Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám, szerda

z ember felemeléséért A Smena című ifjúsági napilap a napokban figyelemre méltó írást közölt BOHUS CHŇOUPEK, a Csehszlovák Rádió vezérigazgatója tollából. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük ezt a cikket. Oj év kezdődött, amely a politikai misztikum útjáról a társadalmi biztonság reális talajára vezet, mely tetteivel újból visszatér az igazi értékekhez, a szavaknak valódi tartalmat ad, és szavatolja az emberek nyugalmát, a rendet és biztonságot. Az elmúlt 24 hónap alatt szocializmusunk sok zökkenőn esett át, és fennállt az a veszély, hogy átlépjük a határt. Az út folyamán sok ígéretet kaptunk. Ezek az ígéretek félrevezették azokat, akik nem vették észre, hogy elvesztettük irányérzékünket és az alapvető irányzatot is. Ezért a feje tetejére állított értékek világában az elvtelenséget toleranciának nevezhették, a vezetőség egységének szétesését a demokrácia példájának, a marxizmus revízióját a szocializmus korszerű értelmezésének, a nacionalizmust a hazafiasság bizonyítékának, a szovjetellenességet pedig internacionalizmussal indokolták. Ezzel szemben az elvhűséget a konzervativizmus jelének, a párt vezető szerepének érvényesítését az ötvenes évek bürokratikus gyakorlatához való visszatérésnek, a felelősséget és a fegyelmet a szabadság eltiprásának tartották. Ebben a világban nem értékelték objektíven a januári változások okait és gyakorlati következményeit. Nem gondolkoztak el afelett, mi tette szükségessé, hogy a szocializmust megtisztítsuk a január előtti időszak tévedéseitől, hibáitól és deformációitól, és milyen befolyással voltak a január utáni fejlődésre az egyének szubjektív érdekei. Sajnos, túlságosan sokáig, 14 hónapig tartott, míg minderre fény derült. Túl sok erőt és energiát pazaroltunk el, sok bizalmat és eszményt vesztettünk el. Bizonyos idő kell ahhoz, hogy a többség rádöbbenjen a valóságra. Az igazság keresése mindig nehéz volt, sokan nem értettek egyet azzal, ami történt, és történik, a csapatok bevonulásával és a mai helyzettel. A lényeg azonban az, hogy azok, akik hittek a tegnapi olcsó jelszavaknak, ma megdöbbenve állapítják meg, történelmünkben nem volt még egy olyan időszak, mint az elmúlt év, amikor a hazugságot tüntették fel igazságként, amikor az egyéni érdekek a közösség érdekeiként szerepeltek. Fontos, hogy az emberek elgondolkozzanak azon, hogyan volt lehetséges, hogy a volt vezetőség képviselői tavalyelőtt májusban egy zártkörű tanácskozáson a hatalmi konfliktus és az ellenforradalom veszélyéről beszéltek, de a nyilvánosság előtt romantikus idillként jellemezték a helyzetet. Hogyan volt lehetséges, hogy a burzsoá sajtó már jóval augusztus előtt felhívta a figyelmet, hogy a csehszlovák dráma háborúhoz is vezethet, mivel Magyarországtól és Lengyelországtól eltérően Csehszlovákiában ádáz harc folyik két párton beiüli csoport között, és ez ezerszer veszélyesebb Moszkva számára, mint a poznani és budapesti forradalmak együtt. Miért volt az, hogy az ilyen véleményeket nálunk nem ismertették? Teret biztosítottak viszont mindannak, ami a volt pártvezetőség hiúságának hízelgett. Az emberek egyre gyakrabban teszik fel ezeket a kérdéseket, egyre gyakrabban gondolkoznak afelett, ami a párt és a társadalom realista erőinek győzelmét