Új Szó, 1970. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám, szerda

z ember felemeléséért A Smena című ifjúsági napilap a napokban figyelemre mél­tó írást közölt BOHUS CHŇOUPEK, a Csehszlovák Rádió ve­zérigazgatója tollából. Az alábbiakban kivonatosan ismertet­jük ezt a cikket. Oj év kezdődött, amely a po­litikai misztikum útjáról a tár­sadalmi biztonság reális tala­jára vezet, mely tetteivel újból visszatér az igazi értékekhez, a szavaknak valódi tartalmat ad, és szavatolja az emberek nyugalmát, a rendet és bizton­ságot. Az elmúlt 24 hónap alatt szo­cializmusunk sok zökkenőn esett át, és fennállt az a ve­szély, hogy átlépjük a határt. Az út folyamán sok ígéretet kaptunk. Ezek az ígéretek fél­revezették azokat, akik nem vették észre, hogy elvesztettük irányérzékünket és az alapvető irányzatot is. Ezért a feje tete­jére állított értékek világában az elvtelenséget toleranciának nevezhették, a vezetőség egysé­gének szétesését a demokrácia példájának, a marxizmus reví­zióját a szocializmus korszerű értelmezésének, a nacionaliz­must a hazafiasság bizonyítéká­nak, a szovjetellenességet pe­dig internacionalizmussal indo­kolták. Ezzel szemben az elvhűséget a konzervativizmus jelének, a párt vezető szerepének érvé­nyesítését az ötvenes évek bü­rokratikus gyakorlatához való visszatérésnek, a felelősséget és a fegyelmet a szabadság el­tiprásának tartották. Ebben a világban nem érté­kelték objektíven a januári változások okait és gyakorlati következményeit. Nem gondol­koztak el afelett, mi tette szük­ségessé, hogy a szocializmust megtisztítsuk a január előtti időszak tévedéseitől, hibáitól és deformációitól, és milyen befo­lyással voltak a január utáni fejlődésre az egyének szubjek­tív érdekei. Sajnos, túlságosan sokáig, 14 hónapig tartott, míg minderre fény derült. Túl sok erőt és energiát pazaroltunk el, sok bi­zalmat és eszményt vesztettünk el. Bizonyos idő kell ahhoz, hogy a többség rádöbbenjen a valóságra. Az igazság keresé­se mindig nehéz volt, sokan nem értettek egyet azzal, ami történt, és történik, a csapa­tok bevonulásával és a mai helyzettel. A lényeg azonban az, hogy azok, akik hittek a tegnapi ol­csó jelszavaknak, ma megdöb­benve állapítják meg, történel­münkben nem volt még egy olyan időszak, mint az elmúlt év, amikor a hazugságot tüntet­ték fel igazságként, amikor az egyéni érdekek a közösség ér­dekeiként szerepeltek. Fontos, hogy az emberek el­gondolkozzanak azon, hogyan volt lehetséges, hogy a volt ve­zetőség képviselői tavalyelőtt májusban egy zártkörű tanács­kozáson a hatalmi konfliktus és az ellenforradalom veszélyéről beszéltek, de a nyilvánosság előtt romantikus idillként jel­lemezték a helyzetet. Hogyan volt lehetséges, hogy a burzsoá sajtó már jóval augusztus előtt felhívta a figyelmet, hogy a csehszlovák dráma háborúhoz is vezethet, mivel Magyaror­szágtól és Lengyelországtól el­térően Csehszlovákiában ádáz harc folyik két párton beiüli csoport között, és ez ezerszer veszélyesebb Moszkva számára, mint a poznani és budapesti forradalmak együtt. Miért volt az, hogy az ilyen véleményeket nálunk nem ismertették? Teret biztosítottak viszont mindan­nak, ami a volt pártvezetőség hiúságának hízelgett. Az emberek egyre gyakrab­ban teszik fel ezeket a kérdése­ket, egyre gyakrabban gondol­koznak afelett, ami a párt és a társadalom realista erőinek győzelmét jelenti. Mindig a