Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám, péntek

SZABÓ BÉLA: Munkások küldötte (Részlet a Steiner Gáborról szóló regényből IV.) Mi a teendő, vetődött íel most a kérdés. Világos, kapcso­latot kell létesíteni a szlovák földmunkásokkal. De hogyan, miképp?... Jól tudták, hogy csendörök cirkálnak az állomá­son, és majd a pajták körül is, ahol elhelyezik őket. És ekkor a nagy töprengés, fejtörés kö­zepette egy fiatalember azzal a hírrel érkezett, hogy nem szlo­vák, hanem morva munkásokat hoztak. Kis gondolkodás után arra is rájöttek, hogy ez sem véletlen. Nyilván számítottak rá, hogy a falu népe keresni fogja velük a kapcsolatot. Erre úgy döntöttek, hogy inkább Morvaországból hoznak embere­ket, hisz ezek egy árva szót sem tudnak magyarul, és a fa­lu lakosainak így nehezebb lesz velük a kapcsolatot megterem­teni. Steiner Gábor a hír hallatára először arra gondolt, talán jó lenne Mezonét ide hozni, de a többiek a tervet elvetették. Azt mondták, hogy él itt a falujuk­ban egy Szovko András nevű morva földmunkás, ez eljár egy magyar özvegyasszonyhoz, vele tárgyalni lehetne. Ama telepe­sek közé tartozik, aki megszok­ta a falu népét, és már tud is annyira magyarul, hogy a kocs­mában elbeszélget velük. Ö te­hát közvetíthetne ... Amint ez a terv felmerült, nyomban hozzá­láttak megvalósításához. Vala­mennyien érezték, hogy sürgős, még mielőtt a csendőrök meg­teszik körültekintő intézkedé­seiket, még mielőtt elszállásol­ják a munkásokat. Valamennyien szétszéledtek, csak Steiner Gábor maradt a házigazdával a kertben. Ott vár­ták a további fejleményeket. Steiner nem nagyon mehetett relük, mert abban a pillanatban a csendőrök is rájöttek volna a készülődésre. Az óvatosság dön­tő szerepet játszott most. Éppen ezért a kert hátsó kijáratán egyenként hagyták el a házat. Abban állapodtak meg, mihelyt valamit elértek, azonnal jelent­keznek. Alig távoztak el, fekete ken­dős öregasszony jött a kertbe. Mintha a templomból jött volna. Sötét és tiszta volt rajta a ruhá­zata. A házigazda bemutatta: — Az édesanyáin, csak ő van itthon, betegeskedik szegény. — Tessenek bejönni — szólt szívélyesen. Bent a tiszta, félhomályos, földes konyhában terített asztal Várta őket. Egy köcsög savanyú­tej, két csésze és kenyér volt rajta. A csészék ragadták meg a figyelmét. Az egyiken Ferenc József szakállas arca díszlett. Az asszony szabadkozott, saj­aálta, hogy ilyen szegényes Stellel kínálja a vendéget, de ily mostoha idők járnak. Steiner Gábor elgondolkozva a Ferenc József csésze elé ült, tűnődve forgatta a kezében. — Eszembe Jut — szólt az asszonynak —, valamikor az apám járt ezekkel a csészékkel a falvakba. Ron­gyász volt. — Én is egy rongyásztól vet­tem — felelte az asszony —, tányér is volt hozzá, de az már eltörött. Rég, nagyon rég volt. A Jóska fiam nagyon szerette ezt a csészét. Elpusztult sze­gény a háborúban. Nem a fron­ton — tette hozzá —, ott az Idősebb, az István maradt. Jóska, az még fiatal volt, a tüdőbaj vitte el szegényt. Né­hány hét alatt aszalódott össze. Az öregasszony nem sírt, sze­me száraz ira-nď. de hangja gyászos volt, és úgy tetszett, mintha béviilről sírna, könnyez­ne. Gábor, miközben jóízűen fo­gyasztotta a savanyú tejet a ke­nyérrel, a gyerekkorára gon­dolt. Arra, könnyen lehet, hogy éppen az