Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

-•^^mrwmM c C) Sí •o I •o O O •- - Jc c HE © w tn C5 <-> ca c e •O o -iŕ W fa. w. •O (U O. M < s> Közeleg az ország felszabadulásának huszonötödik évfordulója. Begyógyultak a háború okozta sebek, országszerte emléktáblák, szobrok emlékeztetnek a világégés borzaimaira. Itt-ott azonban akadnak másféle „emlékművek" is. Ilyen például a párkányi Duna-híd. A visszavonuló fasiszta német hadsereg robbantotta fel, s a középső ívek tartóoszlopai ma is csonkán merednek az ég felé... Figyelmeztető, egyben szomorú látvány is. A hídfőn álldogálva az ember visszapergeti a múltat, aztán a jelenen töpreng: milyen kár! Ha ép lenne, nagy szolgálatot tehetne .. .1 Két baráti országot kötne össze, s teljesíthetné szerepét... lyezését, a híd szerkezetét. Egészen természetes, hogy a jelenlegi helyzetben ezek a tényezők nem határozhatók meg. • G AT LOS: A híd tervezésénél elsősorban a közle kedés és területi elhelyezés igényeit kell figyelembe venni. Más szóval: tisztázni kell, milyen funkciót szánunk az új hídnak. Figyelembe kell venni az általános közlekedési felmérést, milyen igényeket elégíthet kl a híd, s meglehet, hogy ez a felmérés — a területi Ml A DÁDIŕÁNVI miNA-H D ARKANYI DUNA-MI U • •-•«ÖH8Br SORSA? Qr tátong a két liídfü között — huszonöt év után is. A váras és a környék lakosságát érdekli a kérdés: mi lesz a híd sorsa? JUHANIAK ÁRPÁD, a városi nemzeti bizottság elnöke nem tud választ adni a kérdésre. A híd jövője nem a városi nemzeti bizottság jószándékától függ. A vnb elnöke már évek óta szorgalmazza a „hídügy" megoldását, szinte egy alkalmat sem mulasztott el, hogy szóvá ne tet te vnlna illetékes és befolyásos személyek előtt. Többször is ígéretet kapott, hogy foglalkoznak a kérdéssel — sajnos az ígéretek elhangzottak, a kérdés pedig nyitva maradt. Mivel az ügyet fontosnak tartom, elhatároztam, hugy va laszl keresek arra: mi lesz a híd sorsa? Első utam az SZSZK Tervezésügyi Minisztériumába vezeted. A kérdésről JÁN SLANINKA mérnökkel, a közlekedés ügyi osztály vezetőjével és MILAN ČATLQŠ mérnökkel, a minisztérium dolgozójával beszélgettem. Íme válaszaik: rn CATLOS: A párkányi Duna-híd építését több szempontból kell vizsgálni. Első sorban is fokozatosan meg kell oldanunk a legfontosabb hidak építésének kérdését. Itt van például a pozsonyi híd. Bár nem határhiú. közlekedést szempontból rendkívül jelentős. A komaromi híd lényegében mir befejezettnek tekinthető, s befejezés előtt áll a medvei határhíd is. Ezek közlekedési szempontból a legfontosabbak, s építésükre nagy gondot fordítottunk és fordítunk. További szempont: az említett hidak felépítése sok pénzbe kerül. A költségeket természetesen más kérdésekkel összefüggésben kell megítélni, éspedig: milyen igényeket elégítenek ki, milyen közlekedési problémákat oldanak meg. Az említett esetekben ezekből a szempontokból indultunk ki. A párkányi híddal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy — bár a kérdésről szó esett — a két ország hivatalos szervei még nem tűzték napirendre nemzetközi tárgyalásokon. m SLANINKA: A híd építésével már évekkel ezelőtt személyesen is foglalkoztam. A megoldást bizonyos tekintetben hátráltatják a Bős — Nagymaros vízerőmű építésével összefüggő problémák. Ezek befolyásolják a szóbanforgó híd építését. Ugyanis, ha a vízerőmű felépül, új hidat kell építeni teljesen más méretekkel, mint volt a régi. Éppen ezért jó lenne, ha minél gyorsabban döntenének a vízerőmű sorsáról. Majd csak aztán lehet beszélni a híd építéséről és helyéről. Amennyiben