Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENT AZ EMBERÉRT, AZ EMBER JAVÁRA Moszkva, Lenin sugárút 14... Itt székel a szovjet tudomány törzskara: a Szovjet Tudományos Akadémia elnöksége. Moszkvában járva ide is ellátogattam. Kísérőm Kovács László, a Lomonoszov egyetem bölcsészkarán tanuló magyar nemzetiségű kárpátukrajnai diák, gyakori vendég az épületben. Nemcsak a munkahelyeket és az Akadémia vezetőségét ismeri jól, hanem tájékozott arról is, amit ez az intézmény végez. Mielőtt a titkárságon rendelkezésemre bocsátottak néhány adatot, ő mondta el, hogy ez az ősi palota a belföldi és külföldi tervezőintézetek, kutatóirodák, üzemek és szervezetek ezreivel tart fenn kapcsolatot. Az épületben székel a 14 szövetségi köztársaság Tudományos Akadémiájának és a Szovjet Tudományos Akadémia fiókintézeteinek a tudományos tevékenységét koordináló tanácsa, az elnökség szervezési osztálya és több más osztály, melyeknek az a feladatuk, hogy segítsék és irányítsák az ország más vidékein dolgozó tudósokat, kutatókat. Azt, hogy e munka milyen sokrétű és nagy erőfeszítést igényel, akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy a Szovjet Tudományos Akadémia mintegy 200 tudományos intézménnyel és mintegy 25 000 tudományos munkatárssal rendelkezik. Az Akadémiához tartozik egy hatalmas tudományos komplexum, az Akadémia szibériai részlege, valamint az Uraiban, a Kaukázusban, a Fehér-tenger partján, az ukrán síkságon és a másutt működő tudományos Intézetek mindegyike. A titkárságon kapott adatok közül leginkább az ötlött a szemembe, hogy a világ tudományos dolgozóinak mintegy a negyedét teszik ki azok, akik a Szovjetunió tudományos munkahelyein, felsőoktatási intézményeiben és a különféle szervezetekben dolgoznak. Számuk összesen 712 000. Ebből 273 000 nő. A tudományos dolgozóknak ez az óriási hálózata magyarázza azt a nagy tudományos sikert, amelyet a Szovjetunió az életnek úgyszólván minden területén évről évre elér. A mennyiség azonban önmagában keveset érne, ha ez nem párosulna jó szervezéssel, az erő ésszerű felhasználásával. Az utóbbit az Akadémia végzi, látható sikerrel. A titkárságon elmondták, hogy a szovjet vezetők annak érdekében, hogy a tudomány eredményeit minél jobban kihasználhassák, hogy a találmányokat és a felfedezéseket mielőbb érvényesítsék a termelésben, és meggyorsíthassák a tudományos-műszaki információcserét, nemrégen külön kormányszervet hoztak létre. A Szovjetunió Minisztertanácsa tudományos és műszaki állami bizottsága nevét viselő szerv — amelynek elnöke egyben a Minisztertanács elnökének a helyettese — bár még csak rövid múltra tekint vissza, eredményesen dolgozik és máris sok jó munkát mondhat magáénak. A bizottság keretében tudományos tanácsok működnek. Feladatuk egy-egy fontos témakör figyelemmel kísérése és az azon belül előálló problémák megoldása. A tanácsok tagjai neves tudósok, és a kutatóintézetek igazgatói. Munkájukat a kölcsönös tájékoztatás, a tervek összehangolása, a vélemények kicserélése jellemzi. A Szovjet Tudományos Akadémia több mint száz nemzetközi szervezet tagja. Tudósai mintegy 30 más ország tudósaival dolgoznak szoros együttműködésben. A szovjet tudományt így eleven szálak fűzik az egész világ tudományos életéhez. Az együttműködés a sok más mellett azért is jelentős, mert ez lehetővé teszi számukra a tudomány legújabb eredményeinek az átadását és az átvevését. Neveket említettek és elmondták, kl milyen — ä Szovjet távolsági kozmikus hírközlési központ nemzetközi viszonylatban is elismert — tudományos munkát végzett az utóbbi időben. Majd városokra, a Szovjetunió új tudományos központjaira terelődött a szó. Elragadtatással beszéltek Novoszibirszkről, ahol többek között neves magfiziai kutatók, szociológusok, a régi nyelvek, titkait számítógépekkel megfejtő nyelvészek és világhíres matematikusok, fizikusok dolgoznak, és ahol a Szovjetunió legnagyobb műszaki könyvtára működik. Mindez akkor kap igazi értelmet és jelentőséget, ha tudatosítjuk, hogy azon a helyen, ahol ma e milliós város elterül, néhány évvel ezelőtt csak kietlen pusztaság volt. Novoszibirszket egyébként úgy emlegették, hogy ez a város a Szovjetunió jövője. Megjegyezték, hogy az ipar rohamos fejlődése napról napra újabb és újabb feladatok elé