gondolkodás jelentette a jobb­vagy a baloldali opportuniz­musra a legnagyobb veszélyt. Az emberek kezdik belátni, hogy pl. a csapatok bevonulása nem jelentett bizalmatlanságot a szlovák és a cseh néppel szemben, hanem csupán a volt vezetőség képességei iránti bi­zalramlanság megnyilvánulása volt. Ez a vezetőség, amint tna már tudjuk, nem tudott vezetni, nem volt ura a helyzetnek. A felismerés feltételeit csakis az új pártvezetőség alakíthatta ki. Ez az új vezetőség hét hónap alatt döntő fordulatot ért el a párt politikájában és a hely­zet bizonyos fokig konszolidá­lódott. Sokan nem látják ínég, mi­lyen sok hasznosat végeztünk április óta az egyén és a társa­dalom érdekében. Ezért még nagyobb erőt kell kifejtenünk a pórt és a társadalom egész­séges magvának megszilárdítá­sára. Félre kell állítanunk a káros irányzatok szervezőit és képviselőit, meg kell győznünk a félrevezetetteket, miközben ér­zékenyen meg kell különböztet­nünk azokat, akik csak formá­lisan látják be hibáikat, és azo­kat, akik, ha nehezen is, de an­nál őszintébben revidiálják ál­lásfoglalásukat. Csak egy front, a jobboldali opportunista front ellen kell harcolnunk. A fronthoz való tartozást annak alapján álla­píthatjuk meg, kt milyen állást foglal el a párt irányvonalához és a Központi Bizottság hatá­rozataihoz. Azok, akik gyorsabb megoldást követelnek, akik nem értenek egyet bizonyos gyakorlati lépésekkel, azok nem képeznek politikai frontot. Ök nem a párt Irányvonalát bí­rálják, ők csupán egyes gya­korlati lépésekkel nem értenek egyet. Ezzel azonban objektí­ven gyengítik a jobboldali erők elleni harcot éppen úgy, mint azok, akik a párt meg­tisztítását általános revansnak tekintik. Az elmúlt időszak hl báinak kiküszöbölése nem je­lenthet visszatérést. Az embe­rek értékelésében a politikai kritériumokon kívül más szem­pontokat is figyelembe kell venni, így polgári, erkölcsi tu­lajdonságaikat, és azt is, ho­gyan viszonyultak egész életük folyamán a szocializmus építé­séhez. Ez az egyedüli lenini, humánus út, amely e bonyolult kérdés megoldásához vezet. Már megtettük az első lépése­ket ezen az úton. Sok munka áll még előttünk, és sok aka­dályt kell még leküzdenünk. Azt mondják, nem szabad adóssággal kezdeni az új évet. Mi nem tarthatjuk magunkat ehhez a régi közmondáshoz. Országunk elvtelen és felelőt­len politikusok miatt válságba került. Helyzetünk nem könnyű, de nem is kilátástalan. Az em­berek többsége a legnehezebb időkben sem vesztette el be­csületes tulajdonságait. Ez arra jogosít fel bennünket, hogy bíz­zunk abban, aki úgy érzi, hogy az új vezetőség jól dolgozik, látja az első pozitív eredménye­ket, de azokban is, akik a mai napig még nem értették meg teljesen az új vezetőket, a mai realitást. Célunk nemcsak az ember megértése, hanem első­sorban az ember felemelése. Megérdemelt kitüntetés A népi milícia egységei az el­múlt válságos időszakban jól tel­jesítették feladataikat, aktív segít­séget nyújtottak a rendfenntartás­ban és politikai meggyőző munkát végeztek munkahelyükön. Így ér­tékelte |ozef Urban elvtárs, a lé­vai járási pártbizottság vezető titkára a közelmúltban megtartott Gnnepi ülésen a népi milicisták te­vékenységét. Az ülésen jelen vol­tak a türzskar tagjai, valamint az üzemi egységek parancsnokai. Az elmúlt évben végzett jő mun­káért kitüntetést kapott a lévai járási Épftővállalat üzemi egysé­ge, Demény