ugyanis számolunk a Bős —Nagymaros vízerőmű építésével, fölösleges lenne a régi hídba invesztálni. Nem szeretnénk a milliókat elherdálni, kidobni. Figyelembe kell venni ugyanis azt a tényt, hogy a híd esetleges építését befolyásolják az olyan tényezők mint a vízszint magassága és a hajózhatóság szélessége. Ezek határozzák meg a pillérek elheközlekcdési előnyöket figy e lembe véve — más helyen javasolja az új híd építését, amely mindkét országnak a legjobban megfelel. • SLANINKA: Természe tesen a költségek is megosztódnának. S ha a jelenlegi árakat vesszük alapul, az új híd eléggé jelentős összeget, mintegy 150—200 millió koronát igényelne. Mint már említettem, a hídügy megoldásának kulcsa a Bős-Nagymaros vízerőmű felépítése. Amennyiben ez a kérdés tisztázódik, ki kell dolgozni egy komplex tanulmányt, amely közlekedési szempontból, jőleg pedig a turisztika és az érdekelt terület iparának szükségleteiből kiindulva kimutatná a híd építésének indokoltságát, gazdasági hatékonyságát. Véleményem szerint hasznos lenne, ha mielőbb eldőlne a vízerőmű építésének kérdése, mert ez alapvetően befolyásolja a vízi közlekedéssel összefüggő kérdések megoldását is. így azután maximálisan kihasználhatnánk a Duna vizét a hajószállításra is — ezzel viszont összefügg a nagyobb kapacitású hajók és egyéb létesítmények építésének kérdése. Az elmondottakból kitűnik, hogy a párkányi Duna-híd építését egyéb építkezésekkel összefüggésben kell mérlegelni. A válaszokból sok mindent megtudtunk. Kiderült, hogy a Bős—Nagymaros vízerőmű építésétől függ a párkányi Duna-híd sorsa. Megtudtuk, hogy a régi híd rekonstruálása nem jön tekintetbe — mintegy 60 millió koronába kerülne — mert a várható igényeknek nem felelne meg. Ez rendben is lenne, mert előre kell nézni, gondolni kell a jövőre, s figyelembe kell venni a fokozódó igényeket. Vagyis: a régi híd pusztulásra van ítélve. De vajon épiil-e új híd a régi helyén, vagy közelében? Ezt a válaszokból nem tudtuk meg, mert a vízerőmű sorsa még nyílt kérdés, és a közeljövőben visszatérünk rá. Szeretnénk választ keresni arra is: Épül-e új híd Párkányban? KEREKES ISTVÁN HADÜZENET A RÁKNAK Régi szokás, hogy minden döntö fontosságú csata leírója bemutatja a hadműveletet irányító hadvezért. Ezért keli mindenekelőtt bemutatni MANFRÉD VON ARDENNE professzort, az NDK legkiválóbb tudósát, aki jelenleg a világtörténelem legjelentősebb, leghumánusabb hadműveletét, a rák elleni küzdelmet vezeti. Bolygónkon ma 25 000 tudós harcol az alattomos kór ellen, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a drezdai tanár a legkiválóbbak közé tartozik. Nemcsak orvos, hanem fizikus is, és mint ilyen jelentős találmányokkal járult hozzá a televízió és az elektronikus mikroszkóp fejlesztéséhez, sikeresen foglalkozott az izotópok elválasztásának problémájával, az atomhasadás kérdéseivel és az űrrakéták irányítási rendszerével. A

biológiával még a második világháború előtt kezdeti foglalkozni ni a kétszeres Nobel-díjas Warburg professzor ösztönzésére és az utóbbi kilenc esztendőben a vezetése alatt álló szakcsoport a rákus megbetegedésekkel összefüggő 85 tématikai feladatút oldott meg sikeresen. Természetesen ö sem kerülhette az irigyek gúnyát, a kishitű, mindent lekicsinylők, a hiú önhittek lenéző véleményét. Az igazi tudást, azonban nem a pályatársak elismerése, lelkesíti, hanem a maga elé tűzött feladat fontossága, humánuma. Teljes gyógyellátás reménye Az irigyek kórusa elnémult, amikor a múlt hónapban, a rákkutatók torinói nemzetközi kongresszusán Dean Kurk professzor, a washingtoni