apja adta el itt az áruját. Egy pillanatra felvillant benne a szándék, kikérdezi az öregasszonyt, talán emlékszik az apjára, de meggondolta ma­gát és nem szólt, hisz nincs sok értelme, a falu helyzetén ez mit sem változtatna. Tény azonban, hogy ő is Járja a falvakat, akár­csak az apja, csak éppen nem ilyen csészéket árul, hanem va­lami egészen mást. Az is igaz, liogy apja falujárása is nehéz munka volt, és ki tudja, nincs-e valami rejtett összefüggés a két falujárás közt. Emlékezett rá, hogy az apja szerette a falut, és arra is igen élénken emlé­kezett, hogy a falu emberei szí­vesen látták őt, akár az ottho­nukban, akár a kocsmában. Nem volt nagyon sok ideje el­tűnődni a gyerekkori emléke­ken, mert egymásután érkeztek a futárok a hírekkel. Az egyik elmondta, hogy a pajtákban szalmával töltik meg a papír­szalmazsákokat, a másik azzal a hírrel Jött, hogy nem tudott ráakadni Szovkóra. Az özvegy­nél is kereste, az azt mondta, hogy Párkányba utazott, és csak este, vagy holnap reggel érkezik. Amikor azonban az özvegy megértette, miről van szó, két más morva telepes ne­vét említette, akikkel beszélni kellene, és akikre szerinte biz­tosan számítani lehet, mert ők is szívből utálják a nagyképű uraságot. Az özvegy mindjárt elkísérte az egyikhez. Elmondta, hogy igen szívélye­sen fogadták. Bár nem tudnak még magyarul, azért megértet­ték, miről van szó. Nem kellett nekik sokat magyarázni. Nem­csak a férfi vállalta, hogy be­szél az aratókkal, hanem az asszony is magára vállalta, hogy beszél az aratólányokkal. A férfi azt is mondta, örül, hogy hozzájuk fordultak és reméli, hogy ügyüket jól fogja intézni. Steiner Gábor igen örült en­nek a hírnek, s kérte, hozzák össze a telepessel, mert szeret­né vele a részleteket megbeszél­ni. Erre a találkozásra azonban csak estefelé került sor. Akkor már túl voltak a nehezén. A morva házaspár lakásán talál­koztak. A terített asztalon bor, szalonna és kenyér fogadta őket. Ott voltak a sztrájkbi­zottság tagjai, néhány morva te­lepes és az aratók bandaveze­tői, akik irányították a délutánt harcot. Kemény, cserzettarcú, napégette emberek voltak, és miközben ittak-ettek, elmond­ták a harc lefolyását. Mint délelőtt a falu népe, úgy vették körül a morva ara­tók a jegyzői irodát, a férfiak kaszákkal, a nők sarlóval hado­násztak, lármáztak, ordítoztak, hogy becsapták őket, és vissza akarnak menni. Hiába jöttek ki a csendőrök és fenyegetőztek, nem féltek. Követelték, hogy azonnal szállítsák őket haza, az útra pedig lássák el őket ke­nyérrel és élelemmel. Hiába kérlelték, hogy maradjanak itt legalább éjjelre, pihenjék ki magukat, hisz hosszú út van mögöttük, bizonyára fáradtak, hallani sem akartak róla. Külö­nösen a bandavezetők tiltakoz­tak a pihenés ellen. Tudták, ha itt maradnak reggelig, akkor megkörnyékezik őket. Attól tar­tottak, hogy az asszonynépet sikerül a csendőröknek mara­dásra bírni. Jól tudták, mennyi fáradságukba került a lányo­kat meggyőzni és ellenállásukat megtörni. Ezért váltig kitartot­tak az azonnali távozás mellett. Közben persze a falu népe is közéjük sodródott, egyre na gyobbra nőtt a tömeg, úgyhogy a jegyző a csendőrökkel egyet­értésben jónak látta, ha enged a nyomásnak. Steiner Gábor mértékkel ivott, de így is kábult volt kis­sé a látványtól és mindattól, amit