Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám, péntek

Tornaija 25 éve JANUÁR VAN. A városka főterén néhány csoportban hidegtől pirosra csípett arcokat látni. Az autóbuszt várják. A vnb épületében már barátságosabb a levegő, de nyolc órát egy helyben ülni csak kabátban lehet. A tisztviselők azonban remélik: nem sokáig. Épül az új kémény, melynek befejeztével fűthetik a helyiségeket, s talán az időjárás sem lesz ilyen sokáig télies. A központi fűtést 1957-benj!) kezdték szerelni, és a múlt esztendőben fejezték be. S mint a legelején említettem, olyan a fűtés, hogy most újra be kell állítani az egyszer már kidobott „régi jó" kályhákat. Ezúttal azonban más céllal érkeztünk Tornaijára. A vnb dolgozóinak segítségével jelképesen szeretnénk elkészíteni az elmúlt huszonöt év fejlődési mérlegét. Svec Vilmos, a vnb elnöke, Csízi János, a titkár és Iván Lajos, az egyik legtapasztaltabb dolgozó foglalnak helyet a vendéglátó asztalnál. Svec elvtárs így kezdi: — Elsősorban a város jellege változott meg. A felszabadulás előtt a városka csak kereskelméről, alkalomkénti vásárairól volt nevezetes. A felszabadulást követően először a kisparaszti gazdálkodás, majd az ötvenes évek elején a kollektív mezőgazdasági forma került előtérbe. A 830 hektárnyi földterületen gazdálkodó szövetkezet ma országos viszonylatban is az élenjárók közé tartozik. Ezenkívül több mint 4000 hektárnyi területen gazdálkodik az állami gazdaság. A mezőgazdaságon kívül gyors fejlődésnek indult a város ipara is. A nemrég létesült, s egyre bővülő ruhagyáron kívül otthonra találtak a városban a Járási Ipari Vállalathoz tartozó asztalos, lakatos és egyéb szolgáltatások. Ezekben az iparágakban több mint száz ember dolgozik. Hasonlóan százon felüli a dolgozók száma a helyi közszolgáltatási üzemeknél. A szolgáltatások háza egyébként nemrég épült, közel másfél millió korona költséggel. Az említetteken kívül eredményesen dolgozó autószerviz van a városban, amelyet a közeljövőben fognak bővíteni. A Kovohron zólyomi üzeme ide helyezi a román tehergépkocsik, a Carpatia és a Bucegi szervizszolgóltatását. Ennek kapcsán 5 éven belül 3—400 dolgozót foglalkoztathat az üzem. Rövidesen megkezdik az új téglagyár építését is, amely teljesen automatizált lesz, s évente 40 millió téglát fog gyártani. — Tornaiját úgy emlegetik mint a fiatalság, a diákok városát. Megfelelnek-e a jelenlegi körülmények annak, hogy a diákságnak valóban otthont nyújtson a város? Csízi János, a vnb titkára válaszol: — Tornaija lakosainak száma alig haladja meg az ötezret. Az itt tanuló diákok száma viszont eléri a kétezerötszázat. Valóban diákvárosról beszélhetünk. Elöljáróban el kell mondanom, hogy komoly helyiséghiánnyal küzdünk. Egyik iskolánkért például évi 32 000 korona lakbért fizetünk a Jednota fogyasztási szövetkezetnek. Hamarosan megkezdjük azonban egy 22 tantermes iskola építését, és enyhülni fognak teremgondjaink. Ugyancsak építik a testileg és szellemileg korlátozott képességű gyermekek intézetét. A tervek szerint 10—12 millió korona költséggel. Az ifjúság számára a kötelező oktatáson túl sajnos nem tudjuk biztosítani a megfelelő szórakozási lehetőséget. A művelődési ház tervei ugyan készek, de képtelenek vagyunk kivitelező vállalatot találni. Ráadásul biztonsági okokból le kell bontanunk a város egyetlen moziját is. A lehetőségeinkhez képest igyekszünk, hogy széppé, kellemesé tegyük a várost. A városi park és zöldsávok létesítésének tervezésévei külön mérnököt bíztunk meg, s mint szükséges lesz, 8—10 embert is szabaddá teszünk a szakember elképzeléseinek realizálására. Bővítjük és korszerűsítjük a szabadtéri színpadot, s idővel szabadtéri mozivá szeretnénk alkalmassá