Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó
I Változtatás nélkül közöljük az angol Times külpolitikai rovatvezetőjének riportját aj Izrael által megszállt arab területekről. . A Jordán folyó nyugati partján és Gazában már csaknem két és fél éve izraeli katonai megszállás alatt élnek az arabok. Senki se gondolja, hogy egy ilyen megszállás népszerű, mégis meglepett, mennyire gyűlölik az izraelieket, milyen ellenszenvet tanúsít velük szemben a lakosság minden rétege. A megszállt területeken a hangulat 1942 megszállt Franciaországának légkörére emlékeztet. A betolakodók már nem bíznak abban, hogy végül is elismerik őket, és az agresszió áldozatai is lemondtak arról a reményükről, hogy rövidesen felszabadítják őket. Az elnyomás nagyon szigorú és egyre több a megtorló akció. Mindkettő csak olaj a tűzre. Egyelőre még nem került sor tömeges megtorlásra és kollektív büntetésekre. Amennyiben azonban a megszállás tovább tart, erre is sor kerül. BÖRTÖNBÜNTETÉS. A gyanúsítottakat hónapokon keresztül börtönben tartják, senki sem tudja, hová hurcolták őket, jogi képviselőik és hozzátartozóik nem látogathatják őket. Végül izraeli katonai bíróság elé kerülnek és izraeli ügyvédet kapnak. Az ítéletek valóban nagyon szigorúak. Azon a napon, amikor Nablusba látogattam, közölte a Jerusalem Post, hogy ítéletet hoztak egy 4 tagú terrorista„ENYHE" BÜNTETÉSEK csoport perében, két terroristát, egy 17 éves és egy 21 éves fiatalembert életfogytiglani börtönre, egy 18 éves személyt 30 évi és egy 16 éveset 25 évi börtönbüntetésre ítéltek. A lap nem említette meg, hogy az ítélethozatalkor a bíróság elnöke kijelentette: tekintettel a vádlott életkorára — 16 éves —, és arra a tényre, hogy bűnösségét beismerte, enyhe ítéletet hoztak. Csak azt nem tudom, hogy ezt komolyan mondta, vagy tréfált. Csaknem naponta hoznak ilyen ítéleteket. ÚTLEVELEK ÉS UTAZÁSI ENGEDÉLYEK Utazási engedély kell ahhoz, hogy valaki Jordániába utazhasson, és ugyancsak engedély kell ahhoz, hogy a Jordán nyugati partján, vagy Gazában élő lakosok Jeruzsálembe látogassanak. Mint ismeretes, Jeruzsálemet és a környező falvakat Izraelhez csatolták. A palesztinai araboknak több mint a fele hazáján kívül él. Egyre több családot szakítanak szét, és a különélő családtagok találkozása egyre nehezebbé válik. Az izraeliek természetesen azt mondják, hogy mindezért a partizánok felelősek. Szerintük, ha abbahagynák támadásaikat és bombamerényleteiket, nem volna elnyomás. Talán valóban nem lenne. A palesztinai arabok azonban nem reagálhatnak másképp az idegen katonai megszállásra, mint minden ember bárhol másutt a világon. Bizonyára más okuk is van arra, hogy nem tétlenkednek, mivel attól félnek, hogy a megszállás csak e bekebelezés előjátéka. El kell ismernem, hogy a ÖLETEKEN Azt mondogatták, hogy az arab országok izraeli megszállása más. A megszállók szívélyesebbek, az arabok pedig beletörődtek helyzetükbe. Nem így van. Az izraeliek készen állnak, hogy minden ellenállást elnyomjanak. Ezt a célt szolgálják a következő intézkedések: KITELEPÍTÉS. Amennyiben módomban állt, megállapítottam, hogy mintegy 90 palesztínait üldöztek el, ezek Jordániába menekültek. Többségük olyan ember, aki valamit jelentett a folyó nyugati partjának életében. Igy például Jeruzsálem volt polgármestere, iíaniallah polgármestere, aztán bírók, jogászok, orvosok, tanítók. A LAKÚHAZAK LEROMBOLÁSA. Eddig 7140 arab lakóházat romboltak le. „Biztonsági okokból" egész falvakat pusztítottak el, de a legtöbb esetben a házakat csak azért semmisítették meg, mert lakóját azzal gyanúsították, hogy panizántevékenységet folytat. Az araboknak különösen az fáj, nogy a házakat azonnal feiroöoaniják, amint a gyanúsítottat őrizetbe vesziK. Az izraeliek nem varuaK arra, nogy az őrizetbe vett személy ellen vádat emeljenek és még kevésbé arra, hogy a vádat be is bizonyítsák. Azt sem veszik figyelembe, hogy a letartóztatott személy esetleg nem tulajdonosa a háznak. Legyen az illető bűnös, vagy ártatlan, háztulajdonos, bérlő vagy csak látogató, házát felrobbantják. Az épületek kisajátítása már nem vált ki olyan elkeseredést, habár egy kelet-jeruzsálemi teljesen új kórház rendőrállomássá való átalakítása örök sérelmet jelent. A megszállt területeken az a nézet — az összes lakos' és nemcsak az arabok hiszik ezt —, hogy mindenkit megkínoznak, akit azzal gyanúsítanak, hogy tagja valamelyik partizánszervezetnek. Több bizonyíték támasztja alá ezt a feltételezést. Az Algériában, Vietnamban és másutt alkalmazott módszereket használják. Többek között villanyárammal kínozzák a gyanúsítottakat és különböző módon verik őket. KIJÁRÁSI TILALOM A hatóságok minden bonyolultabb helyzetben kijárási tilalmat rendelnek el. Megelőző intézkedésként vagy büntetésként kijárási tilalmat rendelnek el, és az izraeliek szívesen használják büntetésnek. Mindenki jól emlékezik még a Betlehem közelében fekvő Beit Sahur település esetére. Beduinok élnek itt apró kőházaikban. A rendezetlen település közelében rakétákat helyeztek el, melyek közül ez év augusztusában kettő Jeruzsálemre esett. Az izraeliek azt állították, hogy a település lakóinak tudniuk kellett, mi történik. Ezért kijárási tilalmat rendeltek el. Egy teljes héten keresztül senki sem hagyhatta el lakóházát, sőt még az ablakokat sem nyithatták ki. Mivel az illemhelyek a lakóházakon kívül vannak, és augusztusban Palesztinában nagy a meleg, nagyon kellemetlen volt ez a tilalom. A lakosok háziállatai elpusztultak, vagy pedig elkobozták őket. A kijárási tilalmat később enyhítették, de még sokáig érvényben maradt. nyugati parton tett látogatásom alatt nem tudtam szabadulni attól a benyomástól, hogy az izraeliek éppen ezt akarják. Az izraeliek történelmi és stratégiai szempontból természetes határuknak tartják a Jordán folyót. A nyugati parton új települések épülnek, Jeruzsálemben és környékén gomba módra szaporodnak az új épületek, új országutakat építenek. Ez is azt bizonyítja, hogy Izrael meg akarja vetni lábát ott, ahol van. Az egyedüli zavaró momentum, az aránylag nagyszámú arab lakosság — a nyugati parton 650 ezer, Gazában 450 ezer él. Mivel sokkal egyszerűbb lenne a dolog, ha nem lennének ott, Izrael meg akarja győzni őket, hogy települjenek ki. A legfontosabbnak tartják, hogy megszabaduljanak a művelt emberektől és azoktól, akik tekintéllyel rendelkeznek. Éppen az ilyen embereket telepítik ki, és családjaik majd követik őket. A kitelepültek között vannak azok is, akik már elviselhetetlennek tartják az életet, mivel kevés a munkalehetőség, kevés a fizetés, vagypedig csupán azért, mert már nem bírják a megszállók elnyomását. A lakosság egyik legnagyobb aggodalma, milyen sors vár gyermekeikre. Mi lesz az arab iskolákkal? Minden iskolát figyelmeztettek, hogy bezárják, ha diákjaik sztrájkolni, vagy tüntetni fognak a megszálló hatóságok ellen. Látogatásom idején Nablusban két iskola, Dzseninben pedig egy iskola volt bezárva. Ezenkívül Jeruzsálam bekebelezett részében az állami iskolákat arra kényszei'ítették, hogy a jordániai tankönyveket izraeliekkel helyettesítsék. Igy a gyermekek ilyen mondatokkal kezdik a tanulást, az olvasást: „Izraeli állampolgár vagyok." Az a tudat, hogy gyermekeik kénytelenek lesznek idegen iskolába járni, vagypedig egyáltalán nem lesznek * iskoláik, elegendő az araboknak, hogy a legnagyobb hazafi ís kitelepüljön. Az egyszerűbb emberek gyorsabb távozásának elérésére egyszerű módszereket használnak. Beit Sahurban a kijárási tilalom idején állandóan azt ismételgették a település lakóinak, hogy katonai tehergépkocsik állnak rendelkezésükre, amelyek elszállítják őket a határra, ha Jordániába akarnak menni Husszein király után. Különböző összegeket ajánlottak fel a családoknak, ha kitelepülnek. Nem kell kitelepíteni az összes arabot, elegendő, ha számuk felére, vagy egyharmadára csökken, az ott maradtakat az új országutak, az izraeli települések és helyőrségek elválasztják egymástól. Az elnyomás eszközeinek felsorolása nyomasztóan hat. És még nyomasztóbb, ha ezt a tényt kapcsolatba hozzuk az olyan ideális állammal, mint Izrael. Sok ember egyszerűen abban bízik, hogy „itt ilyen nem fordulhat elő". Talán azzal magyarázhatjuk ezt, amivel az arabok oly gyakran vádolják a Nyugatot. Ha valami kiszivárog a görögországi kínzásokról, vizsgálatot követelnek. Ha bomba robban Athénban, azt mondják, ez várható volt. Ha Dél-Afrikában börtönbe vetnek „gyanús terroristákat" és nem állítják őket bíróság elé, tiltakoznak. A megszállt Palesztinában azonban