Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1970. január 25. A NAP kel: 7.20, nyugszik: 16.34 órakor; A HOLD kel: 19.38, nyugszik: 8.42 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük PÁL — GÉZA nevű kedves olvasóinkat • 1890 ben halt meg ANTO NIO SALVIATI olasz üveggyáros, mozaikkészítő, a muranői üveghuta alapító ja, a velencei San Marco mozaik restaurálója (szül.: 1816) • 1935-ben halt meg V. V. KUJB1SEV kiváló szovjet közgazdász (szül.: 1888) • 1955-ben hozta meg határozatát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről. Próbaidő Valljuk be őszintén, az emberek többsége viszolyog, ha hallja a szót: átszervezés. Hát még ha a közigazgatás átszervezéséről van sző! Mert tény, hogy az utóbbi évtizedekben — különösen a második világháborút követő időszakban — nem múlt el öt év anélkül, hogy a közigazgatást legalább egyszer alaposan át ne szervezték volna. Voltak kis járások és nagy kerületek, amelyeket bizonyos idő múlva megváltoztattak és igy kevés járás és sok kerület lett. Ügy tűnt azonban, mindezt csak azért rendelték el, hogy néhány esztendő múlva legyen mit megváltoztatni. Egy kimutatás szerint (amely csak a leglényegesebb változásokat tünteti fel) 1922 óta hazunk területén hat közigazgatási átszervezés volt. A mostani a — hetedik. Reméljük, hogy ez gyümölcsöző lesz és a lakosság, meg az ország hasznára válik. Hogy törvényhozóink — a Szlovák Nemzeti Tanács — komolyan veszi a dolgot, az abból is látható, hogy például a végleges döntés előtt, mielőtt törvénybe iktatnák a körzeti nemzeti bizottságok megalakítását, kísérletileg vezették csak be néhány helyen ezt a közigazgatási egységet. A kísérlet célja, hogy az eredmények lehető legtárgyilagosabb elemzése alapján a végső döntés legnagyobb mértékben szubjektivizmus-mentes lehessen. És mondjuk ki azt is nyíltan, azért folyik a kísérlet, hogy az átszervezésoél az egyéni érdekek a lehető legkisebb mértékben érvényesülhessenek. Miért húzzuk alá e követelményt? Elsősorban, mert a régebbi átszervezések távolról se voltak szubjektivizmus-mentesek. Ellenkezőleg, nemegyszer magukon viselték az egyéni ízlések nyomait. Mondani se kell, hogy a bólogató jáncsokat se kellett nagyitóval keresni, akik már egy-egy közigazgatási területi felosztás előtt az új rendszer „óriási előnyeiről, teljes győzelméről" zengedeztek. _ Előre most sem mondhatjuk el, hogy a körzeti nemzeti bizottságok minden kérdést megoldanak. Viszont most, ennél az átszervezésnél a kísérleti körzeti nemzeti bizottságok tevékenységének elemzésekor — az SZNT-nek a helyi képviseleti szervekkel foglalkozó bizottsága és a bizottság tanácsadói következetesen erre törekednek — a lehető legnagyobb mértékű objektivitás érvényesül. Minden átszervezés — emberek ezreit érinti. Éppen ebből adódik, hogy a körzeti nemzeti bizottságok létesítésekor maximális tapintattal kell eljárni, és csakis a tények erejével kell érvelni. Kétségtelen, hogy az esetleg kellemetlenni érintett felek igy jobban megértik ax átszervezés szükségességét. Az átszervezés fő célja — az ügyintézés leegyszerűsítése. Más szóval: azt kellene elérni, hogy — mivel a kerületek megszüntetésével változott a járási nemzeti bizottságok hatásköre — a lakosságot közvetlanül érintő közigazgatási tevékenység kerüljön egy fokkal közelebb a lakossághoz, mégpedig a körzeti nemzeti bizottságokra, hogy a járási nemzeti bizottságoknak koncepciós kérdésekkel is legyen