Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-07 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

•• • :-• .i. '.i 1111111 Pozsonyeperjesen Sŕ Calu falu mellett, Pozsonytól délre, ' délkeletre, nyolc, tíz kilométernyi távolságra egymástól. Vagy inkább közelségnek nevezhetném. Századunkban már nem léteznek távolságok. Község község után, mindegyik egyforma, mégis mindegyik más. Az egyik almájáról nevezetes, a másik halászcsárdájáról, ebben a Csemadok fejt ki jobb munkát abban a Nőszövetség. Egyik fácánosáról híres, a másik halászleveséről. Valamelyik egy sáros fától nyerte elnevezését, másik egész nyárfaerdőről, kóborló ősatyáról, eltévedt török harcosról... Ám, közös mindegyikben, hogy az ember jelenlétét, munkáját, igyekvését, verítékét egyformán hirdeti. Oj házak bújnak elő nap-nap után a földből, korszerű építkezési stílus jelentkezik, újonnan formálódó népszokások, üzemek, szövetkezetek, gyárak, kórházak, iskolák ... Aki ritkábban jár erre, szinte el sem igazodik már a jól ismert úton. Mintha nyomát se kívánnák meghagyni a réginek, annyi errefelé az átrendezés, kanalizáció, csőlerakás ... Hát ez is közös vonás. És hogy többségben magyarok lakják a vidéket... Most éppen Pozsonyeperjesen jártunk. Ott kaptunk kedvet kilépni a buszból, mely mint egy gépesített vörös sejtecske gondoskodik a környék vérkeringésének szabályos folyamatáról. Ami első pillanatban elénk tárul, szokványos falusi utca. Dombon épült templom, forgalmas italbolt, néhány lombját hullató őszi fa. Azután észrevesszük, hogy mégsem szokványos falusi utcán lépegetünk, mivel itt nemcsak a főutcát (főútvonalat) borítja betonburkolat, hanem az úgynevezett összekötő utakat is. A mellékutcákat. No ez jó! Számomra is jó... Szemerkélni kezd az eső. A betonozott gyalogjáró már máshol sem újdonság, akár a falusi vízvezeték, központi fűtés, az erkélyes házak. Az udvar végén, az istálló helyén — garázs. A szobákban modern vonalú kagylófotelek, a fürdőszobában melegvíz, konyha falán porcelán csempe, mosógép, hűtőszekrény a helyén... a háztetőn televízióantenna. .. Megszoktuk! Csak mi magunk nem tudunk szabadulni csökevényeinktől. Állandóan problémák után kutatunk... (Megszoktuk.) A hnb-n Kántor Tivadar elnök és Nagy Eta képviselő (a nőszövetség elnöke) fogad. A másnap megtartandó aranylakodalom ünnepi műsorát tárgyalják. Celofánruhában várakozik az átadás pillanatára az óriási ajándék csemegekosár. Lesz köszöntő, készpénz, ajándék, eszem iszom ... Csak éppen a cigánymuzsika marad el az „aranymenyasszony" kívánságára. Belátom, hogy rosszkor jöttem. Vagy nagyon ls jókor? — Ritkán adódik alkalom aranylakodalmat ünnepelni. De mielőtt rá kerülne a sor, olyasmiről szeretnék hallani, amihez a nyilvánosságnak is van köze. Hiszen tudjuk ... „Akadnak még apróbb hibák ..." Az elnök tűnődik ... Eperjesen ilyesmi nincs. Aztán — szerencsémre — mégis akadt valami... — Egy házról lenne szó. A falun kívül épült — jó régen. Gazdája a cukorgyárban dolgozik. A járási erdőigazgatóság nem engedélyezi, hogy az erdőn át vezessék be a házba a villanyt. Sok fát kellene kidönteni miatta. Hát lehet ezt manapság? Lehet petróleumlámpa fényre ítélni egy családot? Mindenütt gépesítenek — azoknak meg se mosógép, se hűtőszekrény, se televíziós készülék... A gyerekek lámpafénynél tanulnak, az asszony szénvasalót használ ... Hát lehet ilyesmi manapság? Nem lehet. Legalább ls nehéz elképzelni! Ezért tesszük szóvá ... Hátha valaki éppen Idefigyel! Hogy valamikor egész községek éltek villanyvilágítás nélkül? Régen volt, talán Igaz se volt... Ma már egyetlen házat sem tudunk villanyfény nélkül elképzelni. Egyetlen szobácskát sem! Jóllehet, az erdőigazgatóság érvelése komoly, a „gazdaságosságra" hivatkozik. Mi azonban úgy véljük, az ember is érték szocialista népközösségünkben. Legalább olyan értéket képez mint néhány fa. No és ha az ember akarja, minden erdőből akad kifelé vezető — megoldás ... — Hátha már így belejöttünk a panaszkodásba — kapcsolódik a tárgyhoz Nagy Eta, — akkor én is rázendítek, mivel hogy nekem is a fákkal van bajom. De nékem meg az fáj, hogy ott irtják ahol inkább ápolni kellene... Az Alba Regia strand környékén. Kivágják az árnyékot nyújtó