jelenti. Mindig a gondolkodás jelentette a jobbvagy a baloldali opportunizmusra a legnagyobb veszélyt. Az emberek kezdik belátni, hogy pl. a csapatok bevonulása nem jelentett bizalmatlanságot a szlovák és a cseh néppel szemben, hanem csupán a volt vezetőség képességei iránti bizalramlanság megnyilvánulása volt. Ez a vezetőség, amint tna már tudjuk, nem tudott vezetni, nem volt ura a helyzetnek. A felismerés feltételeit csakis az új pártvezetőség alakíthatta ki. Ez az új vezetőség hét hónap alatt döntő fordulatot ért el a párt politikájában és a helyzet bizonyos fokig konszolidálódott. Sokan nem látják ínég, milyen sok hasznosat végeztünk április óta az egyén és a társadalom érdekében. Ezért még nagyobb erőt kell kifejtenünk a pórt és a társadalom egészséges magvának megszilárdítására. Félre kell állítanunk a káros irányzatok szervezőit és képviselőit, meg kell győznünk a félrevezetetteket, miközben érzékenyen meg kell különböztetnünk azokat, akik csak formálisan látják be hibáikat, és azokat, akik, ha nehezen is, de annál őszintébben revidiálják állásfoglalásukat. Csak egy front, a jobboldali opportunista front ellen kell harcolnunk. A fronthoz való tartozást annak alapján állapíthatjuk meg, kt milyen állást foglal el a párt irányvonalához és a Központi Bizottság határozataihoz. Azok, akik gyorsabb megoldást követelnek, akik nem értenek egyet bizonyos gyakorlati lépésekkel, azok nem képeznek politikai frontot. Ök nem a párt Irányvonalát bírálják, ők csupán egyes gyakorlati lépésekkel nem értenek egyet. Ezzel azonban objektíven gyengítik a jobboldali erők elleni harcot éppen úgy, mint azok, akik a párt megtisztítását általános revansnak tekintik. Az elmúlt időszak hl báinak kiküszöbölése nem jelenthet visszatérést. Az emberek értékelésében a politikai kritériumokon kívül más szempontokat is figyelembe kell venni, így polgári, erkölcsi tulajdonságaikat, és azt is, hogyan viszonyultak egész életük folyamán a szocializmus építéséhez. Ez az egyedüli lenini, humánus út, amely e bonyolult kérdés megoldásához vezet. Már megtettük az első lépéseket ezen az úton. Sok munka áll még előttünk, és sok akadályt kell még leküzdenünk. Azt mondják, nem szabad adóssággal kezdeni az új évet. Mi nem tarthatjuk magunkat ehhez a régi közmondáshoz. Országunk elvtelen és felelőtlen politikusok miatt válságba került. Helyzetünk nem könnyű, de nem is kilátástalan. Az emberek többsége a legnehezebb időkben sem vesztette el becsületes tulajdonságait. Ez arra jogosít fel bennünket, hogy bízzunk abban, aki úgy érzi, hogy az új vezetőség jól dolgozik, látja az első pozitív eredményeket, de azokban is, akik a mai napig még nem értették meg teljesen az új vezetőket, a mai realitást. Célunk nemcsak az ember megértése, hanem elsősorban az ember felemelése. Megérdemelt kitüntetés A népi milícia egységei az elmúlt válságos időszakban jól teljesítették feladataikat, aktív segítséget nyújtottak a rendfenntartásban és politikai meggyőző munkát végeztek munkahelyükön. Így értékelte |ozef Urban elvtárs, a lévai járási pártbizottság vezető titkára a közelmúltban megtartott Gnnepi ülésen a népi milicisták tevékenységét. Az ülésen jelen voltak a türzskar tagjai, valamint az üzemi egységek parancsnokai. Az elmúlt évben végzett jő munkáért kitüntetést kapott a lévai járási Épftővállalat