Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-16 / 13. szám, péntek

R o má n i a i jegyzetek Székelyföldön Aligha van ország, mely kivétel volna abban, hogy a lehetőségek maximális megragadásával gyarapítsa, csinosítsa városait és falvait, s mindenképp olyan körülményeket teremtsen, melyek méltók a huszadik század második felének emberéhez. A szocialista országok viszonylatában ilyen értelemben nem jelent kivételt Bukarest sem, ahol az elmúlt években az új városnegyedek sora nőtt ki a földből, s csak az eltelt négy esztendő alatt 40 százalékkal növekedett a város ipari termelése. Az új „városok" főként Bukarest „peremén" jönnek létre, önálló központtal, kereskedelmi hálózattal, sőt mozival, szórakozóhelyekkel, tehát mindazzal, ami egy „város" jellegéhez tartozik. Sokan emiatt az urbanisztikai növekedés felső határairól elmélkednek, mondván, a több milliós nagyvárosok valójában apróbb városokra esnek szét, s a városlakó csak egy bizonyos határig képes egységében feljogni saját nagyvárosát. A negyedek önálló élete külön hagyományokat alakít ki, s az ember nem képes érzelmileg „otthonává melegíteni" a mammutvárost. Ilyen és hasonló jelekkel találkozhatunk, s e tendencia egyesek szerint Bukarestben is találkozhatunk s e tendencia igazolásaként emiitik azt a tényt is, hogy például az elmúlt évben újabb 23 ezer lakás épült a bukarestieknek. Az idegennek ezek az okoskodások ugyan nem sokat mondanak, annyit azonban az első órákban is megállapíthat, hogy igénnyel s igazi műgonddal „megszerkesztett" várost láthat, impozáns épületekkel, sugárutakkal, s ami mindennél fontosabb: nagy kiterjedésű parkokkal. Igaz, a lakások külső arca, de még az utcák is a megtévesztésig hasonlítanak egymásra, ez az uniformizálás azonban ugyancsak jellemzője annak a növekedésnek, melyet a lakásépítés terén az elmúlt években elértünk. Ebben meglehetősen sok az azonosság köztünk ... Hadd említsem azonban a többletet is, a tisztaságot, s azt az érezhető eleven kapcsolatot, ahogy a bukarestiek a magukénak érzik a várost, féltő gonddal védik azt, s a legkisebb eredményt is megbecsülik. Csodálkozással szemléltem, hogy a parkok törpelámpáit vandál kezek nem teszik tönkre, s a díszítő plasztikákat éppúgy nem rútíthatják, mint a kirakatokat, vagy a házfalakat. Mindegy, hogy milyen szervezettség van e mögött, s hogyan biztosítják a rendet, a lényeg a fontos és a megnyugtató, s ebből tanulnunk kellene. Téved, persze, aki azt hiszi, csak a fővárosra jellemzők ezek a viszonyok. A városok mindegyikében, ahol jártam, megtaláltam ennek a szemléletnek gyakorlati vonatkozásait, tehát eredményét is. Bukarest után Marosvásárhely, a székelyföld központja volt utam következő állomása. Mintha a meséből lépett volna elő ... Igaz, a vidék Is, mely megelőzte, valóban mesés volt. Brassótól kezdve a Kárpátok, a brassói, háromszéki és besztercei havasok vonulatai nyűgözik le a szemlélőt, s dicsérik a természet nagyságát, szépet adó gigázsi munkáját. Marosvásárhelynek elsősorban a főtere él, régi és új itt találkozik, azonban a város többi pontja is magán viseli a korszerűsítés kéznyomait, anélkül, hogy a hagyományost megbontaná. A „kirakatváros" — hisz éveken át a Magyar Autonóm Tartomány székhelye volt — ma megyeszékhely. Szelíd hajlatú dombok szomszédságában, a Maros völgyében épült ez a város, mely régmúlt