Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

* BERLINI FILMLEVÉL „A Mikulást Willinek hívják" - a DEFA gyermekfilmje. Ferdinánd a bohóc, a prágai Jiŕí Vršťalo. „Velem nem, asszonyom" — komédia egy. divatkémkedésről. A képen a főszereplő: Annekathrio Bürger. furcsa érzés Európa legfiatalabb államában, • a mindössze huszonegy éves Német Demokratikus Köztársaságban, Európa legöregebb filmstúdiójának a macskaköveit róni. Babelsbergben, az NDK filmvárosában, Európa egyik legöregebb stúdiója, az a filmtörténeti nevezetességű épület is fennmaradt, mely a világ első, kőből és cementből épült filmstúdiója. Ez a stúdió, stílszerűen ma is az „Egyes" nevet viseli, s ma is éppen úgy üzemel, mint öt évtizeddel ezelőtt... A nagy kiterjedésű és a többnyire régi épületekkel zsúfolt babelsbergi filmváros a múltra, arra a múltra emlékezteti az embert, amellyel legkövetkezetesebben éppen a Német Demokratikus Köztársaság kíván leszámolni. E leszámolás kétfrontos harc eredménye: egyrészt a múlt bűneinek és bűnöseinek a leleplezése, másrészt az ország gazdaságának és társadalmának az erősítése a cél. E kettős célt tükrözi a babelsbergi filmgyártás is. A DEFA a múlt évben tizennégy filmet produkált. A filmek többsége (tizenkét produkció) mai témákat tárgyal, mindössze egy mű minősíthető történelminek, a „Halálos tévedés" pedig kalandfilm, a DEFA nagysikerű indián filmsorozatának az ötödik (s egyelőre befejező) része. Az egyetlen történelmi film (Az én nulla órám, rendező: Joachim Hasler) egy kis ellenálló csoport „nagy földre" menekülésének a film, akiknek továbbtanulási ambícióik vannak és akik szeretnének úgy élni és szórakozni, mint a többi ember, de munkájuk és különös szolgálati beosztásuk ezt nem teszi lehetővé. A film főszerepeit Manfréd Krug és Jaecki Schwarz, az NDK két legnépszerűbb filmszínésze alakítja. A „Nagyfeszültségben" (rendező: Siegfried Kiihn) korunk tudományos és technikai forradalmának az emberi és erkölcsi problémáit tárgyalja. A modern hangvételű film érdekes alkotás. Feltétlen nemzetközi figyelmet érdemel Horst Seemann drámája, az „Idő az élethez". Főhőse egy ellenállóból lett társadalmi aktivista, aki megtudja az orvosától, hogy gyógyíthatatlanul beteg. Ám egy tízezer emberrel dolgozó üzem vezetését kell átvennie. Az orvos pihenést tanácsol, a hivatás-szeretet és kötelességérzet viszont az „igen" kimondására ösztökél. A nagyszerű konfliktust izgalmas filmmé tudja változtatni a rendező, akinek nagy segítségére van a kitűnő lengyel vendégművész, a nagyszerűen játszó főszereplő: Leon Niemczyk. A „Hé, te!" vígjáték formájában kíván válaszolni a „hogyan is éljünk ma?" nehéz problémájára, Rolf Rőmer rendező (egyben a forgatókönyv írója is) mesteri dialógusokon keresztül vezeti a szerteágazó történetet: egy tanítónő és egy építkezés főpallérjának a szerelmét. A már sokszor látott história Rőmér rendezésében históriája. A veszélyes helyzetbe került ellenállók a biztonságosabb „hadifogságot" választanák az ellenség oldalán, ezért úgy intézik, hogy egy járőrözés után a senki földjén maradjanak. De a frontok nem állandósulnak, s a hitlerista csapatok még az éj leszállta előtt támadni próbálnak a senki földjén át. Megindulnak a másik oldalról is és az ellenállók két tűz között találják magukat... Az érdekes drámai történetből, sajnos, csak rutinmunka született, amin nem tudnak segíteni az imponálóan megoldott csatajelenetek sem. A külföldi néző érdeklődését sokkal inkább j felkeltik azok a filmek, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság belső, társadalmi problémáival foglalkoznak. 1969-ben hét ilyen ! filmet készítettek Babelsbergben, s ezek közül kettő, nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat. A „Helytállás a szélben" (rendező: Heinz Thielj katonafilm, jelenetei a haditengerészet hajóin játszódnak. Problémája a munkahelyen j kialakult szerelem tartóssága: hogyan befolyáj solja egy kollektíva a megingó szerelmeseket, hogy azok tartsanak ki egymás mellett, anélkül, hogy beleavatkozna magánéletükbe. A hálás témát látványosan oldotta meg a rendező és nagyszerűen fényképezte Erwin Anders és I

