Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-04 / 285. szám, csütörtök

Nagysailói észrevételek Az autóbuszközlekedést a körzetekhez kellene igazítani # Ahol nincs fizetett elnök ... § A szolgálati kocsi nélkülözhetetlen Egészségügyi központ és szálloda épül a hivatal székhelyén A körzeti hivatalokról az utóbbi időben gyakran jelennek meg írások újságainkban. Valaki azt is gondolhatná, hogy túl gyakran. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról,' hogy egy merőben úf létesítményről van szó, amely problémákkal jár. Ugyanakkor az eredmények is megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük. Vagyis eredményeiket és problémáikat egybevetve tekintsünk a körzeti hivatalok eddigi működésére. Legutóbb a nagysailói körzeti hivatalba látogattunk el. Esek Józseftől, a hivatal vezetőjétől megtudtuk, hogy Erdréd, Fakóvezekény, Cseke, Málas és Nagysalló tartozik a körzetbe. Valamennyi község lakosai egyetértéssel fogadták a körzeti hivatal létesítését. Kivált a málasiak, akik nem voltak elégedettek helyi nemzeti bizottságuk eddigi működésével. Ugyanis gyakran előfordult, hogy a hnb-n nem tartózkodott senki, így a lakosoknak nem volt kihez fordulniuk ügyeik intézés végett. Újabban majdnem minden nap kint van valaki a körzeti hivatal dolgozói közül az. egyes községekben. Némely kérdést — pl. a szociális ügyeket, a szomszédok közti vitás kérdéseket — az eddiginél operatívabban tudják elintézni. Ezzel szemben még mindig hosszú ideig tart a geodéziára és a bíróságra tartozó ügyek elintézése — ezeket az ügyköröket is ajánlatos lenne delimitálni. Ugyancsak fontos lenne a körzetekhez igazítani az autóbuszközlekedést. A körzeti hivataltól legtávolabbi községek a 10—10 kilométerre eső Fakóve zekény és Málas. Esek elvtárs szerint nagy hátrányt jelent, hogy a 200 lakoson aluli községekben nem lesznek fizetett elnökök. A fél munkakötelezettségű elnökök dolgoznak, ezért nehéz velük az állandó érintkezést fenntartani. A körzeti hivatalok dolgozói gyakran csak a kisbírót találják a hnb-n, vele pedig nem lehet minden ügyben tárgyalni. Érthető tehát, hogy azon nemzeti bizottságok munkájában, melyeknek nincs fizetett elnökük, bizonyos visszaesés mutatkozik... A problémákról szólva azt is megemlítette a hivatalvezető, hogy a körzeti hivatal dolgozóinak csak az 50 százaléka rendelkezik a beosztásának megfelelő iskolai végzettséggel. Ezt azonban a nemzeti bizottságok munkájában szerzett sokéves tapasztalatokkal részben ellensúlyozzák. Jelenleg a legnagyobb gondot az okozza a körzeti hivatal alkalmazottjainak, hogy nem rendelkeznek szolgálati gépkocsival. Pedig annak nélkülözése munkájuk maradéktalan elvégzésében akadályozza őket. Az egyes hnb k is megértették az autó beszerzésének fontosságát. Ezért hajlandók lennének az árához hozzájárulni. Már olyasmiről is szó esett, hogy szükségmegoldásból két körzet vásárolna egy kocsit... Az is baj, hogy az alkalmazottak saját kocsijuk használata esetén nem kapják meg a benzin árát. Ezt az érvényes rendelkezés azzal indokolja, hogy a körzet területén van nyilvános autóbuszközlekedés. Pedig az egyes községekben a késő esti órákban is ki kell látogatniuk. Vagyis olyankor, amikor az autóbuszok már nem közlekednek. Az ilyen alkalomra kérhetnek szolgálati kocsit a járási nemzeti bizottságtól. Persze csak akkor, ha a jnb-nek éppen nincs rá szüksége. Ráadásul ez lényegesen többe kerül,mintha a sa ját gépkocsi használatát fizetnék meg. Például a hivatal vezetője Nagyölveden lakik, és ha mondjuk Endrédre akar látogatni, akkor a szolgálati kocsi előbb Léváról Nagyölvedre megy — ez negyven kilométer. Utána elviszi a hivatal vezetőjét Nagyölvedröl Endrédre — ez huszonkét kilométer. A látó gatás után meg kell tenni ugyanezt az utat visszafelé — Esek József, a körzeti