Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-28 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

Egy sziget lakossága szabadságáért harcol VIHAR Okinawa felett Ázsiai tudósítónk, Harry Sichrovský egyik távol-keleti útja folyamán beszélgetést folytatott Vakabajashi Hiroshival, a japán Szohio szak­szervezeti szövetség nemzetközi osztályának titkárával, aki egyik veze­tője az Okinawa amerikai megszállása ellen küzdő mozgalomnak. Történetünk 1945. március 23-án kez­dődött — mondja Hlroshi elvtárs. Ezen a napon érkeztek meg az amerikai csa­patok a Uearsey tengernagy vezette flot­tával. Felszabadítókként jöttek és a ja­pán egységeket három hónapig tartó vé­res harcok után sikerült legyőzniük. A győze' :m után azonban az amerikaiak nem távoztak el. Kijelentették: az ameri­kai megszállást fenn kell tartani, hogy Okinawát támaszpontként építhessék ki a fapán militarizmus újjáéledése ellen. Mint ismeretes, ennek épp az ellenkezője volt igaz. Nemcsak a japán milltariz­must élesztették újjá, hanem néhány éven belül Okinawát a koreai háború céljaira építették ki támaszponttá. A Ka­dena légitámaszpont Ázsia legnagyobb katonai repülőtere. Az amerikaiak 1200 négyzetkilométernyi területen 117 tábort, kaszárnyát és támaszpontot létesítettek. Mindegyik támaszpontnak van egy „kultúrközpontja" éjszakai klubokkal, bordélyházakkal, bárokkal, kávéházak­kal, taxikkal, szállodákkal és virágzó feketekereskedelemmel. Okinawa ténylegesen amerikai gyar­mat. Korlátlan ura az USCAR (United States Civil Administration of the Ryu­kyu-Islands), amely ugyan polgári köz­igazgatásnak nevezi magát, de a való­ságban katonai kormányzat, mivel még tavaly is ez nevezte ki a japán kor­mányzót. A szigeten az életfeltételeket és a gazdaságot gyökeresen megváltoz­tatta az amerikai megszállás. A háború előtt Okinawa számos lakosa vándorolt ki az Egyesült Államokba és a Csendes-óceán szigeteire. A háború alatt az amerikaiak internálták őket, de a háború után hazatér­hettek. Ezáltal a sziget lakossága 400 000-ről körülbelül 1 millióra növeke­dett. Most azonban az amerikaiak meg­tiltották a Japánba való kivándorlást és az onnan való hazatérést. Azelőtt a szi­get legfontosabb gazdasági ága a halá­szat volt, ez azonban ma már az ame­rikai hadihajók sűrű forgalma következ­tében csaknem teljesen megszűnt. A szi­get területének 40 százalékát amerikai támaszpontok foglalják el, mégpedig a legjobb földeket, amelyeken azelőtt rizs, cukornád, ananász és édesburgonya ter­mett. Igy azután a mezőgazdasági ter­melés ls lehetetlenné válik, és a mun­kaerők 60 százaléka az amerikai meg­szállók szolgálatában áll, a lakosság többi részének jelentős hányada pedig HARRY SICHROVSKV ÁZSIAI TUDÓSÍTÁSA kisiparos és ugyancsak az amerikai csa­patokat szolgálja. Okinawa „nemzeti jö­vedelmének" több mint 55 százaléka az amerikai támaszpontokból származik. De az amerikaiak is jó üzletet csinálnak. Az ő kezükben van a víz- és a villanyellá­tás. Ezért a lakosságnak egyrészt drá­ga árat kell fizetnie, másrészt pedig e berendezéseket az amerikaiak politikai nyomás eszközként használhatják fel el­lenük. Amikor a fővárosban, Nahában kommunista polgármestert választottak, a megszállók a villany- és vízellátás be­szüntetésével fenyegetőztek! — Okinawa lakossága csaknem 25 év óta harcol az amerikaiak távozásáért — mondja Hiroshi elvtárs —, és éppen az utóbbi években hatalmas harci front ala­kult kl, főként azóta, hogy az Egyesült Államok 1968. elejétől a szigeten B-52-es óriás bombázókat helyezett el vietnami bevetésre készen. A lakosság attól fél, hogy Okínawán atom- és hidrogénbom­bákat, valamint mérges gázokat és ve­gyi fegyvereket is tárolni fognak. 