Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-09 / 289. szám, kedd

MEGBÉKÉLÉSEM KASSÁK LAJOSSAL A PRÁGAI D-GALÉRIA miniatűr kiállítási helyiségeiben békéltem meg egy zimankós novemberi napon Kassák Lajossal az emberrel és festővel, illetve grafikussal, aki néhai Mpholy-Nagy László mellett a konstruktivizmus nagy propagátora és művelője volt, valamint a dada egyetlen színvonalas magyar képviselője. Nem tudom, hol és mikor született meg bennem az a fura ellenszenv, melyet Kassák Lajossal, az emberrel szemben greztem, jóllehet könyveit, a Misilló királysága, a Marika énekelj, a Megnőttek és elindultak, no meg az Egy ember élete című műveit szívesen olköztársaság bukása után önmagával is meghasonlik. Majd a csalódottságából fakadó kiábrándultság vesz erőt rajta, s bécsi emigrációs éveiben éppen a képzőművészetben lett az ún. tiszta művészet hírverője és művelője. Hogy az absztrakt festészettel való frigye céltudatos volt-e, vagy pedig ösztönös menekülés a rideg valóság elől, arra nehéz lenne e pillanatban érdemleges választ adni. Egy azonban bizonyos, bár személye és képzőművészeti alkotása sok vitára adhat okot, Kassák Lajos Majakovszkij, Tatlin, Picasso kortársa, a két világháború közti képzőművészeti avantgardista \SSÁK LAJOS: NEPI MOTÍVUMOK 11921/ vastam. Lehet, hogy ez a kettóség, de főleg ez a megindokolatlan ellenszenv a Magyar Tanácsköztársaság bukása utáni időszakból származik. Am afe sincs kizárva, hogy nyolc nagybácsim és unokabátyám közül, akik valamennyien a magyar Vörös Hadseregben harcoltak, valamelyik Kassák Igjos antikommunizmusáról és íenegátságáról mesélt, s ez az <0nlék, bármikor is találkoztam Kassák Lajos nevével tfqsszú évtizedeken át, keserŠíftés szájízt idézett elő ben®m. Ezt a szunnyadó, de álfjjjndósült ellenszenvet a felSzabadulást követő években í&issák Lajosnak a magyar, és általában a népi demokráciával szemben tanúsított elutasító magatartása újból feleleventtette. Ma már tudom azonban, ho^y az új rendnek, a népi demokráciának és Kassák Lajosnak egymáshoz való viszonyát ném lehet csupán Kassák Lajt»á számlájára írni, és egyedül őt elmarasztalni. Ogy vélem, igaza van Lukács Györgynek, amikor a hatvanéves Kassákhoz intézett köszöntőjében ezeket mondta: „ ... a kultúrában és művészetben magas rendű kassáki életmű azok életének, életproblémáinak tükröződése, akik az ellenforradalmi korszakot emberi és szellemi tönkremenetel nélkül átvészelték!" Mert bármilyen balgán is ľázadott Kassák Lajos, ez az Érsekújvárról elszármazott földink, bármilyen módon is csattogtatta fogait ez a magános ordas a forradalmak dzsungelében, minden szindikalista-anarchista meggyőződése és magatartása ellenére a szabadság, az emberi méltóság, a humanizmus jelszavait tűzte harci lobogójára. Akkor ls, amikor megalakította a Tett című folyóiratát, majd utána a Má-t, ahol már szakadár hajlamai megmutatkoztak. S nem érdektelen, hogy ez a különc és saját járatlan ösvényein botorkáló harcos ember, költő, Író és festő a Magyar TanácsUIKIft A SZAGLAS CSODÁI mozgalom egyik markáns alakja volt. És éppen a prágai D-Galériában az elmúlt hónapban kiállított 50 grafikai műve bizonyítja, hogy Moholy-Nagy László, a weimari Bauhaus nagy tekintélyű tanára, aki jómaga is világhírű képzőművész volt, valamint az op-art Párizsban élő magyar származású nagy mágusa, Vietor Vasarely (Vásárhelyi) nem véletlenül vallották magukat Kassák Lajos tanítványainak. A KIÁLLÍTÁS ANYAGA Kassák Lajos képarchitektúrájának különböző módozatait mutatja be, melyek ugyan gyakran eltérnek egymástól, közös nevezőjük azonban kétségtelenül Malevics, Mondrian és társaik klasszikus konstruktivizmusa. Érdemes tán még azt is megemlíteni, hogy az öreg, 70-éves Kassák ismét