rákkutató intézet sejtkémiai osztályának vezetője kijelentette, hogy Ardenue módszere a rákgyógyítás általa ismert legeredményesebb válfaja. — A teljes gyógyulás reménye sokkal nagyobb, mint a többi módszerek alkalmazása esetén — jelentette ki Burk fedezést a mult évben Ardenne tovább fejlesztette, amikor felfedezte a rákos sejtek megsemmisülésének láncreakcióját. Sávosítás és melegítés E megállapítás lényege az, hogy az elhalt sejtekből úgynevezett emésztő enzimek szabadulnak fel, amelyek hozzájárulnak e sejtek elhalásához és amelyek savas környezetben rendkívül aktívak és nemcsak azt a sejtet pusztítják el, amelyből származnak, hanem a szomszédos sejteket is, és ez által újabb enzimek szabadulnak fel. Ez a folyamat már egyetlen fegyver — a savas környezet kialakításának — hatására is megindul, de még nem elég, és ezért Ardenne a szervezetet „felforralja". Ezt szolgálja az általa szerkesztett két részes melegítő kád. A páciens nyakig 40 fokos meleg vízben ül, míg feje hidegebb részben van. A savasítás és melegítés rendkívül erős hatást gyakorol a szervezet rákos sejtjeire, és az így alkalmazott klasszikus gyógymód — a besugárzás és a gyógyszer — hatásfoka megsokszorozódik. Ezzel egyidejűleg a felmelegítés nemcsak a rákos sejteket Természetesen a végső bizonyosság megszerzéséhez még sok évi kísérletező munka szükséges, de az élvonalbeli amerikai tudós véleménye szerint Ardenne már a legközelebbi hónapokban sikeres támadást indíthat a rosszindulatú daganatok ellen. Ardenne professzor nem mellőzte a klasszikus gyógymódon, a besugárzást és a vegyi készítmények alkalmazását, hanem „kettős támadásinak nevezett módszerével megtízszerezte ezek hatásfokát. E módszer lényege a „forralás" és az „erjesztés" és ezek hatására a rákos szövetek a klasszikus gyógymód sokkal kisebb adagolásával is gyógyíthatók, anélkül, hogy megsértenék az egészséges sejteket. Kiindulópontja az, hogy a rákos sejtek — az egészségesekhez viszonyítva — sokkal érzékenyebben reagálnak a melegre, továbbá, hogy kizárólag az anyagcsere erjedési folyamatából táplálkoznak. Ottó Warburg, a ma 86 éves berlini professzor, 40 évvel ezelőtt fedezte fel, hogy a szervezet a szőlőcukrot tejsavvá alakítja át és minél több szőlőcukrot juttatnak a szervezetbe, annál gyorsabban fejlődik a kezdeti időszakban a daganat, de emellett a szervezet egyre több tejsavat termel, és a savas környezet kedvezőtlen hatást gyakorol a rákos sejtekre. Ezt a felsemmisíti meg, hanem hatékonyan aktivizálja a szervezet védekezési képességét is, és így megfékezheti a rosszindulatú daganatokból eredő gócok elterjedését, (metasztázis). A jövő évtől A drezdai szakcsoport 1000 kísérleti állaton próbálta ki a módszer ható konyságát. Megállapították, hogy az olyan alacsony in tenzitású besugárzás, amely nek normális feltételek ko zött semmiféle gyógyhatása nincs, a „kettős támadás" esetében 53 százalékos, vegyi preparátumok alkalma zása esetében pedig 85 százalékos gyógyulást eredmé nyez. A legfontosabb kérdés a reménykedő emberiség részéről, mikor alkalmazzák ezt a módszer a gyakorlatban. Burk professzor szerint néhány klinikán mára jövő évben bevezetik, de ál talános alkalmazására még néhány évig kell várni, mert egyrészt eléggé bonyo lult felszerelést igényel, másrészt szükség van a módszer tökéletes elsajátítására és a tapasztalatokra. Ardenne felfedezése azonban olyan nagy horderejű, annyira bíztató, hogy már most megérdemli a nyilvánosságot. Az új gyógymód már elkészült, most arról van szó, hogy az orvosok mielőbb felkészüljenek az alkalmazására.