1968 novemberében egy B-52-es Kadena fölött kigyulladt és lezuhant. Nagyarányú til- . takozó mozgalom bontakozott ki. Éppen ebben az időben választások voltak, amelyek során első ízben választott a nép kormányzót. Az egységfront Yarát, a Tanítók Szakszervezeti Szövetségének elnökét jelölte. Yarát nagy többséggel megválasztották. Most az Okinawáért folyó harc döntő szakaszába lépett — mondja Hiroshi elvtárs. Szato japán, miniszterelnök no­vember közepén Washingtonban járt, hogy állítólag Okinawa visszaadását kérje Nixon elnöktől. Szato elutazásá­nak napján a Szohio Japánban általá­nos sztrájkot rendezett. Ezzel egyidejű­leg Okinawán tüntettek az amerikai csa­patok feltétlen és azonnali távozását, valamint a japán—amerikai „biztonsági szerződés" semmisnek nyilvánítását kö­vetelve. Ebben az akcióban nemcsak az egységfront szervezetei vettek részt, ha­nem első ízben a gazdasági és iparka­marák, valamint a Háziasszonyok Egye­sülete, továbbá a keresztény és a budd­hista szervezetek ís. Szato fél e hatal­mas tiltakozó mozgalomtól. A „bizton­sági szerződést" automatikusan meg akarja hosszabbítani, viszont azzal az ígérettel tért haza, hogy az amerikaiak kiürítik Okinawát, de a csapatok kivoná­sa után is bizonyos amerikai támaszpon­tok maradnának Okinawán. Japánban, és Okinawán milliók tüntetése olyan vi­hart Idézett elő, amely keresztülfiúzhat­ja Szato számítását, sőt bukását is elő­idézheti — fejezte be szavait Hiroshi elvtárs. Kiállítás barkácsolóknak PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVELE Az átlag franciának két szen­vedély. van: a kertészkedés (erről már beszéltem), és a barkácsolás. Ez az utóbbi kife­jezés magában foglalja az ott­honában végzett különféle ama­tőr tevékenységet. A barkácso­ló elvégzi a szobafestő, a sze­relő, a kárpitos, az asztalos, a bádogos, a villanyszerelő stb. munkáját s emelett különféle új tárgyakat is készít, hogy ki­élhesse szenvedélyét. A barká­csolás annyira elterjedt (a sta­tisztikai adatok szerint a fran­ciák 85 százaléka barkácsol), hogy már negyedszer rendezik meg évente a barkácsoló szer­számok kiállítását a versailles-i kapu mellett levő kiállítási he­lyiségben. • A barkácsoló itt megtalálja a legfrissebb újdonságokat, ked­vére válogathat, s köztük olyan furfangos találmányok is van­nak, amelyek megkönnyítik a kisebb javítások elvégzését a háztartásban. A barkácsolók nemcsak a férfiak köréből ke­rülnek ki, egyre több nő is hó­A barkácsolókiállítás jelvénye. dol énnek az alkotó szenvedély­nek, s szép számban keresik fel a kiállítást is. Valamikor a barkácsoló rendszerint olyan ügyeskezű mesterember volt, aki mindenhez értett. A techni­ka fejlődése, az új anyagok (főként a műanyagok) bizonyos mértékig befolyásolják a bar­kácsolást ls, és jóformán min­denki számára hozzáférhetővé teszik. A barkácsolás egy bizonyos fajta „kedvtelésből űzött kéz­művesség" lett, és egyre in­kább tért hódít az értelmisé­giek körében is. Nem véletlen, hogy e kiállítással egyidejűleg és közvetlen közelében nyílt meg a kertészeti kiállítás is. Nézzünk körül és jegyezzük fel a legeredetibb ötleteket a 400 kiállított tárgy közül. Ragasztópisztoly. Ez a kis elektromos készülék revolver alakú, és a szilárd ragasztó anyagot egy kis kefe vezeti be a csőbe. Villamos ellenállás lövi ki a megfelelő mennyisé­gű ragasztót. Ez a módszer megkönnyíti a nehezen hozzá­férhető helyeken végzendő ra­gasztást. A „KITS", angol szó s min­den szerelhetőt magában foglal: fa- és fémpolcokat, összerakha­tó asztalt, szék- és foteleleme­ket, különféle bútorelemeket, előregyártott parkettet, paraszt­gerendát műanyagból, beépíthe­tő szekrényrészeket, összesze­relhető kerti bútort stb. Vlltanyfúrógép és a tartozé­kai, amelyek a legkülönfélébb műveletek elvégzését teszik le­hetővé. Fűrész, amelynek a pengéje állandóan éles, és a pengevé­gek gömbölyűek, s lehetővé te­szik furnírlemezek és táblák fűrészelését. Nagy helyet foglalnak el a tapéták is. A falitapéták kü­lönféle színben, minőségben és mintában találhatók. A kertészeti kiállításon a kü­lönféle öntöző-, permetező- és porlasztóberendezése^ egyre tö­kéletesebbek, bonyolultaMiak, de nagy újdonság itt nem lát­ható. Láttunk egy „mini-üveg­házat", amely felállítható a la­kásban, és fűtését egyszerű kis villanykészülék biztosítja. Mozaikok Bombák Nyugat-Berlinben Nemcsak repülőbombák­ról, hanem gránátokról, ak­nákról és egyéb lőszerről van szó, amelyek a második világháború maradványai­ként negyedszázad múltán is veszélyeztetik a nyugat­berlinieket. Több térséget kutattak St, sok veszélyes leletet semmisítettek meg. Ennek ellenére a szakértők nem zárják ki annak lehető­ségét, hogy víz alatt, utcák és terek burkolata alatt, sportpályák és iskolaudva­rok mélyén eddig még fel­fedezetlen lőszerkészletek rejlenek. Csak a vállukat vonogatják: a rendelkezé­sükre álló műszaki eszkö­zökkel nem lehet rendszere­sen átkutatni az egész vá­rost. Sokkal nagyobb remény kecsegteti a vízműveseket. Hat mágnesescsónakkal és négy, a sekély és keskeny vizeken, valamint nehezen megközelíthető helyeken használható segédcsőnakok­kal rendelkeznek. Mégis úgy látják, hogy további hat-tíz évig eltart, míg elé­gedettek lehetnek kutató­munkájukkal, melynek ered­ménye nem utolsó sorban az anyaglaktól és a hajóforga­lom fellendülésétől is függ. Az autógyártás fellendülése az NSZK-ban A nyugatnémet autóipar az Idén júliusban 253 ezer darab autót gyártott, s ter­melése a tavaly Júliusival szemben lényegesen nőtt, mert akkor „csak" 199 937 autó hagyta el a gyárakat. Az idén júliusban munkana­ponként mintegy 11 ezer autó került ki a szerelő­csarnokokból. E hónapban a nyugatnémet autóipar 161 673 kocsit szállított kül­földre. Az év első hét hónapjában 2 millió 90 ezer autót, vagyis 17,8 százalékkal töb­bet gyártottak és 1 millió 200 ezer autót, vagyis 9 százalékkal többet expor­táltak a nyugatnémet autó­gyárak. A sajtó és a kábítószerek Nyugat-Berlinben :gen fellendült az illegális kábí­tószerkereskedelem. A nyu­gat-berlini rendőrség illeté­kes osztálya 1965-ben ha­vonta átlag ötször, tavaly már tizenkétszer, s az idén hússzor foglalkozott ilyen esetekkel. A leggyakrabban fiatalok merülnek a „kelle­mes álmok világába", ahon­nan gyakran nincs is visz­szatérés. A városatyák érthetően nyugtalanok. Keresik a bű­nöst. Többek között a tö­megtájékoztatási eszközök­ben akadtak rá, túl szemlél­tetően tájékoztattak hallu­cinációt keltő szerek házi előállításáról, s nagyon részletesen számoltak be a „kellemes álomképekről", s ezzel a kipróbálás vágyát oltották be olvasóikba. Felelős nyugat-berlini he­lyeken a vámhatóságok li­berális eljárását is bírálják, mert ezzel megkönnyítették a kábítószerek illegális be­hozatalát. A nyugat-berlini rendőr­ság tavaly 259 gramm nyersópiumot, 3060 gramm indiai kendert és két eset­ben LSD-t, a folyó év első felében ázonban már 60 cső meskalint, 3500 gramm nyersópiumot, 3200 gramm indiai kendert, 103 esetben pedig LSD-t kobzott el. A kábítószerek élvezete elleni küzdelemben nem be­csülik túl a rendőri intézke­déseket, inkább bíznak a felvilágosításban, a pedagó­gusok, a szülők, a bírák és gyermekgondozók együtt­működésében. —gg—

Next

/
Thumbnails
Contents