visszatért vásznain és rajzlapjain oda, ahonnan az 1920-as években elindult, s ezt a tényt a prágai tárlat képei mindenben igazolták. Mert voltak ott alkotások, melyek 1922-ben és 1931-ben születtek, de mellettük olyanok is, melyeket 1957 és 1965 között alkotott. Ezek közé tartozik a kékben, rózsaszínben, sárgában és zöldben pompázó kolázsa, az Élő múlt (1965), vagy a fantasztikumával lebilincselő Kő és arany (1965). De nem lehet szó nélkül, mégpedig dicsérő szó nélkül napirendre térni a lírikus absztrakció szürkéjével megigéző Szürke vízió című olajfestménye, vagy a mai tasiszta festésnek is becsületére váló Barna test-je felett, és nem hallgathatunk a III. Kompozíció és az V. Kompozíció címet viselő vásznairól sem, melyeken éppen Tatlint idézi. Jóllehet az absztrakt festők kiállításai is kezdenek már szürkévé és egyhangúvá válni, Kassáknak ezt a színekben tobzódó nonfiguratív, vagyis absztrakt képarchitektúráit, melyek egy nagy művészt igazolnak, öröm nézni és látni! BARSI IMRE Az ember bizonyos szagokat kellemesnek, másokat pedig kellemetlennek érez. A szobánkban díszlö rózsacsokor illata kedves, míg a rothadásszagú konty virágot senki sem helyezné a vázájába. Az állatok és az emberek nem egyformán bírálják el a jó és rossz szagokat. Ezenfelül sok. ál lat szaglása jóval fejlettebb, mint az emberé. A kutya pl. orrát a földhöz szorítva kiszaglássza az olyan nyomot, amelyet az ember nem is érezhet meg. A kutya anatómiai adottságainak ismeretében ez a tény nem meglepő. Az orriireg, ahol a szaglószerv idegvégkészülékei helyezkednek el, a kutyánál különösen fejlett; a „szagérzékelő hámszövete" nagyobb, mint az emberi orré, és az agyközpontjai, amelyek a szagingerületeket felveszik és feldolgozzák, jóval fejlettebbek, mint az emberé. Egyébként ez nem csupán a kutyára vonatkozik. Az emlősök legtöbbjénél a szaglás jelentősége meghaladja a látásét. Ez vonatkozik a halakra és egyes rovarokra is. A szaglás biztosítja a létüket, a szaglás vezérli őket, akárcsak az embert a látása. „Asszonyi báj" a selyemlepkéknél Bizonyos állatok viselkedésének megértéséhez a fenti megállapítást figyelembe kell venni. Említsünk meg egy közismert példát, mely a biológusokat szüntelenül foglalkoztatta, s amely a legvalószínűtlenebb feltételezésekre adott alkalmat. A lepkegyűjtők tudják, hogy a selyemlepkék (Bombycidae) ritka hímpéldányai úgy foghatók meg könnyűszerrel, ha egy azonos fajú megtermékenyítetlen nőstényt fémszálakból készült búra alá helyeznek. A nőstény potrohában levő mirigyből ugyanis ember számára nem érzékelhető illat árad. A párosodásra kész nőstény hívogató szagot áraszt magából. A rovarok szaglószerve a csápokban helyezkedik el. Ahogyan a kutya orrüregében a szaglóhámszövet fejlettsége az állat kiváló szaglásának anatómiai jele, úgy a Bombyx toll alakú nagy csápjai jelzik különlegesen fejlett szaglóérzékét. Ezeknél az éjjeli lepkéknél csak a hímek csápjai fejlettek erősebben, mivel rajtuk megszámlálhatatlan szaglósejt helyezkedik el. A hímeket a nőstény szaga vonzza, a külseje nem érdekli. Számukra csupán a szag képviseli az „asszonyi bájt". Bizonyíték erre a következő kísérlet: a nőstény szagmirigyét kis beavatkozással eltávolítják, a mi szemünkben emiatt a külsejében semmi változás sem történt. A szagmirigyeket a nőstény mellé helyezik. Az odasiető hímek elfordulnak a nősténytől, csak a mirigy kelti fel az érdeklődésüket, azzal próbálkoznak párosodni. A selyemhernyók „titka" A selyemlepke, éjszakai pillangó ugyancsak a szagával vonzza a hímet. A selyemlepke hernyója egyébként a kínaiak által évezredek óta tenyésztett selyemhernyó. A selyemhernyótenyészetekben a hernyókat etetik, és a nősténylepkéknek hímet szereznek. Ugyanis természetes