hallott. Bár keveset tudott szlovákul, ezúttal csodálatos módon mident megértett. Tol­mácsra nem volt szüksége. A társalgás nyelve amolyan folyé­kony dadogásként hatott. A te­lepesek magyarul, a magyarok viszont, amolyan kevert cseh és szlovák szegényes szókincsük­kel beszéltek. De tökéletesen megértették egymást. Jellemző volt azonban, hogy minél többet ittak, annál gazdagabbá vált a szókincsük. Steiner Gábor nem a bortól, hanem attól részegedett meg, amit ezen az estén hallott és látott. Amikor a jegyző egy csendőr kíséretében megjelent, hogy mégis csak tárgyalni kell az aratásról, Steiner hirtelen kijózanodott, felállt, belső zse­béből kiszedte a kollektív szer­ződés szabályzatának két má­solatát, az egyiket átadta a jegyzőnek azzal a megjegyzés­sel, ha még nem ismeri a szö­veget, tanulmányozza át, utána kiválasztott két embert a sztrájkbizottságból, a telepes házigazdát és végül az arató­banda egyik vezetőjét, velük és a jegyző meg a csendőr kísére­tében elindult a községháza fe­lé. Nyugodt és nagyon komoly volt, a győzelem nem szállt a fejébe, de határozott mozdula­tai, ahogy kiválasztotta az em­bereket, azt bizonyították, hogy számított a jegyző látogatására. Az úton, amint a jegyző mel­lett haladt, arra gondolt, hogy ennek a mai megfeszített harc­nak az a nagy győzelme, hogy a falu magyar lakosai a morva telepeseket nem fogják többé ellenségüknek tekinteni. Az a néhány jóindulatú telepes és a morva aratók bebizonyították, hogy a munkásemberek válsá­gos helyzetben tudják, mi a teendőjük. Nem kellett nagy erőfeszítés ahhoz, hogy a mor­va aratókat meggyőzzék az igazságról, hogy ebben a harc­ban a magyarok közelebbi ro­konaik a cseh csendőröknél. Bent a községházán kevés tárgyalni való volt. Steiner Gá­bor annyit kért a jegyzőtől, hogy toldja meg a gépelt szö­veget sajátkezűleg még azzal a megjegyzéssel, hogy a cselédek, béresek béréből egyetlen fillért sem vonnak le, és felmondás sem fenyegeti őket a sztrájkban való részvétel miatt. Amikor a jegyző arra hivatkozott, hogy hát ezek a feltételek nagyjában benne vannak a kollektív szer­ződés szövegében, Steiner azt válaszolta, nem árt, ha ezt a szöveget újra leírja, mert így a tartalom jobban belevésődik az ember emlékezetébe. Ez volt az egyetlen gúnyos megjegyzé­se. Utána kérte, hogy a közsé­gi pecséttel és aláírásával lás­sa el a két gépírásos példányt. Kérésének a Jegyző eleget tett. Az egyik példányt magával vit­te, a másodikat átadta a sztrájkbizottságnak. S. titkár úr értesült erről a győzelemről, sőt arról is tudott, hogy amikor Steiner Gábor azon az éjjelen csendesen, feltűnés nélkül elbúcsúzott a falu lako­saitól, és kerékpárjára pattanva fürgén elkarikázott, öt perc múlva a sztrájkbizottság egy fiatalembert menesztett utána, aki elkísérte egészen Komáro­mig. Steinert mélyen meghatotta ez a figyelmesség, sok kudar­cért jelentett ez elégtételt. Ez a féltés méltó válasz volt egy­ben arra a szeretetre, melyet a falu népe iránt szíve mélyén őrzött és ápolt. (VÉGE) ORVOSI TANÁCSADÓ A fogszuvasodás megelőzése AZ ÉJSZAKA HULLOTT ... JM. Anger felv.) A fogak romlása, a fogszuva­sodás a civilizált társadalom legelterjedtebb betegsége. A romlott fogak kezelése renge­teg időt és anyagi befektetést igényel. Sokkal ésszerűbb és kellemesebb e