hivatal vezetője tehát ismét huszonkét kilométer. Végül a sofőr visszaviszi a gépkocsit Lévára — negyven kilométer. Ez százhuszonnégy kilométert tesz ki. Ezzel szemben, ha saját gépkocsiját használhatta volna, csupán negyvennégy kilométert kellett volna megtennie, s természetesen a benzint is csak ennyiért számlázta volna. Az igazsághoz tartozik, hogy az érvényben levő rendelkezés motorkerékpár • használata esetén teljes mérllyen tekepálya is van Nagysallón Tóthpál Gyula felvételei) tékben engedélyezi a benzin árának a megtérítését. Akinek azonban autója van, az nem szokott motorkerékpáron utazni. Arról nem is beszélve, Iiogy a motorkerékpár csak a nyári hónapokban használható. Nagysalló apropóján hadd említsük meg azt is, hogy a körzeti hivatal valóban méltó, szép helyet kapott. Már maga az épület, melyben elhelyezték, teljes mértékben megfelel a követelményeknek. A község pedig az utóbbi években nagyon sokat fejlődött. A jelenlegi építkezések közül kiemelkedik a két fürdőmedence. Jövőre kezdik meg egy egészségügyi központ építését, 1972-ben pedig a zselízivel azonos szálloda építésébe fognak. FÜLÖP IMRE A körzeti hivatal épülete Eredmények és gondok Beszélgetés Sárkány János elvtárssal, a losonci járás

i pártbizottság titkárával A losonci járás ipari termelésének helyzetéről, a felmerülő problémákról beszélgettünk Sárkány János elvtárssal, a járási pártbizottság titkárával. — 1968-ban járásunk ipari üzemeiben a helyzet megközelítően olyan volt, mint a köztársaság más részében — mondta bevezetőben Sárkány elvtárs. — A mi üzemeinkbe is behatoltak a „termelés demokratizálására" irányuló törekvések, meglazult a munkafegyelem és nagyon követelően állították fel a fizetésemelésekkel kapcsolatos igényeket. Mindennek el-; lenére a helyzet nem romlott le annyira, hogy a tervezett feladatokat ne teljesítettük volna. Az ipari termelés múlt évi tervét egészében megvalósítottuk, néhány üzemünk lemaradása lényegében objektív, a járás hatáskörét meghaladó okok, elsősorban az anyagí-müszaki ellátás, és a más üzemekkel folytatott kooperáció fogyatékosságai miatt következett be. A káros, a helytelen jelenségeket, irányzatokat politikai munkával igyekeztünk leküzdeni, vagy legalábbis a hatásokat csökkenteni. Az üzemek egészséges erőinek támogatásával elértünk bizonyos eredményeket, ennek ellenére egyes tendenciák továbbra is, 1069-ben is érvényesültek. A CSKP Központi Bizottsága novemberi határozatát a pártszervezetekben részletesen megtárgyalták, minden üzemben igyekeztünk elérni, hogy azt a konkrét feltételekre alkalmazzák, és a fő feladatokra: az évi terv valóra váltására és az 1969-es évi feladatok teljesítésének biztosítására irányítsák a figyelmet. - Milyen eredményekkel járt ez a törekvésük? — Igyekezetünket nem minden esetben kísérte siker. Habár az ipari termelés az idén a tavalyi színvonallal szemben általában növekedett, egyes üzemek, például az Ipolymenti Téglagyárak termelése a múlt évi színvonal alatt marad. Meg kell azonban mondani, hogy ebben számos objektív tényező is közrejátszik. Késik egyes üzemek rekonstrukciója, mindmáig nem rendezték a téglagyári dolgozók fizetését, emiatt jelentős munkaerőhiány keletkezett, sok dolgozó elhagyja munkahelyét, mert másutt, például az efsz-ek melléktermelésében, a kisüzemekben könnyebb munkával többet kereshetnek. — Nem sikerült mindenütt elérni a munkatermelékenység és az átlagkeresetek növekedése közti helyes arányt sem. Ez nagyon fájó pontja üzemeink életének. A járási pártbizottság és az alapszervezetek törekvése ezen a téren világosan és egyértelműen arra irányul, hogy feltétlenül betartsák a helyes arányt a fizetések és a munkatermelékenység növekedése között. A gazdasági élet konszolidálásában nagy segítséget jelentettek számunkra a CSKP