Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-21 / 17. szám, szerda

AZ ELLENZÉK MEGKEZDTE AZ AKNAMUNKÁT A biajrai harcosok leteszik a jegyvert Agnew visszatért ázsiai k ** / .« / * i o r u t j a r o I Washington — Agnew ameri­kai alelnök hétfőn este vissza­érkezett Washingtonba távol-ke­leti körútjáról. Az alelnök, aki Nixon megbízásából tett körutat a Csendes-óceán térségének ál­lamaiban, a repülőtéren kije­lentette, hogy „tapasztalata sze­rint a Nixon-doktrína nemcsak az amerikai kormány célkitű­zéseit fejezi ki, hanem megfe­lel az ázsiai közösség érdekei­nek és elgondolásainak is." Agnew szerint ezt az amerikai politikai programot vaiameny­nyi ázsiai országban kedvezően fogadták. Az alelnök említést tett a vietnami kérdéstől is. Szerinte a vietnamízálási folyamat ked­vezően fejlődik, s Dél-Vietnam népe megvédi magát. Az ame­rikai csapatok határidő előtti kivonása azonban — megítélé­se szerint — katasztrofális kö­vetkezményekkel járhatna. Az amerikai alelnök többek között látogatást tett Tajvanon, Ausztráliában, Oj-Zélandon, In­donéziában, Singapore-ban és Malaysiában is. Tapasztalatai­ról még e héten személyesen számol be Nixon elnöknek és a kormány tagjainak. Az alelnök feladata a körút folyamán az volt, hogy az Egyesült Államok csendes­óceáni szövetségeseinek és né­hány más ország vezetőjének részletesen kifejtse a jelenlegi amerikai politikát. AZ AMERIKAI TÖRVÉNYHOZÁS ÚJ ÜLÉSSZAKA Washington — Az amerikai törvényhozás két háza csaknem egyhónapos téli szünet után, héttőn megkezdte új ülésszakát. A parlamenti vezetők tervei szerint az ülésszak hosszabb megszakítás nélkül szeptember elejéig tart majd, hogy a tör­vényhozás tagjainak legyen ideje részt venni a novemberi választásokat előkészítő kam­pányban. A szenátus haladéktalanul napirendre tűzte a karácsony előtt abbamaradt vitát az ok­tatásügyi, az egészségügyi és a népjóléti tárca költségvetéséről. A kormány ellenzi a törvényho­zás költségvetési tervét, ame­lyet túlméretezettnek tart. A szenátus demokrata pártcso­portjának vezetője utalt arra, hogy a pártcsoport mindenkép­pen ragaszkodik a tervhez, és szükség esetén ki akarja vívni az elnöki vétó felülbírálását is. Nixon egyébként csütörtökön mondja el üzenetét az Egyesült Államok helyzetéről. A követ­kező költségvetési év előirány­zatéit az elnök előreláthatólag még a hónap végén beterjeszti. Bonn — Walter Ulbricht hét­fői nyilatkozatánajk bonni vissz­hangja abban foglalható össze, hogy legalább egyetlenegy pontban megegyezik a két né­met kormány véleménye: mind­kettő nyilvánosan hangoztatta tárgyalási készségét. Ezen túl­menően a nyugatnémet főváros­ban nem látnak egyelőre olyan pontot, amelyben a nézetek megegyeznének. A kormány máris hozzálátott, hogy megfogalmazza Brandt kancellárnak Stoph miniszterel­nökhöz szóló levelét. Bár Bonn­ban több olyan szerződésterve­zet készült el, amely az NDK tervezetének ellenjavaslata le­hetne, Brandt nem szándékozik ilyen szerződéstervezetet Ber­linbe küldeni, csupán fel akar­ja szólítani az NDK kormányát, kezdjék meg a tárgyalásokat. A Brandt-kormány ellenzéke természetesen azonnal meg­kezdte az aknamunkát a két német állam esetleges megegye­zése ellen, bár a megegyezés amúgy is nagyon távolinak lát­szik. Kiesinger például kijelen­tette: Bonnban tisztában kell lenni azzal, hogy Ulbricht min­dent akar vagy semmit. Kiesin­ger azt állította, hogy Ulbricht javaslatának célja „nem egyéb, mint a csavar további meghúzá­sa". Az SPD parlamenti frakciójá­nak' elnöke, Herbert Wehner