tenni. Az elmondottakon kívül az idén már próbaüzemelt a gyönyörű strandfürdő, a környék büszkesége. Mindez a fiataloknak szolgál, persze, az idősebbeknek is. Iván Lajos elvtárstól néhány mondatban a városfejlesztésről, pontosabban a lakásépítés helyzetéről kérünk tájékoztatót. — A felszabadulás óta 353 objektum épült, ebből 242 családi ház. A jelen pillanatban 40 lakás van épülőfélben. A felsoroltakból 190 állami, a többi pedig szövetkezeti és magánépítkezés volt. Még ebben az évben megkezdik egy 80 lakásos bérház építését, a távlati tervekben pedig 1975) egy új lakótelep létesítése szerepel. A város- és lakásépítés elengedhetetlen velejárója a vízvezeték és a csatornahálózat kiépítése, melynek munkálatait már megkezdték, s a teljes befejezés 1975 körül várható. HACSI ATTILA A felszabadulása 25. évfordulóját ezekben a napokban ünneplő Kassa egy része madártávlatból. (CSTK felvétele) A RIAS küldetése és feladatai sa 1970. I. 125. A Pravda D. Konycev tollából cikket közölt a RIAS nyugatberlini rádióállomás küldetéséről és feladatairól. A cikk bevezetőképpen megemlíti a rádióállomás keletkezésének körülményeit. A rádióállomás 1946. februárjában kezdte meg működését mint Nyugat-Berlin amerikai szektorának rádióadója. Rövidesen kiderült, hogy a RIAS egyik legfontosabb feladata az Egyesült Államok német politikájának támogatása. A Chicago Daily Tribúne a hidegháború éveiben pl. ezt írta: A rádióállomásnak arra kell törekednie, hogy a szovjet zónában gerillahadsereg alakuljon. E hadsereg főhadiszállása Nyugat-Berlin lenne és így a rádióállomás feladata a toborzás és az irányítás. Szervezetileg a RIAS az amerikai külügyminisztérium által irányított egyik hírügynökségi szervhez tartozik. Azáltal, hogy a RIAS-t egyúttal a nyugat-németországi rádióállomásokat irányító szervhez is hozzácsatolták, az amerikai rádióállomás legálissá vált Nyugat-Németországban. Ami a RIAS pénzügyi helyzetét illeti, a világ egyik leggazdagabb rádióállomása. Az amerikai kongresszus 1951. októberében 100 millió dollárt szavazott meg a szocialista országok elleni felforgató tevékenységre. Ebből jelentős összeget kap az állomás. Ezenkívül még az ún. Ford-, Rockefellerés Carneigie-alapítványból is kap évente összesen 300 millió dollárt. A Westdeutsche Rundfunk, a legnagyobb nyugatnémet rádióállomás évi költségvetése egynegyede csak a RIAS-nak. A RIAS vezető munkatársai megválasztásának módszeréről sokat árul el az a tény is, hogy a rádióállomás 1968. tavaszán új főnököt kapott. Amint az egyik, június 24-i adásból megtudtuk, Gert őrnagy, az új igazgató már 1952ben és 53-ban sajtótisztként dolgozott Berlinben. További pályafutása nagyon érdekes volt. Berlinből Bécsbe került, majd * 1958-ban visszatért az Egyesült Államokba, ahonnan Belgrádba küldték. Két és fél évi belgrádi tartózkodás után Laoszba került, onnan pedig Vietnamba. 1968 márciusában pedig — abban az időben, amikor napirenden volt a „csehszlovák kérdés" — újból Berlinbe küldték. Ezek alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy Gert, akit a válságos helyzetekben Berlinbe, Belgrádba, Laoszba és Vietnamira küldtek, azokban a pillanatokban került a RIAS élére, amikor ez a rádióállomás újabb szennyes feladatot kapott, ebben az esetben Csehszlovákiával kapcsolatban. Hogy mi is volt tulajdonképpen ez a feladat, azt egy 1956. október 29-i adás bizonyítja, amikor kijelentették: az, ami három évvel ezelőtt Kelet-Berlinben kezdődött, majd Poznanban, Varsóban és Budapesten folytatódott, annak egy napon Prágán keresztül vissza kell térnie Kelet-Berlinbe. Gert őrnagy különböző speciális iskolákat végzett az Egyesült Államokban, így tehát módjában állt, hogy necsak a rádióállomás