Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Gondolatok Rengeteg időt pazarlunk arra, hogy meggondolatlanságból eredő hibáinkat jóvátegyük. -Ŕ _ Megátalkodott ember, aki kitartóan állít valamit, amiről tudja, hogy az ellenkezője sem igaz. •ír A törtetés általában nem ismer, vagy nem tisztel szabályokat. Nehéz a vetélytárs sikerét irigység nélkül tudomásul venni. — -ŕr — Ha feltalálnák a gondolatolvasó gépet, vagyonokat költenének annak tökéletes megsemmisítésére. A jóindulatú, alkotni kész embert sohasem aggasztja az egyedüllét. A sok jótanács befogadására kipihent és éles agyra van szükség, megvalósítására többnyire egy emberöltő sem elég. ZALA JÖZSEF - Mint orvos, őszintén megmondom: maga teljesen hülye. De ne keseredjen el, ezen a földkerekségéri ez nem fog feltűnni, mert nem ön az egyetlen ilyen emberi (V. Réncin rajza) imnmmmmmnm iriviiXKiifiiifiniiiifiEiiivn - Fiuk, mindenségit, ébresztői Vége munkaidőnek! (L. Kotrha karikatúrája) ALTATÓ Brahovácz panaszkodik Nemerének, hogy nem tud aludni, bármilyen altatóval próbálkozott eddig, egyik sem használt. Nemere ad neki egy speciális gyógyszert, amelytől biztosan aludni fog. — És ha nem használ, mit tegyek kérdi Brahovácz. — Három öra múlva vegyen be egy másikat belőle. — És ha az sem liasználna, újabb három óra múlva vegyek be egy harmadikat is? — Fölösleges, hisz akkor már úgyis nemsokára reggel lesz! ELLENTÉT (Urzica — Bukarest) PANASZ Az utcáit sétáló rendőrhöz egy kisfiú lép oda és így szól: — Rendőr bácsi, kérem jöjjön velem, a szomszéd utcában hárman verik az apámat. A rendőr odasiet a tett színhelyére és igy szól a fiúhoz: — Melyik az apád a verekedők közül? A kisfiú szemlesütve feleli: —• Ezt ők sem tudják eldönteni. Azért verekszenek! VADNYUGATON — Papa, úgylátszik Bili feleségül fog venni! — Miből gondolod, leányom? — Hát abból, hogy tegnap azt mondta, szeret és utána lelőtte a feleségéti LONDONBAN Egy köztiszteletben álló hölgy új bejárónőt vesz fel és a következőképpen oktatja: — Nézze, lányom, mindjárt az elején kereken megmondom magának, hogy semmiféle férfi látogatót nem tűrök meg a lakásomban. A leány megértően hólogat: — Értem, asszonyom, az ön korában ez természetes is ... PÁRBESZÉD — Vera most magán múlik, hogy boldog leszek-e egész életemben? — Péter, és magán múlik most az, hogy legalább ma elégedett leszek-e? SZÖVEG NÉLKÜL (Aréna—Belgrád) BOLDOGGÁ TETTE — Tehát ön, kedves Pomacsek, feleségül szeretné venni a lányomat. És mit gondol, boldoggá tudná ót termi? — Micsoda? Kérdezze meg tőle, hogy érezte magát tegnap a lakásomon! MEGFELELT Kovácsné hangos szavakkal szidja a férjét: — Nem szégyelled magad, Tihamér? Tudod te, hogy hívják azt a férfit, aki reggeltől estig a kocsmában lebzsel? — Hogyne tudnám, szlvecském. Pincér! Egyperces humoreszkek I. Az étet sűrűje Mikor Berta Bertalan azt írta új regényében, hogy a lakatosok célba lőnek a hegesztőpisztollyal, a kritika egyöntetűen azt tanácsolta neki: próbáljon megmártózni az élet sűrűjében. Bertának nem volt kedve ahhoz, hogy elmenjen egy gyárba vagy egy szövetkezetbe, nem szívesen hagyta volna el budai