Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-05 / 3. szám, hétfő

iért volt szükség januárra (folytatás az 1. oldalról) közölt április 6ta. Hogy a lap Ilyen tevékenységet fejthessen ki, ahhoz. Is változásoknak kellett történnie. Az emberek dokumentumokat, tényeket követeltek, tájékoztatnunk kellett őket, meggyőző munkát kellett kifejteni. Az utóbbi években nagy fordulatokat élt emberek tudatáért folytatott harcot nem lehet néhány hónap alatt befejezni. Kölcsönös összefüggések Hatalmi változások • A fő erőhöz bizonyára hozzá kell számítanunk a hatalmi területet... — Bizonyára. Ez az államhatalmi terület nagyon fontos volt. Ugyanis alapjait Is aláásták. 1968-ban, de már azelőtt is, gyakorlatilag eltértünk attól a gondolattól, hogy a szocialista állam a munkásosztály és az egész dolgozó nép hatalmi eszköze a szocializmus építésének és a szocialista céloknak védelmében, mindazok ellen, akik ezeket a célokat veszélyeztetik. 1960-tól nálunk az osztályfeletti össznépi államról beszéltünk, átugortuk az egyes időszakokat, azt állítottuk, hogy már olyan szakaszba jutottunk, ahol nem hat az osztályantagonizmus, vagy legalábbis nem hat negatívan. így olyan gondolatok terjedtek, mint „minden polgár egyenlő", „szabadságot mindenkinek", „mindenkinek egyenlően" stb. tekintet nélkül arra, ki milyen célokat követ, ki és mi erősíti a szocialista államot, ki és mi gyengíti, melyik irányzat, melyik embercsoport stb. Megfeledkeztek arról, hogy a burzsoá osztályok maradványai és a kispolgárok széles rétegei még mindig léteznek és élnek köztünk olyan emberek, akik februárig burzsoá pártok tagjai voltak, hogy sokan ma is változatlanul régi módon értékelik a problémákat és nézeteik tovább terjednek például a fiatalok körében is, hogy erős hatása van az imperialista propagandának és saját tévedéseink és hiányosságaink is hatottak az emberek tudatára stb. A CSKP vezetősége 1960-ban helytelen következtetésre jut, miszerint a tulajdonjogi kapcsolatok megváltozásával az emberek gondolkodásmódja is annyira megváltozott, hogy nálunk az össznépi állam valósággá vált és eltérhetünk attól az elképzeléstől, hogy a szocialista állam a proletariátus diktatúrája. A korszakok ilyen naiv átugrása megbosszulta magát. 1968-ban ezt a gondolatot leplezték a szabadság, a demokrácia, a humanitás, a szocializmus új modelljének absztrakt jelszavai. Azt mondom, hogy leplezték, mert azok az emberek, akik ezeket terjesztették, nagyon jól tudták, mit akarnak. A gyakorlatban ezt az államhatalmi területet mindenütt: a hadseregben, a biztonsági szervekben és az államapparátusban is aláásták. A szocialistaellenes és jobboldali erőknek ezen a területen a legalacsonyabb szervektől kezdve, a legfelsőbb állami szervekig képviselőik voltak. Az államhatalmi szervekben végzett tisztogatásának: a kormányban, a parlamentben, a hadseregben és a biztonsági szervekben, az volt a célja, hogy a szocialista állam szilárd eszközt találjon bennük a szocializmus védelmére. Az utolsó hónapokban ezen a téren sok munkát végeztünk Két eltérő félév • Hogyan értékeli azt a fejlődést, melyen a politikai konszolidációval összefüggésben gazdaságunk ment át? Mi lesz a reform további sorsa? — Ezekről a problémákról akarunk tárgyalni a CSKP Központi Bizottságának januári plénumán. Az ötvenes évek végén, majd a hatvanas években megvalósított gazdasági reform kísérletei nem vezették ki gazdaságunkat a súlyos helyzetből. Felül kell bírálnunk, mi volt negatív és mi pozitív ebben a reformban. A valóság olyan, hogy az elmúlt években nem tudtuk megoldani a nehéz helyzetet. 1968-ban lényegében a piacgazdaság elve érvényesült nálunk, a terv elvesztette központi-irányító szerepét és a gazdaságban az ösztönösség nyilvánult meg. Az 1969. évi tervet már csak gazdasági Irányelvnek nevezték. A hiba nem az elnevezésben rejlik, hanem abban, hogy az irányelv, mely bizonyára szem előtt tartotta a csehszlovák gazdaság szükségleteit, nem volt kötelező a vállalatok számára. A vállalatok nem is tartották be. Nem volt eszköz arra, hogy a vállalatokat rákényszeritsük az össztársadalmi feladatok teljesítésére. Az ösztönösség a külkereskedelemben is megnyilvánult. Legyengült és megbomlott a gazdasági Irányítás. Szélsőséges, veszélyes inflációs irányzat növekedett, emelkedtek a bérek, fizetések és a lakosság bevétele — két év alatt csaknem 25 százalékkal, azaz 44 milliárd koronával növekedett. Ezzel szemben a termelés lényegében pangott, sőt egyes fontos szakaszokon, így például a közszükségleti iparban csökkent. Sok üzem árspekulációkkal látszólag előnyös teret biztosított magának. Áprilisban megkezdődött a gazdaság konszolidálása, ami azt jelenti, hogy olyan útra tértünk, melynek elsőrendű célja az Ilyen veszélyes irányzatok beszüntetése. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége másfél év után újból foglalkozni kezdett a gazdasági problémákkal. A kormány elnöksége azonnal intézkedéseket hozott a bérek, árak, beruházások és külkereskedelem kérdésében, az inflációs fejlődés megakadályozására. Nyíltan leszögeztük, hogy olyan tervet kell előkészítenünk, mely kötelező lesz a vállalatok számára, és ez a terv figyelembe veszi az egész társadalom érdekeit. Az első eredmények már mutatkoznak. Hasonlítsuk össze 1969 teljesen eltérő két félévét. A legutóbbi hivatalos tájékoztatás adatai szerint például 1969 első felében a munkatermelékenység az iparban csak 2,9 százalékkal, a bérek 7,8 százalékkal emelkedtek, a második félévben a munkatermelékenység emelkedését 6 százalékra becsülik és a bérek kb. 4 százalékkal emelkedtek. Az ipari össztermelés az első félévben 3,7 százalékkal emelkedett, a másodikban már 6,5 százalékkal. Jelentősen korlátozták az építkezések számát és megjavultak a külkereskedelem eredményei is. Ez természetesen nem elég. Fel kell újítanunk az egész irányító rendszert. A minisztériumok és a vállalati igazgatóságok még nem teljesítik kielégítően feladatukat. A külkereskedelemben kiküszöböljük az anarchiát stb. A mostani időszakban átértékeljük gazdasági politikánk egész koncepcióját. A gyakorlatilag tervezetlen koncepciótól az ösztönös fejlődéstől, melyet Šik és társai érvényesítettek a gyakorlatban, és amely lehetőséget adott arra, hogy a társadalom kárára spekuláljanak, újból vissza kellett térnünk a szocialista gazdaság vezetésének tervszerű rendszeréhez. Az új terv az ár, bér, beruházás és termelési tényezők irányításának elvén épül. Kihirdették az ármoratóriumot, a kormány betiltotta a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak emelését. Ez éppen fordítottja az állandó ármozgás eddigi koncepciójának. A tervekben és az emberek tudatában is azt az elvet érvényesítjük, hogy a gazdaság csakis a termelés növelésével, hatékonyságának emelésével, a termelés műszaki fejlődésével, a munkatermelékenység növelésével szerezhető és hogy csakis az osztható szét, amit munkával érünk el. 0 Az értékeléshez még hozzátartoznak külpolitikai kapcsolataink, április ezen a téren is kiutat jelentett a válságból. Miért nem történt ez meg már előbb? — Már a CSKP Központi Bizottságának 1969 szeptemberi plénumán és más alkalmakkor is megmondtuk, hogyan alakult ki a válság köztünk és a szövetséges államok között. A válság okai nálunk Csehszlovákiában az egészségtelen, veszélyes fejlődésben, a destruktív erők növekedésében rejlettek. Kísérlet történt arra, hogy országunkat belpolitikai változásokkal kiszakítsák a szocialista táborból és olyan politikai vezetéshez juttassák, amely Csehszlovákiát „csendesen" átvezeti a másik partra. Szocialista szomszédaink számára nem lehetett közömbös, mi történik határaikon, mi történik egy szövetséges országban. Az a pamflet, amelyet most Pelikán Bécsben adott ki, elárulja, mire akarták felhasználni 1968-ban a CSKP kongresszusát, milyen taktikájuk volt, kik akartak győzni, milyen erők döntöttek erről stb. Ebben gyökereztek azok az irányzatok, amelyek objektíve veszélyeztették szocialista társadalmunkat, melyek megbontották és befolyásolták szövetséges kapcsolatainkat addig, míg sor került az ismert augusztusi megoldásra. Miért tartott a válságos feszültség köztünk és szövetségeseink között 1969 áprilisáig? Ennek szintén belpolitikai okai voltak. Az új pártvezetőség tudta, hogy rendezni kell szövetséges kapcsolatainkat, és hogy ezeket csakis akkor lehet normalizálni, ha nálunk is konszolidáljuk a helyzetet. Ez a két tényező kölcsönösen befolyásolja egymást. A CSKP vezetőségében a jobboldali erők nem normalizálhatták ezeket a kapcsolatokat, mivel maguk éppen a normalizálás ellen irányították nálunk a fejlődést. A szóbeli ígéretek nem voltak elegendőek. Pár hónap alatt teljes bizalmat értünk el köztünk és a Szovjetunió, valamint a többi szövetségesek között. Ezt nem szép szavakkal, hanem belpolitikai fejlődésünk irányzatával értük el, mely bebizonyította: a CSKP új vezetősége arra törekszik, hogy konszolidálja a csehszlovákiai helyzetet, teljes összhangban nemzeti és internacionalista érdekeinkkel. A bel- és külpolitikai fejlődés szorosan összefügg, úgy, ahogy tavaly is összefüggött, mielőtt a válság kitört volna; a veszélyes belpolitikai fejlődés válsághoz vezet és a konszolidációs fejlődés a kölcsönös kapcsolatok konszolidálásához. Ezen a téren jelentős sikereket értünk el, úgyhogy ma frázisok nélkül azt mondhatjuk, hogy valóban baráti kapcsolataink vannak szövetségeseinkkel. Ez természetesen hatással van az egész nemzetközi munkásmozgalomra is. A kommunista pártok többsége támogatja ezt a folyamatot, pozitívan értékeli a csehszlovákiai fejlődést, marxista pártnak tartja pártunkat, amely a nehéz körülmények között is elvszerűen oldja meg a problémákat. Ezért pártunk a kommunista pártok moszkvai tanácskozásán elfoglalta hagyományos helyét és felújította forradalmi útját. Csehszlovákia nemzetközi helyzete általában megjavult és megerősödött; ma már a burzsoá világ sem kérdőjelezi meg a csehszlovákiai helyzetet, tudomásul veszi helyzetünket annak ellenére, hogy rágalmazza és szidalmazza; szilárd ténynek tartja, hogy Csehszlovákia oda tartozik, ahová akar, a szocialista táborhoz, és hogy Csehszlovákia politikai helyzetéről nem dönthetnek véletlenek. iért került sor 1968 januárjára: • Husák elvtárs, még egy körülmény kényszerít bennünket arra, hogy visszatekintsünk a múltra. Két év telt el a CSKP Központi Bizottságának 1968 januári plénuma óta. Érdekes lesz, ha most, két év távlatából újból megemlítjük ezt az eseményt. Először talán egy személyes kérdés. Milyen funkcióban és milyen reményekkel követte figyelemmel Ön a CSKP Központi Bizottságának 1968. januári plénumát? — Milyen funkcióban? Egyszerű párttag voltam. 1963-ban a rehabilitáció során visszaadták tagságomat, de lehetetlenné tették, hogy visszatérjek a politikai életbe. 196-3—67-ben mint tudományos dolgozó a Szlovák Tudományos Akadémián tevékenykedtem. A fejlődést nagy szimpátiával figyeltem, mindennek őrültem, ami pozitív volt az elmúlt években, tekintet nélkül személyes sorsomra. Láttam a nagy hiányosságokat is. 1964-ben azért utasítottam viszsza a felajánlott miniszterhelyettesi funkciót, mivel nem láttam semmilyen kiutat. Nálunk személyileg és káderszempontból is rögzítve volt a helyzet. Azok az emberek, akik 15 éven keresztül feleltek az ország fejlődéséért, legyen ez a fejlődés jó vagy negatív, nem tudták önmagukat túlhaladni. Akadállyá váltak. Elsősorban Antonín Novotnýról beszélek. Az 1967-ben tapasztalt mozgást annak ellenére, hogy sok részletről és egyes személyek képességeiről, vagy tehetetlenségéről nem voltam tájékoztatva, úgy értékeltem, mint lehetőség, hogy új helyzet alakul a Központi Bizottságban és a pártban; hogy a hiányosságokat gyorsabban kiküszöbölhetjük és a problémákat megoldhatjuk majd. Ezért is támogattam azt S változást, melyre 1968 januárjában a párt vezetőségében került sor, és hajlandó voltam segítséget nyújtani az új vezetőségnek a problémák pozitív Nem értik meg a párt és a társadalom fejlődését. A társadalom és a párt fejlődése nem állhat meg, nem topoghatunk egy helyben. Ellenkezőleg, az emberek és a gazdaság objektív szükségletei szerint idejében kell megoldani a problémákat. Ez jelentette január nagy lehetőségét. megoldásában. Nagy volt a remény, hogy a párt újra fejlődésbe lendül, és nemcsak a párt, hanem az egész társadalom is. • Vannak emberek, akik azt állítják, hogy január puccs volt a párton belül, és január nélkül nem került volna sor arra a tragédiára, amit átéltünk. Valóban elkerülhettük volna januárt? — Azt elkerülhettük volná, hogy a problémákat nem éppen januárban oldjuk meg. Lehet, hogy más hónapban kerülhetett volna erre sor, vagy bizonyos körülmények között más évben is. A fennálló problémák már sok év óta megértek. A felgyülemlett problémákat előbb vagy utóbb végre meg kellett oldani. Tudom, vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy társadalmunk január nélkül nyugodtabban élhetett volna. Én azt hiszem, hogy az 1968 január előtti és az 1968 januári mozgásban senki sem feltételezte, hogy a mozgás élére éppen a gyenge, vagy éppen tehetetlen vezetőség kerül, mely lehetővé teszi a destruktív fejlődést. Határozottan leszögezhetjük, hogy nálunk nem volt szükségszerű az olyan fejlődés, mint amilyenre január után sor került. Csak egy nagy adag politikai naivitás — ha nem akarok más kifejezést használni — okozta, hogy olyan helyzetbe kerültünk. Nem volt szó puccsról. A Központi Bizottságnak jogában áll leváltania vezető funkcionáriusait. Senkit sem választanak örökös első titkárrá vagy elnökké, sem miniszterré, sem semmi mássá. Azok az emberek, akik azt mondják, hogy puccs volt, vagy hogy január nyitotta meg az utat az ellenforradalomhoz, azok nem akarják észrevenni, hogy január előtt is válságos volt nálunk a helyzet és talán csupán egyéni pozícióikat védelmezik, melyeket 1968 januárja ©lőtt élveztek. továbbfejlesztjük január gondolatait • Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy a párton belüli jobboldal, sőt a társadalom reakciós rétege is január mögé rejtőzködött. Január értelmét különbözőképpen magyarázták. Miben látja On január jelentőségét? — Én már beszéltem erről még tavaly, április előtt a Központi Bizottság ülésén. Az a lényeg, hogy ki milyen pozícióból értékeli januárt. Ha kommunistaként, marxista szemszögből értékeljük, akkor január értelme az volt, hogy kiküszöböljük a párt és a társadalom jobb fejlődésének akadályait. Hogy kiküszöböljük a hibákat, a deformációkat és megoldjuk a szocialista társadalom építésének időszerű problémáit. Ez január értelme és marxista magyarázata. Január az előző időszak kritikus értékelése, saját tevékenységünk hiányosságainak kiküszöbölése és a helyesebb út keresése. Ilyen értelmezésben január szükségszerű volt. El kellett jutnunk a fejlődés további szakaszába, ki kellett küszöbölnünk a meghonosodott bürokratikus, dogmatikus elképzeléseket és gyakorlatot. Ne felejtsük el azonban, hogy januárt más erők, a szocialista ellenes erők is üdvözölték, melyek a fejlődésnek saját elképzelésük szerint akartak irányt szabni. • Januárt „antifebruárrá" akarták változtatni... — Az elmúlt két év valóban megerősítette, hogy politikai csoportok léteztek, melyek az 1948. februárja előtti viszonyokhoz akartak visszatérni, meg akarták torolni a munkásosztály győzelmét. Ezek az erők megjátszották, hogy üdvözlik januárt, de más elképzeléseik voltak. A párton belüli jobboldali erőknek is saját terveik voltak, kispolgári elveket akartak beoltani a szocialista rendszerbe. A különböző értelmiségiek is saját elképzeléseiket akarták megvalósítani, ők az értelmiségben elit vezető réteget láttak, mely meghatározza az állam fejlődési irányzatát. Hány ilyen szociális és politikai csoport, hány különböző irányzat és milyen sokfajta értékelés létezett?! • Talán éppen ez az oka annak, hogy most keveset beszélnek januárról. Ez azt jelenti talán, hogy már politikai múltunkhoz tartozik? — Pártunk politikája folytatja mindazt, ami bármely korszakban is pozitív volt. Ugyanakkor kiküszöbölünk minden negatív megnyilvánulást. Ez azt jelenti, hogy kiküszöböljük azokat a hiányosságokat és tévedéseket, amelyek 1968 januárja előtt előfordultak, bírálni fogjuk őket és leleplezzük őket. Leküzdjük az 1968 januárja utáni időszak hiányosságait is, a jobboldali, szocialistaellenes irányzatokat. Ugyanakkor fejleszteni fogunk minden pozitívat, amit január hozott. Az egész fejlődést kritikailag felülvizsgálva folytatni fogunk mindent, ami pártunkban és marxista politikájában egészséges. UK Sajnos, ma sokkal rosszabb gazdasági és politikai helyzet- 1970. ben vagyunk, mivel a január utáni fejlődés bonyodalmakat I. 5. okozott az emberek tudatában és elkötelezettségében. Ä (Folytatás a 3. oldalon)