ellenségeiből biztonságba helyezve, a selyemlepke szépen szaporodik, csakhogy természetes ösztönei, akár a többi háziállaté, elsatnyulnak. Olyannyira, hogy a hímek nem szállnak messzire párt keresni. Sőt jóformán az orruk, jobban mondva a csápjuk alá kell helyezni a nőstényt! Amint a csábító illatot megérzik, szárnyuk remegni kezd, és a nőstény elébe sietnek. A tudósok sokáig nem ismerték ennek a szagnak vegyi öszszetételét. Adolf Butenandt professzor — akit 1939-ben Nobeldíjjal tüntettek ki — húszévi kutatás után a munkatársaival előállította ezt az anyagot, mégpedig a szagmirigyekből. Fáradságos munka árán sikerült a vegyi összetételét ls felderítenie, mivel a mirigy igen kis mennyiségeket termel. A 12 milligramm tiszta állapotban levő hímeket vonzó anyag előállításához 500 000 nőstényre volt szükség! Az összetétel ismeretében sikerült mesterségesen is előállítani az anyagot, s ez ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a természetes anyag. Elégséges volt egy minimális mennyiség belőle egy üvegpálcán, s a hímek rávetették magukat, akár a nőstényre. A halak szaglási érzéke Hogy nu tekinthető a halak szaglásának és mi az ízlelésnek, sokáig tisztázatlan volt a zoológusok előtt. Hiszen a szaglásról sokáig azt hitték, hogy úgy definiálható, mint a levegőben oldott vegyi anyagok érzékelése, és ennek megfelelően az ízlelési érzéken, a nyálban vagy vízben oldott anyagok felismerését értették. E definíció alapján a halak csak ízlelni tudnak. Csak Frischnek és tanítványainak közel 40 évvel ezelőtt a fürge cselle vegyi érzékével kapcsolatos kutatásai mutatták ki, hogy a halak is szagolnak az orrukkal, és ízlelnek a szájukban levő ízlelőbimbókkal. Kitűnt, hogy a fürge cselle számára is léteznek olyan anyagok, amelyek csak az orr szaglósejtjeit ingerlik, és olyan anyagok, amelyeket csak az ízlelőbimbókkal tud érzékelni. Ezek legtöbbnyire ugyanazok az anyagok, melyeket az ember illatáról az orrával ismer fel, vagy pedig édesnek, keserűnek, savanyúnak vagy sósnak ízlel a szájüregében. Ezenfelül csakúgy, mint a szárazföldön élő gerinceseknél, a halaknál is különböző a szaglási és az ízlelési érzék biológiai feladata. A szaglási érzék „távérzék", amely távoli eledelforrást vagy veszélyt jelez. Az ízlelési érzék „közeiérzék", amely kizárólag a táplálék ízelésére szolgál. Milyen jó a halak szaglóképessége? Erre a kérdésre csak az idomítási módszerrel adható válasz. Például a kísérleti medencébe, amelyben a hal tartózkodik, illatos vizet folyatnak be. Ezzel egyidejűleg táplálékot nyújthatnak a halnak. A legtöbb halfaj egyedei nagyon hamar megtanulják, hogy az illat és az eledel mindig egyidejűleg fordul elő. Igy, végül is, már akkor is kapnak az eledel után, amikor csak az illatot érzik. Ezzel a módszerrel olyan illatoknak is, melyeket normális körülmények között a hal figyelmen kívül hagy, mert nem játszanak szerepet az életében, az „eledel" jelentősége adható. Az angolna csőidomitása A németországi halak közt az angolnának legjobb a szaglása. Gyakran megfigyelték, hogy buzgón használja az orrát az élelem után való kutatásban, ám szaglóér-zékét az ismertetett idomítási módszerrel nem lehet megvizsgálni. Az angolnák nagyon csökönyösek és szeszélyesek. Gyakran hetekig is megtagadják a táplálék felvételét. Ezenkívül ritkán kapkodnak „vakon", vagyis csak az idomítási illat hatására. Az angolnák esetében más kísérleti módszert kellett kitalálni, amelynél azonban lemondhattak az eledelről, mint idomítási jutalomról. A kísérletnél segített az angolna életmódjának pontos megfigyelése: az angolnák ugyanis beássák magukat a lakóvizük fenekének talajába. Csak a fejük teteje látszik. Egy olyan akváriumban, ahol nincs fenéktalaj, az angolnákat