Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

A HOSSZŰTÁVFUTÖ MAGÁNYOSSÁGA Schirilla: „Soha sem volt célom a feltűnés" Schirilla György 40 000 néző előtt Immár'13-szor úszta át a zajló Dunát — adták hírül az újságok január első felében. S az emberek újra csóválták a fejüket: „Mire jó ez"? — kérdezgették. Milyen célt szolgált 1967-ben a Budapest—Moszkva között; futás? (Mint ismeretes, a magyar szupermaratoni futó a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére futva tette meg a két főváros közötti 2215 kilométeres távot. Az akkori szupertávú „ősbemutatót" 220 óra, 6 perc és 7,4 másodperc alatt teljesítette). Nemcsak feltűnési viszketegségből vállalja Schirilla a „hosszútávfutó szerepét, magányosságát"? — tették fel a kérdést a gyanakvók. Hiszen Budapesttől Moszkváig még vonaton is hosszú az út. Annak a gépkocsinak a motorja is elismerést -érdemel, amely zökkenőmentesen megteszi a több mint kétezerkétszáz kilométert. S arra már csak legyintettek a hideg víztől és a mindennemű mozgástól írtózó, kényelmes „sportkedvelők", amikor megtudták, hogy Schirilla feltéve a koronát eddigi pályafutására, február 13-án elindul a Szovjetunióba, ahol Lenin szülővárosáig 5100 kilométert fut és közben átússza a Volgát is. Szóval az emberek véleménye különböző Schirilla futását illetően. Ez csak természetes, hiszen jelenleg a sportban sok mindenről lehet vitatkozni. Az élsport könyörtelenségéről, hasznosságáról és fontosságáról vagy szépségéről éppúgy, mint mondjuk az „extravagáns" Schirilláról — ahogy a rosszmájúak hívják a budapesti taxisofőrt. Nincs szándékunkban „eszemecserét" folytatni. Inkább ejtsünk néhány szót a kisgyerek korában csaknem teljesen béna Schirilla György pályafutásáról. Schirilla neve nem szerepel az országos csúcstartók, sokszoros válogatottak, a magyar sport első számú válogatottjai között, mégis nagyszerű pályafutással büszkélkedhet. A leghatásosabb hirdetője annak, hogy a rendszeres testedzés, az akaraterő mit jelenthet nemcsak a sportban, hanem az élet minden terén. Tizenhárom éves kora óta sportol. Kisgyerek korában súlyos betegség gyötörte. Kinevették a gyerekek, mert az iskolában nem tudott velük együtt futkározni. Nem akartak játszani vele, mert ügyetlennek találták. A sportolásban keresett vigaszt, s már akkor megfogadta: ha törik, ha szakad, „bosszút" áll azokon, akik kinevették őt. Elkezdett futni, úszni. Kezdetben nehezére esett, de a bozontos hajú kisfiú nem ismert lehetetlent. Eleinte csak nyáron futott és úszott, később mindig. Télen, nyáron, hóban és fagyban, kánikulában sem mulasztotta el napi futó- és úszóadagját, s akkor is beugrott a vízbe, hogy úszhasson, ha történetesen a jégdarabok is társául szegődtek .. . Tizenhárom éve megszakítás nélkül — minden esztendőben az ország nyilvánossága előtt átússza a Dunát. Néha úgy, hogy baltával kell léket vágni a folyón. Aztán fut, hol hóban, mezítláb, hol olyan kánikulában, hogy az egyszerű földi halandó még a sétálást is kínnak találja. 1966 őszén száz kilométert futott egyfolytában, kilenc óra egynéhány perc alatt, s a sport történészek szerint nem hivatalos világcsúcsot állított fel. Indul a maratoni versenyeken, nem hiányzik az ötven kilométeres, gyaloglóviadalokról, s klubját, a Vasast is segíti, ha a csapat érdekében öt vagy tízezer méteren szükség van rá. Azt is talán kevesen tudják róla, hogy kilenc-tíz évvel ezelőtt szerepelt az ifjúsági válogatottban, s egyesek nagy nyolcszázast láttak benne. Schirilla, amióta atletizál, közel hatszáz versenyen indult. Eredményei, helyezései nem maradtak