történelmet tekintve ősrégi szkíta és római település volt, s ezt követően a legrégibb Fzékely települések egyike. Múr a 11. század végén Űj Székely-Vásárhely néven említik. Az erdélyi fejedelemség idején számos országgyűlés színhelye volt. Nagy nemzetközi útvonalaktól ugyan távol esik, ezzel azonban nem szorul a perifériára. Ma is élénk forgalmú város, egyik szellemi és közigazgatási központja a székely medencének. Itt működik a magyar orvosi és gyógyszerészeti, valamint színművészeti főiskola, s ugyancsak a pedagógiai főiskola. Nagymúltú könyvtárát Teleki Sámuel erdélyi kancellár alapította, 60 ezer könyvvel. Ma közel 200 ezer az állománya. A Teleki-téka mellett a század első éveiben épített kultúrpalotája a legnevezetesebb, s jó neve van az Állami Színház magyar tagozatának. A várost múltját illetően említsük meg azt is, hogy református kollégiumát, mely viharos múltra tekinthet vissza, a Rákócziak virágoztatják fel, s nagynevű tanárai sorában ott találjuk a nagyhírű tudósokat, Bolyai Farkast és Bolyai fánost, akiknek szobra ott áll a Telekitéka előtt. Az épület egyben a Bolyaimúzeumnak is otthona. Bár a Csorvássy István és Izsák Márton készítette Bolyai emlékmű mint térszobor is méltó elhelyezést kaphatna, a megoldás a lényegen semmiképpen sem változtat. A két Bolyai korának nagy alakja volt. Apa és fia egyaránt beírta nevét a nemzet történetébe, s az önálló geometriai eredmények mellett különösen az abszolút geometria és a komplex-számok elméletéről szóló felfedezések azok, melyekkel a tudományos világ elismerését is kivívták. Ha már a múltról van szó, mindenképpen szólni kell az 1848-as időkről is. Segesvár közelében ugyan különös akusztikát kaphatnak a szavak, a tényeken ez azonban már nem sokat változtat. Annak idején ugyanis a Teleki ház komor épülete adott szállást Bem tábornoknak, s a főhadiszállástól nem messze fekszik a nevezetes Görög ház, amelyben a szárnysegéd, Petőfi lakott. Az erkély fölött — rangrejtve — meghúzódó tábla adja hírül, hogy a szabadság dalnoka, Petőfi Sándor a vendégszerető házigazda körében reggelizett meg 1849. július 30-án, s innen indult Bem altábornaggyal a segesvári csatába. A hagyomány szerint Petőfi itt még egyszer „újraálmod ta"" az Egy gondolat bánt engemet című versét, s a csatatéri halállal szövetkezve innen indult a halhatatlanságba. Ott, ahol egykor „pirosló arccal és piros zászlókkal" világszabadságot mondtak, s ezért ezrek életüket áldozták, a hagyományt és hősiességet tisztelő utókor — a megszerzett szabadság negyedszázados munkája eredményeként — ma az együttélés és kölcsönös megbecsülés hétköznapjait élik, hogy a bőség asztalánál éppúgy, mint a jogénál mindenkinek egyformán lehessen helye ... Évszázadok óta él itt együtt magyar és román. A közös sorsot sokszor pecsételte meg az együtt hullatott vér: Kardos jacob és Budai Nagy Antal vére, Pintye szegénylegényeinek és Esze Tamás talpasainak, vagy a kommunista józsa Béla és Ilié Pintilie vére. A két nép nagy alakjai nemegyszer fogtak öszsze a zsarnokság és a közös nyomorúság ellen . .. Kossuth Lajos és Nicolae Baleescu s a többiek kéznyújtása mellett van azonban Nagyegyed és Zalatna is, melynek gomolygó füstje beárnyékolja 1848 egét, s van Ördgökeresztúr is, vagy Szárazajta, melyet a horthysták, illetve a Maniu-gárdák rémtettei tesznek emlékezetessé. S ezt senkinek