betegség megelő­zése. A fogszuvasodás megelőzését már a terhességi időben kell megkezdeni. Ez főképpen a ter­hes nő megfelelő táplálkozásá­val érhető el. Az ilyen nőnek naponta legalább 30 gamma D 2 vitaminra van szüksége, amely mennyiség vagy napozással Ergosterinből termelődik a szervezetben, vagy csu­kamájolaj és egyéb vitamindús készítményekkel juttatható az asszony szervezetébe. A negye­dik terhességi hónaptól kezdve a terhes nőnek naponta leg­alább 1,5 g calciumra van szük­sége, hogy a magzat csontjai jól fejlődjenek. ki. Ezt. a calciuniot napi fél liter tej vagy ennek megfelelő tejtermék biztosítja. Egyszóval mondhatjuk, hogy a terhesség alatt fontos, hogy a leendő anya vitamindús, fehérjegazdag és változékony kosztot kapjon. A fogszuvasodás megelőzése már az újszülöttnél és a cse­csemőkorban kezdődik. E helyen is rámutatok a szoptatás fon­tosságára. Tudományos kísér­letek bizonyítják, hogy a hét hónapig szoptatott csecsemők­nek sokkal jobb lesz a fogaza­tuk, mint a mesterségesen táp­láltaknak. A táplálásnak e ter­mészetes módja ugyanis meg­adja a megfelelő természetes im­pulzust a rágószerv kellő ki­fejlődéséhez. A cuclisiivegből való mesterséges táplálás során a csecsemő túl könnyen jut a táplálékhoz, és ezért sem az állcsontok, sem a rágóizomzat nem éri el azt a kellő fejlett­ségi fokot, ami a tejfogak át­törése után a megfelelő rágás megkezdéséhez szükséges. Tud­nunk kell, hogy az erőteljes rágás hatására a szájban bő­ségesen képződő nyál és a rá­gós étel hatása biztosítják a fogak természetes öntisztulását. A mesterséges táplálkozásra va­ló áttérés során a fogszuvaso­dás megelőzésének nagyon fon­tos tényezője, hogy a csecse­mőt mielőbb megtanítsuk ka­nállal enni, hogy gyermekeink korán megtanuljanak rágni. Na­gyon fontos e téren az is, hogy a kisgyermekeket rendszeresen étkeztessék. Érdekes tény pél­dául, hogy a gyermekotthonok­ban nevelt gyermekek fogazata sokkal egészségesebb, mint az ugyanazon a környéken a szü­lői házban élőké. Ezt azzal ma­gyarázhatjuk meg, hogy az in­tézetben nevelt gyermekek rendszeresen táplálkoznak és a pépes ételeken kívül bőven fogyasztanak rágós ételeket is. Ľ gyermekek a főétkezéseken kíviil úgyszólván sohasem kap­nak édességeket, és naponta legalább kétszer kiöblítik szá­juKat langyos vízzel, a nagyob­bak pedig fogat mosnak. A szülői háznál is nagyobb gondot kelene fordítani a rend­szeres etKezésre és meg kellene szüntetni a fóetkezéseken kívüli édességiogyasztást. Legnelye­sebb, na édesség helyett gyü­mölcsöt vagy nyers zöldségét kap a gyeid*, elsosorban aimut. Tuuni keli azonban azt is, nogy­ha tuipunta több mint három­szor tugyasztanak almát, elő­térbe jutna t az alma fogszuvasodást okozó oatasa, mert az amiasav eobe.i az eset­ben megtámadja a íogzoinán­cot. Ezért nagyon hely­telen, ha a gyermek lefekvés előtt almát t o g y a s z t 1 Az alma csak annyiban já­rul nozzá a fogszuvasodás meg­eiőzésenez, hogy a foganra ta­padt friss ételmaraciekot le­tisztítja, a fogkozökben és az íny szelén megtapadt lepedé­ket azonban nem távolítja el. Teljesen téves tehát az a na­gyon is elterjedt hiedelem, hogy az alma képes a „természetes fogkefe" szerepét betölteni. Köztudomású, hogy a fogakra nagyon ártalmasak a szénhidrá­tok, különösen a cukor. A cu­kor különösen