Központi Bizottságának májusi irányelvei és ezek konkrét alkalmazása az egyes üzemek feltételeire. Mint mondottam, a termelés mennyiségi feladataival úgyszólván valamennyi üzemben meg tudtak birkózni, csupán néhány üzem, pl. a már említett téglagyárak nem tudták még az első félévben keletkezett lemaradást pótolni. Ezen a téren tehát csaknem valamennyi üzem és vállalat jő munkát végzett. — Mi okoz továbbra ts problémát? — Á már említett közgazdasági kérdések; ezekkel nem tudtak sokhelyütt mindmáig megbirkózni. Jelentős munkaerőhiány és szüntelen munkaerővándorlás tapasztalható azokban az ágazatokban is, például a magnezitiparban, ahol járási méretben legmagasabb az átlagkereset. A munkaerővándorlást főként a melléktermelésben elérhető nagyobb kereset váltotta ki. E kedvezőtlen jelenség megakadályozá. sa céljából egyes üzemekben eltekintettek a fizetéseik növekedésének szükséges szabályozásától, hogy nagyobb fizetéssel megtarthassák dolgozóikat. Érthető, hogy ez kedvezőtlenül tükröződik vissza a béreknek a munkatermelékenység növekedéséhez viszonyított arányában. Ez a jelenség nem általánosítható, mégis néhány üzem helyzete eléggé lerontja a járás eredményeit. A második félévben elértük, hogy a termelés mennyisége, sőt mondhatjuk, minőségi mutatóinaik teljesítése nem okoz gondot. Fokozatos javulás jelei mutatkoznak azoknak a közgazdasági mutatóknak az esetében is, amelyekről az előbb szó volt. Egyes helyeken azonban, ahol különösen rossz a helyzet az első negyedévben felhalmozódott fogyatékosságok következtében, ezt .a problémái az e.v végéig nem igen tudják megoldani? — Hogyan fogadták a CSKP Központi Bizottságának felhívását a járás ipari dolgozói? — A Központi Bizottság szeptemberi plénumának anyagát és a felhívást minden egyes üzemben megtárgyalták. Elmondhatjuk, hogy a felhívást őszinte megértéssel fogadták. Ezt fejezi ki az a szándékuk, hog.y a lehető legjobban hozzájáruljanak népgazdaságunk feladatainak teljesítéséhez. Á felhívás nyo-_ mán egész sor nagyon értékes kötelezettségvállalás született, a többi között a losonci Magasépítő Vállalatban, az apátfalusi Pofanában, a füleki Kovosmaltban és Béke-üzemben, az utekáCi és a zlatnái üveggyárakban. Szinte minden üzemet felsorolhatnék, amelynek dolgozói valóban a lehető legtöbbet akarják tenni gazdasági helyzetünk rendezése érdekében. Sajnos, meg kell mondanunk, hogy a kötelezettségvállalások és az évi feladatok teljesítését egyaránt akadályozzák egyes fogyatékosságok. —. Melyek ezek és hogyan nyilvánulnak meg? — A múlt évi helyzettel öszszefüggésben már szóltam róluk. Sajnos, gezek az idén is tartanak. Elsősorban a nyersanyagellátás fogyatékosságai akadályozzák egyes üzemek dolgozóit abban, hogy becsülettel eleget tegyenek feladataiknak. Sok esetben olyan anyagokról van szó, amelyek beszerzése a múltban nem okozott gondot. Manapság viszont egész sereg embernek kell futkároznia az országban, hogy megkaphassák őket. Nem beszélve a szénhiányról, amelynek mélyebb okai vannak, sokszor közönséges kenőanyagok, olajfélék és más segédanyagok beszerzése is komoly gondot okoz. További fájó kérdés' az üzemek közti kooperáció. Legtöbb nehézség a csehországi üzemekkel kapcsolatban merül fel, de nem mentes a fogyatékosságoktól a szlovákiai vállalatokkal folytatott kooperálás sem. Nagy nehézségeket okoz a vasúti szállítás. A katasztrofális vagonhiány következtében sok esetben készgyártmányok is megrongálódnak és a termelés folyamatossága is zavart szenved. Az elégtelen raktározási lehetőségek miatt ugyanis a kész gyártmányokat a műhelyekben is felhalmozzák. Ez azonban a dolognak csak egyik . oldala. A másik oldala az, hogy az árucikkek nem juthatnak el idejében az üzletekbe és más helyekre, ahol szükség lenne rájuk. Például a füleki Békeiizem a lakásépítkezések