Günther Heimann. A „Dr. Med. Sommer 11." (rendező Lothar Warneke) témája egy fiatal sebész beilleszkedése az orvoshiánnyal is küzdő társadalomba. h A sok állás-lehetőség csábítása emberi és etikai problémákhoz vezet. A túl sok kérdést felvető Í

film a legtöbb problémát válaszolatlanul hagyja — alighanem ez a legsúlyosabb hibája. A „Mivel téged szeretlek" (rendező: Helmut Brandis—Hans Kratzert) egy ifjú állatorvos házassági válságán keresztül tárgyalja a fiatal értelmiség beilleszkedésének a problémáját egy kis falu életébe. A sajátosan lokális probléma, lokális jellegű tárgyalást kívánt — és kapott. A „Messzi kutak — csendes élet" (rendező: Hermann Zschoche) kamion-sofőrökről szóló eredeti értékeket kap, s ezzel magyarázható a film külföldi sikere is. Neves szerzők ellenére kevésbé sikerült film a négy epizódból álló „Napjainkból". A rendezők egy Brecht- és egy Seghers-novellát és két mai NDK-beli író rövid írását filmesítették meg. Az első két történet 1944-ben, illetve 1945-ben játszódik, a másik kettő jelenkori história. De a történetek között nincs semmi kapcsolat, összetartó elem, még szellemükben is eltérnek egymástól, így a film nem haladja meg az átlagos „omnibusz-filmek" színvonalát. A „Gyanús halott" (rendező: Rainer Bar) bűnügyi film. Az NSZK és NDK titkosiigynökeiBabelsbergben mostanában mesterien fényképezik és rendezik a filmeket. Az 1969 ben gyártottak közül csak öt volt színes (másutt a teljes produkció 50—80 százaléka) és jóformán teljesen hiányoznak a korábban már olv sikeres zenésfilmek. Nem lenne teljes a beszámoló, ha nem tennénk említést a most készülő filmekről, melyek gazdagítják a DEFA műfaji palettáját. Most forgatják és 1970 augusztusára készül el a DEFA eddigi legnagyobb vállalkozása, a Lenfilm-mel közös „Goya", mely Konrád Wolff rendezésében hét ország művészeinek a közreműködésével készül. A kétrészes szuperfilm nek a harcát mutatja be egy olyan eseten keresztül, melynek gyökerei még a hitleri múltba nyúlnak. A szórakoztató filmek kategóriáját három alkotás képviseli. A „Mikulást Willinek hívják" (rendező Ingrid Reschke) gyermekfilm, s ehhez mindig is nagyon értettek Babelsbergben. A gyerekek, s a színvonal ezúttal is kitűnőek, a történet azonban alig több egy anekdotánál. „Ömagassága, a herceg elvtárs" egy külkereskedelmi vállalat porcelánszakértőjének a sajátos - részben képzelt — kalandsorozata. Werner W. Wallroth rendező a műfaj valamennyi hagyományát szabadon használja és a hatás nem is marad el. A „Velem nem, asszonyom" nemzetközi sikert aratott produkció. Bűnügyi komédia egy nemzetközi divatbemutató „ipari kémkedésé" ről, szép lányokkal, festői helyszínekkel és néhány remek színésszel. A rendező, Roland Oehme és Lothar Warnecke nagy segítséget kapott a rendezőként, forgatókönyvíróként és színészként is egyformán elismert (s a filmben kettős szerepet alakító) Rolf Rőmertől. középpontjában Feuchtwanger világsikerű regénye áll. Dr. Gottfried Kolditz lengyelekkel közösen készíti a „Jelzések — kaland a világűrben" című tudományos-fantasztikus filmjét. Az év nagy eseménye Günther Reisch derűs hangvételű szuperfilmje, az „Útban Leninhez", mely szovjet—német koprodukcióban készül, s április 21-én kerül a közönség elé. S végezetül néhány szót a tervekről. Ez évben a DEFA tizennyolc játékfilmet forgat, a filmek felét koprodukciókban. Két film a Szov' jetunióval közösen készül; egy — Dimitrov életéről —, bolgár koprodukció lesz; terveznek egy csehszlovák—német és egy magyar—német filmet is, az utóbbit Hadik András életéről és győzelmeiről, valamint berlini hódításáról, a XVIII. században. A tervek másik felét mai té mák töltik ki. Európa legfiatalabb államának a filmgyártása ez évben tovább boncolgatja megújuló társadalmának a problémáit... FENYVES GYÖRGY