meg a szurkolók emlékezetében. Annál inkább úszása a jeges Dunában és Tiszában. Ennek alapján igen sokan vélekednek úgy, hogy a rendkívüli adottságokkal rendelkező Schirilla nem versenyző. Nem az eredmény, hanem a szenzációkeltés a célja. „A rúdugró is feltűnést keit" Schirillának ez a feltételezés esik a legrosszabban. — Sohasem célom a feltűnés — mondotta. — Aki valamilyen cél megvalósításáért küzd, lényegében feltűnést kelt. Aki 550 centit akar átugrani rúddal, vagy 100 métert 9,8 másodperc alatt kíván futni, ugyanúgy feltűnést kelt, mint az, aki jeges vízben is tud fürödni, vagy száz kilomé-i tert képes egyfolytában futni. A feli készülés, a rátermettség bizonyítása az indító ok a rúdugrónál, a vágtázónál és nálam egyaránt. Az egyre nagyobb eredmények elérése az igazi sportember jellemvonása. Manapság gyakran teszik fel a kérdést, hogy, tulajdonképpen hol is van az emberi teljesítőképesség határa. A napirenden lévő szenzációs eredmények bizonyítják: az emberi teljesítőképességnek nincs jelene, csak jövője. Ezt igyekszik igazolni Schirilla is. Schirilla esetében azonban nemcsak erről van szó. A szupertávfutás megszállottja ily módon szeretné népszerűsíteni a futást, hogy mind többen kapjanak kedvet a rendkívül egészséges mozgáshoz. Mert a futás és az úszás tette a világ egyik legedzettebb emberévé a kisgyerek korában csaknem teljesen béna Schirlllát. Alig húsz nap múlva ismét „akcióba" lép a pályafutása alatt eddig 96 000 kilométert futott Schirilla. A cél Uljanovszk, Lenin szülővárosa. Hogy azután mi következik? Állítólag kapcsolatba lép az angol Bruce Tulloh-hal, a nyugati földrész híres szupermaratoni futójával, s felkéri, hogy vállalkozzanak együtt egy világkörüli futásra. Budapestről indulnának keleti irányba és Nyugat felől érkeznének vissza a magyar fővárosba. Azt is rebesgetik, hogy Schirilla ebben az évben áttér a versenyszerű maratoni futásra. Nem tudni, mire szánja rá magát a „szuperfutó". Egyet azonban leszögezhetünk: Schirilla akaratereje páratlan, nála semmin sem lehet- csodálkozni. Schirilla György a Duna átúszása közben son abba, melyik város kapjon helyet a nagyok között. Azt kérték, ott alakítsanak csapatokat, ahol a legsűrűbb a televíziós társaságok hálózata. így kerültek a legjobbak közé olyan városok is, ahol egész évben kellemes, meleg idő van (Los Angeles, San Francisco) Az „öreg" kluboknak is jól jött a lígabővítés. mert átengedhettek az új kluboknak játékosokat. S nem is akármilyen áron, csak 100 000 dolláron felül. Érdekes, hogy a liga hat új Csapatában nem szerepel egy amerikai játékos sem. Mind ka nadaiak. Hogyan is állapítják tueg a ligabajnokot, ha két csoport lé tezik? Tény, hogy a ligaelsőség bizonyos anyagi előnyökön kívül nem sokat jelent, mert a legtöbb pontot elért négy csapat még a Stanley Kupa keretén belül is találkozik egymással. A Stanley Kupa érdekessége, hogy a találkozók nem végződhetnek döntetlenül, addig tartanak a mérkőzések, míg az egyik csapat nem ér el gólt. Volt példa arra is, hogy a hosszabítások következtében csak a kora reggeli órákban értek véget az összecsapások, s a játékosok ájuldoztak a fáradtságtól. Európában legendák keringe nek a profik jövedelméről. Ha egy csapat ligabajnokságot nyer, minden játékos 2250 dollárt kap. A Stanley Kupa győztes korongozóinak 4500 dollár jutalom jár. Tehát, ha valameHát Istenem, ilyesmi is előfordul a szuperligában. De semmi alattomosság! A kesztyűk a jégen és egyenlő feltételek közt folytatnak „eszmecserét" a játékosok. lyik csapat egy idényben megnyeri a ligát is és a kupát is, akkor