napirenden vannak az ilyen esetek, és a világ közömbösen hallgat. AZ ERŐSZAK ALKAIMZASft i Ez a partizánok kitartásának legfőbb oka. A palesztinai arabok ma úgy gondolják, és ez az arab többség véleménye, hogy más országok, különösen Nagy-Britannia és az Egyesült Államok beszél ugyan Izrael kivonulásáról, de nem gyakorol nyomást e cél elérése érdekében. És így a nyomást maguknak az araboknak kell gyakorolniuk. Elsősorban azoknak, akikre az elnyomás legjobban nehezedik — a palesztinai araboknak. A megszállt -területeken az az egyöntetű nézet, hogy az egyedüli segítség a saját segítség, ami azonos az erőszakkal. Sok más ötlet is felmerült, melyek szintén politikai célként szolgálhatnának. Egyesek tudatosítják, milyen borzalmas következményei vannak a megszállásnak, és minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy ennek véget vessenek. Mások azt mondják, hogy egy megállapodás, mely visszakényszerltené az izraelieket az 1967. évi határ mögé, semmit sem oldana meg. Palesztina megmaradt része ugyanolyan sebezhető maradna, és le kellene mondani a többi elvesztett területről. Nagyon csábító az a gondolat, nogy a megszállt területet átmeneti Időre az ENSZ felügyelete alá kellene helyezni. Ez az egyedüli remény, ha nem is ígér békét, de legalább megkímélné mindkét felet a nagy szenvedésektől. Ellenkező esetben még nagyon sokáig eltarthat a háború. Minden megszállás rossz dolog. A hatalom egyre inkább a szélsőségesek kezébe kerül. Éppen ez történik Palesztina megmaradt csonka részében is. Az itt élő arabok valamikor fajtájuk legalkalmazkodóbb, legértelmesebb és legmérsékeltebb képviselői voltak, és nem akartak mást, csak békében élni abban az országban, amely már hosszú ideje hazájuk volt. Tragédia, hogy az izraeli hadsereg és nép most üldözi őket. Hol nem lehet válni A világon csak nyolc olyan állam van, ahol nem törvényesítették a válást. Ezek Olaszország, (a szenátus közben már elfogadta a válási törvényt), Spanyolország, Írország, Brazília, Chile, San Marino, Andora és Liechtenstein. Igazságszolgáltatás Az ausztráliai Perthban egy Grispin nevű tolvajt kétévi fogházbüntetésre és 20 botütésre ítélték. A bíróság szerint az ítéletet nyírfavesszővel kellet végrehajtani. Mivel Ausztťáliában nem nőnek nyírfák és Grispin ügyvédje nem egyezett bele, hogy az ítéletet más vesszővel hajtsák végre, Londonból rendeltek nyírfavesszőket. A kívánt vesszők repülőgéppel pár napon belül megérkeztek, és így eleget tehettek az igazságszolgáltatásnak. Anyagi érdekeltség Heching német város levéltárában találtak egy 1725. február 5-én keletkezett rendeletet, amely szerint mindenki, aki elfog egy törpét, manót, vagy más ijesztőt élve vagy halva, öt arany jutalmat kap. IS Svédországban automataberendezést állítottak össze, amely 1 óra alatt 24 000 üveg sört tölt meg és dugaszol be. Meleg fészek A Wilkes déli-sarki állomás egyik kutatója óvatosan megfelezett egy pingvintojást. A tartalmát kiöntötte és helyére egy miniatűr elektromos hőmérőt helyezett rádióadóval. A tojást összeragasztotta és a pingvin alá helyezte. A pingvin szorgalmasan melengette a tojást, s a rádióadó adatokat sugárzott a hőmérsékletről. A mérések szerint a tojásban az átlagos hőmérséklet 39,6 C fok volt, míg a szabadban mínusz 60 fokos fagy. Leleményes A pennsylvániai Pittsburghban egy rendőrhivatalnok egyszerűen oldotta meg a gépkocsi-tulajdonosok problémáját: a parkolóhely kérdését. Gépkocsiját naponta olyan helyen hagyta, ahol tilos volt a parkolás és az ablaktörlő mögé büntető lapot helyezett. Munka után a lapon összegyűrte és eldobta. Ezt hosszú ideig csinálta, addig amíg egy másik sofőr felfigyelt rá, és egy szép napon a büntető lapot elküldte a rendőrfőnöknek. Ki hogyan vezet Az Egyesült Államokban ügyességük szerint 64 csoportba osztották a gépkocsivezetőket. Az osztályozásnál figyelembe vették a foglalkozásokát is. A rangsorolás szerint a legjobb gépkocsivezetők az ipari vállalkozók és üzletemberek sofőrjei, a harmadik helyen a nyugdíjasok, az ötödiken a műszaki szakemberek állnak. Az újságírók a huszonhetedik helyre kerültek, a háztartásbeliek pedig huszonnyolcadik helyre. A legrosszabb gépkocsivezetők a kereskedők és a diákok, de még ezeknél is rosszabbak a katonák. •1 i
