Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-09 / 289. szám, kedd

Illllllll illlllllll Gondoltunk-e erre? Néhány szó a körzeti hivatalokról és a kis faluk hnbelnökeiről A körzeti hivatalok legfőbb célja: az állami közigazgatást közelebb vinni a lakossághoz, meggyorsítani a lakosság ügyeinek elintézését. Ha visszatekintünk az elmiílt néhány hónapra és figyelembe vesszük a lakosság véleményét, megállapíthatjuk, hogy a körzeti hivatalok ennek a küldetésüknek eleget tesznek, összehasonlíthatatlanul gyorsabban, rövidebb idő alatt intézik el a lakosság ügyeit, kérelmeit, mint amikor a körzeti hivatalok által most vezetett agendát a felsőbb szervek intézték. S ha az állami közigazgatás lakosságához való közelebbvitelét szó szerint értelmezzük, itt is megnyugtató megállapításra jutunk. Hiszen a körzeti hivatalok dolgozói többségükben sokéves, tapasztalt hnbfunkcionáriusok, akiknek munkáját még az is elősegíti, hogy az előző működési területeken szerzett ismereteket és tapasztalatokat előnyösen felhasználhatják. A polgárság szemszögéből nézve nem lebecsülendő tény, hogy az ügyfelek sok időt s egyben anyagiakat is taka-. rítanak meg. De bizonyítsunk: ha a lévai járás Ipolyfödámes községéből valaki a járási székhelyre akart jutni, oda-vissza kb. 110 kilométert kellett utaznia autóbusszal (esetenként kétszer is átszállni), az útiköltség kb. 35 korona, de egy munkanapot is kihagyott, ami a népgazdaság szempontjából is komoly veszteség. Ha az ügyet egyszerre nem sikerült elintéznie, kezdhette a kálváriát elölről. A körzeti hivatalok megalakításával ez megszűnt, hiszen az adott ügyet helyben elintézheti, míg a körzeti hivatal hatáskörébe tartozó községek lakosságának csak néhány kilométert kell utazniuk. Ezek alapján úgy gondolom, a körzeti hivatalok létjogosultsága indokolt, de. . . ... Köztudott, hogy a hnb-k körzeti hivatalainak megalakításával a kisebb községekben nem lesznek fizetett hnb-elnökök (a nagyobb községekben megmaradnak). Itt vetődik fel a kérdés: Mi lesz a kis falukkal? Ki biztosítja majd a „Z"-akcióban és a községfejlesztésben eddig elért szép eredmények folytatását ezekben a helységekben? Jól tudjuk, hogy a községek életében milyen fontos szerepet játszanak a hnb-elnökök. Előkészítik, szervezik a különböző akciókat, irányitják az egyes bizottságok munkáját, egyszóval, gondoskodnak arról, hogy községük az adott lehetőségek között minél többet fejlődjön. Ez igényes munka, sok felelősséggel és olyan problémákkal, melyek megoldásához kellő tapasztalatra van szükség. Felvetődik a további kérdés: Sikerül-e olyan egyént kiválasztani és az elnöki funkcióra jelölni, aki ezen követelményeknek eleget tud tenni, amikor funkcióját társadalmi munkában, foglalkozása mellett látja el. Lesz-e ideje arra a tanács többi tagjával együtt, hogy társadalmi munkában, a „Z akció vagy a községfejlesztés keretében biztosítsa és megszervezze a kultúrház, más középületek vagy gyalogjárdák építését, parkok, játszóterek, sportpályák létesítését? Az évente megismétlődő ünnepélyekről, az előre nem látható akciókról nem is szólva. Ogy gondolom, hogy az ilyen funkció betöltéséhez egész emberre van szükség, aki rendelkezik elég idővel, tapasztalatokkal ahhoz, hogy az ilyen igényes feladatokat következetesen és maradéktalanul megoldja. Nem valószínű, hogy a társadalmi munkában működő hnb-elnök munkahelyéről hazatérve ás a községekben nélkülözhetetlen ház körüli teendőket elvégezve, minden esetben talál elég időt ahhoz, hogy az elnöki funkcióval kapcsolatos feladatokat rendszeresen, teljes megelégedésre és minden fogyatékosság nélkül elvégezze. Tehát az utols'ó kérdés: Föbeosztású vagy társadalmi munkában működő elnököt? GRADZIEL KAROLY Jó szomszédok vagyunk ÉLJÜNK A LEHETŐSÉGEKKEL EGYÜTTMŰKÖDÉSI A nemzetközi tárgyalásokról kiadott közleményekben, a sajtó, rádió és televízió híradásaiban, politikusok nyilatkozataiban hányszor hangzott el vagy került papírra ez a szó! Ez a kifejezés szép, emberi