som szabad elfelejtenie, aki a két nép sorsát és jövőjét a szívén viseli. A történelem ragyogó lapjai mellett a tragikus események arra figyelmeztetnek, milyen veszéllyel jár, ha a megértés és a méltányosság helyét a gyűlölködés és az uszítás váltja fel. Dunának, Oltnak egy a hangja — mondja a költő az Idők távolából s az Illyés Gyula adta válasz ma is igaz: „Csüngött csengő, pohár, baráti szó, más-más nyelvű, de egy mód biz tató. hogy: „egyetértés", meg hogy: „türelem" meg: „az ellenfél verseny f él legyen". Ügy legyen, Erdély! Példáddal, mit adsz, légy a szívekben hótíszta-mag as!" Falu a Duna partján FONOD ZOLTÁN unaradvány község a múlt " századokban rangos településnek számított. Ezt bizonyítják a néhány évvel ezelőtt feltárt észak-pannóniai eredetű régészeti leletek. Az ásatások helyén — ahol évszázadokkal ezelőtt gázlók, átkelőhelyek voltak — a 8. századból származó avar—szlovén eredetű temetkezési helyet tártak fel. A sírokban talált tárgyak az avarok Duna menti uralmának létezéséről tanúskodnak. A zsitvatői telep ásatásai alkalmával 49 sírt tártak fel, melyekből főleg személyi felszerelések és állati eredetű csontok kerültek napvilágra. Zsitvatő és Virt közigazgatásilag Dunaradványhoz tartozik. Az előbbi település nevéhez még egy történelmi emlék is fűződik, mégpedig az, hogy itt kötött békét IV. Ferdinánd Ferenc a törökkel. E szégyenteljes békekötés alkalmával az uralkodó 200 000 arany fizetésére kötelezte magát, továbbá arra, hogy a törökök kezén hagyja az általuk megszállt területeket. A törökökkel itt megkötött békét zsitvatői béke néven emlegetik ... A történelem kereke azonban tovább forog és az élet írja a maga történelmét. A dunai malmok kelepelése elcsendesedett. ^ dunai molnárok késői utódai már nem viaskodnak az elemekkel, hanem békésebb foglalkozást űzve keresik meg a mindennapi kenyeret. Dunaradvány dolgozói már önmaguk irányítják „kis történelmük" hajóját... A

hnb irodájában két fiatalember társaságában idézzük a múltat. Hajabács László hnb-elnökkel és Varga Lajos titkárral arról beszélgetünk, hogy mennyit fejlődött a község az elmúlt öt esztendő alatt. A községet átszelő, kb, 3,5 km hosszú főútvonalat pormentesítették. A „szőnyegráhúzás" közel egymillió koronába került. De a község többi utcájában is jó utakat építettek. Ezek portalanítására a jövő évben készülnek. A Z-akció keretében 6 kilométer járdát építettek. A szükséges építőanyagot a hnb bocsátotta a lakosság rendelkezésére. Mint minden községben, így Dunaradványon is akadnak azért problémák. Ezek egyike a Bystrička településhez vezető hárbm kilométeres út. Ennek kiépítését 1964 óta szorgalmazza a hnb, de eredménytelenül. Pedig ennek az útnak a kiépítését indokolttá teszi az a körülmény is, hogy a település 14 kisgyermeke jár naponta iskolába, akik főleg a téli időszak idején nagy üggyel-bajjal jutnak el Radványra. Az út kiépítését felvették az 1969. évi költségvetésbe, 1,5 millió koronás előirányzattal. A megvalósítás azonban késik. Ki tudja, meddig? Nemcsak kenyérrel él az ember VÍZ NÉLKÜL sem az emberi szervezet, sem a növényzet, de még az ipari vállalatok sem tudnának létezni. Ám a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a víz világviszonylatban fogyófélben van. Ugyanakkor fogyasztása évről-évre növekedik. Így van ez hazánkban is. Csupán ez évben Szlovákiában