szép kis összeg üti a játékosok markát. A szuperligában szereplő játékosoknak nem lehet kevesebb évi jövedelmük, mint 10 000 dollár. Igaz, hogy az alapfizetésen kívül jóval többet keresnek a korongozok. Ezt a jövedelmet a szerződés biztosítja. Például olyan kitétel is lehet a szerződésben, hogy a 15. gól után a játékos minden gólért 100 dollárt kap. A hátvédet pedig azért illetheti prémium, hogy az ő érdeméből kapott legkevesebb gólt a csapata egyegy mérkőzésen stb. Az elmúlt idényben 18 500 dollár volt a szuperliga korongozóinak átlagkeresete. Ez az összeg megfelel egy amerikai banktisztviselő négyévi jövedelmének. Ha a szuperliga valamelyik játékosa súlyosan megsérül, akkor hat hónapig minden esetben megkapja teljes fizetését, és a klub fedezi a kezeléssel járó kiadásokat. Abban az esetben, ha a jégkorongozó kénytelen felhagyni a játékkal, a. biztosító kártérítést fizet. (A szuperliga néhány játékosa negyedmillió dollárra is be van biztosítva). Nagyon kedvező nyugdíjat élveznek a profi korongozók Nem titok, hogy Észak-Amerikában ilyen magas nyugdíjat senki sem kap. Az a korongozó, aki 10 évig játszott a szuperligában, és eléri a 65. esztendőt, évente 10 000 dollár nyugdíjat kap. A korongozók természete sen már fiatalabb korban is (45 évtől) nyugdíjba mehetnek, de alacsonyabb (3000 dollár) a járadékuk. Jelenleg egyedülálló eset a szuperligában a ToronA KORONGÜTŐ PROFI LOVAGJAI Évek hosszú során át különféle hírek keringtek a kanadai —amerikai profi jégkorongról. Mondjuk meg őszintén, nem éppen a leghízelgőbben írtak az <«gynevezeU szuperligáról. A profik erőszakosságáról, a pénz utáni könyörtelen hajszáról láttak napvilágot újságcikkek. Később változtak az idők, az emberek, és velük együtt a profi jégkorongról alkotott vélemények is. Rájöttek, illetve megírták a tengeren túlon járt újságírók, hogy nem is olyan embertelenül játszanak a korongozók az új világban. Nagy pénz ugyan a tét, kemények a küzdelmek, de mindig férfiasak, szinte alig akad szándékosan durva, vagy alattomosan játszó korongozó az NHL-ben. A profik vigyáznak egymás testi épségére, hiszen a jégkorongozás náluk a foglalkozás. Nézzünk most néhány érdekességet erről az 1917-ben alakult profi Uainokságrói 1967 júniusáig csak hat együttes küzdött a ligában. (Montreal Canadiens, Toronto Maple Lat's, Chicago Black Hawks, Boston Bruins, Detroit Red Wings és New York Rangers). Ekkor a nagy tapasztalattal rendelkező sportvezetők és üzletemberek rájöttek, hogy érdemes lenne még hat csapattal bővíteni a szuperligát. E javaslatnak a realizálásában fontos szerepet játszott a világ legnagyobb és leggazdagabb televíziós társasága, a CBS (Columbia Broadcasting System), amely három évi mérkőzésközvetítésért .szinte fantasztikus összeget, 3 600 000 dollárt ígért a szuperligának. Az „üzlet" létrejött. A CBS televíziós társaság azonban fenntartotta magának a jogot, hogy beleszólhasBobby Hull, a profikorong gólkirálya. Azt mondják, csuklólövése eléri a 160 kilométeres sebességet is. Tessék egy pillantást vetni a csuklóra. Igy talán jobban elképzelhetjük a korong gyorsasáaát to kapusa, a 46 esztendős johny Bower, aki egyidejűleg kap fizetést és nyugdíjat is. TOMI VINCE ittsímpi ÚJ SZÚ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsáaa. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: ar. Galy Iván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefon: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasagi ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme. Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VU.