fogalmat tartalmaz, hiszen az együttműködés legalábbis a szocialista országok kapcsolatában — nemes, az ember és a nemzetek boldogulását, felemelkedését célozza. Interjúnkban két szomszédos állam — Csehszlovákia és Magyarország — gazdasági és műszaki-tudományos együttműködéséről tájékoztatjuk olvasóinkat. Prágai szerkesztőnk kérdéseire Karel Guldan, a csehszlovák—magyar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bizottság titkára válaszolt. • Az elmúlt két évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztése terén még mindig sok a tennivaló. Az utóbbi időben csehszlovák és magyar vezető személyiségek is hangoztatták, hogy országaink között még sok a kihasználatlan együttműködési lehetőség. Visszapillantva az elmúlt évekre, hogyan látjuk a csehszlovák—magyar gazdasági együttműködés alakulását? — A második világháborút követő években országaink gazdasági együttműködése nem volt jelentős. A későbbi időszakban gazdasági kapcsolataink fejlődése meggyorsult, főleg az árucsere terén. A hatvanas évek közepe táján azonban árucsere-forgalmunk pangani kezd. A forgalom összértéke ezekben az években alig változik. A megakadást a kölcsönös nyersanyagszállítás fokozásának korlátozása, valamint a kohászati kooperáció csökkenése okozta. Ennek ellenére mindkét részről intenzíven kutattuk, vizsgáltuk az árucsere-forgalom újabb fellendítésének lehetőségeit. Együttműködésünkben a feldolgozó ipar . termékeinek belső cseréjére, a gépipar és a vegyipar terén a termelés szakosítására és a kooperációra, később pedig a beruházási politika célszerűbb egybehangolására orientálódtunk. Az árucsere-forgalomban jelentkező pangást 1968—69-ben pártban öntudatos fegyelem alakuljon ki, ámi létfontosságú a kommunista párt céljai teljesítése érdekében. A pártfegyelmet nem gépies engede

1niességként kell értelmezni, hanem úgy, mint a megvalósítandó irányelvek öntudatos elsajátítását. A fegyelem nem bontja meg a személyiséget, csupán az önként, esetleg a felelőtlen fellobbanást korlátozza. Az ideológiai integráció helyi eszközei azért is hatékonyak, mert lehetővé teszik a tisztulási folyamatot. A közvetlen párbeszéd, a nyílt véleménycsere egyrészt ahhoz vezet, hogy nagyobb türelmességet és figyelmet tanúsítsunk a partner nézetével és érveivel szemben, másrészt pedig ahhoz, hogy növeljük a saját érveink pontosságát és meggyőző erejét. A pártoktatás és a pártgyűlések előkészítése területén az elmúlt időszakban megnyilvánuló hiányosságok nagy mértékben csökkentették a párttagokra tett hatást. A szociológiai felmérések során megkérdezett párttagok 52,9 százaléka azt mondta, hogy alapszervezetük nem úgy tartja a taggyűléseket, ahogy azt a CSKP alapszabályzata megköveteli. Az elmúlt években fokozatosan csökkent a pártoktatás egyes csopôrtjainak és hallgatóinak a száma is. Tavaly a párttagoknak csak 10—15 százaléka vett részt a pártoktatásban. A pártban ezáltal olyan helyzet alakult ki, amely a jobboldali opportunista erők malmára hajtotta a vizet. Az ideológiai-politikai nevelés tömeg és helyi eszközei kapcsolatának a kialakításakor egyebek között ezért ls abból az alapelvből kell kiindulni, hogy ezek az eszközök nem zárják ki egymást, ellenkezőleg, specifikus tulajdonságaik révén a kommunista és a szocialista társadalom ideológiája integrációjának az egységes rendszerét alkotják. A tájékoztatási eszközök fejlődése megköveteli a magas tartalmi és tudományos szintet, a rugalmasságot, nem utolsó sorban a tájékoztatást végző káderek következetes felkészítését és magas szintű tárgyi tudását. Fontos az is, hogy a helyi tájékoztatás által ismertetett anyag ne legyen megkésett, és ne azt az alapinformációt ismételje, amelyről a tömegtájékoztatási eszközökből már mindenki értesült. Rugalmasan és nem formálisan állást kell foglalni az egyéni nézetekhez, alapos és sokoldalú tájékoztatást kell nyújtani azokról a specifikus kérdésekről, amelyek a párttagokat érdeklik. A helyi jelentőségű információk