üzemi egysége, Demény László, a milícia járási törzskarának parancsnoka, valamint Varga Lajos, Marko András, Strákos Pál és Štefánik László, a lörzskar tagjai és az egységek parancsnokai. Az ülés résztvevői biztosították a járási pártbizottságot, hogy továbbra is teljesítik feladataikat, és munkahelyükön aktívan hozzájárulnak politikai és gazdasági életünk konszolidálásához. -dAz Idegenforgalmi Kutatóintézet két esztendeje • Európa idegenforgalmi gócpontja lehetnénk, ha... • Bécs — Budapest — Pozsony: a „bőségháromszög" Kutatják az idegenforgalmat Az igazgató: Az ősszel egy hónapot töltöttem Észak-Amerikában. Láttam Clevelandot, Detroitot; voltam Chicagóban és New Yorkban. Mindenütt nyitott szemmel jártam, hogy a lehető legtöbb hasznos tapasztalatöt gyűjtsem. Számos idegenforgalmi és utazási irodát látogattam meg és munkamódszereiket kutattam. Utamon egy kisebb magán-közvéleménykutatást is végeztem: vajon eljönnének-e hozzánk egy-egy alkalommal szabadságra az amerikaiak, mely európai országok iránt érdeklődnek a leginkább, mennyire vonzza őket Prága, Pozsony vagy akár a Tátra? .. . Válaszaik megleptek: a vártnál többen érdeklődnek Csehszlovákia iránt, de kevéssé tájékozottak üdülési és pihenési lehetőségeinkről, a külföldieknek nyújtott szolgálatainkról. A mi szakmánkban az utazás távolról sem kikapcsolódás vagy pihenés, hanem kemény munka; a nyitott szemmel való járás pedig íratlan törvény. Tavaly májusban például a kellemeset a hasznossal kötöttük egybe: a Slovan labdarúgóival szurkolókként Bernbe látogattunk, egyúttal azonban alaposan körülnéztünk az idegenforgalmi nagyhatalmak egyikében — Svájcban. Haza Olaszországon és Ausztrián át utaztunk, ahol az államkasszák szintén nagyon jelentős tétele a turisztika. Ismerőseim gyakran szoktak azzal bosszantani, hogy a mi egyetlen munkánk az utazgatás ... Hát lehet, hogy első hallásra tréfásan hangzik, de így igaz: munkatársaim egyikemásika akkor májusban járt először Nyugat-Zurópában, bár épp az idegenforgalom a kenyerük! Sajnos, mi is érezzük az ország nehéz gazdasági helyzetét, a tudományos-kutatói munka érdemtelen rangsorolását .. . Az intézet 1968 januárjában alakult az akkori Belkereskedelmi Minisztérium önálló kutatócsoportjából. Jelenlegi székhelye ugyan Pozsony, de továbbra ís országos tevékenységet fejt ki. Két esztendő távlatából — természetesen — múltról, eddigi eredményekről beszélni még nemigen lehet. Azonban számos megfontolandó, komoly észrevételük van már s még több tervük, elképzelésük az idegenforgalom gyors ütemű hazai fejlesztésével kapcsolatban. Az intézet dolgozói érvekkel és gyakorlati példákkal alátámasztva rámutattak arra, hogy az élénk idegenforgalom milyen nagy befolyással lehet egy-egy ország gazdasági helyzetére. Kiváltképpen, ha természeti szépségekben és egyéb látnivalókban oly gazdag, mint Csehszlovákiai Erről nem szabad megfeledkeznünk, mert minden további késedelemnek csak népgazdaságunk látja kárát! ... A kutatóintézet fiatal közgazdászai és idegenforgalmi szakemberei nagyon eredményesen kapcsolódtak be az ENSZ által három esztendeje meghirdetett nemzetközi turisztikai év értékelésébe is. Aktívan akarnak részt venni az idegenforgalom széles körű ökonómiai és szociológiai problémáinak kutatásában, melyet az UNESCO ez idei nemzetközi konferenciáján hirdetnek