frakciók és csoportosulások valamilyen tömkelegévé változtassák. Lenin és a bolsevikok a párt ereje döntő feltételének tekintették a párt sorainak sziklaszilárd összeforrottságát, olyan akciók megengedhetetlenségét, amelyek a pártegység megingatására, a vasfegyelem gyöngítésére Irányulnak. A bolsevik párt, mint az igazi proletárlnternacionalisták pártja alakult meg, növekedett és bontakozott ki. Ideológiáját, felépítésének típusát, tevékenységének jellegét tekintve mélyen internacionalista. A bolsevik párt soraiban egy soknemzetiségű ország proletariátusát egyesíti, s létrejöttének pillanatától kezdve egy egységes egész elválaszthatatlan alkotórészeként, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztagaként lép fel. Azok közé az igen bonyolult feladatok közé, amelyeket a Lenin vezette bolsevikoknak meg kellett oldanlok, tartozott a munkásosztály harci eszközeinek és módszereinek kldolgo3