villáját, ahol kutyája szőrét simogatva, olyan kellemesen múltak a délutánok. Végül is úgy döntött: életanyagának felrissítéséhez elég lesz, ha beáll ma éjszaka havat hányni. Vigyázott, nehogy leleplezze magát már a ruhájával; villája házmesterétől kért egy használt bakancsot, kezeslábast és egy kucsmát. Télikabátját túl jónak találta, ezért letépett róla két gombot, és leöntötte festékkel. Zsebre vágta kis noteszét, amelybe az életszerű dialógusokat akarta jeljegyezni, és taxit rendelt: a hómunkáselosztótól két saroknyira szállt ki. Öltözéke általános feltűnést keltett az utcán. Mikor levette fejfedőjét, hogy megvakarja a fejét, néhány egy- és kétforintos koppant meg benne. A hómunkáselosztóban csak egy öregember várakozott, micisapkáját mogorván a homlokába húzta. Berta irigyelte tőle a kabátját, mely leginkább egy paszomántjaitól megfosztott kacagányra emlékeztetett. Gyorsan felírta noteszába: „A hómunkások jórészt kacagányt hordanak". Kettőjükön kivik több hómunkás nem is jelentkezett, a felügyelő vállat vont, kiadta nekik a lapátokat, és megmutatta, hol kotorják a havat. Berta nem tudta, hogyan kellene elkezdeni a beszélgetést, utoljára 1949-ben beszélt egy munkással, mert valójában a házmesteri kereste. Ebből az élményből írta később a „Munkások csilaga" című regényciklusát. Szerencsére az öreg megszólalt, egy nő felé bökött: — Na, ennek akkora feneke van, mint egy forint ára dinnyeföld. ti gyesen eltakarva a noteszt a lapát nyelével, Berta felírta ezt az életízű dialógust. Ogy érezte, most már neki is kell mondani valamit, megköszörülte a torkát. — Bizony, bizony, némely embernél hosszabb a péntek, mint a szombat. Ogy emlékezett rá, hogy ezt olyankor szokták mondani, mikor valakinek kilóg a gatyája a nadrág alól, de az öreg valamiképpen a helyzethez illőnek találta a megjegyzést, mert bólintott. — A fene jobban tudja. Én inkább bevakolnám a köldökömet egy üvegcseréppel. Berta ezt is felírta. A műszak végére notesze félig megtelt az öregtől hallott, életízű dialógusokkal. Az irodában elköszönt tőle, megvárta, amíg az ajtó becsukódik utána, és a felügyelőhöz fordult. — Köszönöm, hogy ilyen nyílt eszű öreg munkásember mellé osztott me. A felügyelő legyintett. — Nem munkás az. — Hanem mi? — Egy másik író elvtárs. Ö is idejár hozzánk az életet tanulmányozni. II. Szabói — Értse meg, Vörösvári elvtárs: nem viheti ki engedély nélkül a bőröndöt. — Miért, portás bácsi, én ezt azért hoztam be magammal, mert este utazom. — En elhiszem, de írás nélkül nem engedhetem kl a kapun. Éberség is van a világon. — Kitől hozzak írást? — A főnökétől. — Önálló kutató vagyok, nincs főnököm. A portás vállat vont: — Akkor a bőrönd itt marad. Éberség is van a világon. — Nem marad itt. Adjon egy darab papírt. Vörösvári sietve ír: „En, Vörösvári Lajos, engedélyezem, hogy Vörösvári Lajos kivihessen egy bőröndöt a portán. Vörösvári Lajos". Átadja az írást: — Most már jó? — Most már igen. Viszontlátásra, Vörösvári elvtárs. MOLDOVA GYÖRGY I I - Kérem, lépjen előbbre, mert csak akkor dönthetek kérése felől, ha pontosán tudom, hogy ki áll ön mögötti (Szpilki - Varsó)