szerint viszont az a tény, hogy Ulbricht először meg akarja várni Moszkva és Bonn tárgya­lásainak eredményét, nem le­het akadálya a két német kor­mány eszmecseréjének. Döntő az — mondotta —, hogy mind­arról beszélhessünk egymással, amiről azt hisszük, hogy be­szélnünk kell. A keddi nyugat-berlini lapok nem osztják teljesen a bonni kormányköröknek a tárgyalá­sok közeli megindulásával kap­csolatos derűlátását, és ezzel összefüggésben elsősorban arra a nagy távolságra utalnak, amely az NDK államszerződés­tervezetében lefektetett elkép­zelések és Bonnak az NDK nemzetközi jogi érvényű elis­merésének kimondását még mindig tagadó álláspontja kö­zött fennáll. A Német Demokratikus Köz­társaság valamennyi lapja ked­den nagy terjedelemben szá­molt be a nagy nemzetközi saj­tókonferenciáról. A lapok szó szerint ismertették Walter Ulb­richt bevezető beszédét. A Neues Deutschland teljes ter­jedelemben közölte a sajtókon­ferencia keretében megvála­szolt kérdéseket ls. A Neues Deutschland első oldalának főcíme ismételten alá­húzza az államtanács elnöké­nek megállapítását: „Az NDK államszerződés-tervezete a bé­két és biztonságot szolgálja." A Berliner Zeitung vastagbetűs főcímében kiemeli: „A nemzet­közi jogi érvényű szerződés a béke biztosítását szolgálja". KÜLFÖLDI PROVOKATÖRÖK MOSZKVÁBAN Moszkva — Az Európa Civil­ta elnevezésű olasz ifjúsági szervezet két tagja: Tereza Ma­rinuzzi és Valentino Tacchi a múlt szombaton szovjetellenes uszítólapokat szórt szét a Gum nevű moszkvai központi áruház­ban. A következő napon Vietor Van Brantegen belga állampolgár a Moszkvai Operettszínházban szintén hasonló jellegű röplapo­kat terjesztett. V. Vlagyimirov a moszkvai Pravda január 20-i számában foglalkozik a provokációval. Le­szögezi: a szovjet nép erőtelje­sen védi a szocialista vívmá­nyokat. VIZSGÁLATOK FRANCIAORSZÁGBAN IS? Róma — Az olasz rendőrség a merényletekkel kapcsolatos vizsgálatikat Franciaország te­rületére is kiterjesztette. Az 1969. december 12-én történt milánói és római merényletek­ről van szó, melyek 17 halálos áldozatot követeltek. A szomorú események folytán 90 ember se­besült meg. Hétfőn letartóztatási paran­csot adtak ki Ivo Della Savia ellen, akit szintén a merénylet elkövetésével gyanúsítanak. Az újabb meggyanúsított letartóz­tatásáról még nem érkezett hír. um 1970 I. 21. Amikor egy hónappal ezelőtt a rabati Hilton-szálló nagyter­mébe egymás után bevonult a 14 arab ország küldöttsége, hogy helyet foglaljon az öíö­dik summit félköralakú tanács­kozó asztalánál, kicsit hihetet­lennek tűnt, hogy ezeket a kü­lönféle társadalmi formákat, politikai irányzatokat képviselő vezetőket az imperialistaellenes harcra egyesíteni képes az Iz­rael ellenes pánarab gondolat. A vendéglátó marokkói király az ünnepélyes megnyitón tör­ténelmi jelentőséget és egysé­get ígérő fennkölt szavai a ta­nácskozás három napja alatt jámbor óhajnak bizonyultak. Ogy látszik, az arab nemzeti összefogás eszméje gyenge egyesítő erő. Az elmúlt hetek­ben a zárt ajtók mögött lefolyt eszmecserék, viták részletei is kiszivárogtak, és az egyes po­litikusok nyilatkozataiból most már jobban felmérhetők a ra­bati értekezlet tényleges ered­ményei. Természetesen a véle­mények alaposan megoszlanak. A radikális országok (Szíria, Irak, Algéria) rabati kudarcról beszélnek. Marokkó, Libanon és Tunézia „haladásnak", „siker­nek" könyveli el a summitot, de talán Kairó véleménye a legreálisabb: „se siker, se ku­darc". A rabati értekezleten megvi­tatott problémákat három cso­portba oszthatnánk. •i