majd meg. Igaz, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az idegenforgalommal kapcsolatos statisztikai fölméréseket, illetve az így kapott adatok tudományos földolgozását nem lehet csupán egy-egy országra vonatkoztatni, hanem a fölmerülő kérdéseket legalább európai szinten kell vizsgálni, mégis, az UNESCO-kutatás problémáinak többségét a csehszlovák sajátosságok figyelembe vételével elemzik majd. A cél: hazánkban mielőbb körültekintően, tudományosan irányítva „kellemes turisztikai légkört" teremteni. .. Az igazgató: Nem véletlenül mondják Svájcra, hogy jobbára külföldi látogatťjiból él... Hasonló a helyzet a szomszédos Ausztriában is. Innen pontos adataink és értesüléseink vannak, mert állandó kapcsolatban állunk az ottani testvérin tézettel. Délnyugati szomszédaink mind az aktív, mind a passzív idegenforgalmat az itt végzett tudományos kutatás eredményei alapján irányítják š így semmi sem éri őket váratlanul. Minden egyes lépést és befektetést alaposan meggondolnak, de ugyanakkor tudatosítják azt is, hogy az idegenforgalom fejlesztésére fordított összegek megtérülési ideje szinte minimális. Munkájukban óriási segítséget nyújt egy elektronikus számológép, mely nagyon csekély „hibaszázalékkal" előre kiszámítja: hány osztrák állampolgár utazik majd külföldre s hány turista várható Ausztriába?! Az eredmények kiválóak. Már ' 1968 ban tudták például, hogy az elmúlt esztendőben hárommillió idegen érkezik Bécsbe. S ez az adat talán ezer főnyi eltéréssel teljesen pontos volt! Az osztrák főváros így alaposan felkészülhetett a turisták fogadására, semmit sem kellett a véletlenre vagy az utolsó pillanatra hagyni. És a külföldiek is elégedettek voltak, hiszen lépten-nyomon azt tapasztalták, hogy várták őket, számítottak jövetelükre... A mi intézetüknben is foglalkozunk prognosztikával, természetesen, sokkal szerényebb keretek között. Nincs elektronikus számológépünk s eléggé késve kapjuk a statisztikai jelentéseket is. Előrejelzéseink így — sajnos — kevésbé pontosak és lassúbbak is. ötletforrás Az idegenforgalomban jártas szakemberek körében sok szó esik mostanában a közép-európai „bőségháromszögről", melynek egy-egy csúcsát Bécs, Budapest és Pozsony képezik. Ez a terület ugyanis nem csak földrajzilag az „öreg kontinens" szíve, de a keleti—nyugati, illetve az északi—déli irányban áramló idegenforgalom kereszteződése is! Ez a tény pedig rendkívül kedvező feltételeket biztosít a három főváros látogatottságának és turisztikai jelentőségének gyors növelésére. Természetesen ehhez a közeljövőben bővíteni kell Bécs, Budapest és Pozsony kölcsönös kapcsolatait is, hogy közösen dolgozhassák ki az idegenforgalmi „bőségháromszög" nyújtotta lehetőségek kihasználásának pontos tervét. Nem újkeletű felismerés ez, inkább csak a hagyomány „ébresztgetése", hiszen régészeti kutatások bizonyítják: ez a terület szinte emberemlékezgt óta élénk kereskedelem, békés találkozások és tárgyalások színhelye volt. A VLADIMÍR ROHOŇ mérnök vezette kutatóintézetben pontos tanulmányt dolgoztak már ki a Duna idegenforgalmi kihasználásának lehetőségeiről, az egyre divatosabb hétvégi kirándulások programjáról, a tenger nélküli, szárazföldi államok idegenforgalmi sajátosságairól; fölvázolták a hazai, belföldi turisztika legkeresettebb helyeit. E tanulmányokban az ötleteken