László, a milícia já­rási törzskarának parancsnoka, valamint Varga Lajos, Marko And­rás, Strákos Pál és Štefánik Lász­ló, a lörzskar tagjai és az egysé­gek parancsnokai. Az ülés résztvevői biztosították a járási pártbizottságot, hogy to­vábbra is teljesítik feladataikat, és munkahelyükön aktívan hozzá­járulnak politikai és gazdasági életünk konszolidálásához. -d­Az Idegenforgalmi Kutatóintézet két esztendeje • Európa idegenforgalmi gócpontja lehetnénk, ha... • Bécs — Budapest — Pozsony: a „bőség­háromszög" Kutatják az idegenforgalmat Az igazgató: Az ősszel egy hónapot töltöt­tem Észak-Amerikában. Láttam Clevelandot, Detroitot; voltam Chicagóban és New Yorkban. Mindenütt nyitott szemmel jár­tam, hogy a lehető legtöbb hasznos tapasztalatöt gyűjtsem. Számos idegenforgalmi és uta­zási irodát látogattam meg és munkamódszereiket kutattam. Utamon egy kisebb magán-köz­véleménykutatást is végeztem: vajon eljönnének-e hozzánk egy-egy alkalommal szabadság­ra az amerikaiak, mely európai országok iránt érdeklődnek a leginkább, mennyire vonzza őket Prága, Pozsony vagy akár a Tátra? .. . Válaszaik meglep­tek: a vártnál többen érdeklőd­nek Csehszlovákia iránt, de ke­véssé tájékozottak üdülési és pihenési lehetőségeinkről, a kül­földieknek nyújtott szolgála­tainkról. A mi szakmánkban az uta­zás távolról sem kikapcsolódás vagy pihenés, hanem kemény munka; a nyitott szemmel való járás pedig íratlan törvény. Ta­valy májusban például a kelle­meset a hasznossal kötöttük egybe: a Slovan labdarúgóival szurkolókként Bernbe látogat­tunk, egyúttal azonban alapo­san körülnéztünk az idegenfor­galmi nagyhatalmak egyikében — Svájcban. Haza Olaszorszá­gon és Ausztrián át utaztunk, ahol az államkasszák szintén nagyon jelentős tétele a turisz­tika. Ismerőseim gyakran szok­tak azzal bosszantani, hogy a mi egyetlen munkánk az utaz­gatás ... Hát lehet, hogy első hallásra tréfásan hangzik, de így igaz: munkatársaim egyike­másika akkor májusban járt először Nyugat-Zurópában, bár épp az idegenforgalom a ke­nyerük! Sajnos, mi is érezzük az ország nehéz gazdasági hely­zetét, a tudományos-kutatói munka érdemtelen rangsorolá­sát .. . Az intézet 1968 januárjában alakult az akkori Belkereskedelmi Minisz­térium önálló kutatócsoportjá­ból. Jelenlegi székhelye ugyan Pozsony, de továbbra ís orszá­gos tevékenységet fejt ki. Két esztendő távlatából — termé­szetesen — múltról, eddigi eredményekről beszélni még nemigen lehet. Azonban számos megfontolandó, komoly észre­vételük van már s még több tervük, elképzelésük az idegen­forgalom gyors ütemű hazai fejlesztésével kapcsolatban. Az intézet dolgozói érvekkel és gyakorlati példákkal alátá­masztva rámutattak arra, hogy az élénk idegenforgalom milyen nagy befolyással lehet egy-egy ország gazdasági helyzetére. Ki­váltképpen, ha természeti szép­ségekben és egyéb látnivalók­ban oly gazdag, mint Csehszlo­vákiai Erről nem szabad megfe­ledkeznünk, mert minden továb­bi késedelemnek csak népgaz­daságunk látja kárát! ... A kutatóintézet fiatal közgaz­dászai és idegenforgalmi szak­emberei nagyon eredményesen kapcsolódtak be az ENSZ által három esztendeje meghirdetett nemzetközi turisztikai év érté­kelésébe is. Aktívan akarnak részt venni az idegenforgalom széles körű ökonómiai és szo­ciológiai problémáinak kutatá­sában, melyet az UNESCO ez idei nemzetközi konferenciáján hirdetnek majd