A legfontosabb, amelyről " • kifejtette véleményét vala­mennyi résztvevő ország, és amely megosztotta a kormány­főket, a közel-keleti probléma politikai avagy katonai megol­dásának kérdése volt. Egyip­tom, Jordánia és még néhány más ország az eddigi kudarcok ellenére sem mondott le a poli­tikai rendezés lehetőségéről. katonai konfrontáció. Favzi felsorolta azokat a helyeket, ahol még erősíteni kell a vé­delmet és felhívta a figyelmet arra, hogy különösen fontos a légierő növelése és fokozása (hogy mennyire igaza volt, iga­zolják az utóbbi hetek izraeli 1. Se nem kudarc, se nem siker Ezzel szemben Szíria, Irak és Algéria az egyetlen lehetőséget a megszállt területek fegyveres visszafoglalásában látja. Nagy kár, hogy nem sikerült olyan közös nevezőre Jutni, amely nem zárja ki a békés rendezés lehetőségét, de amellett alapo­san felkészül egy esetleges ál­talános támadás elhárítására és a megszállt területek visszafog­lalására. Mindenesetre egymás­sal szemtől szembe, a nyílt vi­tában kirajzolódtak az állás­foglalások, amelyek lehetővé teszik az újabb járható utak ke­resését, az egy platformon ál­lók tömörülését. 2 A másodiK alapvető kérdés • a katonai helyzet felvázo­lása és egy esetleges közös stratégia kidolgozása volt. Fav­zi egyiptomi honvédelmi mi­niszter reális képet rajzolt az egymással szemben álló kato­nai erők viszonyáról, és felvá­zolta azokat a gyenge ponto­kat, amelyek eltávolítása nél­kül a jelenlegi helyzetben esz­telenség lenne egy általános légiakciói j. A lényeg tehát az, hogy egyelőre nem az arab te­rületek felszabadítása a legsür­getőbb feladat, hanem a véde­lem megerősítése, nehogy ka­tasztrofális kalandba sodródja­nak az arab országok. Az Iz­raellel közvetlenül szomszédos országok további anyagi és ka­tonai támogatást kértek az arab országoktól. A Tanjug kairói tu­dósítója szerint Líbia, Szaúd­Arábia és Kuwait hosszas vona­kodás után további 35 millió font sterlinget szavazott meg fegyverek vásárlására. Ez az összeg azonban az igényeknek csupán a töredékét fedezi. Al­géria, Marokkó és Tunézia csak egy újabb izraeli—arab összecsa­pás esetén ígért teljes katonai támogatást. A közös katonai vezetés megszervezésében nem sikerült megegyezni. Túlságosan külön­bözőek az elképzelések, és a reakciós arab rendszerek veze­tői igyekeznek megakadályoz­ni, hogy Egyiptom vezető sze­repe az arab országok közössé­gében megerősödjék. 3 A harmadik nagy kérdés­• csoport a palesztinai prob­léma. Valamennyi arab ország elismerte a palesztinai nép jo­gát, és a palesztinaiak által kért 30 millió font sterlingből 26 milliót szavaztak meg jen­nek egy negyedét maga Líbia adja). Az összeg felét az arab országokban lévő menekültek megsegítésére fordítják, másik felét pedig a felszabadítási moz­galom vezetője, Arafat kapja, hogy fordítsa a megszállt terü­leteken folyó partizánakciók fokozására. Így a rabati érte­kezleten a palesztinai kérdés­ben sikerült a legkonkrétabb eredményt elérni, mivel egyet­len ország kormánya sem meri megtagadni a segítséget, noha a felszabadítási mozgalom több követelését visszautasítják (például a szabad mozgást és szervezkedést minden ország te­rületénf. A rabati csúcsértekezlet ér­dekessége, hogy a napirenden szereplő különféle kérdésekkel kapcsolatban más-más országok csoportosultak. Noha az impe­rialisták érdekeinek szószólói és a haladó rendszerek között volt a legélesebb a választóvo­nal, sajnos az imperialistaelle­nes politikát képviselő orszá­gok sem találták meg több kér­désben a közös nevezőt, pedig ez