propagandatevékenységét fejlessze. Nem titok, hogy a RIAS szoros kapcsolatban áll különböző kémszervezetekkel és ügynökségekkel. Ügynököket, kémeket toboroz és híreket továbbít számukra. Provokációs akciókat készít elő és irányít a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A RIAS a nyugatnémet hírszerzöszoigálattal és a Bundeswehr kémelhárító szerveivel is együttműködik. Ezek a kapcsolatok az adóállomás adásaiban is megnyilvánulnak, amelyek állandóan támadják a szocialista országokat, elsősorban az NDK-t. Az ún. „megújhodási folyamat" idején a támadások Csehszlovákia ellen irányultak. A hírek egy részét az Informationsbüro West továbbítja a rádióállomásnak, amely naponta nagy menynyiségű uszító hírt gyárt. A Csehszlovákia elleni kampányban a propaganda új módszereit használták. így pl. nem feketítettek be mindent a szocialista országokkal kapcsolatban, az NDK-t már nem nevezik „Moszkva gyarmatának" stb. A dr. Bächer típusú nyugatnémet politikusok a RIAS-t és a Szabad Európát állították példaképül a nyugatnémet rádióállomások és televízió elé, továbbá azt követelték, hogy vegyék át azokat a feladatokat, amelyeket ezek az állomások teljesítenek. Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a követelményt sikeresen valóra váltották. Uj fejezet Pőstyénben 400 ógyas szanatórium épül % A pályázat győztese - jugoszláv vállalat # Tizenhat hónap alatt felépül # Világszerte számon tartják Pöstyént # Itt nincs reménytelen eset II. (

Aki pesszimista hangu• latban van — látogassa meg a pöstyéni gyógyfürdőt. Igaz, egy ideig sok szomorú dolgot lát itt az ember. Köszvényes végtagokkal botorkáló betegeket, sérült gerincű bányászokat, reumától meggyötört parasztembereket. A Pro Patria gyógyfürdő körül nemrég én is csupa beteg embert láttam. Az egyiket gumikerekű kocsin tolták az ápolók, a másik mankók segítségével vánszorgott, a harmadik — mint a csecsemő — éppen járni tanult. Dr. Pažitná végigjártatta rajtuk a tekintetét, majd félhangosan kijelentette: — Ezek mind járni fognak! Én csak a fejem csóváltam, ekkor még több mint borúlátó voltam. De a doktornő kis idő múlva meggyőzött róla, hogy valóban, akik ma még tolókocsin járnak, holnap már megteszik az első lépést. Akik ma két mankó segítségével tudnak csak mozogni, azok egy-két hét múlva már csak a sétapálcát hívják segítségül. A doktornő alig egy-két órán belül bebizonyította, hogy Pöstyén szimbóluma — a mankóját széttörő ember — nem túlzás. A fürdővárosban az utőb' bi két-három évtizedben (annak ellenére, hogy az itteni gyógyvíz és az iszap jótékony hatása kétségkívül bebizonyosodott) majdnem jóvátehetetlen mulasztás történt. A harmincas évektől szinte napjainkig mostohán, szűkmarkúan bántak Pöstyénnel. Formálisan ugyan kijelentették, hogy a fürdő minden berendezésével és forrásával, iszapbányájával együtt a dolgozó nép tulajdonába ment át, de ezen kívül az illetékesek alig tettek mást. A dolgozók valóban százával érkeztek ide nap nap után, de közben a fürdőépületekkel senki se törődött. Senki, a pöstyéni lokálpatriótákon kívül. A szülőváros szeretete azonban önmagában nem bizonyult elégnek. Summa summárum: az 1930-as évek óta egészen a közelmúlt esztendőkig úgyszólván egyetlen valamirevaló fürdőépülettel sem gyarapodott a a város. A fürdővárosról — csodálatosképpen — mindezek ellenére sem feledkezett meg a világ. Ausztriából és Nyugat-Németországból, Ausztráliából és Dél-Ainerikábó] érkeztek az igazgatóságra levelek, amelyekben híres reumatológusok érdeklődtek a csehszlovákiai kollégáktól: Kiildhetnek-e még pácienseket a két világháború között oly híres gyógyfürdőbe? Az orvostudományban bekövetkezett óriási fejlődés ellenére a természetes gyógyforrások