és észrevételeken túlmenő.en konkrét gyakorlati javaslatok is szerepelnek, melyek mielőbbi megvalósítása a legidőszerűbb tennivalók közé tartozik. Az igazgató: Európa idegenforgalmi gócpontja lehetnénk, ha . . . Ha lenne elég szállodánk, éttermünk, ha jobbak lennének a közutak, ha belkereskedelmünk nem küzdene állandó áruhiánnyal, ha egy-egy szombat—vasárnapon nem okozna gondot a külföldi turistáknak, hogy mire költse a pénzét, mert még az emléktárgyüzletek is zárva vannak! ... Természeti adottságokban és látnivalókban, a tenger kivételével, mindenünk megvan, ami vonzza az embereket: hegyek, erdőségek, cseppkő- s jégbarlangok, tavak, vadászati lehetőségek, várak, ásatások satöbbi.. . Fölméréseink bizonyítják: ha a Tátrában éppoly fejlett szolgáltatásokkal, gazdag műsorral és kedvesen fogadnák az osztrák turistát, mint az Alpokban, akkor a keletausztriai víkendezők többsége a Tátrát választaná a hétvégi kikapcsolódás vagy sízés színhelyéül, mert távolságban ugyanazt az utat kell megtennie s mégis külföldön volt... Az utazás a modern társadalmi élet egyik legáltalánosabb jellemzője lett. Az emberek újat látni, tapasztalni, szórakozni akarnak ... Intézetünk legfontosabb feladata ezért figyelmeztetni az illetékeseket a legaktuálisabb teendőkre az élénk idegenforgalom feltételeinek megteremtéséhez, a külföldi testvérintézetekkel szorosan együttműködve átfogó képet nyerni a korszerű turisztika fejlődéséről és végül, de nem utolsósorban, pontos tanulmányokat kidolgozni az olyan lehetőségek kiaknázásáról, mint a Bécs — Budapest — Pozsony „bőségháromszög". Világszerte nagy az érdeklődés Csehszlovákia iránt. Elmulasztani hát az idegenforgalom felkínálta anyagi lehetőségek kihasználását nagy vétek lenne! MIKLÓSI PÉTER A SZEMÉLYVONAT Pozsonyhoz közeledett. Az utasok már leszálláshoz közeledtek, többen közülük a cigarettájukat keresték, hogyha a vonat megáll, mihamarabb rágyújthassanak. Ugyanis a kocsiban tilos volt a dohányzás. Természetesen a folyosón is. Egy utas mégis rágyújtott. Néhányan bosszankodva néztek rá, de senki sem figyelmeztette. A fejcsóválásokból azonban világosan kivehette, hogy haragszanak rá. Rövidesen el is oltotta cigarettáját. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy a főpályaudvar előtt a vonat váratlanul megállt — nem volt szabadja —, így nem lehetett tudni, mennyi ideig kell majd az utasoknak a szűk foPénz beszél... lyosón szorongani és nyelni a cigarettafüstöt. Az utasok megkönnyebbülése azonban nem tartott sokáig. A folyosón ugyanis megjelent egy férfi és egy nő, s a férfi nyomban cigarettára gyújtott. Vígan pöfékelte a füstöt a tenyérnyi helyen. Az utasok ismét boszszankodva csóválták fejüket, ezúttal azonban eredménytelenül. Az egyik utas meg is jegyezte: - Itt, kérem, tilos a dohányzásI Megjegyzésén nem is annyira a cigarettázó férfi, mint inkább a társaságába tartozó, óriási táskát szorongató nö akadt fenn. — De lehet itt is cigarettázni! — mondta mérgesen, és dühében ő is rágyújtott. — Ez nemdohányzó kocsi! — szólt valaki. Az asszony azonban jól nevetett: — Hát aztán?! Ha ,kell, megfizetjük a büntetést, és kész! EZZEL a párbeszéd véget is ért. Az asszony „érvére" a töb bi utas nem tudott mit válaszolni. Talán azért, mert a többiek zsebében egyetlen egy „felesleges" korona sem volt. — fü— 1971, I 14.