egymilliárd 796 millió köbméter vízre van szükség. Ebből 253 millió köbméter a lakosság szükséglete. Az évi 13,3 milliárd köbméter csapadéknak csupán egy kilencedét lehet ivóvíznek felhasználni. Ebből is látható, hogy egyre jobban a föld gyomrát kell megcsapolni, esetleg több víztárolót építeni. Ezeket a tényeket nem azért soroltuk fel, hogy nyugtalanságot keltsünk. Figyelmeztetni szeretnénk azonban arra a fontos tényre, hogy az új lakótelepek építésekor nem mindig gondolunk a vizforrásokra, a hidrogeológiai kutatásokra. Elfelejtettük azt a fontos tényt, hogy a vízforrások felderítése 3—5 évet, a dokumentáció és a tervek elkészítése 2—3 évet, a terv megvalósítása pedig további 2—4 évet vesz igénybe, vagyis mindezt összegezve 7 —10 év kell ahhoz, hogy egyegy gazdag vízforrást feltárjunk, s a vizet eljuttassuk a lakóházakba. Hogy az ivóvízzel kapcsolatban máris komoly problémák merülnek fel, ezt az a tény is bizonyítja, hogy Szlovákia több városában gondot okoz az ivóvízellátás, például Nyitrán, Kassán, Trencsénben, Zsolnán, Eperjesen, Poprádon, Bardejovban stb. Szlovákiában a vízkrízis 1970—1975-ben lesz igen érezhető. A bajon elsősorban átmeneti megoldásokkal lehet segíteni. Ki kell használni a lakóterületek közelében levő vízforrásokat, esetleg a közelben kutakat kell fúrni. Ugyanakkor egyes városokban takarékossági intézkedéseket kell majd átmenetileg bevezetni és elérni, hogy csökkenjen a vízvezetékhálózatának vízvesztesége. A víz tehát egyre értékesebbé válik, éppen ezért az ára is növekedni fog. A szakemberek állítása szerint Szlovákiában lehetőség van arra, hogy tervszerű kutatómunkával biztosítsuk a szükséges ivóvizet. Persze, ez az eddigieknél költségesebb lesz. A jövőben az iparvállalatoknak is jobban ki kell használniuk a vizet. Ezzel szorosan összefügg, hogy a folyók szennyeződését is csökkenteni keli. Sajnos, a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a víztisztító állomások építését nem mindenütt veszik komolyan. A múlt évben többször kirtikus helyzet állott elő. Többek között a Kelett-szlovákiai Vasműből két esetben engedtek a Hernádba toxikus anyagokat tartalmazó vizet, s ezért 604 000 korona büntetést fizettek, de a halgazdaság kárát még nem térítették meg. A vajáni hőerőműből olaj került a Latorcába. A büntetés 200 000 koronát tett ki. Megemlíthetnénk a humennéi Chemlom, a rózsahegyi papírgyár, a bratislavai Slovnaft, a vágsellyei Duslo stb. esetét is. Az állami vízgazdálkodási felügyelőség 830 vízszennyeződési forrást tart nyilván, s csak kevés helyen van tisztítóállomás, és azok sem mindenütt dolgoznak teljes kapacitással. A felsorolt fogyatékosságok felszámolása érdekében 1980ig mintegy háromszáz ipari és városi szennyvlzderítőt kell felépíteni, ami kétmilliárd korona beruházást igényel. Ez azonban nem old meg mindent. Tovább kell szigorítani a büntetéseket, amelyek így is — Európában — a legmagasabbak. Nem lehet beérni azzal, hogy az üzemet megbírságolják, hanem ki kell nyomozni a „bűnösöket", és felelősségre kell őket vonni. NEMCSAK KENYÉRREL él az ember. A szomjúság rosszabb az éhségnél. Éppen ezért becsülnünk kell a vizet, s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az egészséges és jóminöségű ivóvízből minél több legyen, és hogy a folyóvizek tisztasága végre valósággá váljék. NÉMETH JÁNOS A