idejük foglalkozni. Az átszervezés célja semmi esetre sem az, hogy bizonyos hivatalos teendőket a nemzsti bizottságok alkalmazottjai öncélúan centralizálják egy „fokkal". Viszont a centralizálásnak bizonyos vonatkozásokban (a hnb tői a körzeti nemzeti bizottságok felé) be kell következnie. Például: a gyermekvédelmi referensek jobb minőségű munkát végezhetnek, ha nem a falvakon, hanem a központi faluban működnek — több község javára. Bizonyos esetekben a nyilvántartás is leegyszerűsödik (pl. a titkos, védelmi jellegű dokumentációknál), ha az.t több köz ség számára közösen végzik. Ezekben a napokban már javában folyik a tapasztalatok elemzése. Ennek eredményeként kerülhet csak sor az átszervezésre, amely — mind az egyén, mind pedig a társadalom számára — reméljük, hasznos lesz. T. M. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A realitások talaján A világpolitikai események közül napjainkban kétségkívül a kibontakozó berlini—bonni párbeszéd áll az érdeklődés középpontjában. Tagadhatatlan, hogy az európai biztonság szempontjából a német kérdés kulcsfontosságú. Ennek megoldását célozza az NDK államszerződés-tervezete, amely a nemzetközi jogi szabályok értelmében kívánja rendezni a két német állam viszonyát. Vitathatatlan, hogy Brandt kancellár megnyilatkozásai ezzel a kérdéscsoporttal összefüggésben tartalmaznak pozitív elemeket, hiszen az a tény, hogy Bonn „elismeri" a két német állam létét, javasolja az erőszakról való lemondást, sőt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni — bizonyos előrehaladást jelent. Ezekre a pozitív előjelű tényezőkre mutatott rá Walter Ulbricht és általában a szocialista országok sajtója, nem hagyván figyelmen kívül természetesen azokat a momentumokat sem, amelyek homlokegyenest ellentétben állanak az európai biztonság és általában a két német állam közötti viszony rendezésének érdekeivel. Walter Ulbricht hétfői sajtóértekezletén mindenekelőtt három kérdésre irányította a figyelmet. Kijelentette, hogy „nemzetközi jogi érvényű, erőszakot kizáró egyezményeket csak olyan államok köthetnek, amelyek kölcsönösen nemzetközi jogi érvénynyel elismerik, azaz a nemzetközi jog alanyának tekintik egymást". Elsősorban itt sántítanak Brandt kancellár javaslatai, amikor ugyan hajlandóságot mutat a tárgyalások megkezdésére, viszont kereken kijelenti, hogy de jure a Német Szövetségi Köztársaság nem ismerheti el a demokratikus német államot. Túlzott Optimizmusra az sem adhat okot, hogy Brandt nem tett említést az európai status quo elismeréséről, s így a második világháború után kialakult határok, beleértve az Odera— Neisse határt is, valószínűleg az esetleges tárgyalások ütközőkövévé válnak majd. Az ellentmondás nyilvánvaló, ugyanis az erőszak kizárása összeegyeztethetetlen a határok el nem ismerésével, arról nem is szólva, hogy az NDK egyre jobban szilárduló nemzetközi tekintélye, szuverenitása, államisága kizárja minden olyan „megállapodás" lehetőségét, amely politikailag, gazdaságilag vagy erkölcsileg az NSZK-t helyezné előnybe. Érdekes viszont felfigyelni a nyugatnémet sajtó, de főleg az ellenzékbe szorult CDU/CSU körök nyilvánvalóan propagandacélokat szolgáló állásfoglalására, amely szerint az NDK javaslatai „maximális követelményeket" tartalmaznak. Kiesinger exkancellár minden köntörfalazás nélkül kijelentette: Bonnban tisztában kell lenni azzal, hogy Ulbricht mindent akar, vagy semmit! ... A kiesingeri