ahhoz szoktatták, hogy egy darab gumi- vagy műanyagtömlőbe bújjanak pihenni. Az Ilyen sötét és védelmet nyújtó „lakócsőben" különösen jól érzik magukat. Ezt csak élelemkereséskor hagyják el. Az angolnák szaglóérzékének vizsgálatára újonnan kialakított kísérleti berendezésben egymás mellett három cső van, egy magasabban elhelyezett üvegből mindhárom csövön át víz áramlik gyengén. Közülük csak az egyik illatosított. Az idomítás kezdetén a kísérleti állat természetesen tetszése szerint bújik a három cső egyikébe, de ha ebben a csőben tiszta víz áramlik, akkor a cső óvatos összenyomásával kihajtják a halat, ám az illatosított vizet vezetőben bent maradhat, kipihenheti magát. Ily módon kell megtanulnia megkülönböztetni az illatos csövet a többitől. E nehéz feladat megoldásához több száz „leckét" kell kapnia. Csak amikor a kísérleti állat már teljes biztonsággal végzi el a feladatát, vagyis a csak tiszta vizet vezető csőből azonnal kibújik, míg az illatos csőben bent marad, akkor csökenthető fokozatosan az illatosító anyag koncentrációja, és határozható meg a szaglási küszöb. Fantasztikus szaglóteljesítmény A feniletilalkohol esetében a küszöbkoncentrációnál (1:2,8 trillió) még körülbelül 1760 molekula van egy köbcentiméter vízben. A borsmentaillatot még az 1930 molekula/cm

3 víz koncentrációban is felismeri. Más Illatosító anyagokat akkor, ha néhány 10 000 vagy 100 000 molekula van egy köbcentiméter vízben. Milyen óriási teljesítményről van szó, azt egy példával érzékeltetjük. Az egyik legnagyobb európai tó, a Bodeni-tó, 63,5 km hosszú, legnagyobb szélessége 14 km, legmélyebb helyén 252 mély. Felülete 539 négyzetkilométer. Vizének köbtartalmát 49,33 milliárd köbméterre becsülik. Egy köbcentiméter szintetikus rózsaillatot öntve a tóba olyan hígítást érnénk el, amelyet az angolna még éppen hogy érzékelne. Szerencse, hogy az angolna számára a legtöbb szagnak nincs biológiai jelentősége, különben orrának érzékenysége meglehetősen zavarossá tenné az életét. Az angolna rendkívüli szaglóképessége természetesen nemcsak a pontos tesztekben — — próbákban — alkalmazott szintetikus illatosító anyagokra terjed ki. Csőidomítással a biológiailag jelentős szagokra való érzékenység is megvizsgálható. Kedvelt tápláléka a patakokban élő csőalakú féreg. Öt ilyen féreg átlagos súlya 25,36 mg. Ha ezeket szétmorzsolják, kimutatható, hogy az angolna e szuszpenziónak még 1:789 milliárdod hígítását is érzékeli. Ez a teljesítmény is mindent felülmúl, ami a víziállatok szagérzékéről eddig ismeretes volt. „Iránymutató" szag? Idomítással szerzett tapasztalatokból tudjuk, hogy bizonyos halfajok szaglásuk segítségével kutatják fel az élelmet és a saját fajukhoz tartozó párjukat. Ilyen kísérletek során a halakat megvakították. Egyes halfajok — az angolnát figyelmen kívül hagyva — érdekes módon hasznosítják jó szaglásukat hosszú vándorlásaik folyamán. Így pl. gyakori, hogy a lazacok valamely folyam betorkolló folyócskáinak édesvizében születnek. A fiatal lazacivadékok a tengerig követik a vízfolyást s gyakran a folyamtorkolattól nagy távolságban töltenek el több évet. Amikor növekedésük befejeződött, visszatérnek a folyamtorkolatokhoz. Hogyan találják meg az idevezető utat, még nincsen felderítve. Fiatal lazacivadékokat megjelölve azonban megállapították, hogy a lazacok nemcsak hogy a saját folyólkba, hanem még azokba a kis patakokba is visszatalálnak, ahol születtek. Erre a rejtélyre részben már világosság derült, mivel a vízáramokból különböző helyeken ' vett minták bizonyítják, hogy a víz szaga változik. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a szaglásuktól megfosztott lazacok nem találnak vissza azokba a betorkolló folyókba, ahol születtek. fdfj