számára is gyárt konyhabútort. A bútorszállítások késése az üzem hibáján kívül késlelteti a lakások átadását. A vagonhíány akadályozza az exportáru idejében történő szállítását is. Még mindig komoly fogyatékosságok közé keli számítani a munkaerőgazdálkodásban tapasztalható rendetlenséget. Nézetünk szerint ezen a területen sürgős javulást kellene elérni. A munkabeosztásnál nemcsak az egyén saját- érdekeit, hanem a társadalmi fontosságot is tekintetbe kell venni. Ez feltétlenül összefügg a bérezés kérdésével. Végre-valahára rendet kell teremteni ezen a szakaszon, nem szabadna tovább tűrni a viszszaéléseket, folytatni kellene a néhány évvel ezelőtt megkezdett helyes gyakorlatot, amikoris a munka társadalmi jelentősége, minősége és mennyisége szem előtt tartásával kezdték meg a rendezést. Mégsem lehat, hogy tekintet nélkül ezekre az alapelvekre, csupáncsak a pillanatnyi pénzügyi lehetőségek szerint fizessenek a dolgozók egy részének. Véleményünk szerint minél előbb rendezik ezt a kérdést a központi szervek, annál hasznosabb lesz a népgazdaság és mindanynyiunk számára. — A jövő évvel kapcsolatban milyenek a kilátások? —' A jövő évi feladatokkal kapcsolatban az elvtársakat arra Irányítjuk, hogy mindenütt tartsák be a párt központi bizottsága dokumentumaiban kitűzött alapelveket. Keresni kell a lehetőségét annak, hogy jövőre a műhely, az üzem és a vállalat a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon az alapvető javulás eléréséhez népgazdaságunk helyzetében. Megmutatkozik, hogy teljesíthető az ipari termelésnek olyan arányú növelése, amilyent a központi szervek a járás üzemei elé tűztek. Dolgozóink hajlandók áldozatkész munkát kifejteni a kitűzött célok elérésére. Azonban előreláthatólag továbbra is éreztetni fogja hatását néhány probléma, amely tavaly és az idén zavarta a munkát, akadályozta a dolgozók kezdeményezésének kibontakozását. Ennek szemléltetésére megemlítek egy példát. A Túróci Gépgyárak losonci üzemében évente mintegy hatszáz darut lehetne gyártani. A teljes kapacitást azonban nem tudjuk kihasználni, mert a darukhoz szükséges alvázakból csak négyszáz darabot kaphatnak a kooperáló vállalattól. A köztársaságban senki sem tudja megmondani nekik, honnan lehetne megszerezni a hiányzó mennyiségű alvázat, amivel csaknem egyszerannyira emelhetnék a drága pénzen felépült új gyár termelését. Hasonlö gondokkal küzd sok más üzem is. Az embereknek nehéz megmagyarázni bizonyos dolgokat, Például a dolgozók elhatározták, hogy az év végéig minden szabad szombatot kihasználnak a termelőmunkára. Az üzemeknek a személyszállítást azonban ugyanolyan módon kell biztosítaniuk, mintha alkalmazottaik, akiket a munkahelyre a ČSAD autóbuszai szállítanak, nem munkába, hanem kirándulásra mennének. A ČSAD vezetői ezen a téren merev álláspontot foglalnak el, a velük folytatott tárgyalások sikertelenek. Arra hivatkoznak, hogy ők ezzel kapcsolatban siemmifé-le utasítást nem kaptak. Hasonló a helyzet a szolgáltatások terén is. Az egyes szakaszokon itt sincs utasítás arra, hogy például óvodát, napközi otthonokat üzemeltessenek, vagy egyéb nélkülözhetetlen szolgáltatásokat megkapjanak a dolgozók, ha szabad szombaton munkába lépnek. Amennyiben a járási szervek hatáskörében áll, megoldjuk ezeket a problémákat, azonban sok esetben nincs erre lehetőségünk. Befejezésül talán ennyit: lehetőségeink szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy a járás ipari üzemei valóban kihasználják a dolgozók túlnyomó többségének becsületes igyekezetét; a jövő évi tervet úgy állítsák össze és a kitűzött feladatokat úgy teljesítsék, hogy ipari üzemeink a legnagyobb mértékben hozzájáruljanak népgazdaságunk fejlődéséhez. Ebben az igyekezetünkben mindenütt számíthatnak a járási pártbizottság segítségére. GAL IASZLO