meg. Igaz, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az idegenforgalommal kapcso­latos statisztikai fölméréseket, illetve az így kapott adatok tu­dományos földolgozását nem lehet csupán egy-egy országra vonatkoztatni, hanem a fölmerü­lő kérdéseket legalább európai szinten kell vizsgálni, mégis, az UNESCO-kutatás problémáinak többségét a csehszlovák sajá­tosságok figyelembe vételével elemzik majd. A cél: hazánkban mielőbb körültekintően, tudo­mányosan irányítva „kellemes turisztikai légkört" teremteni. .. Az igazgató: Nem véletlenül mondják Svájcra, hogy jobbára külföldi látogatťjiból él... Hasonló a helyzet a szomszédos Ausztriá­ban is. Innen pontos adataink és értesüléseink vannak, mert állandó kapcsolatban állunk az ottani testvérin tézettel. Délnyu­gati szomszédaink mind az ak­tív, mind a passzív idegenfor­galmat az itt végzett tudomá­nyos kutatás eredményei alap­ján irányítják š így semmi sem éri őket váratlanul. Minden egyes lépést és befektetést ala­posan meggondolnak, de ugyan­akkor tudatosítják azt is, hogy az idegenforgalom fejlesztésé­re fordított összegek megtérülé­si ideje szinte minimális. Mun­kájukban óriási segítséget nyújt egy elektronikus számo­lógép, mely nagyon csekély „hibaszázalékkal" előre kiszá­mítja: hány osztrák állampol­gár utazik majd külföldre s hány turista várható Ausztriá­ba?! Az eredmények kiválóak. Már ' 1968 ban tudták például, hogy az elmúlt esztendőben há­rommillió idegen érkezik Bécs­be. S ez az adat talán ezer fő­nyi eltéréssel teljesen pontos volt! Az osztrák főváros így ala­posan felkészülhetett a turisták fogadására, semmit sem kellett a véletlenre vagy az utolsó pil­lanatra hagyni. És a külföldiek is elégedettek voltak, hiszen lépten-nyomon azt tapasztalták, hogy várták őket, számítottak jövetelükre... A mi intézetüknben is foglal­kozunk prognosztikával, termé­szetesen, sokkal szerényebb ke­retek között. Nincs elektronikus számológépünk s eléggé késve kapjuk a statisztikai jelentése­ket is. Előrejelzéseink így — sajnos — kevésbé pontosak és lassúbbak is. ötletforrás Az idegenforgalomban jártas szakemberek körében sok szó esik mostanában a közép-euró­pai „bőségháromszögről", mely­nek egy-egy csúcsát Bécs, Bu­dapest és Pozsony képezik. Ez a terület ugyanis nem csak föld­rajzilag az „öreg kontinens" szíve, de a keleti—nyugati, il­letve az északi—déli irányban áramló idegenforgalom keresz­teződése is! Ez a tény pedig rendkívül kedvező feltételeket biztosít a három főváros láto­gatottságának és turisztikai je­lentőségének gyors növelésére. Természetesen ehhez a közeljö­vőben bővíteni kell Bécs, Buda­pest és Pozsony kölcsönös kap­csolatait is, hogy közösen dol­gozhassák ki az idegenforgalmi „bőségháromszög" nyújtotta le­hetőségek kihasználásának pon­tos tervét. Nem újkeletű felis­merés ez, inkább csak a hagyo­mány „ébresztgetése", hiszen régészeti kutatások bizonyítják: ez a terület szinte emberemlé­kezgt óta élénk kereskedelem, békés találkozások és tárgyalá­sok színhelye volt. A VLADIMÍR ROHOŇ mérnök vezette kutatóintézetben pontos tanulmányt dolgoztak már ki a Duna idegenforgalmi kihaszná­lásának lehetőségeiről, az egyre divatosabb hétvégi kirándulások programjáról, a tenger nélküli, szárazföldi államok idegenfor­galmi sajátosságairól; fölvázol­ták a hazai, belföldi turisztika legkeresettebb helyeit. E tanul­mányokban az ötleteken és ész­revételeken túlmenő.en konkrét gyakorlati javaslatok is szere­pelnek, melyek mielőbbi meg­valósítása a legidőszerűbb ten­nivalók közé tartozik. Az igazgató: Európa idegenforgalmi góc­pontja lehetnénk, ha . . . Ha len­ne elég szállodánk, éttermünk, ha jobbak lennének a közutak, ha belkereskedelmünk nem küzdene állandó áruhiánnyal, ha egy-egy szombat—vasárna­pon nem okozna gondot a kül­földi turistáknak, hogy mire költse a pénzét, mert még az emléktárgyüzletek is zárva van­nak! ... Természeti adottságok­ban és látnivalókban, a tenger kivételével, mindenünk megvan, ami vonzza az embereket: he­gyek, erdőségek, cseppkő- s jégbarlangok, tavak, vadászati lehetőségek, várak, ásatások satöbbi.. . Fölméréseink bizo­nyítják: ha a Tátrában éppoly fejlett szolgáltatásokkal, gaz­dag műsorral és kedvesen fo­gadnák az osztrák turistát, mint az Alpokban, akkor a kelet­ausztriai víkendezők többsége a Tátrát választaná a hétvégi kikapcsolódás vagy sízés szín­helyéül, mert távolságban ugyanazt az utat kell megten­nie s mégis külföldön volt... Az utazás a modern társadal­mi élet egyik legáltalánosabb jellemzője lett. Az emberek újat látni, tapasztalni, szórakozni akarnak ... Intézetünk legfon­tosabb feladata ezért figyelmez­tetni az illetékeseket a legak­tuálisabb teendőkre az élénk idegenforgalom feltételeinek megteremtéséhez, a külföldi testvérintézetekkel szorosan együttműködve átfogó képet nyerni a korszerű turisztika fej­lődéséről és végül, de nem utolsósorban, pontos tanulmá­nyokat kidolgozni az olyan le­hetőségek kiaknázásáról, mint a Bécs — Budapest — Pozsony „bőségháromszög". Világszerte nagy az érdeklő­dés Csehszlovákia iránt. Elmu­lasztani hát az idegenforgalom felkínálta anyagi lehetőségek kihasználását nagy vétek len­ne! MIKLÓSI PÉTER A SZEMÉLYVONAT Pozsony­hoz közeledett. Az utasok már leszálláshoz közeledtek, többen közülük a cigarettájukat keres­ték, hogyha a vonat megáll, mi­hamarabb rágyújthassanak. Ugyanis a kocsiban tilos volt a dohányzás. Természetesen a fo­lyosón is. Egy utas mégis rá­gyújtott. Néhányan bosszankod­va néztek rá, de senki sem fi­gyelmeztette. A fejcsóválások­ból azonban világosan kivehet­te, hogy haragszanak rá. Rövi­desen el is oltotta cigarettáját. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy a főpályaudvar előtt a vonat váratlanul megállt — nem volt szabadja —, így nem lehetett tudni, mennyi ideig kell majd az utasoknak a szűk fo­Pénz beszél... lyosón szorongani és nyelni a cigarettafüstöt. Az utasok megkönnyebbülése azonban nem tartott sokáig. A folyosón ugyanis megjelent egy férfi és egy nő, s a férfi nyom­ban cigarettára gyújtott. Vígan pöfékelte a füstöt a tenyérnyi helyen. Az utasok ismét bosz­szankodva csóválták fejüket, ezúttal azonban eredménytele­nül. Az egyik utas meg is je­gyezte: - Itt, kérem, tilos a dohány­zásI Megjegyzésén nem is annyira a cigarettázó férfi, mint inkább a társaságába tartozó, óriási táskát szorongató nö akadt fenn. — De lehet itt is cigarettáz­ni! — mondta mérgesen, és dü­hében ő is rágyújtott. — Ez nemdohányzó kocsi! — szólt valaki. Az asszony azonban jól neve­tett: — Hát aztán?! Ha ,kell, meg­fizetjük a büntetést, és kész! EZZEL a párbeszéd véget is ért. Az asszony „érvére" a töb bi utas nem tudott mit válaszol­ni. Talán azért, mert a többiek zsebében egyetlen egy „feles­leges" korona sem volt. — fü— 1971, I 14.

Next

/
Thumbnails
Contents