állítja az egész kutatómunkát. Igen sok gondot okoz az energiautánpótlás biztosítása. Bár ma már — nem számítva a többi energiaforrást — jelentős az atomerőművek kapacitása ls, a termelt villanyáram még mindig kevés. Az energetikai program egész sereg bonyolult, tudományos-műszaki probléma megoldását Igényli. Ezek egyik legfontosabbika: nagy teljesítményű turbinák megalkotása. A szovjet ipar az óriási vízturbinák gyártásával már kivívta a világ csodálatát. A mostanában előállított 800 000 kilowatt kapacitású gőzturbina, amely ezen a területen újabb rekord, rövidesen annyi energiát fog termelni, amennyit a forradalom előtti Oroszország erőművei együttvéve termeltek. A tudósok most olyan szerkezet előállításán munkálkodnak, amely a hő- és atomenergiát közvetlen elektromos energiává alakítaná át. A közelmúltban alkották meg a világ első olyan energetikai szerkezetét, amely az atomreaktor energiáját villamossággá alakítja generátorok és egyéb mechanikus szerkezetek segítsége nélkül. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumának küszöbén próbálták ki a jövő erőművének prototípusát, egy mágneses hidrodinamikai generátort, amely hatalmas gázsugarakat változtat villamossággá, szintén mechanikai átalakítás nélkül. Megtudtam, hogy rendkívül érdekes kutatásokat

r végeznek a dubnai tudósok. A dubnai intézet, amely a szocialista országok összefogását és együttműködését is példázza, mintegy 800 szakembert foglalkoztat. Dolgoznak itt tudósok — összesen 250-en — Bulgáriából, Magyarországról, Vietnamból, Csehszlovákiából, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Mongóliából, Lengyelországból és Romániából. A kutatók rendelkezésére állnak az intézet kitűnően felszerelt laboratóriumai, köztük olyan berendezés, mint a 10 milliárdos elektronwoltos szinkrofazotron, az elemi részecskék gyorsítására szolgáló óriási szerkezet. Dubnában tulajdonképpen a gyakorlatban valósul meg az a nemes eszme, hogy — a haladás és az emberiség érdekében — á népek egyesítsék erőfeszítéseiket, a tudósok dolgozzanak közösen, támogassák egymást. A szovjet tudósoknak az a jelszavuk, hogy „mindent az emberért, az ember javára". Statisztikát mutattak, amely beszédesen kifejezte, hogy ez az elv miként érvényesül a gyakorlatban. íme néhány adat: a Szovjetunió, amelynek lakossága a földkerekség lakosságának 7 százalékát tesz) kl, az egész világ ipari termelésének csaknem 20 százalékát termeli. A Szovjetunió jelenleg egyetlen hét alatt annyi ipari terméket állít elő, amennyit 1913-ban az egész cári Oroszország termelt. Az ország sikeresen fejlődő ipara gyakorlatilag felöleli a korszerű termelés minden ágát. Az energetikával, fémkohászattal, és gépiparral együtt fejlődik a rádiótechnika, az elektronika, a vegyipar, különösen a műanyagok és a szintetikus gyanták, a kémiai rostok és a műtrágyák termelése. Nagyméretű az építkezés is. Az utóbbi hét év alatt mintegy hatezer új iparvállalat kezdte meg a termelést. A Szovjetunióban jelenleg minden percben 180 tonna acélt öntenek és négy új lakást építenek. Az ország nemzeti jövedelmének háromnegyed része a személyes és a társadalmi fogyasztás igényét szolgálja. A nemzeti jövedelemmel párhuzamosan növekszik a dolgozók jövedelme. Az utóbbi tíz évben például a munkások és az alkalmazottak közepes havi munkabére összesen 35 százalékkal növekedett. Ugyanez idő alatt a lakosságnak csaknem a fele (több mint 100 millió ember) új lakásba költözött. Ez idén összesen 30 millió embernek javítják meg a lakáskörülményeit. Nagy vívmány az is, hogy a világon a Szovjetunióban a legalaceonyabb a lakbér, és évről évre javulnak a szovjet emberek munka és pihenési körülményei. A munkásoknak és alkalmazottaknak például már mintegy 75 százaléka áttért az ötnapos munkahétre. A siker nagyrészt annak is tulajdonítható, hogy a tudósok a nép szolgálatában, állnak, a tudomány vívmányait széles körben alkalmazzák. Sokat mondók a Szovjetunió kulturális viszonyaira, az emberek műveltségére, az iskoláztatásra és a népművelésre vonatkozó adatok. De ez már más téma, részletezése úiabb írást igényel. BALÁZS BÉLA AZ IFJÚSÁGI MOZGALOM EGYSÉGÉNEK KÉRDŐJELEI Ma már tudjuk, hogy nem volt igazuk azoknak, akik az elmúlt időszakban azt tanácsolták, hogy mondjunk le az egységes ifjúsági