terjesztésében a helyi tájékoztatási eszközök semmivel sem helyettesíthetők. Mivel a tömegtájékoztatási eszközök a közönség széles körére hatnak, több millió embert befolyásolnak, arra kell ügyelni, hogy ezek híranyaga tárgyilagos és igaz legyen. A szubjektív vagy a valóságnak meg nem felelő információ, amely egyoldalúan és nem teljesen tükrözi a jelenségeket és folyamatokat, elveszti értékét, nem fokozza a rendszer szilárdságát, ellenkezőleg — ahogy erről a múlt évben meggyőződhettünk — elmélyíti a visszásságokat, növeli a bizonytalanságot. Az érintett problémák azt bizonyítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök fejlődése következtében a társadalomban végbement folyamatok ismerete alapján szükséges fejleszteni a pártoktatást és a párttagok marxista—leninista nevelését. Egy pillanatra sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez a munka is csak akkor lesz eredményes, ha az tudományos igényű, és a legjobb módszereket alkalmazza. A párt ideológiai munkája és hatásos osztálybefolyása nélkül lehetetlen kiküszöbölni a jobboldali opportunista és a szocialistaellenes nézeteket, és lehetetlen a kommunista pártot a marxizmus—leninizmus elvei alapján egyesíteni. A párt akcióképességének a növelése és vezető szerepének a megszilárdítása érdekében különböző szinten és dimenzióban újból és újból elemezni kell a kommunista pártban és ezzel egyidőben a szocialista társadalomban is végbement ideológiai és politikai folyamatokat. Ehhez egyrészt a helyi, másrészt a tömegtájékoztatási eszközök alapos munkája és segítsége is szükséges. ins) sikerült megszüntetni, s a forgalom összértéke azóta ismét emelkedő irányzatú. (Árucsereforgalmunk összértéke 1962-ben 238, 1964-ben 274, 1967-ben 275, 1968-ban 306 millió rubel volt. 1969-ben pedig előreláthatólag 335—340 millió rubel lesz.) Feltételezhető, hogy 1970-ben az árucsere szintje nem lesz alacsonyabb az idei színvonalnál. Kormányaink 1961. január 21én megállapodtak abban, hogy a gazdasági és műszaki-tudományos politika koordinálására vegyes bizottságot alakítanak. A bizottság élén részünkről Miroslav Hruškovič, a szövetségi kormány elnökhelyettese, magyar részről dr. Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes áll. A vegyes bizottság ülésszakai programjának középpontjában a gazdasági együttműködés elmélyítésének lehetőségei, külkereskedelmi kérdések, népgazdasági tervek koordinálása, valamint az ipari együttműködés, a szakosítás és a kooperáció kérdései állnak. A vegyes bizottság most tartja Prágában 7. ülésszakát. A vegyes bizottságban többek közt foglalkozunk építőipari problémákkal is. Az építőipar mindkét országban az ún. szűk keresztmetszetű ágazatok közé tartozik. Jelenleg megbeszéléseket folytatunk a könnyű építőelemek gyártási módjairól. A csehszlovák—magyar határ mentén élő lakosság szempontjából igen nagy jelentőségű a határmenti árucsere-forgalomról kötött egyezmény. A bizottságban határozzuk meg a határvizek kölcsönös szabályozásának módjait. A szállítási állandó bizottság pedig a vasúti és a közúti átkelőhelyek és a határhidak közös karbantartásáról, egyes vasúti szakaszok villamosításáról, korszerűsítéséről gondoskodik. Az együttműködés operatív lehetőségeit bizonyítja például a tiszacsernői átrakóállomáson feltorlódott áru átrakásában nyújtott magyar segítség. • Milyen ágazatokat érint az együttműködés, hol vannak még lehetőségek? — A csehszlovák—magyar gazdasági kapcsolatok legalapvetőbb tétele a gépipari termékek. Nagy lehetőségek vannak a textil-, a konfekció-, valamint a bőr-, a cipő- és a bútoripar terén. Szakembereink tárgyalásokat folytatnak az autóipar terén való együttműködés kérdésében is. Tanulmányozzuk komplett nagyberuházások magyarországi elhelyezésének lehetőségeit is. A vegyiparban többek közt megvizsgáljuk a petrokémia terén való együttműködés kilátásait. Ismeretes, hogy a két ország kőolajszükségletének nagyobb részét a szocialista államokból importálja. Előreláthatólag sor kerül közép-keleti kőolaj behozatalára is. Ezzel kapcsolatban Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia között már megbeszéléseket tartottak, mégpedig a Bakar—