súlyos károso­dást okoz, amikor a csecsemő­nek cukrozott cuclit adnak. En­nek következtében rövid időn belül a tejfogak köröskörül szuvasodnak és rohamosan tel­jesen elpusztulnak. Különösen a ragadós, karatnella-cukorkák károsak. A kisgyermekeknél is nagyon fontos, hogy a táplálékuk vál­tozatos és vitamindús legyen. D 2-es vitaminból naponta 30 gammára van szüksége a gyer­meki szervezetnek és jó hatású ha naponta egy liter tejet iszik, ami elegendő kalciumot biztosít a csontok és a fogak jó kifejlődéséhez. Fontos a szer­vezet megfelelő inenyiségű fosz­forral való ellátása is. Okvet­lenül szükséges továbbá, hogy minél előbb adjunk a kisgyer­meknek olyan ételeket, ame­lyek rágásra ösztökélik, mint például kenyérhéjat, gyümöl­csöt és főképpen nyers zöldsé­get, karalábét, sárgarépát. Ez jelentősen hozzájárul a rágó­izomzatuk és fogazatuk szép és erőteljes kifejlődéséhez. E helyen megemlítem az úgy­nevezett fluor-profilaxist (meg­előzést]. Ennek a lényege abban rejlik, hogy a fluor ionok be­épülnek a fogzománcba és ez­zel már a tejfogakat is képesek megvédeni a szuvasodástól. Rendszerint a táplálékkal és az ivóvízzel nem jut elegendő fluor a szervezetbe, ezért kell még külön fluort juttatni a szerve­zetbe. Elterjedt módszerek az Ivóvíz, tej, kenyér és a kony­hasó használata. Mindezekkel szép eredményeket lehet elér­ni. A szuvasodás ellen azonban nagyon fontos a szájhigiénia. Reggel és minden főétkezés után mossunk fogat. A gyerme­ket már kétéves korában kell szoktatnunk a rendszeres száj­öblögetésre, majd minél előbb a fogkefével, fogkrémmel való fogmosásra. Természetesen min­den egyes családtagnak külön fogkeféje legyen. A fogkefét tartsuk tisztán és használat után mossuk meg alaposan, majd állítsuk a fogmosópohár­ba nyelével lefelé, hogy a kö­vetkező használatig megszárad­jon. Itt említem meg azt, hogy a fogkrémeknek valójában nin­csen fogkőoldó hatásuk, mivel ha ilyen tulajdonságuk lenne, megtámadnak a fogzománcot isi A rágógumi hatása nem megve­tendő, mivel nyálkaképződést vált ki és edzi a rágóizomza­tot is. Vigyázzunk azonban, hogy ne használjunk egy régi rágó­gumit napokig! A gyerekek a rágógumit gyakran kiveszik a szájukból, valahová, egy sa­rokba vagy az asztallap aljára odatapasztják, majd másnap megint vígan rágják tovább. Ez fertőzésveszélyt jelent a gumin időközben elszaporodott bak­tériumok miatt. Nagyon fontos tényezője a fogszuvasodás megelőzésének a korai és rendszeres orvosi el­lenőrzés. Már az első fogak megjelenése után gondosan el­lenőrizzük a gyermek fogainak fejlődését, a kis emberke élet­módját irányítsuk ésszerűen a fent említett útmutatások sze­rint, a tejfogak romlását is vegyük komolyan és minden rendellenesség esetében fordul­junk azonnal orvoshoz. Helyrehozhatatlan kár kelet­kezik a fogakon, ha a terhes nő nem táplálkozik megfelelő­en, ha a kisgyermek nem tanul meg rágva enni, megszokja a rendszertelen étkezést, sok udességet fogyaszt, nem tartja tisztán a száját és a szülő nem kezelteti a kis mértékben szu­vas fogakat azonnal. Valódi ja­vulást e téren csakis úgy érhe­tünk el, ha összefogunk mind­annyian, a szülők, a nevelők és az orvosok egyaránt. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN 197D. I. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents