Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-28 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

ľi-javna, a Stará Planina lejtőjén megkapaszkodó kisváros múzeumra emlékeztet, amelyben sikerült megőrizni a bolgár nép alkotó géniuszának ősi emlékeit. Ebben a városkában lépten nyomon feltárul a látogató előtt a dicső múlt egy-egy maradandó, időtálló tanúja. Itt a letűnt idők halk romantikája mindent áthat, — azt is, ami újonnan születik, azt is, amiből ma már régi legendák varázsa árad Napsugarak simogató ölelésében szunnyad összekuporodva a Szent Arkangyal temploma. Nem messze tőle i nyaranta üdén zöldellő pázsitos udvaron áll a klastrom iskolájának épülete, aprócska ablaknyílásaival, amelyet 1558-ban építettek. Ogy tűnik, mintha az almafák ágai között bújkáló szellő mesélné el, hogy 1855-ben ebbe az épületbe helyezték el Bulgária első leányiskoláját. A templom még ódonabb, a XII. században alapították. A legenda szerint Kalojan, bolgár cár emeltette, hálából a bizánci 'mperátor fölött aratott győzelméért. Az ősrégi kapu még emlékezik a laalok és a kardzsalok vad ostromára, amelyet épen és sértetlenül vészelt át A templomban látható her:egérseki trónus — Koja pópa fafaragó mesterének a műve — valóságos remekmű. A kettős azsúros faragás, a baldahin, a fába álmodott nárciszok iáttán aligha akad ember, aki ne érezne elragadtatással vegyes csodálatot. Ugyanilyen lelkesedést vált ki a nap sngarak özönében fürdő, ékesen faragott oRár ís, az ifjabb Vitán pópa alkotása, vagy a múlt század első felében élő más mestereknek a templomban található faragásai. A trjavnai festészeti iskolát 250 évvel ezelőtt alapították. A XIX. század elején már több mint 50 művész dol gozott itt, többnyire freskófestő. Az ember valóban nehezen talál szavakat, ha le akarja írni e városka szépségét. Nehéz szavakba foglalni a régi toronyóra, amelyet 1813-ban Fejzi aga építtetett, a boltíves öreg híd varázsát. A toronyóra a híddal a városka legjellegzetesebb építményei. A fehér kővel kirakott utcák mentén szimmetrikusan sorjáznak a házak. A könnyed, levegős stílus, amelyben épültek, lehetővé teszi, hogy a kicsi, de számos ablakon mindenünnen behatoljon a fény s elárassza a lakásokat. A kőfalak boltíves kiugróit fölfuttatott borostyán övezi. A házak szépek és vendégszeretők, akárcsak lakóik. A trjavnai építészet gyöngye azonban a múzeum épülete, a volt Daszkal-ház. Kriszto Daszkalov hadzsi lakott benne, s utána még hat nemzedék. KrisztóAak ugyancsak megtetszettek a törökös díszek, ezekkel akarta ékesíteni a házát is. jó sok ezüstjébe került, amíg az 1808-as esztendőben Dimitrij Osanyec mester és tovariša, Ivan Bocsukovec hat hónapig versenyeztek egymással az emeleti szobák mennyezetének kipingálásában. A tovariš a júliusi napot, a mester a májusit festette oda... Az egyik a munka, a másik a termés, az aratás jelképe. A két nap azóta is beragyogja a házat és melegséget lop mindazoknak a szívébe, akik végigjárják a szobákat. Trjavnának azonban nemcsak múltja, hanem jelene ls van, meg jövője ls, amit szorgos polgárai most építenek. A jelenbe tartozik a vadászház — fába faragott mese — az ottani fafaragó iparművészeti Iskola diákjainak alkotása. A városi nemzeti bizottság házasságkötő termének mennyezetét is fafaragás díszíti, a falaR csodaszép faburkolatán pedig kovácsolt vasrácson két galamb emlékeztet az áldásra, a békére, a boldogságra. A mű tervezője és alkotója Canyu Todorov, a fafaragás művészetének idős, Dimitrov-díjas tanítója, mestere. Nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy Bulgáriában nem ismerek még A Daszkalov-ház fafaragványai egy olyan várost, amelynek élete job ban tükrözné a bolgár népi hagyományokat, szokásokat. A Stará Planina északi lejtőjén meghúzódó városkának szerencséje volt, mert meg lett kímélve a török önkényuralomtól, s így itt sikerült a régi bolgár szellemiséget átmenteni korunkba. A bolgár irodalom két nagyja, költészetének büszkesége — Petyko és Pencso Szlavejkov, apa és fiú — is e városka szülöttel. A második világháborúban a fasisz ta megszállás alatt az ellenállási moz galom nem egy hőse, bátor harcosok késel unokái, mondták otthonuknak Trjavnát. A látogató városszerte mindenütt találkozik alkotómunkával foglalatoskodó emberekkel. A Pencso Szlavejkovról elnevezett vegyes középiskola épülete világos és kényelmes. Nemsokára megnyitják az tii irultrtrh«-»<>

< forgószínpaddal, tágas nagy teremmel, elegáns előcsarnokkal, képtárral, könyvtárral, több előadóteremmel, mozival. A trjavnaiaknak iparuk ís van, amelyre nagyon büszkék. Ez az Avram Sztojanov trikotingyár — termelésének 40 százaléka külföldi piacokra kerül Angel Kancsev műhelyében pedig üj, gyönyörű háziszőttesek készülnek A múlt, a jelen és a jövő úgy látszik elválaszthatatlanul összeolvad ebben a festői kis fészekben, amelyre ha az ember ibolyaillatú tavaszi éjszakán a Planina magasságából tekint le, olybá tűnik villódzó esti fényeinek ragyogásában, mint csodás csillag, mit névtelen trjavnai fafaragó mester felejtett a hegy lankájának bársonyán •"ÍVOLETA PROKOPOVA dani, hol jelentek meg legelőbb ezek a kőóriások. A megalitok egymáshoz való hasonlatossága azonban az egész föld kerekségén nyilvánvaló és kétségtelen. Annyit Jelent-e ez, hogy a megalitok egyetlen nép alkotásai lennének? Vagy pedig az egy helyen létrejött alkotás eszméje elterjedt az egész világon? Vagy egymástól függetlenül többen egyszerre jöttek rá az alkotás gondolatára s így jöttek létre az egyiptomi piramisok s a hozzá hasonló alkotások Babilonban, Amerikában, s Óceániában? De hadd álljon itt a megalitoknak egy további rejtélye, melyre ugyancsak mindmáig nincs válasz, s ez talán a legmeglepőbb talány: az ismert megalitok túlnyomó többsége mind a tengerparton található. Minél közelebb találhatók a tengerhez, annál hatalmasabb kőkockák alkotják s minél távotitkos vallásos szervezet mux dött, mely az egész sziget vezeté sét és Irányítását kezében tartotta. A szervezet tagjai magasabb és alacsonyabb rangúak voltak. Most már minden alkalommal, amikor új tagot vettek fel, vagy valamelyik tag magasabb rendfokozatot ért el, ilyen kőemléket, vagy kőkápolnát, dolment emeletek. A dolmenek a sziget valamennyi titkos szervezet vezetője a dolmenekhez jött, hogy a nagy elődök lelkeível társalogjon s tőlük ta nácsot kérjen. A mindmáig fennmaradt legendák szerint a sziget első dolmenját a sziget mitikus hősének, Kabátnak tiszteletére emelték, aki Malekulára különféle új ismereteket hozott. Ez a Kabát a legenda szerint a szigetre távoli tengerekről hajózott. A történeti néprajzkutató egyelőre még nem fej1 • S

zíriában és Palesztinában, Észak-Afrikában és Spanyolországban, Skandinávia déli részein, Iránban, Délkelet-Ázsiában hatalmas kőkockákból és köszálakböl készült sziklacsoportok láthatók. Ezek a megalítok, ahogyan, a kutatók nevezik. Ezeknek a kütakopszokhoz méltó alakzatoknak neve görög eredetű. A „megás" nagyot jelent, a „litos" meg követ, tehát óriáskövek. Az egyik helyen hosszú oszlopsort alkotnak, s ilyenkor a nevük menhír. Másutt kör alakban helyezkednek el, az oszlopok tetején óriási méretű kőkockával. A tudósok ezeknek az alakzatoknak a kromlech nevet adták Végül a kőszálak ház-alakot is felvehetnek, mikoris egyik-másik fal tíz-húsz tonnát is nyom. Ezeknek a „házaknak" dolmen a nevük. Ezekről a kőcsoportozatokról emlékezik meg A. Kondratov, a „Vokrugsveta" (Szerte a Világban) című folyóirat tudományos munkatársa. Heierdahl tengeri útjai és feltárásai az óceániai szigetvilágban még érdekesebbé teszik a megalitok kérdését. Tudvalevő, hogy ezeknek a kőcsoportozatoknak legnagyobb része a kőkorszak végén készült. Azon ban bizonyossággal mindmáig meg nem mondható, ml volt a kőcsoportok létrehozóinak a célja, miért állították ezeket „az örök emlékeket"? Azt sem tudjuk megmonlabb esnek a tengertől, s minél mélyebben vannak a szárazföldön, annál kisebbek a „házak". Manapság a tudósok legnagyobb része hajlik a feltevéshez, hogy a megalitok tengerparti elhelyezkedése tartalmazza az óriáskövek rejtélyének megoldásához a kulcsot. E föltevésnek egyik bizonyítékát az Oj Hebridák szigetcsoport egyik kis szigete, Malekula, szolgáltatta. Itt még néhány éva a bennszülöttek maguk állítottak össze dolmeneket és menhireket olyan módon, ahogyan a föld kerekségén néhány ezer esztendeje szokásban van. Ezen a szigeten ősidők óta olyan tették meg sem magát a mítoszt, sem korát. Annyi bizonnyal igaz, hogy a malekulai „kőházak" eredete tengeri hajós nevével függ össze. Ogy, mint az egész világon a dolmenek a nagy óceánok tengerpartjain találhatók. És lehet, hogy ezek a kőből készült rejtélyes „örök emlékek" annak néma tanúi, hogy a kőkorszakban a tenger nem csak szakadék volt, mely elválasztotta a népeket, hanem kék híd is volt, amely összeköktötte őket. Híd, amelyen át a látóhatáron túlra haladtak a papirusz-hajók és a kőbaltával kivájt fatörzs-csónakok. MŰHR GEDEON'