fűzfákat és kanadai jegenyét ültetnek helyükbe. Mivel hogy ez is „gazdaságosabb"! A Jegenyefa kérgéből — állítólag — valamilyen műanyagot készítenek. Hát nem ültethetnék azokat a jegenyéket máshova? Nincs elég olyan hely, ahol szükség lenne fásításra? Ki a fene látott strandfürdőt árnyék nélkül? Hűsöljenek a kanadai jegenyefa alatt. Körtvélyesen egy diófa köré teraszt építettek éppen az árnyéka miatt. Mi itt, létre hoztunk egy üdülőt, hírét is vertük, mindez pénzbe, időbe, fáradozásba kerül, végül, mikor már eredményét látnánk... kiirtják környékéről a fákat, amiért tulajdonképpen odahelyeztük azt az üdülőt... Ezt is meghallgattam... ezt is tovább adom. Mondom — hátha éppen idefigyel valaki... Mivel több hibát hamarjában nem sikerült felhajtani, elővettük a fiatalokat. Ahogy már szokásos ... Hogy nem akarnak a faluban megmaradni. Legszívesebben csak látogatóba járnának haza. Meghogy a színjátszás iránti érdeklődést is megzavarta a tévé ... Később a fiatalokról kiderült, hogy szorgalmasak, tehetségesek. Két énekkaruk van, tánccsoportot is létesítettek. A nőszövetség varrótanfolyamot rendezett az asszonyok számára. Divatbemutatót tartottak befejezésül a termelőszövetkezetben. Az asszonyok saját tervezésű ruháit a szövetkezet ifjú nőtagjai mutatták be ... Amint láttuk, dicsérnivaló is akadt. Folytathattuk volna, de haladt az idő, átballagtunk hát a lakodalmas házba. Történelmi fél évszázad maradt az aranylakodalmát ünneplő Egri-házaspár mögött. A 75 éves Egri Imre lélekben már többet időzik a múltban mint a jelenben. A „múlt", hat kitüntetést, hat darab fényét vesztett katonai érdemrend. „PRO DEI ET PATRIA", KARD ÉS ROHAMSISAK 1914— 18." Olasz front, román front, hét fennsík, három sebesülés, aknarobbanás ... Egri Imrét kiásták, életben maradt, fogságba nem esett, holott négyszer fogták körül az alakulatát... Nem halt meg, csak éppen rozsda lepte be a hőstetteket... — Mire volt ez jó Imre bácsi? — Ha ő azt tudná! Csak azt tudja, hogy ellopták a legszebb éveit... — Nem volt szép idő! Nem volt jó életem! Egri Anna néni 72 éves. Alig van fehér hajszál a fején, pedig négy gyereket temetett el. Hármat egyazon esztendőben. Torokgyík! Ez volt a gyilkos kór! Nem létezett akkor még penicilín ... Negyedik gyermekén szekér ment keresztül. Lefeküdt a szekér árnyékába aludni, a lovak elindultak ... Huszonnégy éves volt a fiú... Két gyereket felneveltek. Az ünnepségen itt lesznek az unokákkal együtt. Előkerül a karámból a borocska, meg a cukrászsütemény. A sütőben kacsa sistereg ... Éppen káposztát vágott Anna néni, amikor betoppantunk .. — Most meséljenek arról, ami szép volt! A megismerkedésükről, az ifjúságról, és szerelemről... Hogy kezdődött? — Hát úgy, hogy Imre bácsi hátba dobta Anna nénit a mezőn egy krumplival ... — tréfálkozik Nagy Eta. Anna néni komolyan bólint. — Igen valahogy úgy! Imre bácsi másra emlékszik. — Küldött nekem egy csomagot a frontra. Senki se küldött, csak ő. Ezért vettem el. Pedig volt anyám, meg testvéröcsém ls. Azok inkáb azt kívánták, hogy haza se térjek. A vityilló miatt meg a pár állatka miatt... Egyetlen pakkot küldött nekem az öcsém, azt írta, a vacsorarészét küldte el... Viszsza menesztettem. Nekem senki vacsorájára nem volt szükségem. Könnyek lepik el Egri Imre szemét... — Télen elmentem szolgálni, — veszi vissza a szót Egriné. — Mikor kibújt a tavaszi napocska, usgyi haza mezei munkára. Negyvenöt krajcár volt a napszám ... oda kellett adnom anyáméknak... Hát így Indult valamikor a falusi szerelem. így alkonyul manapság až élet. Van kis háztáji gazdaságuk. A földet a szövetkezettől kapta Imre bácsi, a nyugdíj nem sok, dehát nekik már nem kell sok. Ami kell — megvan! Imre bácsi rágyújt egy régi nótára. — Ha az isten nem egymásnak teremtett ... — egymásba mélyed a két öreg tekintete... ök tudják a többit. Anna néni azzal búcsúzik: „Bárcsak mindenki ilyen boldog lenne nehéz ötven esztendő után, mint mi vagynuk." Bárcsak... DÁVID TERÉZ A* észt grafika rendkívül magas művészi szinvonalat értei és hírnévre tett szert a Szovjetunió határain kívül is. Richard Kaljo a háború utánt művésznemzedék közismert alkotói közi tartozik. Fentebb Burgonyaszedés című linóleum metszete.