elősegítette volna egy prog­resszív többség kialakítását. Egyiptom és néhány más ország helytelenítette olyan közös köz­lemény kiadását, amely illúzió­kat kelthetne az arab közvéle­ményben. Mindenesetre a raba­ti csúcstalálkozónak feltétlen pozitívuma, hogy meggyorsítot­ta az arab országok egy cso­portjának az összefogását, amely az elkövetkező hónapok­ban előre viszi az arabok ügyét. SZŰCS BÉLA A példa: LENIN Moszkva — A szovjet sajtó­ban természetesen naponta je­lennek meg cikkek a Lenin­jubileummal kapcsolatban. Az egyik legújabb cikket H. Szabi­rov, a filozófiai tudományok kandidátusa jelentette meg a Szovjetszkaja Rosszija című lapban. A cikk Lenin eszmei hagyatékával foglalkozik, mely példája az imperialista ideoló­gia elleni kérlelhetetlen harc­nak. „V. 1. Lenin — írja Szabirov — senkinek soha nem nézte el a pártosság marxista elveitől való elhajlást, s azt a párt és a munkásosztály ügye elárulá­sának tekintette." 1. I. Guszakov hadseregtábor­nok a Krasznaja Zvezda című lapban a katonai káderek neve­lésének lenini elveiről írt. néhány sorban DR. LADISLAV STAŇURA, Csehszlovákia tokiói ügyvivője kedden megnyitotta a japán fő­városban a cseh és szlovák nép­művészeti kiállítást, melyet az UNESCO és a Csehszlovák—Ja­pán Társaság rendez a cseh­szlovák nagykövetség közremű­ködésével. LEV TOLKUNOV, az Izvesztyi­ja főszerkesztője vezetésével hétfőn 11-tagú szovjet újságíró­csoport érkezett New Yorkba, hogy az amerikai újságírók múlt évi látogatását viszonoz­za. MOSZKVÁBAN hétfőn véget értek a Szovjetunió és a Mon­gol Népköztársaság közti 1970. évi árucsere-forgalommal fog­lalkozó megbeszélések. NY. S. KOMÁROV, a Szovjet­unió külkereskedelmi miniszte­re és Pierre Dreyfus, az államo­sított francia Renault-autógyár vezérigazgatója Párizsban hét­főn egyezményt írt alá, mely­nek értelmében Franciaország autóipari berendezéseket szállít a Szovjetunióba. A SPANYOL kormányt nyug­talanítják a január végétől áp­rilisig megtartandó brit tengeri hadgyakorlatok, melyekre Gib­raltár térségében kerülne sor, 30 hadihajó részvételével szá­molnak. LENGYEL kereskedelmi kül­döttség érkezett Kuala Lumpur­ba, Malaysia fővárosába. A há­romtagú hivatalos küldöttséget Z. Mazur, a lengyel kereskedel­mi minisztérium egyik dolgozó­ja vezeti. Rendszeres kereske­delmi kapcsolatok létrehozásá­ról tárgyalnak. A POZNANI kátonai bíróság hétfőn megkezdte Gerard Cichy ügyének tárgyalását. A lengyel származású Cichyt az amerikai kémközpont számára végzett kémkedéssel vádolják. BUTEFLIKA külügyminiszter az NDK algériai kereskedelmi kirendeltsége vezetőjének üze­netet adott át az NDK kormá­nya számára. Az üzenet az NDK és Algéria közti együttműködés kérdéseivel foglalkozik. NIXON, az Egyesült Államok elnöke Harrold Carswell eddigi floridai bírót a legfelsőbb bíró­ság bírájává nevezte ki. A KÖZÖS PIAC tagállamainak képviselői februárban Tokióban a Japánnal kötendő kereskedel­mi egyezményről kezdenek elő­zetes tárgyalásokat. Jean-Fran­cois Deniau, az európai közös­ségek bizottsága tagjának veze­tésével február 15-én e célból küldöttség utazik Tokióba. AZ AMERIKAI munkaügyi mi­nisztérium jelentése szerint a tőkésvilág 14 vezető országa közül az elmúlt évtizedben Ja­pánban és Dániában került sor a legnagyobb arányú áremelke­désekre. EGY AMERIKAI cég megálla­podást kötött algériai földgáz­nak az Egyesült Államokba tör­ténő szállításáról. A Houston­ban aláírt egyezmény értelmé­ben Algéria 25 éven át évi há­rommilliárd köbméter földgázt fog szállítani.

Next

/
Thumbnails
Contents