Bratislava közti kőolajvezeték építésének ügyében. Ez jelentős beruházásokat igénylő vállalkozás — s valószínűleg 1970-ben létrejön a megállapodás a kőolajvezeték kihasználására vonatkozóan. Hangsúlyozni szeretném az alumíniumipar lehetőségeit az együttműködésben. Ismeretes, hogy Magyarországnak jelentős bauxitlelőhelyei vannak. Nekünk érdekünk, hogy Magyarországról importáljunk bauxitot és alumíniumipari termékeket. Ezért szükséges lenne, ha ezen a téren is tüzetesen megvizsgálnánk az együttműködés lehetőségeit. • Mi a helyzet az ipari szakosítás és kooperáció terén? — Ipari téren együttműködésünk egyik fő célja a szakosítási és kooperációs szerződések megkötése. Megállapodtunk a gyenge- és erősáramú elektrotechnika, valamint a megmunkáló-gépgyártás terén való tapasztalatcserében. Az egészségügyi-technikai berendezések gyártásában a termelési programok megosztása mellett a távlati gyártási terveket is koordináljuk. Néhány esetben, annak ellenére, hogy a szakosítás és kooperáció műszaki feltételeiben már megegyeztünk, szerződés megkötésére nem került sor, mert egyes gazdasági kérdésekben nézeteink eltérőek. Ezekkel a gazdasági problémákkal a vegyes bizottságban is foglalkozunk, azzal a céllal, hogy megoldásuk után folytathassuk a konkrét együttműködést. • A távlati együttműködés szorosan összefügg a népgazdasági tervek koordinálásával? — Igen. Tervkoordinációs tárgyalásokat már 1968-ban és az idén is folytattunk. A két ország tervhivatalainak megbeszélései adják meg az alapot az 1971—1975-ös időszakra szóló hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéshez. A tervkoordinációs megbeszéléseket 1970 közepére befejezzük — akkorra el kell döntenünk, milyen árucsoportok fogják képezni az árucsere alapját. Véleményünk szerint a tervkoordinációs tárgyalások végére tisztáznunk kell a kölcsönős beruházások kérdését is. • Milyenek az eredmények a műszaki-tudományos együttműködésben? — Az elmúlt időszakban a műszaki-tudományos együttműködésünk leginkább az ún. egyszeri tényekben valósult meg. Jelenleg erre az együttműködésre jellemző, hogy az egyszeri igényekről áttér a vállalati szakosításra, miközben ez az együttműködési forma fokozatosan gazdasági és műszaki tudományos jelleget ölt. Fontos feladat a műszaki kérdések megközelítésének koordinálása. A jövőben fontos lesz, hogy a műszaki-tudományos együttműködés a műszaki politika szempontjából induljon ki, s a komplex ágazatközi problémák megoldására irányuljon. A műszaki-tudományos együttműködés előtt nagy lehetőségek állnak. Most arról van szó, hogy e le hetőségeket népgazdaságaink érdekében is ki tudjuk használni. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy folyamatban vannak az előkészítő tárgyalások az iparjog védelmére, a találmányok felhasználására és védjegyek használatára vonatkozó megállapodás megkötésére. A csehszlovák—magyar gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés mindkét ország népgazdasága fejlesztésének szempontjából jelentős. A magyar ipar és mezőgazdaság természetes kiegészítője lehetne a csehszlovák népgazdaságnak — és viszont. SOMOGYI MATYAS Prievidza — Pásztó A privigyei .gimnázium tanárai és diákjai évek óta baráti kapcsolatot tartanak fenn a pásztói gimnáziummal. A kölcsönös megisme rés, tapasztalatcsere, városnézés, kirándulások, az eddigi látogatások során igen sok maradandó élményt jelentettek mindkét fél számára. K nemzetközi kapcsolatot idén továbbfejlesztették. Barátságot kötöttek a Privigyei Városi Nemzeti Bizottság és a Pásztói Városi Tanács felelős tényezői is. Legutóbbi magyarországi találkozásuk alkalmával megbeszélték, miként használják ki a kínálkozó lehetőségeket, és hogyan terjesszék ki a kölcsönösség jegyében tervezett akciókat mindkét helység lakosságának javára. Szántó György