megállapítás félreérthetetlenül magán viseli azoknak a diplomáciai formulációknak a jegyeit, amelyek eleve kizárják a megállapodás lehetőségét. Mert mit jelent az, hogy „mindent"? Miért tartják Bonnban egyesek még ma is túlzott követelménynek, ha a Német Demokratikus Köztársaság csak egyenrangú partnerként akar és hajlandó tárgyalni a szomszédos német állammal? A sor tehát, s ezt Walter Ulbricht is hangsúlyozta, az SPD/FDP kormányon van, vajon a két német állam lakosai, és az európai biztonság érdekében elfogadja-e a javaslatokat, ilieve képes-e mind a két ország szempontjából elfogadható modus vivendi-t találni!... BALOGH P. IMRE BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Tudósítói igazolvány Lapunk hasábjain hoszszabb időn át vita folyt az önkéntes tudósítói hálózat kiépítéséről. Vita közben megkezdtük a körök szervezését. Számos egyéni munkatárs is jelentkezett. Szinte hetente találkozunk új nevekkel a Hazai Tükör hírei között. Ma is egyre többen jelentkeznek önkéntes munkatársaink sorába. Az eddigi eredmények és készülő tervek csak megszilárdítják meggyőződésünket, hogy néhány hónapon belül alig akad majd magyarlakta község, amely kiesne a tudósító körök és egyéni tudósítók hatósugarából. S ez örömteli megállapítás! Olvasóink, munkatársaink javaslataikban csaknem egyöntetűen foglaltak állást a tudósítói igazolványok szükségessége mellett. Nos, lapunk szerkesztő bizottsága döntést hozott a tudósítói igazolványok kiadásáról. Örömmel közöljük ezt tudósítóinkkal, mert az igazolvány bizonyára megkönnyíti munkájukat. t Természetesen az igazolvány megszerzése csak bizonyos, pontosan meghatározott feltételek teljesítése után lehetséges. E feltételek kidolgozása a közeljövőben megtörténik, amit időben olvasóink tudomására hozunk. Hangsúlyoznunk bizonyára felesleges, hogy minden ezzel kapcsolatos javaslatot továbbra is szívesen fogadunk. Az utóbbi napokban többen érdeklődtek levélben a Tájékoztató 2. száma iránt. Az érdeklődőkkel közöljük, hogy a Tájékoztatót kérésre bárkinek megküldjük. A levélben kérjük a pontos, olvasható cím feltüntetését. Az ünnepi és az ünnepek után megjelenő Vasárnapi Oj Szó lapszámait aránylag nagy időelőnnyel készítettük, a kéziratokat jóval előbb adtuk nyomdába. Ez idő alatt felgyülemlett munkatársaink közben beküldött anyaga. A híreket, tudósításokat a legközelebbi számokban közöljük. Várjuk munkatársaink további híradását. Leveleiket küldjék az alábbi címre: Vasárnapi Cj Szó, Bratislava, Gorkij n. 10. ÜJ HELLASZ FANTOMJA A fekete ezredesek országa (Az Humanité-Dimanche karikatúrája) A Szovjetunióban tartózkodó csehszlovák parlamenti küldöttség D. Hanes, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével vasárnap megtekintette a Néva partján horgonyzó Aurora cirkálót. [Telefoto — ČSTK) Moszkvában hétfőn nemzetközi tudományos értekezlet kezdődött Lenin születése 100. évfordulója alkalmából. Az ötnapos értekezlet témája a leninizmus mai feladatai és az antikommunizmus bírálata. Képünkön Ponomarjov akadémikus az SZKP Központi Bizottságának titkára A mai forradalmi világfolyamat és az antikommunizmus az imperializmus fő ideológiai fegyvere elleni harc — című előadását tartja. (Telefoto — ČSTK) A STRETA Központi Bizottságának tagjai kedden Bratislavában tárgyaltak a falusi földműves és városi ifjúság tanácsának munkájáról. Képünkön: Ottó Moncman, a tanács alelnöke beszédet mond. (Palkoviő felvétele — CSTK)