tanítás színvonalának emelése komoly feladatot ró a község pedagógusaira, akik a gondjaikra bízott gyermekekből jól felkészült embereket akarnak nevelni. Ehhez azonban megfelelő feltételek megteremtése szükséges. A község vezetői teljes mértékben átérzik e feladat fontosságát. Első lépésként felújították a radvőnyi szlovák és magyar iskolák épületét, Virten pedig új iskolát építenek. Az 1 millió 400 ezer koronás beruházással épülő iskolában a korszerű tanítás minden eszköze a pedagógusok rendelkezésére fog állni. A női munkaerőknek a mezőgazdaságban történő foglalkoztatása egyre „sürgetőbb problémaként veti fel az óvodák létesítésének ügyét. A tények elől a hnb vezetősége nem szándékozik kitérni; indokoltnak és szükségesnek tartja, hogy a mezőgazdaságban dolgozó édesanyák nyugodtan végezhessék munkájukat. A dunaradvány! óvoda épületének helyét elég rosszul választották meg, mert kiisé lapályos területen épült. Kapacitása sem kielégítő, mert a jelenlegi 33 férőhellyel rendelkező óvodában 45 kisgyermeket kénytelenek gondozni. Ez pedig túlzsúfoltság. Az új óvodában már 60 gyermek elhelyezésére számítanak. — Meg kell említeni, hogy amikor az óvoda építését szorgalmaztuk, a szövetkezet 350 ezer korona segítséget helyezett kilátásba, melyet a taggyűlés jóvá is hagyott. Az említett összeget a szövetkezet anyagban és szállítási eszközökben bocsátotta volna rendelkezésünkre. A vezetőségi gyűlésen azonban elutasították ezt a segítséget! — mondotta Hajabács László hnb-elnök. Űj óvodát kapnak a virtiek is, ahol két osztályt nyitnak 40 gyermek számára. Itt igen kedvező a kapcsolat a szövetkezet vezetőségével. ô égi fogyatékosságok or" voslását kezdte meg a Jednota igazgatósága, amikor egy korszerű üzletház építését tette lehetővé Dunaradványon. Az üzletek még mind a mai napig magánházakban vannak elhelyezve, melyeknek térfogata egyáltalán nem felel meg a szocialista kereskedelem normáinak. Az üzletek többsége nem rendelkezik megfelelő raktárhelyiséggel. Semmivei sem kedvezőbb a helyzet Virten, ahol az élelmiszerbolt egy 6X4 mes helyiségben van, de az épületet az összeomlás fenyegeti. Pedig ebben az üzletben a havi forgalom 45—55 000 korona. Ideje lenne tehát, hogy ez a rohamosan fejlődő település is kapjon egy új üzletházatl Az utóbbi időben fellendülőben van a község sportja. A fellendülés a hnb és az efsz vezetői segítőkészségének köszönhető. A szövetkezet vezetősége részéről nyújtott támogatás értékét nehéz lenne pénzben kifejezni, de csak az elismerés hangján szólhatunk Takács András elnökről, aki a segítséget illetően nem szűkmarkú. De jelentős az anyagi támogatás a hnb részéről is. Tehát Dunaradványon minden feltétel megvan a sportoláshoz. Most már a fiatalokon a sor, bizonyíthatnak! Ua már a község fejlődését " és a hnb funkcionáriusainak ötévi tevékenységét értékeljük, meg kell említeni azt is, hogy mind Virten, mind Dunaradványon új halottasházat építenek. Ráépítéssel bővítették a tűzoltószertárt, ahol a fiatalok egy klubot rendeztek be maguknak. Oj házasságkötő termet és új postaépületet kapott a község. Említésre méltó az a kezdeményezés, hogy a linb Zsitvatő mellett 3,8 hektár terméketlen területen barackost létesített, ahová 480 barackfát ültettek ki. Ha a fiatal gyümölcsös termőre fordul, bevétele szintén a község fejlesztését lesz hivatva szolgálni. ANDRISKIN JÓZSEF 1971! I. 16.