nem veszítettek jelentőségükből. Van már ugyan kobaltágyú is a világon, van már sokféle antibiotikum, úgyszólván már mindent előállítanak mesterséges úton. A pöstyéni iszapot azonban semmi se pótolja. — A Magnólia Szálló " szép épület — mondottam dr. Ján Balážnak, a pöstyéni fürdők igazgatójának. — Szép. Az volt az első fecske. A harmincas évektől nagyot változott a világ, és a fürdőépületek mellett éppen ezek a változások diktálták a korszerű hotel szükségességét is. A fürdő továbbfejlesztési koncepciójával összhangban határoztuk el, hogy felépítjük a 400-ágyas szanatóriumot. Versenypályázatot tettünk közzé. — Mi volt a legfontosabb követelmény? — A korszerűség. És a rövid építési határidő. Mondanom se kell, hogy az se mindegy, menynyiért építik fel a szanatóriumot. Egyszóval: alaposan meghánytuk-vetettiik a dolgot. Végül is a belgrádi Nejmar építóvállalat kapott megbízást az építésre. Hogy komoly akcióról van szó, azt az is bizonyítja, hogy a szanatórium ötmillió dollárba kerül. Csak a kivitelezési tervek ára több mint 200 ezer dollárt tesz ki. — Milyen határidőt tudott biztosítani a jugoszláv vállalat? — A vállalat vezetőinek kijelentésein — mi magunk is meglepődtünk. A szerződések értelmében tizenhat hónap alatt tető alá kerül az épület. Az alapvető építkezési munkálatokat 1970. ápriils 1 és 1970. december 31 között végzik el. Ogy hiszem — már ami a lehetőségeket illeti —, ez a mi építőink számára is tanulságos. A Nejmar igazgatója kijelentette: Egy év alatt be kell fejezni, mert a vállalat nem engedheti meg magának, hogy a munkások és az építőipari gépek ennél hosszabb ideig itt vesztegeljenek. Az ilyen kijelentések valóban elgondolkoztatok. Különösen akkor, amikor a ini építőink egy-egy hasonló objektumot csak öt-hat esztendő alatt képesek tető alá hozni. Az új, valóban korszerű és minden szükséges berendezéssel ellátott szanatóriumban majd zömében külföldi vendégek kezeltetik magukat. Ez azt jelenti, hogy a beruházási összeg viszszatérülése jórészt kemény valuta formájában történik. És itt nem kis összegekről van szó, hiszen a múlt évben is minden ötödik fürdővendég — külföldi volt. 1969-ben több mint 3000 külföldi kezeltette magát Pőstyénben. Ezek jórésze kísérővel együtt érkezett, így a hazai idegenforgalom mérlegében a Vág menti fürdőváros komoly tétellel szerepelt. A fürdővendégek ma már más életmódot folytatnak, mint például a harmincas években. Tökéletes összkomfortot követelnek, ha egészségi állapotuk engedi, szívesen szórakoznak is. Ezzel magyarázható, hogy felépült a már említett Magnólia Szálló, amely nemcsak hotel, hanem szórakoztató központ is. — Vajon ki fedezi az építkezési költségeket? — Nyolcvan százalékban az egészségügyi reszort, tehát a költségek zömét az állam vállalta magúra. A többit a vállalat eszközeiből adjuk — felelte Baláž doktor. Baláž doktor mind gyakrabban a karórájára tekint. Aztán elnézésünket kéri és távozik. Ö maga is fürdőorvos — reumatológus. — Várnak a páciensek. A gyógyítás itt mindennél fontosabb. Mi pedig sétára indulunk a téli parkban. A fenyőfákat hósapka fedi. Itt-ott egy-egy széncinege élelmet keres. A fák között sétáló csoportokra leszünk figyelmesek. — Nézze azt a németet - int a csoport felé kísérőnk —, egy esztendeje még ülni se tudott. Az egykor béna ember járásán alig látszik már, hogy évekig gyötörte őt a reuma. A kertben barna arcú arabbal, hirtelenszőke skandinávokkal találkozunk. Pedig tél van, ez a „holt" szezon kellős közepe. Milyen forgalom lesz majd itt nyár derekán! És milyen forgalom, ha elkészül a 400 ágyas szanatórium! Amilyen pesszimista hangulatban érkeztem, legalább olyan jókedvűen mondtam búcsút a fürdővárosnak. TÓTH MIHÁLY