szervezetről s helyezzük előtérbe az ifjúsági tömegek ösztönös mozgalmát. A spontán tényezők hatásának nevelői értéke ellentmondásos, éppen ezért kell maximális erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy az ifjúság nevelését minél inkább a tudatos tényezők, a szocialista eszmei tartalom határozza meg. A Szlovákiai Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Szövetségének vezetői és ifjú kommunistái felismerték azt a tényt, hogy bizonyos erők nagyon is tudatosan, céltudatosan igyekeztek kiaknázni és az általuk kívánt irányba terelni az úgynevezett ösztönös megnyilvánulásokat, ezért megkezdték az egységes ifjúsági szervezet újjászervezését. Ezt a folyamatot megerősítette, felfokozta a Lenini Ifjúsági Szövetség létezése, munkája. Eleinte kétkedéssel és aggodalommal fogadták ezt az új ifjúsági szervezetet. Sokan „balos" szervezetet, a „kiválasztottak" szövetségét sejtették a SZGYISZ (szlovákul ZDMOS) új és tavaly novemberben hivatalosan is elismert ifjúsági szervezetében. Pedig csak annyi történt, mint általában a kémiai folyamatokban történni szokott: a katalizátor meggyorsította a folyamatot. Ebben az esetben: az egységes ifjúsági szervezet újjászervezésének folyamatát. Mi is történt? A Lenini Ifjúsági Szövetség az elmúlt időszak bonyolult politikai helyzetében programjának meghirdetésével, szervező munkájával megmutatta az ifjúsági tömegek valódi és vélt érdekei közötti ellentmondásokat és utat vágott az egységes ifjúsági szervezet megalakításának lehetősége felé. Az ifjúsági szervezetek alapszerveiben, az ifjúsági klubokban, érdekkörökben, a SZGYISZ járási vezetőségeiben is megindult a folyamat: megvalósítani az ifjúsági mozgalom egységét. Eddig 18 járásban alakították meg a Lenini Ifjúsági Szövetség tagjainak és más ifjúsági szervezetek vezetőinek részvételével Szlovákia Ifjúsági Szövetségének előkészítő bizottságait. Csoda történt? Nem. Az események logikája, a Lenini Ifjúsági Szövetség létezése, tudatosító munkája vezetett a fordulathoz. 1970. január 10-én ülést tartott a Lenini Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának plénuma. Megvitatta a kialakult helyzetet és vele kapcsolatosan saját álláspontját is. Megfogalmazódtak az ifjúsági mozgalom egységének kérdőjelei. Ezekre a kérdőjelekre választ kell adni. Nemcsak a Lenini Ifjúsági Szövetségnek, hanem a többi ifjúsági szervezetnek, az ifjúsági tömegeknek is. Akár akarnak, akár nem, mert a válaszokat az idő, a konszolidáládási folyamat sürgeti. Melyek ezek a kérdőjelek? - Lemondhatnak-e önálló létezésükről az ifjúsági szervezetek még mielőtt saját kongresszusukon döntenének az egység kérdését illetően? - Mit kell azon érteni, hogy viszonylagos önállóságot kapnak az egységes ifjúsági szervezet keretében a főiskolások, a pionírok és a katonák? - Mi biztosítja azt, hogy ez az egységesítési folyamat mellőzi a formalitásokat, az ezerszeresen is átkozottnak mondott adminisztratív intézkedéseket? - Milyen módon fogjanak az egységesítési folyamathoz Szlovákiában? Hogyan Csehországban? Tetézi a kérdéseket sok más probléma is: a nemzetiségi fiatalok helyzete, törekvése; az új ifjúsági szervezetről való elképzelések tarkasága; hogyan fejezheti ki a vezetés, mint tudatos tényező a legadekvátabban az objektív törvényszerűségek alapján végbemenő folyamatokat? Tudjuk, hogy sem Zeus fejéből, sem máshonnan nem bukkannak elő Pallas Athene módjára az ifjúsági mozgalomban történő változások végrehajtására kiszemelt különleges tömegek, egyének, mivel az új, egységes ifjúsági szervezetet azokkal a fiatalokkal kell kiépíteni, akik erre vállalkoznak, akikben él az igény erre vonatkozólag, ezért csak reméljük, amit lehet: korszerű, marxista alapokra épülő ifjúsági szervezet lesz, melynek éoítéséhez hozzákezdtek. Ma már nem divatos dolog a CSISZ hibáinak emlegetése. Nincs is értelme únos-úntalan csak arról beszélni, hogy ez sem volt jó, az sem volt jó. Viszont nagyon is ajánlatos: a hibák ismeretében többet, jobbat tenni. Reméljük, hogy hazánk ifjúsága tekintet nélkül arra, hogy jelenleg melyik ifjúsági szervezetben dolgozik, tanult a hibákból és amikor hozzálát az egységes ifjúsági szervezet megalakításához - komoly, igényes körültekintéssel teszi azt. S válaszol a kérdőjelekre. HAJDÚ ANDRÁS